Károly, magyar nyomdász, szül. Bécsben 1847 nov. 1. Iskoláit Pesten végezte s ugyanitt 1860. a nyomdászati pályára lépett. 1870. Aradon Barabás Péter tekintélyes polgárral megalapította a munkásegyletet, amiért, s egyébkénti résztvételéért a munkásmozgalmakban, 1871. elfogták s hütlenségi pert támasztottak ellene, de öt hónapig tartó vizsgálati fogság után fogolytársaival együtt szabadon bocsátották. 1872-81. szerkesztője volt a Typographia c. nyomdász-ujságnak. 1884. irta Adatok a budapesti nyomdász-testület társas életéből. Az ipartörvény módosítása alkalmából c. önálló munkáját 1886. Ács Mihály társaságában Esquisse sommaire de l'état actuel et passé de l'imprimerie en Hongrie c. munkát irt. Sokat dolgozik a nyomdász-szaklapokba, s ezek egyikében, a Grafikai Szemlében hosszabb tanulmány jelent meg tőle: Hazánk könyvnyomtatói Hunyadi Mátyás korától 1848-1849-ig cim alatt.
l. Firene.
kisközség Udvarhely vmegye székely-keresztúri j.-ban, (1891) 316 magyar lak. Felette emelkedik az 1050 m. magas Firtoshegy, melyen Firtos várának és egy II. József alatt feloszlatott kolostornak romjai látszanak. A hegyen azonkivül ősrégi erősség nyomai vannak és sokféle régiség került napfényre. V. ö. Orbán Balázs, A Székelyföld leirása. I. k. 126-129. l.
Medsd al-din abu-l-Tahir Mohammed ibn Ja'kub, az arab nyelv hires szótárirója, szül. Karizinben, Siráz mellett 1329. Fiatal korától kezdve a tudomány elsajátítása érdekében nagyon terjedelmes utazásokat tett az iszlámvilág különféle vidékein. Mekkában és Medinában több iskolát alapított. 1388. Sirázban Timurral találkozott, ki a tudóst nagyon kitüntette; majd 1392. Jemen tartományának főkádijává lett, mely hivatalban haláláig, 1417. megmaradt. Hires munkája a Kámusz, azaz az «óceán», melyben a klasszikus arab nyelv Thesaurusát alkotta meg. E munka, mely ugy a keleti mint a nyugoti tudományban nagy tekintéllyé vált az arab filologiára nézve, ujabb időben több kiadást ért; legelőször Kalkuttában (2 köt., 1817), később Tebrizben, Egyiptomban több izben, legutóbb Stambulban (1304. hidsra) nyomatták ki. Hasonló tekintélyre jutott e munka török fordítása is (török Kámusz), melynek stambuli (3 köt. 1230-40. hidsra) és buláki (3 köt. 1250. hidsra) kiadásai vannak használatban. Persára is lefordították (Kalkutta 1840). A Kámusz kommentárja a Murtadá al-Zabidi (megh. 1791) nagy Thesaurusa: Táds al 'arusz', melynek teljes kiadása 10 köt. Kairóban (1306. hidsra) jelent meg.
(ol. Fa diesi; franc. Fa diese; ang. f. sharp). A C. normál-skálának #-el fölemelt negyedik hangja, a kromatikai egymásutánban pedig a C-től a hatodik félhang. Enharmoniailag Ges-zöngévé változtatható.
Természetrajzi nevek után a Fischer v. Waldheim nevének rövidítése; szül. Waldheimban 1771., megh. Moszkvában 1853. mint a császári muzeum igazgatója. Többrendbeli nagyobb munkát adott ki, melyek közül az Entomographie de la Russie cimüben (1820) az oroszországi rovarokat tárgyalja.
két patak Alsó-Ausztriában, az egyik Fischaunál, Bécs-Ujhelytől Ny-ra ered és a Lajtába szakad; a másik, az ugynevezett F.-Dagnitz a Steinfelden ered, fölveszi a Piestinget és 38 km. hosszu folyás után Fischamendnél a Dunába torkollik.
falu Bruck alsó-ausztriai kerületi kapitányságban, a Duna és Fischa-Dagnitz összefolyásánál vasut mellett, (1890) 2900 lak., pamutfonókkal, marhatenyésztéssel és élénk gabonakereskedéssel. 1894 jun. a Fischa folyón átvezető uj hidat adták át a forgalomnak.
János, német szatirikus (ismeretes ugy is mint Elloposkleros Huldrich, ugy is mint Mannsehr Ulrik vagy Menzer és Reznem). Szül. a XVI. sz. közepe felé, némelyek szerint Mainzban, mások szerint Strassburgban, megh. 1589. Forbachban Saarbrücken mellett. 1574. a strassburgi egyetemen elnyerte a dr. juris oklevelet, 1581. Speierben kamarai ügyvéd volt. F. hazafias érzelmü költő és Luther után korának leghatalmasabb protestáns publicistája volt. Szellemes, tudományos, klasszikai műveltségü ember volt, aki jól megfigyelte a német viszonyok minden változását. Művei valóságos forrását képezik az akkori német erkölcsöknek. A dráma kivételével a költészet nemcsak valamennyi ágát mívelte. Lefordította Bodinnak Daemonomania magarumját, versbe szedte az Eulenspiegelt és nagy hirnévre tett szert Flöhatz, Weihertratz c. bohókás költeményeivel. Művei: Podagrammisch Trostbüchlein (Strassburg 1577), melyben a podagrát a pazar gazdagok büntetésének mondja; Philosophisch Ehzuchtbüchlein (Strassburg 1578); Aller Practick Grossmutter (1572); Bienenkorb des Heyligen Rhömischen Imenschwarms (fordítás Marnix németalföldi iró eredetijéből). Nevezetes műve a Beschreibung des vierhörnigen Hütleins (1580, modernizálva Pannier által 1879), melyben bohókás módon küzd a jezsuiták, valamint a dominikánusok és franciskánusok rendje ellen. Azonkivül több fordítása, apró költeménye is fenmaradt. Néhány komoly hangon tartott elbeszélése is van: Das Glückhaff-Schiff von Zürich (1876). Főműve Rabelais Gargantua-ja után készült Affenteuerliche und ungeheuerliche Geschichtsschrift vom Leben, Rathen u. Thaten der vor langen weilen vollenwolbeschreibenden Helden u. Herren Grandguzier Gragantoa und Pantaguel (1575). Hősregény, amelyben a szellemi haladást dicsőíti. Összes műveit Menzebach báró adta ki s ez a gyüjtemény a berlini királyi könyvtárban van meg. Költői műveit Kurz H. adta ki (Lipcse 1866-68, 3 köt.)
1. Frigyes, ném. ornamentista, szül. Aachenben 1839., Berlinben tanult, 1862-1870. Bécsben dolgozott és 1867. az osztr. kormány tudósítója volt a párisi világkiállításon, 1870. a hanaui akadémia tanára, 1882. a st. galleni uj iparművészeti iskola igazgatója lett. Önállóan megjelent munkái: Album für Stickerei (130 minta, M. m. Frankfurt 3. kiadás 1872, uj folyam 1880 köv.); Südslavische Ornamente (u. o. 1872); Ornamente der Gewebe (160 lap, u. o. 1874-81); Stilistische Flachornamente (u. o. 1867); Album für Wohnungsdekoration (u. o. 1872 köv.); Photographie-album mit Ornamenten (u. o. 1874); Elementarzeichenvorlagen (u. o. 1875); Muster für Buntstickerei (u. o. 1875); Ornamente der Hausindustrie Ungarns (Bpest 1878); Lieder eines Ketzers, Ornamente in Versen (Hanau 1870); Neue Muster für Stickerei- u. Häkelarbeiten (u. o. 1880-1883); Geschichte der Textilkunst (u. o. 1883); Stickereimuster (Wiesbaden 1888); Häkelvorlagen (1889); Ornamentenalbum (1892); Weisstickerei-Vorlagen (1892)
2. F. János, osztrák festő, született Graveneckben 1797., meghalt Münchenben 1871. Bécsben tanult, azután Salzburgban, végre Münchenben tartózkodott. Többnyire tájképeket festett, bár a többi műfajban is megpróbálkozott. «Németország fái»-t ábrázoló szénrajzai kitünőek. A müncheni uj képtárban van egy salzburgi részletet ábrázoló tájképe. Nagyon szép munkája a Deutscher Wald und Hain in Bild u. Wort (München 1871). V. ö. Mayer-Matsies, Joh. F., ein Lebensbild (München 1872).