az őskorban. A faragó- és vésőművészet legelső nyomait a paleolit kor magdeleni korszakában találjuk. E korból ismeretesek különféle csonttárgyak Franciaország területéről, melyeken állati alakok faragott rajzai láthatók, még pedig meglepő jellemzetességgel előállítva. Az állatok közül határozottan felismerhetők a bölény, őstulok, vadkecske, szarvas, zerge, medve, borju, ló igen nagy mennyiségben, továbbá, bár ritkábban a hattyu, nyul, farkas, róka, vidra, hiuz, mammut, lud, különféle halak (angolna, csuka, pisztráng) és más mindenféle hüllő; de különösen nagy számban fordul elő a rénszarvas. Az ember ábrázolásai szintén előfordulnak, de csak igen ritkán s ezek sokkal kevésbbé sikerültek. Növényi ábrázolatok teljesen hiányzanak, aminek oka valószinüleg abban keresendő, hogy a növény az akkori glaciális éghajlat alatt igen ritka lehetett. A magdeleni korszak e magasra fejlett művészete azonban nem élte tul e korszakot s elvész ugy látszik azon emberfajjal együtt, mely megteremtette, a franciaországi jégárak elolvadása után s tán éppen az olvadás okozta özönvizben. Csak nagyon sokkal később akadunk aztán ismét F.-ra a csiszolt kőkor végén s a bronzkor elején különösen a dolmenekben (l. o.), de ezek az ábrázolások nagyon is közepes munkák, igen kétes állatalakok, kigyók s egy jellegzetes ábrázolás, mely két emlőbimbót mutat a női mellnek megfelelően elhelyezve. Ez utóbbi emblematikus ábrázolás különösen a francia dolmenek jellemző diszítése, bár egy sziciliai megalitikus emléken is ismeretes ehhez hasonló ábrázolás.
l. Idomszámok.
(lat.), igy nevezik a mérnökök azt a segédet, aki topografiai felvételeknél a jelző zászlóval vagy a léccel a felveendő, esetleg zsindellyel vagy cövekkel megjelölt pontokhoz áll. A mérnök a F.-nak, mivel néha igen messze vannak egymástól, előre megállapított jelekkel ad utasítást. Begyakorolt és értelmes F. igen nagy előnyére szolgál ugy a mérésnek, mint a mérnöknek. - F.-k, a balletben alkalmazott személyek, akik csak együtt táncolnak, s a magántáncoknál a közök, továbbá a háttér kitöltésére szolgálnak; általában némaszemélyek a szinpadon.
a középponti idegrendszernek az az állapota, melynél fogva a reánk minden pillanatban beható végtelen sok érzéki benyomás közül kevés vagy egyetlen egy sem jut öntudatunkra. Akaratunktól függ e változások foka, tőlünk függ azokat a szellemi működés terén érvényesíteni; képesek vagyunk valamire élénkebben vagy kevésbbé élénken figyelni, tetszésünk szerint figyelmünket valamely látott tárgyra, hallott hangra vagy érzett más benyomásra fordítani. Azonban a F. ez önkényét korlátozza az, hogy rendesen csak akkor vagyunk képesek figyelmünket egyik tárgyról elfordítani, ha azt valamely más tárgyra irányítjuk, valamint nem vagyunk képesek figyelmünket valamely erős benyomástól elvonni, ha még ugy akarjuk is. Képesek vagyunk azonban két benyomást nemcsak egymásután észrevenni, hanem az azok által támasztott különböző érzéseket egybe is olvasztani. Igy például, ha egyik szemünkbe sárga, a másikba kék fény esik, egyedül figyelmünktől függ, hogy a két szin közül melyiket vesszük inkább észre, de lehetséges mindkét szem izgalmát is egybeolvasztani ugy, hogy a kétféle fény vegyes szinérzése támad bennünk. A folyamatot, melytől a F.-et okozó változások az agykéregben függnek, egyelőre még nem ismerjük. Érzés-e a F., mint Ribot véli, v. ami valószinübb, az akarat lénye, mint Espinas állítja? nincs eldöntve. Bizonyos, hogy akárhányszor igen eleven eszü és érdeklődésü emberek még nem képesek valamire figyelmöket állandóan irányítani. V. ö. Ribot, Psychologie de l'attention (Páris 1888). L. még Eszmetársítás és Apperceptio.
Fülöp, honvéd ezredes, szül. Pesten 1820. A forradalom kitörése után honvéd lett és a Bocskay-huszárezredben harcolta végig a szabadságharcot, különösen Asbóth Lajos és Klapka alatt. 1849. Angliába menekült Kossuth-hoz, ki őt annyira megkedvelte, hogy több izben fontos küldetésekre használta. Igy p. 1853. Magyarországba küldte, mely alkalommal F. 3 millió Kossuth-dollárt és proklamációkat osztott szét. 1859. beállt az olasz-magyar légióba és mint a magyar huszárezred vezére vett részt Garibaldi expediciójában. 1862. Angliába ment vissza, onnan pedig Amerikába. Itt Lincoln elnök lovasezredessé tette, mely állásban a konfederáltak hadán több diadalt aratott. 1865. megsebesült, de helyreállván egészsége, a haditörvényszék elnöke lett. 1865-1878-ig Demerara közép-amerikai angol gyarmatban képviselte az Uniót mint annak konzula. Azután bányászatra és mezőgazdaságra adta magát, melynek révén meggazdagodott. 1891. visszaköltözött családjával Genfbe, honnan Torino-ba rándult Kossuth meglátogatására, kivel a régi barátságot megujította. A halál órájában is ott virrasztott Kossuth ágya mellett és Budapestre is elkisérte barátjának tetemeit a végtisztességre, mely után megint Genfbe tért vissza családjához. V. ö. Vasárnapi Ujság 1894. 41. sz.
az egyetemes literatura körében; kiadó-szerkesztők: Schedel és Vörösmarty; szerkesztőtárs: Bajza (a tulajdonképeni szerkesztő azonban Schedel, Toldy Ferenc volt). Megjelent mint az Athenaeum társlapja hetenként egyszer 4 rét egy iven Pesten 1837 jan. 10-től 1840 dec. 29., mikor a lap megszünt. Könyvismertetéseket, kritikákat és bibliografiát közölt a hazai s külföldi irodalomból. - II. F. politikai napilap, szerkesztette és kiadta Vida Károly 1848 jul. 19-től 1849 ápr. 21-ig Pesten (77 szám); jul. 2-től aug. 1-ig Pozsonyban (78-101 sz.); nov. 13-tól dec. 30-ig (102-142 sz.) és 1850 jan. 8. jelent meg az évi 6. száma; ezzel a lap betiltatott ismét Pesten. Magyarellenes iránya volt és többnyire ingyen osztogatták. 1848. 881 példányban nyomtatták.
Csaplár Benedek álneve.
(Aviso), a katonaságnál a vezényszót megelőző figyelmeztetés arra, hogy mi lesz vezényelve; a F.-re a csapat még nem hajt végre semmit, csakis az ezt követő vezényszóra. - F.-jelek a katonaságnál oly dob-, kürt- vagy trombitajelek, amellyel vagy valamely magas egyéniségnek a csapathoz való megérkezését jelzik, vagy amellyel bizonyos szolgálati egyéneket (ügyeleti őrmestereket és őrvezetőket, napos tizedeseket, dobosokat és kürtösöket) hinak össze, vagy a készültséget hiják fel kivonulásra.
irodalmi és szépművészeti lap; szerkesztette Szana Tamás (1876-ban Ábrányi Emil), kiadta Aigner Lajos Budapesten 1871 jan 1-től 1876 junius végéig, mikor megszünt; hetenként kis 4-rét másfél iven jelent meg. - II. F., Irodalomtörténeti közlöny; szerkesztette és kiadta Abafi (Aigner) Lajos 1876 jun. 1889 jun. havi füzetekben; összesen 123 füzete jelent meg.
v. figyelősereg, az oly hadierő, melyet óvatosságból az állam azon határa mögött összpontosítanak, melynek közelében háboru folyik, v. amelyen tul a szomszéd-állam területén oly csapatmozgalmakat hajtanak végre, melyeknek végcélja esetleg államunk megtámadása lehet. Néha F.-at fenyegetésül is állítanak fel, hogy azzal bebizonyítsák, miszerint a diplomáciai tárgyalásokon előadott követelések el nem fogadása esetén hadjáratot is készek indítani, amint valóban többször a F. támadó hadseregként is lépett fel, mint p. 1813., amikor I. Napoleon meg az orosz-porosz szövetségesek között közvetítőként fellépő osztrák kormány békeföltételeit I. Napoleon el nem fogadta, a Csehországban összpontosítva volt osztrák-magyar F. Szászországba nyomult előre és egyesült a szövetségesek hadi erőivel. F.-nak nevezik továbbá az olyan seregrészt is, amelynek feladata az, hogy ellenséges hadierőket egyelőre csak szemmel tartsák, mig azok megtámadtatása lehetséges vagy szükséges lesz. Az ellenség földjére benyomuló működő hadsereg p. utközben talált ellenséges vár előtt csakis a helyőrs. erejének megfelelő erejü F.-at hagy hátra addig, amig a háboru alatt az ország belsejében alakuló, másodsorban való kivonulásra rendelt csapatokból várvivó-hadat szerveztek és küldtek az illető vár alá.