(ang.), sörből, pálinkából és cukorból készült ital.
(Plezzo, Bovec), község Tolmein görzgradiskai kerületi kapitányságban, a felső Isonzo mellett, a F.-er Klause nevü hegyszoros végében, (1890) 2147 lak., csipkekészítéssel. A hegyszorosban, amelyet egy erősség véd, 1809. az osztrákok hathatós ellenállást tanusítottak az előrenyomuló franciák ellen.
(gör. Phleius), régi ión, utóbb eldórosodott független város a Peloponnézosz északkeleti részén arisztokrata alkotmánnyal, előbb a spártaiak, később az achájok szövetségese. A vidék boráról, a lakosok vitézségökről voltak nevezetesek. A várostól délre volt Demeter szentélye, ahol négyévenkint misztériumos ünnepeket ültek. Romjai a mostani Stafiliké mellett vannak. Egyetlen folyója F. vidékének Fliáziának, azf Azóposz.
növénynevek mellett Floerke Henrik Gusztáv nevének rövidítése (szül. Alten-Kuldenben 1764 dec. 24., mint a botanika tanára megh. Rostockban 1835 nov. 6.).
Töltényében nincsen lőpor, hanem a gyutacs aránylag több lobbanó anyagot tartalmaz és ennek az elsütéskor keletkező gázai hajítják ki a lövedéket. Hogy a lobbanó anyag rendkivül nagy repesztő ereje a csövet szét ne vesse, ennek falai aránylag igen vastagok, ürmérete pedig kicsi (5-6 mm.). A lövedék legfeljebb 100 méterre repül. Szobában való célbalövésre és apró állatokra, madarakra stb.-re való vadászatra alkalmazzák.
v. floquart (franc., ejtsd: flokár), a burgundi főkötő (hennin) csúcsáról lecsüggő fátyol.
domb Northumberland angol grófságban, 10 km.-nyire Woolertől. 1513 szept. 9. ennek lábánál a IV. Jakab vezérelte skótok sulyos vereséget szenvedtek az angoloktól, akiknek vezére Surrey gróf volt. A csata szinhelyén emléket emeltek.
frank történetiró, szül. Epernay-ben 849., meghalt Reimsben 996 márc. 28. Mint a rheimsi káptalan tagja és levéltárosa több latin költeményt, továbbá Krisztus Jézus verses életrajzát, első sorban azonban Annales c. alatt krónikát irt, mely a 919-966. évek történetének egyik fontosabb kutforrása (Megjelent a Mon. Germaniae Historica «Scriptores» sorozatának III. kötetében). Azonfelül megirta még a rheimsi püspökség történetét Historia Ecclesiae Remensis cimen (948-ig). Mind a két munkában megemlékezik a magyarok frank földre tett kalandos hadjárataikról. Összes műveit kiadta Le Jeune (Oeuvres de F., 3 köt., Rheims 1854-55). V. ö. Wattenbach, Deutschlands Geschichtsquellen (I. köt.).
(ejtsd: floké), KárolyTamás, francia politikus, szül. St.-Jean de Luzben 1828 okt. 5. Jogi tanulmányainak végeztével ügyvéd lett Párisban (1851) és részt vett több radikális lapnak szerkesztésében. 1869. a Bonaparte Péter herceg elleni pörben szerepelt. 1867. az által vonta magára a közvélemény figyelmét, hogy II. Sándor orosz cárt Párisban az igazságügyi palotában «Vive la Pologne, Monsieur!» szavakkal köszöntötte. A császárság bukása után, 1870 szept. 5. Arago Istvánnak Páris mairejének segédje lett. 1871 febr. 8. a nemzetgyülés tagjává választották, ahol azon fáradozott, hogy a párisi kommunisták és a versaillesi kormány között békét közvetítsen. De nem ért célt, sőt a konzervativ köztársaságiak azzal vádolták, hogy a kommunistákkal cimborál, mire - mandátumának letevése után - börtönbe vetették s junius végéig fogságban tartották. 1872. a párisi községi tanács tagjává, 1876. pedig Párisban képviselővé választották. F. a szélső balpárthoz csatlakozott és mint kiváló szónok nemsokára nagy befolyásra tett szert. 1882 jan. havában a Seine département préfet-jévé nevezték ki, mely állásáról azonban nemsokára lemondott. 1885., 1886. és 1887. ismételten a képviselőház elnökévé választották. 1887. báró Mohrenheim orosz nagykövettel megismerkedvén, a kölcsönös tisztelgések alkalmával tanusított magatartásával mintegy elfelejtette az 1867-iki jelenetet és ezzel a kormányképes politikusok sorába lépett. 1888 ápril 3-án radikális miniszteriumot alakított. Az elnök beleegyeztével az alkotmány reviziójának kérdését is fölvette programjába, ámbár ez igéretnek beváltását időhöz nem kötötte. Az első hónapokban azonban Boulanger tábornokkal volt összeütközése, kit elvégül párbajra hítt ki, melyben (jul. 13.) a tábornokot megsebesítette. Kevesebb szerencsével küzdött F. a politikában és midőn a választási reform 1889 febr. 13. napirendre került, a radikálisok is elpártoltak a miniszteriumtól, kiknek nevében Douville-Maillefeu a törvényjavaslat elnapolását indítványozta. A képviselőház ezt az indítványt F. meglepetésére elfogadta, mire F. beadta lemondását. Az uj választások után, 1889 novemberben a képviselőház ismételten elnökké választotta. Az 1892. évi december havában megindult Panama-botrány azonban F. hirnevén csorbát ejtett; a Panama-pörben ugyanis kitünt, hogy F. miniszter korában pénzt fogadott el Lessepstől, melyet a Boulanger elleni választási költségekre fordított. E leleplezés hatása alatt 1892 szept. 3., a pótválasztáson Faberot szocialista jelölttel szemben (3227:4399 szavazattal) megbukott. 1894 jan. 7. a szenátusba választották. V. ö. Discours et opinions de M. Charles F. (Páris 1885).
Ferenc, orvostudor, szül. Nagyváradon 1809 okt. 10., megh. Budapesten 1871 jul. 7. Középiskoláit N.-Károlyban, a bölcseletet pedig N.-Váradon végezte. Az orvostudományt Pesten tanulta, s 1833. orvostanárrá, később sebésztanárrá, s 1836. Pest város tiszteletbeli orvosává neveztetett ki. A szabadságharc alatt orvosi osztályfőnök volt a hadügyminiszteriumnál. 1838 óta levelező tagja volt az akadémiának. A történelemmel foglalkozó s fiatalon elhunyt egyetlen fiának, Gyulának emlékére végrendeletében a magyar tud. akadémiánál 20000 frt alapitványt tett. Művei: A tetszholtak felélesztéséről szóló tanítás (1835); A nevezetesebb sebészi véres műtételekről. Fritze dr. után (Pest 1835); Szerkesztette Bugát Pállal 1838-tól kezdve az Orvosi Tár-t.