az a szarupár, mely a főszaruk között van. A F.-ban nincsen átnyuló kötőgerenda, nincsenek székoszlopok stb. és a szarukat csupán a szelemenek v. avató gerendák támasztják alá. Rendesen 3-4 F. van két főszaru között, egymástól 0,90-1,00 m. távolban.
valamely kereskedő üzletétől külön választott, más helyen létező üzleti telep, melyet külön üzletvezető vagy üzlettárs vezet.
(codicillus), a római jog szerint oly végrendelkezés, mely örökös nevezést (haeredis institutio) nem tartalmaz, hanem végrendeleti vagy törvényes örökös feltételezése mellett halál esetére vonatkozó más intézkedéseket tartalmaz. Az osztrák polgári törvénykönyv 533. §-a is a végrendelet és F. közötti külömbséget abba helyezi, vajjon az örökös nevezést tartalmaz-e vagy nem. F.-et a római jog szerint csak az alkothat, aki végrendelkezési képességgel bir (testamenti factio). Több F. egymás mellett is megállhat, ha csak a későbbinek intézkedése a korábbival ellentétben nem áll, mely esetben a későbbi intézkedés az irányadó. A F.-ek v. Codicilli ab intestato facti, v. C. ad testamentum facti aszerint, amint a végrendelkező végrendeletet is hagyott v. nem. A F.-hez kevesebb alakszerüség volt szükséges mint a végrendelethez, ezen alapszik az u. n. clausula codicillaris (f.-i záradék) v. is a végrendelkezőnek az a világos kijelentése, hogy ha végintézkedése mint végrendelet meg nem áll, azt F.-nek kivánja fentartani. Hazai jogunkban F.-ek oly végintézkedések, melyek az örökhagyó végakaratát a már megtett végrendelethez járulólag nyilatkoztatják ki; tehát mindig végrendeletre kiegészítőleg vonatkoznak. Az örökös nevezés szempontja a hazai jogunk szerint közömbös, mert örökösnek nevezése nálunk a végrendelethez nem szükséges. Az alaki kellékekre nézve a végrendelet és F. között régebben fennállott azt a különbséget, hogy az F.-hez kevesebb alakszerüség volt szükséges, az 1876. évi XVI. törvénycikk megszüntette, mert annak rendelkezései szerint a végrendeletek alaki kellékeire vonatkozó intézkedések a F.-re is alkalmazandók.
irországi- ősi hadiszervezet, mely eredetét Find Mac Cumaill legendabeli hőstől nyerte. L. Féniek és Fingal.
(olasz zeneköltők neve); 1. F. Bálint szül. 1769 szept. 11. Rómában, megh. 1837 jun. 16. Capuában. Nápolyban tanult, ugyanitt 1788-ban szinre hozta első vig operáját, 1801-7. Lissabonban volt a kir. opera intendánsa, innen Párisba ment, hol sikerei már megelőzték; itt a Virtuosi ambulanti (1807.) akkora diadalt vívott ki, hogy még Napoleon poroszországi diadalaitól is elvonta a közfigyelmet. Nápolyban élt, mikor 1816. a római Sz. Péter templom karnagyául nevezték ki; ezóta egyházi zenét szerzett, de amely már nem oly becses, mint vidám operái. Ezek közül A párisi foltozó varga, a már említett Vándor komédiások, és a Falusi énekesnők (Le cantatrice villane) a legjobbak, Cimarosa dalművei mellé helyezhetők. - Fia, 2. F. Vince, sz. Rómában 1799 ápr. 5., megh. Nápolyban 1877 márc. 28. Szintén vig operákat irt, de közepes sikerrel.
Pasquale, olasz jogtudós, szül. Terlizziban (Bari tartományban) 1837 ápril 8. 1863. Urbinóban a nemzetközi jog tanára lett, 1865. Pisába, 1876. Torinoba, 1881. Nápolyba helyezték át. Nagy érdemei vannak a nemzetközi magán- és büntetőjog, valamint a népjog művelése körül. Első nagy művét, Nuovo diritto internazionale pubblico (Milano, 1865) 1869. Pradier-Fodéré franciára is lefordította; a mű második kiadása Trattato di diritta internazionale pubblico (3 köt. Torino, 1879-84, spanyolra és franciára is le van fordítva) c. kjelent meg. Ehhez csatlakozik az: Ordinamento giuridico della societa degli stati. Il diritto internazionale codificato e la sua sanzione giuridica (u. o. 1890; franciául 1890). Egyéb művei: Del fallimento secondo il diritto internazionale privato (Pisa, 1873) és Effetti internazionale delle sentenze e degli atti (1. rész 1875; 2. rész 1877; a második rész franciául is megjel.); Diritto internazionale privato (Firenze, 1869; 3. kiad. 9 kötet. Torino 1888; franciául is). Kiadott még egy ily cimü munkát: Delle disposizioni generali sulla pubblicazione interpretazione ed applicazione delle leggi (Torino, 1886).
németelföldi költő, l. Loghem.
József, olasz régiségtudós, szül. Nápolyban 1823 jun. 8. A pompeji ásatásokat 1845-1849. ő vezette; 1860-64. a nápolyi egyetemen a régiségtan tanára volt, 1862. a nápolyi Museo nazionale igazgatója, 1865. szenátor, 1875. az olasz muzeumok- és római ásatásoknak főigazgatója, 1881. a régi műemlékek és a szépművészetek főigazgatója lett. Müvei: Notizia dei vasi pinti, rinvenuti a Cuma (Nápoly, 1853); Pompejanarum antiquitatum historia (u. o. 1853, 2 köt.); Relazione delle scoperte archeologiche fatte in Italia dal 1846-66 (u. o. 1866); Gli scavi di Pompei (u. o. 1873); Descrizione di Pompei (u. o. 1875); Guida di Pompei (Róma, 1877); Instituzioni di antichita romane ad uso (u. o. 1880); Documenti inediti alla storia dei musei d'Italia (4 köt.). Archeologiai lapokat is szerkesztett s kiadta a nápolyi muzeum katalogusát.
v. lira toscana, volt toscanai ezüstpénz = 78 fillér.
Ferenc, olasz bölcselő, szül. Nicastróban 1835., megh. Nápolyban 1884 dec. 23. Papnak szánták, de 1860 óta, midőn Nápolyban Spaventa őt Hegel filozofiájával ismertette meg, bölcselettel kezdett foglalkozni. Később filozofiát tanított a spoletoi liceumban, a bolognai, nápolyi és pisai egyetemeken; a parlamentnek is tagja volt. Művei: Saggio di storia della filosofia greca; Pietro Pomponazzi (Firenze, 1868); Bernardino Telesio (u. o. 1872-74, 2 köt.), La filosofia contemperanea in Italia (Nápoly, 1876); Scritti varii (u. o. 1876); Andrea Ceasalpino (Firenze, 1879); kiadta Bruno Jordán Opera latina-it (Nápoly 1879).