(lat.) hit; hiszem, igy bona F. a. m. jóhiszem; mala F. rossz hiszem; F. publica közbizalom. F. graeca v. punieca, gör. v. pun hüség, közmondásszerüen szószegésről használva. Fide, sed cui, vide, lat. közmondás: Nézd meg, kinek adsz hitelt. Továbbá F. a hüség személyesített istennője, jelképe vert pénzeken két egymást szorító kéz, köztök kalászokkal, mákfejekkel stb.; egy csillagkép neve is.
állítólag a latin fidelibus fratribus latin szók összevonásából származik, mely szókkal hivták egymást össze a tanuló hü testvérek pipázásra, midőn a dohányzás még tilos volt. Ma a. m. pipagyujtó. A F.-t fából ugy készítik, hogy a cipőtalp kérget földarabolják v. pedig külön erre szerkesztett gyalukkal készítik a F. szélességének és hosszának megfelelő vastag és hosszu deszkadarabokból, melyeket az asztalhoz megerősített gyalutalpán végig taszítanak. Néha csavarintosra is gyártják a F.-t, amidőn a készítésre való gyalu oly szerkezetü, hogy a F. forgácsot leválás után elcsavarítja.
(gör. pheiditia, igy is: philitia vagy syssitia) a. m. takarékos ebéd, a spártaiak közebédje a katonai közszellem és egyszerüség ápolására. Részt tartozik benne venni az összes 20 évesnél idősebb spártai férfiak, a hadvezér, a polemarchos felügyelete alatt, egy-egy csoportban (feidition) rendesen 15-en, akik háboru idején sátortársak (syskénoi) voltak. Fő étel volt a fekete leves (l. o.) meg az árpakenyér; az ebéd végén olajbogyó és füge. Mindenki tartozott azonban havonkint a maga illetékét (körülbelül 1/2 hektoliter árpalisztet, 1/4 hl. bort, 2 kg. sajtot, 1 kg. fügét és egy kevés pénzt beszolgáltatni; a királyok illetékét az állam fizette le.
(cseh), azon fadarab neve, melyet a cipészek a cipő talpának fényesítésénél használnak. - F. azon ünnep neve is, melyet Prágában husvét másodnapján a cipészek ülnek annak emlékére, hogy II. József császár, ki a cipészséget megtanulta volt, állítólag maga köré gyüjtötte a prágai vargákat és átadta nekik ezüst jelvényeit.
Tr. (állat), a pikkelyes szárnyuak rendjének az araszolók csoportjába tartozó lepkenem, melyet a kerekített szárnyszegély, a kerekített csúcsu mellső és gyengén hullámzatos hátsó szárnyak jellemeznek. A szárnyak szine hamvasfehér, különben sárgák. Nappal röpülnek; egyesek hernyói gyakran nagy károkat okoznak az erdőkben. Hazánkban körülbelül 15 faja él, melyek közül legfontosabb a fenyő F. (Fidonia piniaria L.) Himje a nősténytől nagyon különbözik; amennyiben szárnyai feketés olajzöldek, tövükön 3-5 szabálytalan nagy bőrsárga folttal; a nőstény rozsdasárga, kevéssé éles foltokkal. A szárnyak terjedelme 35 mm. A nőstény petéit a fenyőfák leveleire sorba rakja. Zöldszinü hernyója, melynek háta három fehér, oldalai pedig 1-1 sárga csikkal diszített, julius hónapban főleg az erdei fenyők leveleit pusztítja. Eleinte a fünek csak oldalát rágják ki, később azt átmetszve, a levél felső része leesik; s igy pazarul esznek, ami által gyakran tetemes károkat okoznak. Októberben vagy nedves nyár után szeptemberben kifejlődve a fáról lejönnek és a talaj takarója közt - a moha alatt - bábbá alakulnak át, melyekből a lepke csak a jövő évben fejlődik ki.
l. Frambőzia.
a britek birtokában levő nagy szigetcsoport Oceánia DNy-i részében, Uj Zelandtól ÉÉK-i irányban, d. sz. 15° 42' és 19° 48', a ny. h. 175° 38' és 176° 51' között; összesen 225 kisebb-nagyobb szigetből áll, amelyek közül 80-nak vannak emberi lakói. Összes területük 20806 km2. A nagy köralakban elterülő szigetek 7 csoportba foglalhatók; ezek: 1. Viti-Leva (l. o.), amely körül sok apró sziget van; ezek közül a jelentékenyebbek a K-i parton vannak; a vulkáni eredetü, igen magas, 13 km. hosszu és 8-10 km. széles termékeny és jól művelt Ovalau Levuka fővárossal, továbbá Ban, a szigetcsoport benszülött királyainak egykori székhelye. 2. Vanna Levu (l. o.) Jenduával, Vunával, Kamiával és Rambéval. 3. Jaszaua, 145 km. hosszu sora a kis szigeteknek. 4. Kantavu, 78 km.-nyire Viti Levutól, nagy kiterjedésü erdőkkel és kitünő kikötővel. 5. Viti-i-Loma vagyis a középponti Viti-szigetek, a melyeknek kiválóbbjai Goro, Nairai, Angau, Moala, Matuku. 6. Vuna, az egész csoportban a legtermékenyebb. 7. A K-i szigetek, amelyek a Nanuku-csatornától D-felé 402 km.-nyi hosszuságban Ono és Szimonov atollokig nyulnak és amelyek közt Lakemba a legnagyobb. Mind e szigetek közül a kisebbek Morellok építményei, amelyek a hajózást rendkivül megnehezítik és veszedelmessé is teszik; a nagyobbak vulkáni eredetüek, sok szigeten vulkáni kráterek is találhatók; ezek mind magasak, partjaik szakadozottak és jó öblökben gazdagok. A forró égöv alatt elterülő szigeteken a hőséget a tenger felől jövő hüvös szelek enyhítik; az esőzések pedig a földet rendkivül termékennyé teszik. Különösen az északibb fekvésü szigeteken különböző épületfát, azonkivül sokféle gyümölcsfát találni; igy el van terjedve a kokuszdió-, a kenyér-, a banyána-, a narancs-, a citromfa; a növényi termékek különfélesége végtelen, a mindenféle ehető gyökereken, orvosi növényeken kivül jól megterem a dohány, a kávé, a batáta, a kukorica, a cukornád és főképen Vanua-Levun a pamutcserje is. Az állati élet nagyon szegény; nagyobb számmal csupán a madarak (szövőmadarak, papagájok, galambok, meliphagidae stb.) és a tenger vizében halak vannak. Házi állatokul leginkább csak kecskéket, sertéseket és különböző szárnyasokat tartanak. Az ásványországi kincsek gyérek; egyedül antimoniumot találni nagyobb mennyiségben; a Szavu-Szavu-öböl közelében sajátságos meleg forrás fakad, amely néha 3-4 m.-nyi magasra is felszökik és mindig 100°-os meleg. A lakosság (Rotuma szigetét is beleszámítva) száma (1891) 121180, ezek közt 105800, a melanéziai fajhoz tartozó benszülött, 2036 európai, 1076 korcs, 7468 indiai és 2267 polinéziai munkás. A benszülöttek nagyok, erősek, bátrak és aránylag a mesterségekben ügyesek; ezelőtt egymással folytonos háboruskodásban éltek, az emberevéstől sem riadtak vissza; most azonban nagyobbára keresztények (1891. 103829 veszlejánus és 10402 kat.); templomaik, kápolnáik és iskoláik nagy számmal vannak. Régebben az egyes független törzsek a Bau szigetén székelő tui-vitinek, a viti-levui királynak fenhatóságát ismerték el; ma a szigetcsoport élén a brit kormányzó áll, aki Szuva-Szuvában, Vite-Levun lakik, aki mellé 12 tagból álló tanácsadó testület van rendelve; az igazgatást a 16 kerületben 12 törzsfejedelem (roko tui) és 4 európai tisztviselő végzi. A bevételek (1891) 65376, a kiadások 63716 font sterlinget tettek ki. A forgalom tárgyai főképen az ültetvények termékei. A kivitel értékét (1890) 364533, (1891) 474334 fontra teszik; a legkiválóbb tárgyai a kopra (63000 font értékben), cukor (327526 font), melasz, panjana, ananász, kokuszdió, trepang, pamut, kukorica és dohány. A bevitel értéke (1890) 206757, (1891) 253049 font; ebben legnagyobb rész (64 %) jut Uj-Dél-Walesnek és leginkább iparcikkekből, italokból, és épületfából áll. A hajóforgalom gyorsan emelkedik; 1891. Szuva és Levuka kikötőkben 101 hajó fordult meg, mintegy 7000 t. tartalommal. Az első, aki a F. egy részét először (1643 február 6.) látta, Tasman volt; ő Prince Willemsnek nevezte el. 1774. Cook, 1789. Bligh, 1797. pedig Wilson ismerkedtek meg egyes részeivel. Tudományos megismertetésüket azonban Dumont d'Urville két (1827. és 1838.) hidrografiai és Wilkes 1840-i expediciójának köszönhetjük. 1858. Takumban király, hogy az Északamerikai Egyesült-Államok részéről fenyegető veszély ellen meneküljön, királyságát felajánlotta Angliának. Az angol kormány azonban 1861. az ajánlatot visszautasította, félvén a többi tengeri hatalmasságokkal való összeütközéstől. De midőn ennek veszélye elhárult és a midőn a brit alattvalóknak védelme szükségessé vált, 1874 szept. 30. az angol kormány a F.-et angol korona gyarmattá tette és birtokba vette. V. ö. Hübner, A Brit birodalmon keresztül. (II. köt. 198 stb. lap); Wilkes, Narrative of the United States exploring expedition (III. köt.); U. a., Chart of Viti group (1840); Cumming, At home in Fiji (1882); Carey, The Kings of the Reefs (1891.)
(lat.) a. m. bizalom, hitel; fiduciarius az az örökös, kire hitbizomány vár, továbbá az az örökös, kinek örökhagyást kell teljesíteni.
1. Bernát, német festő, szül. Berlinben 1816.; tanulmányainak befejezése után 1843. Velencében, 1847. Felső-Olaszországban és Dalmáciában járt, majd Triesztben telepedett le. 1853. Konstantinápolyban tartózkodott, azután hosszabb utazást tett Sziriába, Palesztinába, Egyiptomba, Nubiába, IV. Frigyes Vilmos megbizásából lefestette a látottakat, 1854. II. Lipót belga király kiséretében másodszor, 1865-1866. harmadszor tartózkodott Keleten.
2. F. Henrik, német pedagogus és mineralogus, szül. Neisseban 1833 febr. 10. Természettudományokat és matematikát tanult Boroszlóban, azután több helyütt tanároskodott; 1855 óta a boroszlói egyetem ásványtani muzeumának őre is volt. Nagy érdemeket szerzett a sziléziai központi iparegyesület alapításánál, az ipariskolák szervezésénél és a tanügyi téren kifejtett másnemü munkásságával. 1891. a technikai oktatásügyi állandó bizottság tagjává nevezték ki. Művei közül felemlítjük: Die fossilen Früchte der Steinkohlenformation (Boroszló és Bonn 1857); Die Mineralien Schlesiens (Boroszló 1863). Több tanügyi dolgozata is van.
3. F. József, történetbuvár, a bécsi csász. titkos levéltár aligazgatója, a m. tud. akadémia kültagja, szül. Csehország Wittingau nevü városában 1819 márc. 17. Kutatásait a magyar történelem s ebben főként a Rákóczi-korszakra is kiterjesztette. Ide vágó dolgozatai: Der blutige Landtag in Ónod; Aktenstücke zur Geschichte Franz Rákóczy's und seiner Verbindung mit dem Auslande, 2 köt. 1869. (V. ö. Századok, 1869. 106); Die Relationen d. Botschafter Venedigs über Deutschland und Österreich im XVII. Jahrhundert c. kutfő-publikáció hasonlóan érdekli hazai történetünket, különösen I. Lipót korát. (Megjelent a Fontes rerum Austriac. XXVII. kötetében, 1867). A magyar történelmi társulat F.-t tiszteletbeli tagjává választotta.
(ejtsd: fild), 1. Cirus West, északamerikai kereskedő, szül. Stockbridgeben (Massachusetts) 1819 nov. 30., megh. New-Yorkban 1892 jul. 12. Kereskedő lett s 1853. részben visszavonult üzletétől és Dél-Amerikában nagyobb utazásokat tett. Főérdeme, hogy az atlanti táviró-vonal fejlesztéséhez lényegesen hozzájárult. Cooper Péterrel, Taylor Mózessel és más amerikai tőkepénzesekkel 1859-ben a New-York-New-Foundland, and London Telegraphic Companyt, 1856. az Atlantic Telegraph Companyt alapította meg és nagy érdemeket szerzett az első transzatlantikus kábel elkészítésével és az 1865. és 1866. végzett kábel-távirók vonalainak lerakásával. 1871. egyik alapítója volt annak a társaságnak, mely egy, a nagy oceánon keresztül a Sand-szigeteken át Kináig és Japánig vezető földalatti táviró-vonal lerakásával foglalkozott. V. ö. The Atlantic Telegraph (2. kiad., London 1866).
2. F. Dávid Dudley, északamerikai jogtudós, szül. Haddanban (Connecticut) 1805 febr. 13. Albanyban és New-Yorkban tanult, utóbbi helyen 1828. ügyvéd lett. 1847. meghivták a new-yorki törvényhozói bizottságba, mely 1849. egy polgári és bünvádi eljárást dolgozott ki, amelyet később 23 állam fogadott el s amelyet még a Britt-Indiában is figyelemre méltattak. 1867. tervét adta egy nemzetközi választott biróságnak, melynek eszméjét: Outlines of an international code (2. kiad. New-York 1878; lefordították francia, olasz, kinai nyelvre) c. munkájában fejtette ki. Másik munkája: Speeches, arguments and miscellaneous papers (New-Yorki 1886, 2 köt.).
3. F. János, angol zongoraművész és zeneszerző, sz. Dublinban 1782 jul. 16., megh. Moszkvában 1837 jan. 11. Atyja is zenész volt; maga kedves tanítványa lett Londonban Clemetinek, ki magával vitte 1802. Párisba, Bécsbe és Szt. Pétervárra. Itt le is telepedett s a dusgazdag, de fösvény Clementi mellett élvezett dicsőség és szenvedett nélkülözés után végre anyagi javak is jutalmazták rendkivüli művészetét. Könnyelmü életmódja azonban sem házaséletét boldoggá, sem jólétét állandóvá lenni nem engedte. 1820 óta Moszkvában élt, 1831. a Nyugatra utazott; Nápolyban érte utól végzetes köhögése. Mint zongorajátszó Talberget is fölülmulta, művészibb volt; szerzeményei közül As- és Es-dur zongoraversenyei és a Liszt által is kiadott 16 Nocturne maradandók.