(ejtsd: flitvudd onn vájr), város Lancaster angol grófságban, 30 km.-nyire Prestontól, a Wyre torkolat balpartján, vasut mellett, (1891) 9274 lak., látogatott tengeri fürdőkkel. Innen naponként mennek postahajók Belfastba és nyáron Man szigetére. A várost 1836. elpusztították.
Eduárd Róbert, német afrikai utazó, szül. Vilnában 1855 okt. 13., megh. a Niger torkolatánál Braszban 1886 szept. 11. Barth és Vogel példáján lelkesülve elhagyta a kereskedői pályát és Lagosba utazott, melynek környékén három évet töltött. 1879. a londoni térítő-társaság gőzősén Aschrofttal a Kamerun hegységhez és a Nigerre is eljutott. Miután a társaság a Binue-vidék kikutatásával bizta meg, 1880. Lokodsába utazott, a Biune torkolatához. Onnan a Niger, Gülbi és Gindi mentén Szokotoba utazott, hogy a szultántól utlevelet kapjon Adamauába. Azután visszaétrt a Binuéhoz és Lokoból 1882. tavaszán elindulva, Jolán át a Binue forrásvidékéig jutott. Miután Lagosba visszatért, 1883. magánemberek küldték ugyanazon vidékre kereskedelmi és tudományos kutatások végett. 1884. Európába jött. 1885 tavaszán az Afrikai-társaság és a berlini gyarmati egyesület támogatásával ujra a Binuénél járt és többé nem tért vissza. Megjelent tőle: Lose Blätter aus dem Tagebuch meiner Haussa-Freunde (Berlin 1885). Összegyüjtött leveleit öccse, Károly adta ki Vom Niger bis Binue cim alatt (Lipcse 1889).
(gör. Phlegethon v. Pyriphlegethon) a. m. lángoló, hitregékben emlegetett alvilági folyó az Acheron-, Kokytosz- és a Styxszel együtt.
Sándor, német történetiró, szül. 1803., meghalt Bensheimban (Nassau) 1892 december 12-én. Előbb Zürichben működött mint tanár, később Nürnbergben a Germanisches Museumnak volt őre. Az 50-es és 60-as években hazánkból sokan meglátogatták és a magyar tudományos Akadémia (1858) külföldi, a magyar történelmi társulat tiszteleti tagjává választotta. Tették ezt pedig azért, mert három derék munkával gazdagította irodalmunkat és hogy e munkákat megirhassa, 60 éves korában megtanult magyarul. Még 1849. ismerkedett meg Zürichben Szalay Lászlóval és a tőle nyert impresszió alatt adá magát hazai történetünk tanulmányozására. Első műve volt: Szalay László élete és munkái, a második: Kölcsey Ferenc élete, a harmadik pedig: A magyar történetirás történelme. Mindhármat ifj. Szinnyei József magyarra fordította (Olcsó Könyvtár). Egyéb művei közül megemlítendő: Die Longobarden in Italien; Zur Gesch. der Post stb. Agg korában még egy nagy munkához fogott: a «Geschichte der Demokratie» megirásához, melynek azonban csak az első kötetével készült el. V. ö. Századok (1893, 60-61. l. és az akadémiában F.-ről tartott emlékbeszédet.
(Campsi Flegrei), Nápoly környékén ama vulkáni vidék, melynek felületén kuszált összevisszaságban vannak a kialudt vulkánok. Területén van a hires Monte-Nuovo.
l. Antal, kémikus, tanár, szül. Kecskeméten 1845 jul. 19., megh. Kolozsvárt 1877 nov. 28. Gimnáziumi tanulmányait Kecskeméten végezte, aztán kecskeméti, budapesti gyógyszertárakban működött; 1865-66. elvégezte a bécsi egyetemen a gyógyszerészeti kurzust s aztán provizor lett Mosonyban. E helyét azonban csakhamar odahagyta a budapesti egyetemen Than tanár kémiai intézetében a kémia szakszerü tanulmányozására adta megát. 1868. a gyógyszerészet doktora lett s 1868-72. tanársegéd volt; tudományos vizsgálódásainak eredményét a m. tud. akadémiában és számos külföldi szaklapban közölte. 1872. a kolozsvári tud. egyetemen ujonnan felállított kémiai tanszak tanárává nevezték ki. 1872-73. a külföldi kémiai laboratoriumokat tanulmányozta. Öt éves tanári működését számos kémiai felfedezéssel tette ismertté. Kémiai cikkei és értekezései külömböző magyar és német lapokban jelentek meg. Önálló művei: A szobránci hideg sós-kénes ásványviz vegyi vizsgálata, A földmangansavas kálium behatásáról szerves savakra (Pest, 1872); A dithio-cyansavról, a rhodanamnon néhány kettős sójáról (Bpest, 1875-77.); A ciánsav vegyületek szöveti alkatáról (u. o. 1877). V. ö. Szinnyei, Magyar Irók.
2. F. József, orvos, egyetemi magántanár, született Breznóbányán 1829 junius 22., megh. 1877 máj. 23. 1847. a pesti orvosi egyetem hallgatója volt s a kitört szabadságharc alatt honvéd volt a 49-ik zászlóaljban s az ácsi ütközet után a komáromi kórházba helyezték át, hol a kapitulációig a betegek ápolása körül fáradozott. Orvosi tanulmányait elvégezvén, mint szigorlót a pesti gyermekkórházban alkalmazták. 1853. orvostudorrá avatták s nemsokára Gebhardt egyetemi tanár asszistense lett. Innen 1854 áprilban az egyetemi szülészeti kórodára tették át, eleintén Birly Florián és ennek halála után Semmelweis Ignác mellé. Ezentul egészen a szülészetnek és nőgyógyászatnak szentelte magát. Lángeszü mestere tanát a Gyógyászat 1861. évf. terjedelmesen ismertette. 1867. a szülészeti műtéttan magántanárává habilitálták s ugyanezen évben az országos közegészségügyi tanács rendkivüli tagjává nevezték ki. 1869. Walla halála után a Rókus-kórház szülészeti és nőgyógyászati osztályának főorvosa lett, hol első dolga volt, ezen osztályt Semmelweis tanának és a kor követelményeinek megfelelőleg alakítani át, ugy hogy osztályán a gyermekágyi láz előfordulása a ritkaságok közé tartozott. Irodalmi munkái a következők: Szülészet, kézikönyv bábák számára (Pest 1857); Az alsóbb szülészet tankönyve bábák számára (Buda 1869). Kisebb közlemények, melyek a Gyógyászatban, Orvosi Hetilapban, Wiener mediz. Wochenschrift-ben jelentek meg.
1. Henrik Lebrecht, német orientalista. Szül. Schandauban 1801 febr. 21., megh. Lipcsében 1888 febr. 10. 1836. a lipcsei egyetemen a keleti nyelvek tanárja lett s 1874. megünnepelte 50 éves tudori jubileumát. Műve: De glossis Habichtianis (Lipcse 1836); az Ezeregyéj utolsó kötete (Boroszló 1842-43). Az általa kiadott művek: Albufeda Historia moslemica-ja (Boroszló 1831); Samachscharis Arany nyakkötők c. művének a fordítása (u. o. 1836); Ali száz mondása (u. o. 1837); Baidhavi kommentárja a koránhoz (2 köt. u. o. 1844-48); Muh. Ibrahim persa nyelvtana (u. o. 1847., 2. kiad. 1875). Kiadta még a drezdai kir. könyvtár keleti kéziratainak katalogusát és sok becses anyagot nyujtott az arab nyelvészethez.
2- F. Móric, német kémikus, szül. Cleveben 1843 jan. 2. Bányászatot, majd vegytant tanult Berlinben és Greifswaldban; 1869. a hohenheimi gazdasági kisérletezési állomás kémikusa lett 1875-77. a bonni kisérletezési állomás igazgatója volt. 1877 óta Bremában működik. Biedermann halála óta ő szerkeszti a Zentralblatt für Agrikulturchemie c. lapot.
Ernő (marxovi), osztrák fiziologus, szül. Bécsben 1846., Brücke, Rokitansky és Ludwig C. tanítványa volt. 1871 óta mint asszistens működött; számos ép- és kórszövettani, élettani és optikai igen becses dolgozatot irt, melyek többnyire a bécsi akadémiai közleményekben jelent meg; több jeles orvosi eszközt is állított össze.
Gusztáv Frigyes Vilmos, gazdasági vegyész és tejgazdasági iró, szül. Erlangenben 1837 dec. 31. Würzburg, München és Erlangenben végezte tanulmányait, Liebig müncheni laboratoriumában dolgozott, ahonnét Memmingenbe ment az ottani gazdasági kisérleti állomás vezetőjéül, 1867. pedig Lindauban az ipariskola rektora lett. 1876. a mecklenburgi kormány a radeni tejgazdsági kisérleti állomás és iskola vezetésével bizta meg, mely állásában 10 évig kiváló sikerrel működött. A vajkészítés körüli eljárása, a Schwartz-féle tejfölözés módja s a tejfölözőgépek alkalmazása és javítása a mecklenburgi tejgazdaságot egészen uj irányba terelte. 1886. a königsbergi gazdasági főiskola tanárává hivták meg s egyuttal Tapiauban, Königsberg mellett, a tejgazdasági kisérleti állomás vezetője lett. Fontosabb művei; Das Schwartz'sche Ausrahmungsverfahren (Bréma 1878, 2. kiad.); Das Molkereiwesen (Braunschwig 1879); Der Centrifugenbetrieb in der Milchwirthschaft (Bréma 1885).
flexio (lat.) a. m. hajlítás, hajtogatás; a nyelvtani alakításnak az a módja, mely szerint a fogalmak módosítását vagy viszonyítását a szótő magánhangzóinak változásai fejezik ki, p. a németben bind-en kötni, das Band szalag, er band ő kötött, gebunden kötött. Ez a jelenség legjellemzőbb s legáltalánosabb a sémi nyelvekben, p. a héberben: kjeltal ő ölt, kotel ölő, hiktil, ő megöletett vkit stb. - Tágabb értelemben még most is néha flexiónak nevezik a hajlítást általában, vagyis mindazt a nyelvtani változást, mely a mondatbeli viszonyok kifejezésére szolgál. Ezek közül legközönségesebb a ragozás (l. o.), vagyis a szóknak ragokkal való ellátása. Némely nyelvekben előragok is vannak, melyek tehát elül járulnak a szókhoz; igy a sémi nyelvekben, de p. a kaffer nyelvekben is.