l. Filippopoly.
(ejtsd: filikaia) Vince, olasz költő, szül. Firenzében 1642 dec. 30., meghalt Pisában 1707 szept. 24. Ez utóbbi városban végezte tanulmányait is, azután pedig visszatért szülőhelyére, ahol korán befogadták az Accademia della Cruscaba. A XVII. sz. lirájának domináló bűnétől, a cikornyás mesterkéltségtől, a nyakatekert képek hajhászásától ment birt maradni és Petrarca Canzoneit utánozva, gyakran eltalálta a nemes, egyszerü pathosz hangját. Kivált hazafias költeményeire áll ez, mely közül legnagyobb hirre vergődött All' Italia c. szonettje és Bécsnek a törököktől való ostromára szerzett ódája (Per l'assedio di Vienna). De már az utóbbiban nem egy helyütt esik a retorizálás hibájába. Művei legujabb kiadását Tanisetti bocsátotta közzé (Torino 1874). Életrajzát l. műveinek 1781-diki londoni kiadásában.
Filicinae (növ.) a. m. harasztok, l. o.
János, (filefalvi), tanár és költő, született Farkasfalván (Szepes) 1580 körül, megh. Sárospatakon 1622. végén. Szegénysorsu nemes szülőktől származott s középiskolai tanulmányait Thököly István támogatásával végezte; 1602. mint az ifju Hoddiegova báró nevelője külföldi tanulmányutra ment s előbb Prágában és Herbornban hallgatott filozofiai előadásokat, majd meglátogatta Marburgot, Heidelbergát, Baselt és Altdorfot is, mely városokban járt akkoriban Molnár Albert is. Külföldi tartózkodása alatt legnagyobb kedvvel a poétikát tanulmányozta s mint latin és görög verselő, elhiresedett. 1617. pataki tanár lett s nagy buzgóságot fejtett ki; 1622. rektornak is megválasztották, de működését pestis okozta halála korán félbeszakította. Műveit többnyire latin nyelven irta. Legnevezetesebbek: Primitiae Poeticae (Marburgban év nélkül) és Poemata varia (Basel 1614). Két magyar verse is maradt ránk; az elsőt Bethlen Gáborné halálára, a másikat Molnár Albert tiszteletére irta azon alkalomból, midőn ez a Zsoltárokat magyar nyelvre fordította.
(lat.) a. m. fonálképü.
(a lat. filum a. m. fonal és granum a. m. gabonaszem szókból), vékony arany- vagy ezüstsodronyból készített ötvösmű. A régi időben az aranysodronyból alakított mustrát fémlapra forrasztották, a sodrony fölületét egyenlő távolságban bemetszették, ugy hogy az apró szemekből álló füzérhez hasonlított; azonkivül a mustrának alapját gyakran behintették aranyszemcsékkel. A mostani F. aranysodronyból előállított hálószerü fonadék; a sodronyokat ott forrasztják össze, ahol egymást keresztezik. A F. ötvösműveket nagy mesterséggel készítik Kinában és Indiában, ahol cérnavékonyságu aranyszálakból a legfinomabb csipkéhez hasonló F.-t állítanak elő és drágakövek és egyéb tárgyak foglalatául alkalmazzák. - F.-üveg, szintelen üveg, melybe vékony fehér vagy szines üvegpálcákat forrasztanak, ugy hogy a pálcák fonadékot képeznek. Ismerték ezt az eljárást már az ó-korban is, most leginkább Velencében divik.
Miklós, román iró, szül. Bukarestben 1819., megh. 1865. Iskolákat alig járt s amit tudott, azt a saját szorgalmából tanulta meg. Hosszu ideig óraadásból élt, tanítva a zenét; majd templomi énekes volt s végre az állami oklevéltárban nyert alkalmaztatást. Nevezetesebb munkái: Slujnicariibreve (regény, 1861) és Cibreveocoic vechibreve şi noibreve (1863). Ez utóbbi regénye a román társadalmat mutatja be s kiméletlenül ostorozza a Fanariata-korszak emlékeit, a román társadalom parazitáit, a régi és uj csokojokat.
(középkori lat.) a. m. fiuság, a pápák által egyes kat. fejedelmeknek adni szokott cim.
nagyközség Bács-Bodrog vármegye hódsági j.-ában, (1891) 3225 német lak., takarékpénztárral, posta- és táviróhivatallal, postatakarékpénztárral.
(lat. Philippi, gör. Philippoi), az ó-korban Macedonia városa a Pangaios hegy északkeleti lejtőjén, meredek magaslaton a Gangites folyócska mellett, aranybányákkal, rövid ideig attikai gyarmat Krenides néven, de midőn Kr. e. 358. II. Fülöp macedon király elfoglalta, neve F. lett; Kr. e. 42. szinhelye a triumvirek győzelmének Brutus és Cassiuson. Augusztus idejében római koloniatust nyert. - F. keresztényeihez intézte szt. Pál apostol egyik levelét római fogságából. Romjainál épült a mostani Felibedsik falu.