(ejtsd: floranszak), város Hérault francia départementban, 24 km.-nyire Bézierstől, vasut mellett, (1891) 3752 lak., olajprésekkel, bor- és pálinkakereskedéssel.
Firenze latin neve.
1. az Azorok egyike, 200 km.-nyire Fayaltól, 160, mások szerint 141 km.2 területtel, 10000 lak. Partjai szaggatottak, belseje emelkedett, különösen D-i részén, ahol a Morro Grande (942 m.) a legmagasabb része. A jó termőfölddel takart és jól öntözött, de heves szélviharoknak kitett szigetnek virágzó az állattenyésztése, erdei is bőven vannak. Legnagyobb helységei Santa Cruz és Lagens, amelynek lakói durva posztót is szőnek. - 2. F. Floris, Endeh Mangerai, a kis Szunda-szigetek egyike, Szumbavától K-re, Timortól ÉNy-ra; hossza 375 km., területe mintegy 22000 km.2; lakóinak száma 200000, akik közt Larantukában portugál korcsok, Endeben buzsik vannak nagyobb számmal; a nagy többség azonban pajma. A sziget hegyes és vulkáni; a legmagasabb vulkánja a Gunung Keo (2763 m.) a D-i részében van. Belseje ismeretlen; partvidéke termékeny; rizst, kukoricát, szandálfát és cukornádat terem. Ércek közül egyedül rézércet találtak rajta. Egykoron a portugáloké volt; 1859 óta a hollandusoké, Szolor, Adanara, Lomblem, Pantar és Ombai kisebb szigetekkel együtt Timor resindencyhez tartozik. Főhelye Larantuka, a K-i parton van, ahol a hollandi adminisztrátor is lakik. ÉK-i hegyfokát F.-foknak, azon tengerszorost, amely Szolortól és Adanarától elválasztja, F.-csatornának és végül azon szigetekkel teleszórt tengert, melytől É-nak fekszik, F.-tengernek hivják. - 3. F., departamento Uruguay D.-amerikai köztársaságban, 4519 km.2 területtel, San Jozét is beleszámítva, 38435 lak., Trinidad székhellyel.
D.-amerikai tábornok; meggyilkolták Montevideoban 1868 febr. 19. 1853. mint ezredes az uruguayi elnök, Giro elleni felkeléshez csatlakozott és nagy része volt a fennállott uralom megdöntésében. A Colorado-párt 1854. elnökké tette, de 1855. egy felkelés folytán ott kellett hagynia Montevideot s letette az elnökséget. 1858. Buenos-Airesbe menekült s az argentini köztársaság szolgálatába lépett mind dandárnok, s rávette Mitre elnököt, hogy avatkozzék bele Uruguay ügyeibe. F. 1863. mindössze 30 emberrel Colonia del Sacramentonál kikötött, kiáltványt bocsátott ki a felkelésre s ennek nagy eredménye volt, ugy, hogy a gazdag braziliaiak által támogatva, nemsokára elindulhatott Montevideo ellen. Bevette La Floridát, Saltot és Puysandut, végül pedig bevonult Montevideoba, hol ideiglenes elnökké kiáltották ki. Braziliával és Argentiniával szövetséget kötött, a későbbi háborukban személyes vitézségével gyakran kitüntette magát, de 1866 szeptemberében nagy vereségeket szenvedve, kénytelen volt Montevideoba visszavonulni s a hadjárat további folyamában nem vett részt.
(lat.) a. m. virágzás.
János Emánuel, román tábornok és államférfiu, szül. Rimnicben 1819., megh. Bukarestben 1893 május 22. Az 1854-iki krimi háboruban mint ezredes vett részt Lüders és Dannenberg orosz tábornokok mellett. 1859. eredménytelenül kisérlette meg apósát, Bibesco herceget az oláh fejedelmi székbe behelyezni. Nagy oroszbarát volt. Később tábornok lett, majd Cusa fejedelem és I. Károly király alatt több izben hadügyminiszter, legutóbb 1871-76. a Lascar-Catargiu miniszteriumban. Ez utóbbival és társaival vád alá helyeztetvén, nem vehetett részt az orosz-török háboruban (1877-78). A vád visszavonatván, F. a szenátus tagja, majd elnöke lett. 1891. a Mann-miniszterium bukása után F. és Catargiu bizattak meg kabinetalakítással, melyben F. tárcanélküli elnök lett. Ugyanezen év márc. 5. a képviselőház bizalmatlanságot szavazott neki s a kamarát e miatt feloszlatták. Az uj választásokban a kormány többséget kapott ugyan, de azért F. a párttorzsalkodások miatt már 1891 dec. 9-én beadta lemondását és helyét Catargiu foglalta el.
l. Filosello.
Henrik, spanyol történetiró és régiségbuvár, szül. Valladolidban 1701 febr. 14., meghalt Madridban 1773 aug. 20. 1715. belépett a sz. Ágoston rendbe s később a teologia tanára lett az alcalai egyetemen. Miután 1732-38. öt kötetben a teologiának teljes kézikönyvét megirta volt, kizárólag Spanyolország egyházi és politikai történetének és nevezetesen az éremtannak szentelte életét. A Clave historial (Madrid 1743; legujabb kiad. u. o. 1817) cimü műve tkp. csak előkészítő munka volt az Espana sagrada, teatro geografico-historico de la iglesia de Espana (u. o. 1747-73, 29 köt.) c. nagy művéhez, melyet utóbb Risco, Fernandez, Merino, Banal és mások a jelenkorig folytattak. Egyéb művei: Medallas de las colonias, municipios y pueblos antiguos de Espana (Madr. 1757-58. 2 köt.); Memorias de las reynas catolicas (3 kiad. u. o. 1790, 2 köt.); La Cantabria (u. o. 1768). V. ö. Mendez, Noticia de la vida y escritos de H. F. (Madr. 1780).
Alvaro don, spanyol politikus és nemzetgazdasági iró, szül. Polu de Somiédoban, 1769., megh. Noverában 1853. 1808. procurador general-lá választva, nagy része volt a franciák elleni ellentállásban, a miért 1813. Sevilla assistentéjévé nevezték ki. Ferdinánd visszatérése után rövid időre önkéntes számkivetésbe ment, de már 1822. miniszterium alakításával bizta meg az uralkodó; azonban kabinetje az uralomban beállott (1823-iki) fordulat következtében nem vehette át a kormányzást s F. ujból számkivetésbe ment. Az alkotmány Spanyolországban visszaállíttatván, F. a szenátus elnökévé lett. 1828. jelent meg Tratado de economia politica c. műve (franciául Traité d 'Économie Politique cimmel), amelyben fontosabb nemzetgazdasági kérdéseket boncol, irodalomtörténeti visszapillantásokkal.
szent, szül. Zeiselmauer alsó-ausztriai helységben 240., keresztény szülőktől. A római hadseregben mint százados szolgált s midőn Diocletián császár idejében a keresztényüldözés az egész római birodalomban dühöngött, ő is áldozatul esett s Loreh mellett az Enns folyóba fojtatván, mint vértanu halt meg. Ünnepe máj. 4.