(ejtsd: föjet), régi francia bormérték: 1,34, nagykereskedésben 1,37 l.
(franc. ejtsd: föjeton), ujságok melléklete; tárcacikk és egyéb könnyebb olvasmányok képezik tartalmát.L. Tárca.
(ejtsd: för), város Loire francia départementban, 23 km.-nyire Montbrisontól, a Forezi-sikon, a Loire jobb partján, vasut mellett, (1891) 3492 lak., ecetgyártással, hires husfüstöléssel; des Quatresnek nevezett 17°-os veres ásványvizforrással. A város szülötte Combes ezredes, aki 1837. Constantine ostrománál elesett s akinek a város bronz-szobrot emelt.
Pál, francia regényiró, szül. Rennesban 1817 szept. 27., megh. Párisban 1887 március 8. Eleinte jogot tanult, miután az irodalomra adta magát. Első művei: Le club des Phoques, elbeszélés és Les chevaliers du firmament regény voltak. A Loup blanc c. munkájának sikere után egy üzérkedő vállakozó rábirta F.-t, hogy irja meg Mystéres de Londres 11 kötetes regényét (1844) s azt Francis Trollope angol név alatt adja ki. A munka nagy feltünést keltett, több idegen nyelvre is lefordíttatott s 1848. mint dráma került szinre a Theatre historiqueban. Különösen sikerültek továbbá: Le fils du diable (1847); Le bossu de capitaine Fantôme (regény és dráma, 1862); Madame Gil Blas; Les habits noirs; Le dernier vivant (Páris 1873); La fontaine aux perles (1874); Le chevalier de Kéramour (1874). 1876. F. buzgó katolikus lett és vallásos érzelmeit Chateau pauvre (1877), Les étapes d'une conversion (1877); Les merveilles du mont St. Michel (1879) c. regényeiben manifesztálta. V. ö. Buet: Paul F., souvenirs d'un ami (Páris 1888). Magyarul megjelentek: A szellemkapitány, ford. Mártonffy F. (Pest 1867); Cartouche vetélytársa, ford. Rádl Ödön (Nagyvárad 1869); A néma cimborák (Pest 1871); A pupos, ford. Mártonffy F. (Pest 1873); A véres kincs, ford. Farkas Antal (Bpest 1874); A halál játéka (Budapest 1874); A Jeruzsálem-utca (Bpest 1874); Az éjféli bosszuállók, ford. Mártonffy Frigyes; Az ördög fia és a három vörös ember (Bpest 1878); Az ötök, ford. Mártonffy F.; A nők paradicsoma, ford. Gerő (Pest 1855); Madame Distach, ford. Kovács Ödön (Győr 1858).
L. (növ.), l. Nhandiroba.
(ejtsd: févrijé) Viktor Lajos Ferenc, francia tábornok, politikus, a becsületrend kancellárja, szül. Grénoble-ban 1823 okt. 21. A st.-cyri iskolában végezte katonai tanulmányait, ahonnan kikerülvén, 1848. hadnagy lett. Részt vett az 1859., szintugy az 1870-71. háboruban. A Gravelotte meletti csatában megsebesült, Metz kapitulációja alkalmával pedig ő is hadifogságba esett. Sulyos sebe miatt azonban a németek szabadon bocsátották. Alig hogy félig-meddig felépült, a Rhône-sereget szervezte Lyonban. A béke helyreállítása után előbb a XV., majd a VI. hadtest fővezére volt; 1889. pedig Faidherbe helyett a becsületrend kancellárja. Politikai hitvallomása a monarkisták táborába vezette és ebből a körülményből magyarázható meg, hogy a Carnot megöletése után, 1894 jun. 27. végbement elnökválasztásnál a monarkisták ő reá (ötvenhárman) szavaztak.
(ejtsd: fedó) Ernő, francia iró, szül. Párisban 1821 márc. 16., megh. u. o. 1873 okt. 29. 1844. lépett fel Les Nationales c. verses gyüjteményével, de csak 1858. lett nevezetessé Fanny c. frivol regényével, mellyel fényes sikert aratott. Ezt követték: Dániel (1859); Catharine d'Overmeire (1860); Sylvie (1861); Le mari de la danseuse; Monsieur de Saint-Bertrand és Un début a l'opera (1863); ez utóbbinak előszavában F. erősen védekezett az erkölcstelenség és naturalisztikus tendenciák vádja ellen. Későbbi regényei közül még csak a La comtesse de Chalis ou les moeurs du jour (1868) keltett figyelmet. Mint drámairó következő vigjátékokkal szerepelt: Monsieur de Saint-Bertrand (1865); Un coup de bourse (1868). Du luxe des femmes, des moeurs, de la littérature et de la vertu (1866) a civilizáció fellendülését tárgyalta. Tőle való még: Histoire des usages funebres et des sépultures des peuples anciens (Pár. 1857-1861, rézmetszetekkel); L'Allemagne en 1871 (1872); Théophile Gautier, Souvenirs intimes (1874). F. alapította 1869. a Revue internationale des arts et de la curiosité c. vállalatot is. Magyarul megjelentek: Chalis grófnő, fordította R. J. (Pest 1868); Egy fiatal asszony története, ford. Milassin Vilmos (Pest 1870); A boldogság titka, ford. Mártonffy Frigyes.
(ejtsd: féjan-perren) Ágoston, francia festő, szül. Bey-sur-Seilleben, Lothaiában 1829., megh. Párisban 1888. okt. 14. Tanulmányait Nancyban kezdte meg, majd Párisban Cognietnél, Delacrochenál és Yvonnál folytatta. Első nagyobb művei: a Hazatérés a kunyhóba (1855), Velpeau doktor anatomiai leckéje (1855), a Bath-szigeti asszonyok (1866) cimü festménye óta majdnem kizárólag a Bretagne lakóinak életét ábrázoló, nagyon népszerü képeket fest. Ilyenek: Cancalei nő a forrásnál (1872); Visszatérés az osztrigahalászatról (1874, Luxembourg muzeum Párisban); Keskeny ösvény (1888); Cancalei halászleányok (magyar nemzeti muzeum) stb. Történeti képei a Merész Károly holttestének feltalálása a nancy-i csata után (1865) és Orfeus halála (1878); sok dekorativ festményt is festett. Arcképei közül kitüntek a Daudeté, Lepereé stb.
Zsigmond, német könyvnyomdász és könyvkiadó, szül. Heidelbergben 1528., megh. majnai Frankfurtban 1590. Működését 1559-ben kezdte meg Frankfurtban, kezdetben mint betümetsző, majd mint nyomdász és kiadó s utóbbi minőségében oly tevékenységet fejtett ki, hogy méltán tartják őt a frankfurti könyvkereskedelem aranykora legfőbb képviselőjének. Kiadói minőségében Solis Virgil és Ammon Jost hirneves művészek támogatták őt, kik különféle kiadványaihoz illusztrációkat készítettek, mint p. a nagy Luther-bibliához, mely a XVI. sz.-beli frankfurti nyomdászati emlékek legkiválóbbika s még ma is nagy becsben tartatik, nemkülönben a Corpus juris civilis folio-kiadása. F. halála után nagy kiterjedésü vállalata hanyatlásnak indult s csakhamar végkép megszünt.
(ejtsd: feihoó) Fray Benedek Jeromos, spanyol tudós és kritikus, szül. Cardamiroban (Orense mellett) 1676 okt. 8-án, megh. Oviedoban 1764 szept. 26. Benedekrendi szerzetes volt és sokat foglalkozott teologiával, természettudományokkal és orvostannal. Galilei, Baco, Newton, Pascal s más nagy természettudósok műveinek tudományos vivmányait a metafizikáról, természettudományokról irt kritikai dolgozataiban értékesítette, s ezáltal sokat lendített a spanyol természettudományon. Értekezései: Teatro critico universal (Madrid 1726-38, 9 köt.) és Cartas eruditas (u. o. 1760, 5 köt.) c. munkájában jelentek meg. Nagy szabadelvüséggel ostorozza bennök kora ferdeségeit és rossz szokásait. E munka Spanyolországban nagyon el van terjedve (legjobb kiadásai közül való az 1780-81, mely Madridban 17 kötetben jelent meg) s idegen nyelvekre is lefordították. Ujabban (Madrid 1863) Vicente de la Fuente adott F. műveiből válogatott kiadást a Biblioteca de autores espanoles 56 kötetében. V. ö. Pardo Bazan: Estudio critico sobre el Padre Feyjoo (Coruna 1887).