a bakák gunyneve.
(lat), képzelt esetnek föltevése, annak tudatában, hogy képzelt, hogy tényleg nem történt meg, nem való, abból a célból, hogy bizonyos következtetéseket vonhassunk belőle. Ebben az esetben a F. megengedett segédeszköze a gondolkodásnak. Tágabban abban az értelemben is használjuk e szót, hogy valamely képzelt esetnek föltevését jelenti, anélkül hogy tudnók, hogy az eset képzelt, amely esetben természetesen tévedésbe bonyolódunk. - F. a jogban. A jogoknak a tények képezik az alapját, ex facto oritor jus. A tények v. valóságosak v. képzeltek, az az olyanok, melyek jogilag valóságosnak vétetnek fel, noha tényleg nem azok. A képzelt tényeket F.-nak nevezik. Ilyen F. p., hogy a méhmagzat, ha előnyéről van szó, már születettnek tekintendő, nascitum pro jam nato habetur, si de ejus comodis agitur; az ingó dolgokat bizonyos esetekben a törvény ingatlanoknak tekinti, az osztr. polg. tkv. nevezetesen akkor, ha a törvény szerint v. a tulajdonos határozatánál fogva valamely ingatlan tartozékát teszik. A jogi személy annyira fontos fogalma F.-on alapszik. A F.-tól különböznek a vélelmek (praesumtiones) vagyis valamely bizonytalan ténynek bizonyos gyanánt vétele; ilyen p. az apaság vélelme.
(arab), a mohammedán vallástörvény (seri'a) tudománya, kánonjog, mely ugy rituális szokásokra vmint a tulajdonképeni törvény minden ágára kiterjed. A F. két részre oszlik, ugyanis: 1. uszul al-F. (a F. gyökerei) azaz a törvénytudomány módszertana; miképen kell az irott jogforrásokat, ugymint a spekulativ módszert, a pozitiv törvények dedukciójára használni. 2. Furual-F. (a F. ágazatai) azaz az egyes adott esetekre vonatkozó pozitiv törvények. A F. a négy nagy orthodox irány követőinél mind a rituális mind a jogi részben némi eltéréseket mutat fel, melyek azonban az izlám közös és általános elveit nem érintik. E szerint az ortodox mohammedánok tartoznak vagy 1. az Abu Hanifától (meghalt 767.) alapított hanefita, vagy 2. az Al-Sáfi'i (megh. 819.) után nevezett sáfi'ita, vagy 3. a Málik ibn Anasz (megh. 795.) tanain induló málikita, vagy végre 4. az Ahmed ibn Hanbal-tól (megh. 855.) alapított hanbalita irányhoz. A hanefiták ritusa a török birodalomban, Indiában és Középázsiában, a sáfi'itáké Egyiptomban és Hollandia indiai gyarmataiban, a málikitáké Északafrikában van elterjedve; a hanbaliták, kik az izlám legszigorubb és legfanatikusabb hajtását képviselik, csekély számmal vannak. E kánonikus irányok (mazáhib) mindegyike nagy kodex-irodalommal bir. Legtekintélyesebb alapkönyveik Indiában a Hidája (angolul Hamiltontól 4 köt., London 1791), Törökországban a Multeká, melynek rendszeréből Muradgea d'Ohsson Tableau de l'Empire ottoman c. munkájában kivonatot közölt, Északafrikában Szidi Khalil munkája (franciául Perrontól, Précis de jurisprudence musulmane suivant le rite malékite, Páris 1848-55), a holland ind gyarmatokban Al-Navavi, Minháds al-tálibin (francia fordítással Van den Berg-től 3 köt., Batavia 1882-1884); a Franciország indiai gyarmataiban érvényes mohammedán jogot Sicé (Traité des lois mahométans dans les Indes françaises, Páris 1841) és Langlard (Leçons de droit musulman, Pondichéry 1887), a siitákét Querry (Droit musulman, recueil de lois concernant les Musulmans shytes (2 köt. Páris 1871-72) adták elő. A mohammedán kánonjogot európai tudósok önálló munkákban is több izben összefoglalták. Leghozzáférhetőbbek: Pharaon et Dulau, Droit musulman (Páris 1840); Tornauw, Das Moslemische Recht (Leipzig 1855); Van den Berg, De Beginselen van het mohammedaansche Recht (Hága-Batavia, 3. kiad. 1883). Teljesen elhibázott és megbizhatatlan Savvas Pacha műve: Étude sur la théorie du droit musulman (Páris 1892). A jogi iskolák módszeréről v. ö. Goldziher, Die Zahiriten, ihr Lehrsystem und ihre Geschichte (Lipcse 1884). U. a., A mohammedán jogtudomány eredetéről (Budapest, Akad. 1884).
(növ., phycologia vagy algologia), a moszatokról szóló tudomány; fikológus a. m. moszatismerő, v. a moszatok tudományának a művelője.
város Catanzaro olasz tartományban, 10 km.-nyire Nicastrotól és 7 km.-nyire a tengertől, (1881) 6463 lak., akik nagyobbára földmivelők.
(gör.) a. m. felebaráti, testvéri szeretet.
(gör.), az a hely, ahol őrség van; továbbá: védő-óvószer, továbbá a zsidók imaszijja.
(lat.) a. m. fonál, a botanikában himszál.
(ejtsd: filandseri), 1. Gaetano, olasz jogtudós, Arianello Cézár herceg fia, szül. Nápolyban 1752 aug. 8., megh. 1788 jul. 21. Eleinte katonáskodott, később jogot tanult és védelmezte azokat a reformokat, melyeket Tanuci miniszter akkoriban életbe léptetett. 1787. nápolyi pénzügyi tanácsos lett és e minőségében nyilt ellensége volt Actonnak, aki állítólag meg is mérgeztette. Nagy feltünést keltett La scienza della legislazione (7 köt., Nápoly 1780-85 és más izben) cimü kitünő, de nem befejezett munkája, melyet majdnem minden idegen nyelvre lefordítottak. F. az elrettentési elméletnek képviselője. A büntető törvénynek célja szerint a büntettest a büntett ismétlésétől visszatartani, s másokat a rossz példa követésétől elrettenteni. Amig a célt enyhébb büntetés által el lehet érni, sulyosabb büntetés nem alkalmazandó. V. ö. Tommasi, Elogio storico del cavaliere G. F. (Nápoly 1788); Bianchetti, Elogio di G. F. (Velence 1819).
2. F. Károly, Satriano és Taormina hercege, szül. Cavaban 1784 május 15., megh. Porticiben 1867 okt. 14. Miután Franciaországban, a st.-cyri katonai intézetben tanult, 1803. hadnagyi ranggal a francia hadseregbe lépett s Austerlitznél két erődítmény megostromlásával kitünt. 1806. Bonaparte József, nápolyi király kapitánnyá nevezte ki a törzskarhoz, s mint ilyen Gaëta megszállása alatt Dumas tábornok segédtisztje lett, majd mint szárnysegéd Józsefet Spanyolországba követte. Párbaj miatt azonban ki kellett lépnie a spanyol seregből, erre visszatért a nápolyi hadsereg soraiba, melyben 1811. ezredes, 1813. tábornok és Murat hadsegéde lett, ki őt azonfelül Bécsben és Párisban mint diplomáciai ágenst is használta. 1815. az osztrákok ellen harcolt, a Panaron át vezető hid ostrománál combján sulyos sebet kapott. I. Ferdinánd és a Bourbonok restaurálása után altábornoki ranggal a gyalogság főfelügyelőjévé neveztetett ki, anélkül, hogy a kormány bizalmát élvezte volna. Az 1820-iki forradalom kitörésekor mint közvetítő sikeres tevékenységet fejtett ki. A hadsereg ujjászervezése alkalmával 1822-ben szolgálaton kivüli állapotba helyezték s előbbi állását csak 1831. foglalhatta el ismét. 1848. a Sicilia szigetén kitört felkelés elnyomására kirendelt csapatokat vezérelte, mely alkalommal Messina heves bombáztatása, Catania és Palermo bevétele által katonai hirét ujra megszilárdította. Érdemeiért a király Taormina hercegi cimmel jutalmazta meg s Szicilia kormányzójává nevezte ki, mely állásáról azonban - miután az udvari ultra-reakcionárius párttal nem tudott rokonszenvezni - csakhamar leköszönt. II. Ferenc 1859. miniszterelnökké és hadügyminiszterré nevezte ki, azonban egy év mulva ez állásáról is lemondott. Az olasz államok egyesülése után többnyire Toscanában élt. V. ö. Reumont: Carlo F. Fürst von Satriano, a Historisches Taschenbuch 1871. évfolyamában. Családja F. Gaetano-ban, ki Nápolyban muzeumot alapított, 1892 nov. 29-én kihalt.
(gör.) a. m. emberbarát; ellentéte a mizantróp, embergyülölő. - Filantrópia, a. m. emberszeretet. L. még Emberbaráti intézetek.