azon férfiak közös neve, akik a filantropizmus (l. o.) elveit törekedtek a nevelésben érvényesíteni. Eredetileg csak Basedow munkatársait a desszaui filantropinumban nevezték igy, jelesen Wolké-t, Campé-t, Trapp-ot, Salzmann-t, Olivier-t, akik a filantropizmus elveit Desszauból világgá vitték; később azonban elnevezték filantropistának mindazokat, akik a Basedow által megindított szellemi mozgalomban részt vettek. Ezek közt a legnevezetesebbek voltak: Herbing, Rochow, Steinmetz, Resewitz, Gedike. E tágabb értelemben vett filantropistáknak irodalmi középpontja az a tizenhat kötetes nagy munka volt, amelyet Campe 1785-1791-ig szerkesztett s amelynek cime: Allgemeine Revision des gesammten Schul- und Erziehungswesens. L. Filantropizmus és Basedow.
(gör.), a nevelés történetében az az irány, amely a XVIII. sz. második felében Németországban Rousseau elvei alapján a nevelésnek észszerübb, természetesebb és tetszősebb módját akarta meghonosítani. Ez a mozgalom, amelyet Basedow János Bernát (l. o.) indított meg, egyfelől a felekezeti külsőségekben megcsontosodott pietizmus, másfelől az akkori humanisták tanítási rendszere ellen fordult, amely semmibe vette a jelent, a jelen követelményeit, de annál inkább rajongott Athéne és Róma multjáért, amely teljesen elhanyagolta a nemzeti nyelvet, de annál nagyobb buzgalommal tanította a görögöt és latint, amely lelkesedett a görögök és rómaiak köztársasági intézményeiért s amellett meghunyászkodott az izekre szedett Németország apró zsarnokai előtt. Ez ellen a fonák nevelési rendszer ellen szállott különösen sikra a F., a felvilágosultságnak ezen uj nevelési iránya, amelynek célja volt a gyermekből a közjó szolgálatában álló boldog embert nevelni. Ezen elvek alapján szervezte Basedow 1774., Lipót Frigyes Ferenc anhalti fejedelem támogatásával, az első nevelő intézetet, Filantropinum néven Dessauban, amely azután már 1795. megszünt. Ennek mintájára azonban számos helyen keletkezett Filantropinum; a sok közül nevezetessé vált a marschlinsi Svájcban, a trittowi Hamburg mellett, amelyet Campe alapított, s a schnepfenthali, amelynek élén Salzmann állott. Ez volt vmennyi között a legkülönb.
Antal, máskép Averulino, olasz szobrász és építész, született Firenzében 1400 körül, meghalt 1469 körül. IV. Jenő pápa megbizásából (1439-1445) elkészítette a szt. Péter templom bronzkapujának két szárnyát. 1449. Sforza Ferenchez került Milanóba; az ő szolgálatában kezdte meg 1456. az ottani Ospedale Maggiore építését, ő kezdte építeni utóbb a bergamói székesegyházat is. Nevezetes könyvet irt az építészetről, de nem adja elő rendszeresen tárgyát, hanem képzelt keretet választ, fölteszi, hogy Sforza Ferenc megbizta egy eszményi székváros, Sforzinda építésével és avval, hogy a trónörököst megtanítsa a művészet szabályaira. Az egész a keresztény és pogány fölfogás vegyületét tünteti föl. Ezt a könyvet Bonfini Antal lefordította latinra «De Architectura, libri XXV.» cim alatt, Mátyás királyunknak ajánlotta és ez ajánlatban magasztalja a nagy királynak szeretetét a művészetek iránt. V. ö. W. v. Ottingen, A. F. (Lipcse, 1888); Pasteiner Gyula, Az építészet I. Mátyás király alatt (Budapesti Szemle 1893 január); Eugene Müntz, Histoire de l'Art pendant la Renaissance, I. köt. 363 old.
(gör.) a. m. erénybarátok; neve a wilnai egyetem azon szövetségének, melyet a docensek és egyetemi hallgatók a német erényszövetség (l. o.) mintájára 1817. alkottak. A szövetség magvát a filomátok (a tudás barátai) képezték. Hozzátartoztak a többek közt Mickiewicz, Zan stb. A szövetséget politikai okokból 1823. feloszlatták.
(állat), a fonalférgek Filariidae családjába tartozó élősködő féregnem hengeres, fonalforma testtel, rendesen ajaknélküli, szük, szemölcsös vagy szemölcsnélküli szájjal, keskeny bélcsatornával, széles oldalvonalakkal, alig észrevehető hát- és hasoldallal, a női ivarnyilás a test elején van, a himnél két másforma spiculát találnak. Számos élősködő faja ismeretes. A F. Bancrofti Colb., melynek igen régen ismert, az emberi vérben nagy tömegekben élősködő lárváját Filaria sangvinis hominis Lew. néven ismerték, különösen Brazilia, Keletindia és Ausztrália lakóinál. Csak az ujabb időben sikerült megállapítani, hogy a F. sangvinis hominis és F. Bancrofti összetartoznak s ez utóbbi szintén az emberben, még pedig a nyirokedények duzzadásaiban élősködik, hossza 7 cm. Igen nagy tömegekben szokott a megbetegedett ember vérében előfordulni s főleg a vér- és nyirokedényekben megtelepülve vérzést, pangást, vizenyőt stb. okoz, mely a beteget teljesen kimerítheti. Állatoknál a forró égöv alatt egyéb rokonfajokkal együtt igen gyakoriak. További fajok még: F. immites Zeidy, F. papillosa Rud., F. loa Guyot és F. sangvinolenta Kud. L. Fonalférgek.
Nándor, botanikus, szül. Késmárkon 1858 okt. 18. Tanult Késmárkon, Rimaszombaton, Budapesten. 1883. középiskolai tanári oklevelet nyert, 1884. pedig bölcsészettudori oklevelet szerzett. 1885. a budapesti egyetem növénytani intézetében az éppen rendszeresített II. tanársegédi állásra nevezték ki; 1888 óta pedig mint I. tanársegéd működik ugyanezen intézetben. Önálló dolgozatai: Adatok a Cleomeoe rendszertani állása, szövettani szerkezete és fejlődéséhez, 6 táblával (Budapest 1884); A Charafélék (Characeae L. Cl. Richard) különös tekintettel a magyarországi fajokra, 5 táblával (Budapest 1893).
l. Levéljegyek.
(gör.) a, m. őr.
(ejtsd: fájldsz) Luke, angol festő, szül. Londonban 1844., a South-Kensingtonnak, majd az akadémiának volt tanítványa és eleinte rajzokat készített a Graphic, a Cornhill Magazine, az Once, a Weck folyóiratok számára és illusztrációkat rajzolt Dickens meg Lever műveihez. Mint festő 1868. lépett föl Az éj közeledése c. képével; ezt követik: A kioldott fogat (1869); Az üres szék (1871); Az együgyü (1873); London szegényei várnak egy éjjeli menedékház megnyitására; Az özvegy (1876); A játszópajtások (1877); Olasz virágárus lány; A rab hazaérkezése (1879); Falusi lakodalom (1883). 1884 óta főképpen velencei népjeleneteket fest. 1879 óta a londoni akadémia tagja.
(gör. phyle), törzs, igy nevezték a régi görög községek közös származásu, vagy földrajzilag, politikailag összetartozó főbb elemeit. Spártában három F. volt (Hylleis, Dymanes, Pamphyloi). Attikában s általában az iónoknál négy (Geleontes, Hopletes, Argades, Aigikoreis). Kleisthenes az attikai F.-ben kifejlődött partikularizmus megszüntetésére a régi négy F. helyett tiz ujat szervezett, a melyekben a széthuzó érdekeket összekeverte, hogy valamennyit az állam érdekében összpontosíthassa. Nagy Sándor halála után az athéniek Antigonos és fia Demetrios Poliorketes tiszteletére hálából fölszabadításukért két uj F.-t alakítottak (307. Kr. e.), Hadrián császár tiszteletére pedig fölállították a 13. F.-t (123. Kr. u.). A F.-ek alosztálya a dóroknál óbé (10), az iónoknál korábban a fratria, Kleisthenes után naukraria (5) és démosz(10).