l. Trágyázás.
l. Vetés.
Leó, szobrász, szül. Bécsben 1831., megh. Uj-Pesten 1893 nov. Atyja a szobrászat tanára volt és F. is e művészetnek szentelte életét. Midőn 1867 után Budapesten tág tere nyilt az építészek és szobrászoknak, F. néhány szobormintát készített az Andrássy-uti műcsarnok homlokzata számára és e mintáival magára vonta a szakférfiak és különösen Ybl figyelmét, kinek biztatására azután Bécsből Budapestre költözött. A következő két évtized alatt sok szoborművel diszíté a fővárost. Nevezetesebb művei: a 12 apostol a bazilika köröndjén, továbbá Krisztus és a négy evangelista; az operaház főhomlokzatán elhelyezett szobrok nagy része, a budai várkert szobrainak egy része és az oszlopbejáratnál elhelyezett 2 oroszlán. Legsikerültebb műve a kálvin-téri szökőkut. - Idővel azonban a derék művésznek sok ellensége akadt és a pályázatoknál is mellőzték, ugy hogy ennek következtében ideges és megtört emberré lett, ki napról-napra nagyobb nyomorba sülyedt és kénytelen volt könyvtárát és értékes gyüjteményeit eladni. Elvégül egyáltalában nem kapott már munkát és családjával együtt a mindennapi kenyérért küzdött.
Károly, prépost és cimzetes püspök, született Pécsett 1819 november 28., megh. u. o. 1893 nov. 27. A papi pályát választá életpályának. 1843. pappá szentelték, 1848. a pécsi liceumban a filozofia tanárának nevezték ki, 1854. pedig városi plébánosnak választották. Néhány héttel reá a bécsi kormány a nagyszebeni helytartó tanácshoz nevezte őt ki tanügyi előadóvá és ez állásban Haynald Lajos gyulafehérvári püspökkel karöltve hazafias szellemben működött. Ama papi gyülésen, mely elhatározta, hogy Erdély be ne menjen a Reichsratba, lelkesen résztvett. Az októberi diploma után rendelkezési állásba helyezték; 1861. a vaskorona-rendet kapta, 1862. pedig királyi tanácsos lett, 1864. kanonok, 1867. liceumi igazgató, 1867. tolnai archidiaconus, 1870. olvasó kanonok és prépost, 1891. végre cimzetes püspök.
1. Adolf, építész, szül. Ó-Gyallán (Komárom vm.) 1846 aug. 17. Tanulmányait Pozsonyban, Bécsben és később Zürichben végezte; utóbbi helyen Sempernek, a hires műépítésznek buzdítására a műépítészetet tanulmányozta. 1871. hazajött s Budapesten nyitott műépítészeti irodát s csakhamar a főváros legismertebb műépítészei közé küzdte fel magát. Számos palota és középület emeltetett a fővárosban tervei szerint, melyek mindenike kitünő izlésről tesz bizonyságot; ilyen többek között az Andrássy-uton a Dessewffy-palota, a Fonciecutere biztosító-intézet háza; ilyenek a budapesti és a bécsi uj lóversenytér épületei, valamint számos más köz- és magánépület. 1882. a Ferenc József-rend lovagkeresztjét kapta. 1887. a tatai választókerület szabadelvü párti programmal képviselőjévé választotta.
2. F. Árpád, festő, született Ó-Gyallán 1856. dec. 25.-én. Iskoláit szülőhelyén kezdte, majd Komáromban, Pozsonyban és Budán folytatta. Itt törvényellenes irodalmi és politikai egylet alakítása miatt előljáróinak haragját vonván magára, az iskolát el kellett hagynia. Tizenhat éves korában fölcsapott vándorszinésznek s mint ilyen Kecskeméten és Nagyabonyban szerepelt. Aztán visszatért tanulmányaihoz, majd csakhamar megunva azokat, a képirói pályára lépett. 1874 tavaszán a müncheni akadémiába ment, hol azonban nem sokat törődött a rendszeres tanulmányokkal s inkább a képtárakat látogatta. Ugyanakkor Kubinski lengyel festő műtermében önmagának dolgozott. Néhány sikerült vázlata után két évi ösztöndijat kapott a magyar kormánytól és Alkonyi táj cimen képet festett, mely a müncheni Kunstverein kiállításán is figyelmet keltett. A bajor fővárosból azonban csakhamar visszatért s megismerkedett Ipolyi Arnold püspökkel, ki a szentkereszti park lefestésével bizta meg. Ezt megelőzőleg Delelő-jével tünt ki az 1878. párisi világtárlaton. Ezt a képét a nemzetközi sorshuzás rendező-bizottsága meg is vásárolta. Ugyancsak 1878-ban Velencébe ment, hol több lagunaképet festett, melyek szinérzékének gyors fejlődéséről tanuskodtak. Visszatérve, 1878-79 telén ó-gyallai magányában festette meg Pusztai találkozás télen cimü nagyobb méretü képét, mely a műbarátok és kritika osztatlan tetszésével találkozott. A képzőművészeti tanács ajánlatára ekkor kapott ujabb három évi ösztöndijat, s ezzel Bécsbe ment, hol Lichtenfels Ede tanítványa lőn. A bécsi akadémián készítette el Golgotha cimü képét, mely egyike a legszebb magyar vallásos festményeknek s hangulatos tájképrészleteivel általános feltünést keltett. A Golgothát a Keresztről levétel, Szent Gellért s más vallásos tárgyu festmények követték, melyek folytonos izmosodásban mutatták be szép tehetségét. Ugyanekkor magyar tárgyu genre-képeket is festett, melyek közül jellemzésének erejével a Tüzvész után cimü válik ki. Feszty Á. mint freskófestő is jelentékeny helyet foglal el művészetünkben. Emmer Kornél budai palotájának, a magyar királyi operaháznak s az igazságügyi palotának freskóképei egyaránt dicsérik fejlett izlését s a komponálásban nyilatkozó nagy tehetségét. Tevékenységét ujabb időben csaknem kizárólag egy nagyszabásu panoráma létesítése vette igénybe. Feszty e panoráma számára a Magyarok bejövetelét festette meg alapos archeologiai, történeti és helyrajzi tanulmányok után. Neve az irodalomban sem egészen ismeretlen. Képes lapjainkban közölt rajzaihoz nem egyszer irt magyarázó szöveget s ezek a szövegek sok szellemről és erős megfigyelőképességről tesznek tanuságot.
kereszt az Üdvözítőnek alakjával. A keresztény archeologia eddigi kutatásainak eredménye a következő: az V. sz.-ban kezdték készíteni; az első századokban vagy egyszerüen a kereszt, vagy ezen egyes szimbolumok (hal, bárány) emlékeztették a hiveket az Üdvözítő kereszt halálára. A pogányokra való tekintettel nem lett volna célszerü a F.-et szem elé állítani. Az Üdvözítő középtestén vagy a mai szokásos fehér kendő van, vagy az egész testet tunika födi. A középkor első századaiban a kereszten ábrázolt Krisztus élt; egymás mellé helyezett lábai egy-egy szöggel voltak oda szögezve, s a kereszt hosszu szárához erősített zsámolyon állott. A görögkeleti egyházban most is élő Krisztust ábrázolnak. Nyugaton a XI. század végétől kezdve vált szokássá a kereszten Krisztus holt alakját ábrázolni. A kereszt majd T , majd †. A kereszt környezetében rendesen látható sz. Mária, sz. János; a két lator keresztjei nincsenek mindig jelen; a F. tövében sokszor Ádám és Éva, mint a megváltott emberiség képviselői állnak. A legrégibb F.-ek jegyzékét V. ö. Kraus, Real. Encycl. II. 240-5.l. Zeitschrift für kirchl. Wissensch. u. kirchl. Leb. (1880. I. 4, 188-95.) Mayer I., 1000 kereszt. (I. köt. Bevezet.)
l. Feszes és Feszítő erő.
l. Helyzeti energia. - Feszültségi sor és törvény, l. Elektromos feszültségi sor.
(elektromos). Az elektromos világításra használt izzólámpáktól, valamint ivlámpáktól szolgáltatott fénymennyiség az illető világító testek kapocsfeszültségétől, illetőleg a testeket tápláló vezetékek elektromos feszültségétől (elektromótoros erejétől) is függ. Egyenletes, állandó erősségü világításnak tehát állandó elektromos feszültség az alapfeltétele. A központi telepben működő dinamo-elektromos gépek kapocsfeszültsége, állandó fordulati sebességet feltételezve, a gépektől szolgáltatott áram erősségével változik. A gép fegyverzetében haladó áram ugyanis visszahat a gép mágneseitől létesített mágneses mezőre, gyöngíti azt; már pedig különben egyforma viszonyok között a gép fegyverzetének kapcsain létesített feszültség a mágneses mező erősségével arányos. Közelfekvő gondolat tehát a feszültség állandóan tartására megfelelő módon változtatni a gép mágnesező áramának erősségét s ily módon egyensulyozni a fegyverzetben haladó áramok visszahatását. A fegyverzet kapcsaihoz csatolt mágnesező körben haladó áram i erősségét az e kapocsfeszültség és a mágneskör R ellenállásának e/R = i hányadosa adja. Ha tehát a fent jelzett módon akarjuk az e kapocsfeszültséget állandóan tartani, akkor a mágnestekercselést oly módon kell méreteznünk, hogy az e elektromótoros erőnek s a mágnestekercsek r ellenállásának e/r hányadosa nagyobb vagy legalább is oly nagy legyen, mint a gép teljes megterheltetésekor az e elektromótoros erő létesítésére szükséges i áram. Könnyen belátható, hogy már most a dinamo-elektromosgép terhelésének csökkentésekor oly módon tarthatjuk a gép kapocsfeszültségét e értéken, ha a mágnestekercsekkel sorosan a mágnesező körbe r megfelelő ellenállást, illetőleg reosztatot igtatjuk, s ily módon csökkentjük a mágnesező áram erősségét. A mágnesező kör összellenállásának ily módon való változtatása, illetőleg a kapocsfeszültségnek ily módon való állandóan tartása önműködő készülék segítségével is eszközölhető. L. Reosztát.
Afanazjevics Afanazij, orosz költő, szül. Novoszeljkiben 1820 november 22. (ó-napt.), meghalt Moszkvában 1892 dec. 4. Családi nevén Sensin. Eleinte a hadseregben szolgált s több hadjáratban vett részt, mig 1856. kilépett a katonai szolgálatból és megnősült. Már 1839. elkezdett irogatni s hamarosan kedvelt költője lett az orosz közönségnek, főképen a természetet és szerelmet énekelvén rendkivül formás verseiben. Az 1892. orosz éhinség alkalmával előrehaladott kora dacára élénk részt vett azokban a mozgalmakban, melyeket a nép sorsának javítása érdekében Tolsztoj gr. indított meg. Eredeti versein kivül sokat fordított a régi klasszikusokból is. Munkái: Vecsernije ognji (Esteli tüzek, költemények I. köt. 1883; II. köt. 1885); Horácius teljes fordítása (1883); Catullus költeményei (1886); Tibullus elégiái (1886); Ovidius metamorfozisai (1884); Vecsernije ognji (III. köt. 1888); Virgilius Aeneise (1888); Proprtius elégiái (1888) stb.