(ejtsd: flaman) Lipót, francia rézmetsző, szül. Brüsszelben 1831., Calamatta tanítványa, 1853 óta Párisban él. Legkitünőbb metszetei: Stratoniké, XIV. Lajos, Moliere, A forrás Ingrestől; Szt. Sebestyén Lionardo da Vincitől; Sappho Gleyretől; Venus születése Cabaneltől; Margit a kutnál Ary Scheffertől; az Éjjeli őrjárat, az Anatomiai lecke és az u. n. Százforintos lap Rembrandttól, rézkarcok Bida nyomán, stb. Legsikerültebb metszete: Genovéva halála, Laureus nyomán. Sokat dolgozott a «Gazette des Beaux-Arts» számára.
dombhát Brandenburg és a porosz szász tartomány közt; Belzignél a Hagelbergben éri el a legnagyobb magasságát; az Elbe és Havel közt vizválasztóul szolgál.
(Phoenicopterus L.), l. Lángmadár.
egy kis mennonita v. keresztségismétlő vallásfelekezet tagjai Hollandiában, leginkább flandriai menekültek utódai. A F. a többi mennonitától abban különböznek, hogy ők a Menno által hirdetett tanokat, erkölcsi és egyházfegyelmi szabályokat ma napság is szigoruan megtartják, ugy hogy p. az egyház átokkal sujtott tagnak még házastársával v. szüleivel sem szabad érintkezni, egyébként 1755. ujból átnézett hitvallásuk, leszámítva némely sajátságos szokást (gyermekkeresztelés, eskü, hivatal- és fegyverviselés ellen való tilalmat) a reform. egyházéval egyezik.
l. Flaminius.
l. Flamen.
Titus Quinctius F., szül. Kr. e. 228 táján, 198. mint konzul több csatában megverte macedoni V. Fülöpöt Tesszáliában és 197. mint prokonzul Kinoszkefalénál; 196. a görögöket az isztmoszi játékok alkalmával szabadoknak nyilvánította. Miután 195. az ahájokkal szövetségben Spárta tirannusát Nabist Lakonia területére szorította, 194. Róma az ő tiszteletére három napi diadalünnepet ült. 192. ismét Görögországba ment, hogy Fülöpüt és a görögöket szövetségesekül nyerje meg III. Antiochos ellen. 189. cenzor, 183. Bitinia királyához Prusiashoz ment követségbe, hogy őt Hannibal kiadására birja. Hannibal megelőzte a veszedelmet s méreggel vetett véget életének. F. életrajzát megirta Plutarchos. V. ö. Gerlach, Tit. Q. F. (Basel 1871).
1. Gaius, plebejusi származásu római államférfiu, Kr. e. 232. mint néptribun törvénnyé emeltette azt a javaslatát, hogy a szenoni galloktól Felső-Itáliában elfoglalt földeket a plebejusok közt osszák ki; 227. Szicilia prétora, 223. mint konzul meggyőzte a gall. inszubrokat az Adda folyónál; 220. mint cenzon építtette a róla elnevezett utat Róma és Ariminum közt (Via Flaminia), valamint a Circus Maximust és pártolta Quintus Claudius néptribun javaslatát, mint szenátor a szenátorok üzérkedése ellen (218). Ezért a nép a 217. évre konzullá választotta, de serege nagy részével együtt elesett a Trasimenus tónál Hannibal ellenében. - 2. F. Gaius, az előbbinek fia, mint prétor 193. szerencsésen harcolt Hispaniában, mint konzul 187. megverte a ligurokat és 181. megalapította Aquileja gyarmatát.
Albert, német festő, szül. Kölnben 1823., először az építészetet tanulta, majd 1841. Düsseldorfban Achenbach Endre vezetése alatt a tájképfestésre adta magát. Sokat járt Olaszországban. Gondosan festett képei közül a legértékesebbek: Közelgő zivatar a római Campagnában (1862); Ischia Cartel Gondolfónál (1867); A Pilátushegy a vierwaldstätti tónál; A nápolyi öböl a Posilippóról tekintve; Cumae látképe (1881. berlini nemzeti képtár); Római vizvezeték romjai a Campagnában (1886).
Kamill, francia csillagász, szül. Montigny-le Roiban 1842 febr. 25. Eleinte (1858-ig) teologiát tanult Langresban és Párisban, később azonban az asztronomiára adta magát és a párisi obszervatoriumon dolgozott, majd a «Bureau de longitudes»-nél. 1865. a «Cosmos», majd a «Siecle» szerkesztőségébe lépett mint munkatárs és szélesebb körben ismertté vált csillagászati cikkei és előadásai révén. 1868-ban többször felszállt léghajón tudományos célból; mint a havrei tengerészeti kiállítás tudományos osztályának elnöke sokat tett, hogy csillagászati tanulmányok iránt minél szélesebb körben érdeklődjenek. Főbb munkái: La pluralité des mondes habités (1862), Les mondes imaginaires et les mondes réeles (1864), Les merveilles célestes (1865), Dieux dans la nature (1866), Contemplations scientifique (1868), Voyages aëriens (1868), Études et lectures sur l 'astronomie (1866-1891), Histoire de ciel (1872), L'atmosphere (1872), Vie du Copernic et histoire de la découverte du systeme du monde (1872), Astronomie populaire (1880), Les terres du ciel (1882), La planete Mars (1892), La fin du monde (1894). Valamennyi Párisban. F. tagadhatatlanul érdemesen dolgozik az asztronomiai ismeretek terjesztése érdekében; nem idegenkedik azonban némi spiritiszta és hasonló irányu felfogástól; a bolygók és első sorban a Mars lakottságának buzgó előharcosa; ennek a kérdésnek valláserkölcsi problémákkal való összekapcsolásából támadt Uranie c. műve. F. Juvisyben obszervatoriumot tart fenn és ott dolgozik asztrofizikai irányban. F. munkái nálunk meglehetősen ismeretesek. Sok apró közlemény jelent meg tőle lapjainkban is; Népszerü csillagászattanát Hoitsy Pál fordította le (Bpest, 1882); Urániá-ja két kiadásban is megjelent magyarul (Bpest, 1890); Utazás az égben cimü munkája (Magyar Géniusz 1893) Huszár Vilmos fordításában jelent meg. Feleki József Csillagászati olvasmányok cimmel (Bpest, 1894) adott ki egy kötetet műveiből. Legujabban megjelent munkáját pedig: A világ vége cimüt Kenedi Géza fordította le (Bpest, 1894).