Fülöp, olasz utazó és természetbuvár, szül. Milanóban 1814 ápr. 20., megh. Hongkongban 1867 febr. 9. Paviában orvostant tanult, azután u. o., 1848. pedig Torinóban az állattan tanára lett. Miután 1862. Persiát beutazta, 1865. a «Magenta» világkörüli utjának a tudományos vezetését vette át. Művei: Delle funzioni riproduttive negli animali (Milano 1850; 1856); Il regno animale (u. o. 1852); Note di un viaggio in Persia (u. o. 1865).
filippikák (lat. Philippicae orationes), Demosthenesnek Fülöp macedoniai király ellen, mint a görög szabadság veszedelmes ellensége ellen tartott három heves és nagyhatásu beszédje, mellyel az athénieket és a görögöket ellenállásra tüzelte; igy nevezik Cicerónak Antonius ellen tartott 14 beszédjét; innen a közszólás minden szenvedélyes, támadó beszédet F.-nak mond.
Igy nevezték el, némileg gunyból, Luther tulbuzgó hivei a XVI. század közepe körül Melanchton Filep hiveit és elvtársait, vagyis a vittenbergi és lipcsei egyetemek teologusait. Luther és Melanchton együtt munkálkodtak ugyan harmadfél évtizeden keresztül a reformáció megalapításán és diadalra juttatásán, de nemcsak természetük volt merőben különöző, hanem idővel vallásos nézeteik is eltértek némileg egymástól, amennyiben mig Luther határozottan tiltakozott a svájci reformátorokkal való egyesülés ellen, addig Melanchton, miután Kálvinnal személyesen megismerkedett, hajlandó lett volna a két reformációt egyesíteni, aminthogy midőn 1540-ben az ágostai hitvallást ujból kiadta, ennek az urvacsoráról szóló pontját a kálvini urvacsorai tanhoz közelítőleg változtatta (variata confessio). Azonban mig Luther élt, addig a két reformátor között a jó viszony, ha néha meg is zavarodott, de nem szakíttatott meg. De midőn Luther meghalt (1546), a következő évben pedig a német protestánsok a smalkaldi háboruban teljesen leverettek, s midőn ezen aggasztó körülmények között a Melanchton által készített lipcsei interim megjelent, s ebben Melanchton a kat. egyház külsőségeiből és egyházkormányzati intézményeiből is késznek nyilatkozott egyet és mást, mint közömbös dolgokat (l. Adiafora) a katolikusokkal való jó békesség kedvéért átvenni, személyesen támadtak ellene és hivei a most már u. n. F. ellen, Luther szigoru követői, a magdeburgi és jenai teologusok, vádolván őket, hogy a tiszta evangeliomi hitet részint a kálvinisták, részint a pápisták kedvéért meghamisítják. Később ezen teologiai pártelnevezés egyszersmind egyházpolitikai értelmet is nyert, amennyiben Peucer Gáspár, Melanchton veje s a szász választó-fejedelem udvari orvosa, több előkelő protestáns teologussal és világi főurral együtt az összes protestáns fejedelmek egyesítését s ezen célból a lutheri és kálvini egyházak között emelkedett válaszfal lerontását munkálták, l. Kripto-kálvinisták.
(Islas Filipinas v. Archipielago Filipino), a spanyolok birtokában levő nagy szigetcsoport Ázsia DK-i részében a Kinai-, a Csendes-, Celebeszi- és Szulu-tenger, az é. sz.. 4-21° 30' és a k. h. (Páristól) 114° 30'-124° 15' között. A számtalan szigetszikla- és zátonytól eltekintve 1000-nél több azon kisebb-nagyobb szigetek száma, amelyek a F.-et alkotják.
Földrajz
Területük: 296282 km2., az összes lakosság száma: 6985124, akik között körülbelül 1 millió nem ismeri el a spanyol fenhatóságot. A F. a természettől 5 csoportra vannak osztva; ezek 1. a Luçon-csoport (Batanes-, Babuyanes-szigetek, Luçon és a kis parti szigetek, Polillo, Catanduanes, Mindoro, Marinduque, Burias, Ticao, Masbate, összesen 124226 km2). 2. A Visayas-szigetek (Tablas és parti szigetei, Romblon, Sibuyan, Samar és parti szigetei, Panay, Guimaras, Negros, Cebu és parti szigetei, Bilaran, Leyte, Camotes-szigetek, Panaon, Bohol, Siquijor, összesen 56126 km2). 3. Palauan-csoport (Busuanga, Calamianes, Cuyos-szigetek, Palauan, Dumaran, Balabac, összesen 14123 km2). 4. Mindanao-csoport (Dinagat, Siargao és a szomszédos szigetek, Mindanao, Camiguin, Basilan, összesen 99251 km2). 5. A Szulu-csoport (Pancutarang és a szomszédos szigetek Szulu, Tagul, Taui-taui, összesen 2556 km2.).
Partok és felület.
A F., bár minden oldalról mély (3-6000 m.) tengerek környékezik, Borneoval É-on Palauan és Balabak, ÉK-en a Szulu-szigetek, Celebesszel pedig Sanghir és Talauat utján van összeköttetésben. A partok általában meredekek és korallpadokkal környékezettek, amelyek sok helyen veszedelmes zátonyokat alkotnak. Különösen K-en kevés a kikötő. A főbb öblök a Lingayeni, a Manillai, Tayabasi, Sorsogoni, a Lamoni Luçon szigetén, a Butuani, Illigani, Sibugueyi, Illanai, Davaoi Mindanao-szigeten. A legfontosabb csatornák a San Bernardino Luçon és a Visayas-szigetek közt, Surigao ez utóbbiak és Mindanao közt, Basilan a Mindoroi- és Celebesz-tenger közt, végül a Mindoroi-tengert a Kinaival összekötő Balabaci. A jelentékenyebb hegyfokok: Bojedaor, Engano, San Oldefonso és Boliano Luçonon, a Tinaca Mindanaon. A hajózás a szigetek közt igen nehéz és veszedelmes a gyors és heves tengeráramok miatt, amelyeket a nagyon jelentékeny külömbségeket felmutató tengeráradás és apadás okoz és amelyek néhol óránként 15 km.-nyi sebességgel haladnak tova. A szigetek, amennyire ismerjük, főképen eruptiv és pedig leginkább a devon-korszakból eredő eruptiv kőzetekből állanak, amelyet későbbi korszakokból valók és több helyen alluvium takarnak. A szénformációknak szintén nagy a jelentőségük, különösen Albaynél (Luçonon), Cebu és Negros szigeteken. Vasércet csaknem mindenütt találni, legjobbakat Luçon szigetén; a rézércek legbővebben Lepanto kerületben találhatók, aranyércek is csaknem minden szigeten vannak (V. ö. Centeno: Memoria geol. minera a Revista de Filippinasban 1879). A szigeteket mindenütt hegyek takarják; kisebb lapályokat csak a folyók torkolatánál találni. A legjelentékenyebb hegyláncok: a Caraballo del Sur Luçon É-i részében, ebből a Sierra Madre és a Cordillera del Norte ÉK- illetőleg É-nak ágaznak ki; egy harmadik lánc pedig a Bernardino-szoros felé huzódik; ez utóbbin van a Banajao (2370 m.) hegycsúcs. Mindanaon a hegység a K-i part mentét követi; ebben a legmagasabb csúcs az Urdaneta (1900 m.). Ugyanezen sziget közepén szintén van egy hegylánc, amely a Szarangani-félszigetet képezi, ennek közepén van az Apo vulkán (3143 m.), a F. legmagasabb hegycsúcsa. Az egész szigetcsoport legmagasabb csúcsai egyébként vulkánok, amelyek régebb időkben sokkal nagyobb tevékenységet mutattak, mint jelenleg, de még most is nagy számmal vannak a müködő vulkánok, amelyek a Kuriloktól Uj-Zelandig terjedő vulkánláncnak tagjai; köztük a legjeletékenyebbek: Babuyan az ugyanily nevü kis szigeten, Taal a Manillai-öböl közelében, Mayon és Bulusan Luçon DK-i végében, Malaspina és Bacon Negros szigeten, Camiguin Mindanao É-i partja közelében, Malutun és a hatalmas Apo a Davaoi-öböl közelében. A leghiresebb vulkáni kitürések 1766., 1814., 1851., 1853., 1855., 1857., 1871., 1872. és 1881. voltak. Miként a vulkáni kitörések, a földrengések is gyakoriak. A hegyláncok iránya lehetővé tette, hogy Luçon és Mindanao szigeteken néhány nagyobb folyó fejlődjék. A legnagyobb, a Cagayan, az előbbin van, mintegy 350 km. hosszu és Camiguin szigettel szemben torkollik; egyéb jelentékenyebb folyók még az Agno, a Pampangan, a Laguna de Bay nevü nagy tóból kifolyó Pasig, a Bombon-tóból fakadó Pansipit Luçon szigeten, a rio Grande de Mindanao, amely a Mangindanao, Liganasan és Buluan nevü tavak vizeit veszi föl Mindanao szigetén.
Éghajlat, termékek és lakosok.
A F. éghajlata, miként a szomszédos vidékeken, a musszonoktól függ. Mivel minden szigeten egy hegylánc vonul végig, mindegyiken egy és ugyanazon időben kétféle évszak van; midőn a DNy-i musszon fuj, a szigetek Ny-i és D-i részein van az esős, az ÉK-i részein pedig a száraz évszak, midőn pedig az ÉK-i fuj az ellenkező eset áll be. A meleg nem türhetetlen; a leghidegebb hónapban, decemberben az átlagos meleg 25,7°, a legmelegebb hónapban, májusban pedig 30°. Az esőmennyiség váltakozik; átlag 1689 mm. A viharok közől, amelyek a F.-en és környékükön gyakran nagy pusztításokat visznek véghez, a legveszedelmesebbek a vagious v. bagious néven ismeretes forgó szelek, amelyek leginkább csak az éjnapegyen idejében szoktak megjelenni. Az éghajlat aránylag még az európai emberre nézve sem nagyon egészségtelen; leggyakoribb betegségek a váltó láz és diszenteria. A szigetek flórája csaknem teljesen olyan, mint Malakka félsziget és a Szunda-szigeteké, az ausztráliai fajok (Xanthostemon, Osbornia, Leucopogon stb.) száma nagyon csekély. 1882. végén a botanikusok 1163 fajt és 4583 speciest számláltak össze. A leghasznosabb növényei a különböző pálmák: a kókuszdió, az Aréka-pálma, amiből a betelt csinálják, stb. a bors, a muszkátdió, a Spomaea batatas, a Dioscorea alata, a Kampes-fa, a bauána, a különböző dél-európai gyümölcsfák, az indigó, a festékanyagot szolgáltató fák, amelyeknek számát 32-re teszik, a rendkivül hasznos Musa textilis (manila kender), és más szövő anyagot szolgáltató növények. A főtáplálékot a rizs szolgáltatja, amely a megművelt területek legnagyobb részét foglalja el, fontos kulturnövények még a cukornád, a dohány, amelynek művelését 1882 óta az összes szigeteken szabaddá tették, a kávé, amit csak ujabban honosítottak meg; a pamut és igen csekély mennyiségben az európai gabona. A földművelés emelésére a kormány ujabban különös gondot fordít. Az értékes fákból álló erdők még a szigetek legnagyobb részében igazi őserdők. A faunát a nagyobb emlősök hiánya jellemzi. A nagyobb ragadozók teljesen hiányzanak; az egyedüli veszedelmes állatok a krokodilus és a kigyók. A majmok, madarak, rovarok és molluszkák száma igen nagy. A bivalyok Luçon és Mindanao erdeiben vadon élnek; ugyanott található a jávai Cervus muntjachoz hasonlító kis őz; Mindoro szigetén pedig a Tamarao depressocornis. A Szulu-tengerben nemes gyöngyre is halásznak. A házi állatok közől a legszámosabbak a bivalyok és a szarvasmarha; amaz a teherhordó. A ló kis fajta; de elég gyors ügetésü. A juhok satnyák. A sertés, macska, kutya és tyuk nagy számmal van, különösen a kisebb kunyhók körül. Bármily gazdag e szigetcsoport növényekben, szegény, mai tudásunk szerint, ásványokban; szenet, aranyat, vasat, rezet és ként csekély mennyiségben bányásznak. Az évi aranybányászat (Luçon É-i részében, Leyte szigetén és Mindanaon) és mosás termelésének értéke alig mulja felül a 10000 pesot. Ólom, kéneső, achát és magnezia létét is konstatálták, de nem bányásszák. Vas- és kéntartalmu ásványvizeket több helyen találtak, főképen Laguna tartományban. A benszülött lakosok: negritok, indoneziak és malájok, ez utóbbiak egy része katolikus (indios), másik része mohammedánus (moros). A negritok a legbelsőbb részeken, az indoneziak a közepén és a malájok a partokon laknak. A negritok és indoneziak kiveszőben vannak. Legtöbb az indios, akik ismét több törzsre oszlanak; legszámosabbak a tagalok, zambalék, pampangok, ilokanok, vikolok és visayak.
Ipar, kereskedelem, kormány.
Egyedül a szivargyártás, az abaka nevü kelmeszövés és a szalmakalap-készítés azon iparágak, amelyek az exportnak is dolgoznak; ezeken kivül azonban a bőrgyártás, a fa- és elefántcsontfaragás, a kókuszdió-olajkészítés is számos munkást foglalkoztat, akik azonban csaknem mind kinaiak v. korcsok. A kereskedelmet azelőtt nagy mértékben elzsibbasztotta azon körülmény, hogy a F. csak az anyaország hajóival üzhettek kereskedést és hogy csak Manilla kikötője állott nyitva, jelenleg azonban minden nemzet hajójának nyitva állanak Manillán kivül Albay, Sual (Luçonon), Zamboanga (Mindanaon), Leyte, Iloilo és Cebu (a Visayas szigeteken). Manillát rendes hajójáratok kötik össze Szingapurral és Hongkonggal. A forgalom a vámok leszállítása, monopoliumok megszüntetése következtében az utóbbi évtizedekben jelentékenyen növekedett. 1892. a kivitel értéke 33479000, a bevitelé pedig 27000000 peso. A főbb kiviteli cikkek voltak ugyanazon évben: manilakender (14624000), cukor (12983000), dohány (2034000), kopra (908000 peso), kávé, indigó és szalmafonatok; a bevitelé pamutfonalak és kelmék, vas és szén, buza. liszt, selyem- és gyapjukelmék, vászon, szesz és likőrök, bor, butorok és a papir. A kivitelnél Anglia, az Egyesült-Államok és Spanyolország; a bevitelnél Anglia, Németország, az osztrák-magyar monarkia, Kina és Franciaország vannak legjobban érdekelve. A hajóforgalmat a következő számok mutatják: megérkezett 335 hajó 367227 t. tartalommal, eltávozott 303 hajó 369204 t. tartalommal. A helyi forgalom csaknem kizárólag vizi utakon történik a szekérutak csaknem teljes hiánya miatt. Manillából Daguvánba 192 km. hosszu vasuti vonalat építenek. A F. élén egy kinevezett főkormányzó áll, aki a szárazföldi és tengeri haderő vezére és Luçon kormányzója; Manillában van a székhelye; a másik két, neki alárendelt kormányzó Cebuban illetőleg Zambtangában lakik. Az egész gyarmat 3 kormányzóságra oszlik; ezek: 1. Luçon és a körülötte fekvő szigetek, 2. a Visayas-szigetek és 3. Mindanao és a Szulu-csoport. Az első 25 tartományra és 11 comandanciara, a második 11 tartományra és a harmadik 7 tartományra és comandanciara van fölosztva. A tartományok és comandanciak ismét pueblokra oszlanak. A főkormányzó mellé két tanácsadó testület van rendelve: a Junta de autoridades és a Consejo de Administracion, amelyek a gyarmat főtisztviselőiből állanak. Az 1893-94. budget szerint a bevételek: 12899546 pesora, a kiadások pedig 13350794 pesora vannak előirányozva. A haderő 573 tisztből és 9300 gyalog és tüzér katonából, 24 hajóból áll 2818 matrózzal és 452 tengerészkatonával.
Történelem.
Magalhaes 1521 márc. 17. fedezte föl Mindanao sziget DK-i hegyfokát a Szt. Ágoston hegyfokot; ápr. 8. pedig a rio Agusan torkolatánál partra szállott; de csakhamar utána Cebu közelében a kis Mactan sziget benszülöttei megölték. 1542. a Villalobos vezérelte spanyol expedicio a szigeteket ujra fölkereste és Asturia hercegéről, a későbbi II. Fülöpről nevezte el. 1564. Miguel de Legazpi Cebu szigetén megalapította a Santo Nombre de Dios, 1571. pedig Manilla városát. A hivatalos birtokba vétele e szigeteknek 1569. történt meg. A benszülöttek eleinte minden nagyobb ellenállás nélkül vetették magukat alá a spanyol uralomnak. 1573. a kinai kalóz-vezér Lima-Hong sokáig ostromolta Manillát és csak nagy áldozatok árán volt elüzhető. 1624. és 1639. komoly lázadások elfojtása vált szükségessé. A spanyoloknak küzdelmeit az angolokkal és hollandokkal a F. is megérezték és az előbbiek 1762. Manillát meg is szállották; a spanyol uralom fenmaradása csak Simon de Anday Salazar kormányzó energiájának volt köszönhető. Legnagyobb ellensége a spanyol uralomnak az ujabb időkben a mohammedanizmus volt. Szulu felől ennek támadásait mindig csak nagy erőfeszítéssel tudta visszaverni, mig végre 1876. e szigeteket is hatalma alá nem hajtotta. Azóta is fordulnak elő kisebb fölkelések, azokat a spanyolok mindig elfojtották.
Bernát, a Zsigmond király által az olajfákhegyi szerzetes rendnek átengedett dömösi kolostor legelső apátja, szül. Vercelle-ben, 1433 táján költözködött hazánkba csekély számu társai kiséretében. Szentnek hirében állott és 1441. bekövetkezett halála után a szerzet szentjei közé iktattatott. Dömösön levő sirjához pedig sok bucsus zarándokolt. Utódai: Antal és Miklós apátok alatt a kolostor birtokai áldozatul estek a szomszéd uraknak, mire a szerzetes rend 1445. Olaszországba tért vissza (V. Ö. Fraknói cikkét a Századokban, 1893., 387. l.).
(tör. Filibe, bolg. Plovdiv v. Plovdin), azelőtt K.-Ruméliának, most az ugyanily nevü bolgárországi kerületnek (6594 km2. terület és 226013 lak.) és járásnak fővárosa, a Marica mindkét partján, 155 km.-nyire Szófiától, vasut mellett, bolgár, görög és kat. püspöknek és a kerületi hatóságoknak székhelye, (1888) 33032 lak., akik közül 19542 bolgár, 5615 török, 3930 görög, a többi izraelita, cigány és külföldi, nagyobb részük földmivelő. A nagyobbára tarkára festett házakból álló, barátságos külsejü város három, a Marica mellett emelkedő, elszigetelt szienit dombon épült, magas hegyektől körülfogott sikságon. A legmagasabb és legszélesebb szikladomb a Dsambaz-Tepe (212 m.), északi lejtőjén a tetejéig házakkal van megrakva, D-i lejtője meredek. Tőle K-re van az egészen beépített Nebet-Tepe és Ny-on a kis Taxim-Tepe. A köztük és a Marica közt fekvő terület szintén be van építve. A domboktól külön áll a Szahat-Tepe egy toronyórával, a Bunardsik nevü domb egy forrással és egy az 1878-ki orosz-török háborura emlékeztető fehér obeliszkkel, azután Marko- és a legmagasabb Dsendem-Tepe (283 m.). A legelőkelőbb városrész a Dsambaz-Tepén van. A legélénkebb utcák a dombok É-i oldalán terülnek el; ugyanott van az uj városi park egy török temető helyén, nehány uj iskolai épület és a Marica partján az alaktalan kormánypalota, azelőtt a török basák és a K.-ruméliai kormányzók konakja. A széles és rohamos Maricán egy fahid vezet át a szegényes Rilszka városrészbe. A régibb időkből monumentális épület alig maradt fenn; az Imaret-Dsamiszi-mecset a Marica-hidnál és a nagy kilenc kupolás Dsumaa-Dsamiszi-mecset, végül egy még teljesen jókarban levő és most is használt karavánszeráj, 10 ólomkupolával. Ujabban épült a Marica közelében a Cyrill- és Metod-templom. Nagyon szép kilátás nyilik a városra és K.-Rumélia termékeny sikságára a Rodope-, Balkán- és Rila-hegységek falaig a Szahat-Tepéről, a F.-iak kedves vasárnapi sétahelyétől. 1/2 km.-nyire a várostól van egy sörgyár. A F.-i szienitsziklákon régi idők óta laktak emberek. II. Fülöp, Macedonia királya 342-340. Kr. e. a trákok földjét meghódította és F. helyén a benszülöttek régi erődítményeit nehány uj várral helyettesítette. Róla kapta e hely a Philippopolis nevet, amelyet csekély módosítással máig is megtartott. Mivel ezen macedóniai telepek csak katonai és fegyenctelepekül szolgáltak, virágzó város nem keletkezhetett körülöttük. Lysimachos után a macedóniai uralom, egy kis megszakítást kivéve, megszünt. A föld uraivá fölváltva a Rodope harcias bessz nevü és a Sztrandsa odrisz nevü törzse lettek. Róma ez utóbbiaknak királyait támogatta. Claudius császár 46. Traciát római tartománnyá tette és ekkor F. csakhamar virágzó várossá lett, amelyet a rómaiak Trimontiumnak, a trákok Pulpudevának neveztek. Marcus Aurelius uralma alatt 172. a várost erős fallal kerítették be, amelyet csak a XVIII. sz.-ban távolítottak el. A népvándorlás F. jólétének csakhamar véget vetett. 251. a gótok, 447. pedig a hunnok rombolták le. Midőn az Al-Duna mentén Bolgárország megalakult, F.-t kelet-római határvárrá alakították. A X. sz.-ban, Simeon és Péter cárok korában, Bolgárországhoz tartozott. 970. Szvjatoszlav orosz herceg csapatai pusztították el; ezután csakhamar megint a bizanciak birtokába került. A Komnenok idejében ismét erős falakkal vették körül. A latin császárság korában 1204-1235. Renier de Trit és Gérard de Stroem flandriai lovagok birtokában levő hercegségnek volt a középpontja. A F.-i görögök a latinokkal tartottak, amiért is Kalojan bolgár cár a várost 1205. elpusztította. A Palaeologok korában F. megint bizanci birtok s a bolgárok csak 1344. foglalják el véglegesen. Ezektől alkalmasint 1370. török kézre került. A mult század végén és a jelen század elején az Oszman Paszvanoglu csapataitól és a Kirdsaliktól, e szervezett rablóbandáktól sokat kellett szenvednie. Az 1877-1878-ki orosz-török háboruban 1878 jan. 16. az oroszok elfoglalták; azután három napig tartó küzdelem folyt a környékén Gurkó és Szulejmán csapatai közt, amelynek vége az volt, hogy ez utóbbiaknak a Rodope-hegységen keresztül kellett menekülniök. 1879 jul. 13. hagyták el a várost az oroszok; ekkor fővárosává lett K.-Ruméliának (l. o.). 1885 szept. 18. forradalom tört ki a falai közt, amely a kormányzót eltávozásra kényszerítette; Sándor bolgár fejedelem szept. 23-án proklamálta benne Bolgárország és K.-Rumélia egyesítését; azóta F. tettleg bolgár kerületi főváros.
város Wermland svéd tartományban (län), 60 km.-nyire Carlstadtól, a Daglösen-tó É-i végében, vasut mellett, (1891) 3167 lak., vasolvasztókkal és vasművekkel.
a Földközi-tenger délkeleti partján lakó nép, amely a bibliai hagyomány szerint Kaftórból (Ámós 9, 7. Jeremiás 47, 4.) költözött oda. Kaftór Kréta szigete, mások szerint pedig a Nilus deltája. Öt nagyobb városuk volt: Gaza, Askalon, Asdód (Azotos), Gath és Ekron. Mindenik élén egy fejedelem (szeren, több sz. szeranîm) állott. A mint reánk maradt nevekből következtetni lehet, sémi nyelvet beszéltek, azonban közelebb állottak az arameusokhoz, mint a kanaáni népekhez. A F. az izraelita törzseknek Palesztinában való letelepedése után (Palesztina tőlük vette nevét) kelet felé ki akarták terjeszteni uralmukat. Sikerült is nekik Eli főpap idejében egy ütközetben az izraelitákat tökéletesen leverniök. A frigyláda ekkor a F. hatalmába került, amelyet azonban később visszaadtak. Judát teljesen meghódították, Gilboába helytartót állítottak és hogy egy ujabb fölkelést meggátoljanak, az izraelitáktól fegyvereiket elszedték s ő nekik a kovácsmesterség üzését megtiltották. Uralmuknak Saul király vetett véget, aki az izraelita törzseket hatalma alatt egyesítette és a filiszteusokat többször megverte, de végre egy ütközetben a Giboa hegységében fiával, Jonatánnal együtt elesett. Művét befejezte utóda, Dávid, akinek sikerült a filiszteusokat annyira meggyöngíteni, hogy ezek minden további kisréletről Palesztina meghódítására lemondottak. A filiszteusok isteneiről l. Derketo és Dágón.
(lat.) a. m. fiu. - F. familias himn., nőnemben filia familias az, aki atyai hatalom alatt áll. Többesben filii familias. A F. familiás egyuttal homo alieni juris (azaz alieno juri subjectus) mert nem önjogu, hanem másnak hatalmában van. Az önjogu ember homo sui juris v. pater familias. - Filius ante patrem, a fia előbb lett, mint az apa.
(lat.) a. m. Szent Péter fia, megtisztelő cim, melyet a pápák oly fejedelmeknek osztogatnak, kik az apostoli szék iránt különös hódolatot tanusítanak.