(ejtsd: fletcser), 1. János és Beaumont Ferenc, angol drámairók. Beaumont szül. Grace-Dieuben (Leicester) 1584., megh. 1616. márc. 6. Jogot tanult. Fletcher szül. Ryeben (Sussex) 1579 dec., megh. Southwarkban 1625 aug. 28. A két iró összeköttetése 1606. kezdődött. 52 darabot tulajdonítanak nekik s ezek közül 18-at együtt irtak, a többiből pedig több mint 20-at maga F. Shakespearet, a ki állítólag részt vett F.-nek The two noble kinsmen c. darabja kidolgozásában, a két drámairó mintaképül választotta. Vigjátékaik többet érnek mint tragédiáik. Összes műveik 1647. jelentek meg s azóta több kiadást értek. legujabban Bulentől az English Dramatisteben (1885) és Stracheytől a Mermaid Seriesben (1887). - V. ö. Rapp, Studien über das engl. Theater (Tüb. 1862); Mézieres, Contemporains et successeurs de Shakespeare (Páris 1884); Macaulay G. C., F. Beaumont (London 1883).
2. F. Margit, fiatal angol irónő és művésznő, ki nővérével 1891. nyarán a felvidéket, Bihart és Erdélyt bejárta, és hazánkról annyira el volt ragadtatva, hogy hazatérvén, a rajzokkal diszített, «Sketches of life and character in Hungary». c. szép munkában örökítette meg éleményeit, a legrokonszenvesebben emlékezvén meg rólunk. A munkát, melyet szives kalauzának, gr. Eszterházy Kálmán-nak ajánlott az angol kritika rendkivül kedvezően fogadta. V. ö. Vasárnapi Ujság, 1893. 6. szám.
(franc., ejtsd: flőr), virág, az illatszerészetben a. m. bouquet. - F. de lis, liliomvirág, a Bourbon-ház cimerének virága, mely mások szerint az alabárd hegyét jelképezné. - Fleuriste, virágkedvelő, virágfestő, művirágkészítő.
természetrajzi s különösen állati nevek után a Fleurieau de Bellevue (1761-1852) nevének rövidítése; főleg a lágytestü állatok tanulmányozásával foglalkozott.
(ejtsd: flöránsz), város Gers francia départementban, 11 km.-nyire Lectouretól, a Gers balpartján, vasut mellett, (1891) 4282 lak., keztyü-, cipőkészítéssel és malomiprral; jelentékeny gabona- és armagnaci szeszkereskedéssel. Az 1280. alapított város gót templomában három XVI. századbeli szép üvegfestmény látható.
(franc., ejtsd: flőré) a. m. fátyolselyem; továbbá szuró kard, gombos heggyel.
(ejtsd: flörié), község Neuchatel svájci kantonban, 3 km.-nyire Môtierstől, a Reuse partján, 748 m. magasban, (1888) 3329 lak., akik csipkét, órákat, továbbá az Extrait d 'Absynthe nevü likőrt készítenek.
(franc., ejtsd: flörón, az épületek, ötvösművek, kovácsoltvas tárgyak, kelmék stb. virágdiszítménye. A könyvnyomdászatban kis arabeszkek és egyéb kisebb diszítmények, cimerpajzsok és effélék. L. Vignette.
(ejtsd: flörüsz), város Hainaut belga tartományban, 9 km.-nyire Gosseliestől, több vasuti vonal találkozásánál, (1890) 5372 lak., gyapjufonással és szövéssel, kő- és szénbányákkal. A város környéke többször volt jelentékeny csatáknak szinhelye. 1622 aug. 30. Braunschweigi Keresztély és Mansfeld Ernő a Cordova vezérlete alatt álló spanyolokkal eldöntetlen ütközetet vivtak. 1690 jul. 1. XIV. Lajos generalista, Luxembourg marsall a spanyol, hollandi és német birodalmi csapatokból álló és Waldeck hercegétől vezérelt hadsereget tette tönkre. 1794 jun. 26. Jourdan, a francia Morel-hadsereg vezére, legyőzte a Koburg parancsnoksága alatt álló osztrákokat, amely győzelem következtében Belgium másodszor is a franciák hatalmába jutott. 1815 jul. 16. pedig I. Napoleon Blücher hadait kényszerítette visszavonulásra; ez utóbbi ütközetet Lignyről (l. o.) is el szokták nevezni.
1.André Herkules, bibornok és XV. Lajos király miniszterelnöke, szül. Lodeveben, 1653., megh. 1744 jan. 29. Gyorsan emelkedett fel az egyházi hierarkia lajtorján, 1698. püspökké lett és aztán nevelőnek hivták meg Lajos herceg (a későbbi XV. Lajos) mellé. 1726. bibornokká nevezték ki és egyuttal XV. Lajos megtette a miniszterium elnökévé. Az akkor már 73 éves aggastyán eleintén szerencsésen intézte Franciaország külügyi politikáját. A lengyel trónörökösödés után Lotaiával növelte Franciaországot; ellenben az osztrák örökösödési háboru felülmulta a már nagyon is kimerült ország erejét és a francia csapatok különösen a magyar felkelő hadaktól érzékeny veszteségeket szenvedtek. A háboru befejezését már nem élte meg. Belügyi politikája az abszolutizmus taposott kerékvágásában mozgott, mi őt a parlamentekkel és közvéleménnyel viszályba keverte. A szükséges reformok kivitelét elodázta; egyedül a jog terén történt (Daguesseau által) némi ujítás. V. ö. Jobez, La France sous Louis XV., különösen a II. és III. köt. Verlaque, Hist. du card. F. 1879.
2. F. Emil Félix, francia tábornok és diplomata, szül. Párisban 1815 dec. 23., megh. u. o. 1884 dec. 11. Első babérjait (1837 óta) Algériában aratta, ahonnan 1848. Párisba hivták. Mint Bonaparte Napoleon elnök hive gyorsan felemelkedett a tiszti rangfokozaton. 1861. a császár szárnysegédévé lett, 1865. szenátorrá, 1866. udvari lovászmesterré nevzeték ki. 1866-ban, Velence bekebelezése után, Viktor Emanuelhez küldték diplomáciai működésben, 1869. pedig orosz követ lett. A köztársaság kikiáltása után erről ez állásról elmozdították és többé nem is alkalmazták.
3. F. Kolos, francia egyháztörténeti iró, született Párisban 1650 dec. 6., meghalt 1723 jul. 14. A jogi pályáról, amelyen kezdetben működött, lemondván, az egyházi pályára lépett és Conti herceg nevelője lett, majd XIV. Lajos udvarába került, ahol a király természetes fiának, Vermandois hercegnek volt nevelője. Jutalmul a locdieui apátságot nyerte, majd utóbb az argenteuili apátságot. Midőn XV. Lajos került a trónra, gyóntató atyja lett a fiatal királynak, ez állásáról azonban, tekintettel agg korára, csakhamar lemondott. Irodalmi munkássága leginkább a történelem mezejére terjedt ki; több kisebb művet adott ki, igy: történelmi katekizmusa, Szt. Margit élete ismeretes. Legnevezetesebb műve egyháztörténelme. Művét nem fejezhette be s csupán az 1414. évig jutott el. Egyháztörténelmét Fabre Kolos János (l. o.) folytatta 1595-ig. Utána Sándor karmelita atya vette kezébe az egyháztörténelem ügyét s eljutott 1765-ig. Végre Benno karmelita atya fejezte be a művet, amely 91 negyedrét kötetben az egyház történetét foglalja magában 1768-ig. Legnagyobb érdeme a műnek, hogy egyike a legterjedelmesebb egyháztörténelmeknek. Különben felületesség, száraz előadás és egyoldaluság jellemzik. Magyarul megjelentek tőle: Az izraelitáknak és keresztényeknek szokásaik és erköltseik (Fordította Kopácsi József, Veszprém 1801-2); Két elmélkedés Fleury apát ur egyházi históriájából (Virág Benedek, Buda 1806); A hetedik elmélkedés Fleury apát urnak egyházi históriájából az egyházi törvényhatóságról (Pest 1808); Históriás katekizmus (Ford. Hegy József, Szeged 1820).
(lat. Floriacum), ismeretes St.-Benoît sur Loire néven is, hires Benedek-rendü apátság, amely Szt. Benedek testét őrizte, amiért is VII. Leó pápa azt irta róla: «quasi caput ac primas omnium coenobiorum». Alapíttatott 638 körül. Szt. Odonak az apátságban létrehozott iskolája számtalan tanulót oktatott a tudományokra. Az apátság sok viszontagságon ment keresztül, sok megtámadtatásnak volt kitéve, amelyek között nevezetességgel biró kéziratai elvesztek, de maga a kolostor és Szt. Benedek ereklyéi megkiméltettek.