(növ. a. m. virág, F. amoris. 1. Bársonyvirág, F. aquae, l. Vizvirágzás, - F. completus a. m. hiánytalan virág, midőn t. i. a virágnak mind a négy rendes virágköre: a kehely, szirom, him és termő jelen van, p. a szimpla rózsa virágában. - F. plenus a. m. teljes virág; F. nudus a. m. meztelen virág, l. Achlamydeus. - F. heterodynamus, l. Többhimes virág. - F. ligulatus l. Félszervirág.
(lat.), tulajdonképen a. m. virágocska, botanikailag azonban a fészkesek apró csöves virágját nevezik igy. - F., diszes, válogatott kifejezés a beszédben, mely a valódi vélemény elrejtésére vagy valakinek félrevezetésére, ezenkivül hangzatos szók által az eszmehiány leplezésére szolgál. - Flosculosae, a fészkeseknek egyik nagyobb csoportja a. m. Arthrostylae.
Frigyes báró, német zeneköltő, szül. a család Teutendorf nevü mecklenburgi nemesi birtokán 1812 ápr. 27., megh. Darmstadtban 1883 január 24-én. Korán kezdte zenei tanulmányait 1827-30. Párisban, Reicha mellett fejezte be. 1836 óta közel 20 dalművet irt; nagy részüket Párisban adatta elő először, hogy hirnevük, sikerük annál biztosabb legyen mindenütt. Első jelentékenyebb sikere A Medusa Hajótörése (Páris 1839) volt; ez hambrugi előadása előtt a szinházégés áldozatává lett s ujra meg kellett F.-nak komponálnia; legjobb, világhirüvé lett művei: Alessandro Stradella (Hamburg 1844), Mártha vagy a richmondi vásár (Bécs, 1847), Az árny (Páris, 1870). Néhány dalmüve és operettje, balletje és kamarazeneműve már teljesen feledésbe ment; a maradandókat sem mélység és igazság, hanem üde, gazdag lelemény, elevenség és izlés jellemzik. Életét özvegye irta meg.
(ném. Flotte, ol. flotta, ang. fleet). Ezen néven nevezik egy nemzetnek összes kereskedelmi hajóit együttvéve; hadiflotta v. haditengerészet elnevezés alatt pedig egy tengeri hatalommal biró államnak összes hadihajóit, hadijárműit értik. Hsonlóképen F.-nak hivják a kereskedelmi- és hadiflottának egyes részeit is akkor, ha azok hatásköre egy bizonyos helyhez van kötve, v. ha a hajók felszereltetésének egy bizonyos meghatározott célja van; megkülönböztetés végett azonban ez esetekben a F. elnevezéshez még a F. jellegét meghatározó szó is mellékeltetik, p. angol középtengeri-csatorna (La Manche) a F., orosz fekete-tengeri F. stb. A hadiflották egy tengernagy v. altengernagy parancsnoksága alatt állanak és hajóosztályokra, hajórajokra, flottillákra oszlanak, melyeknek mindegyikét rendszerint egy lobogós-tiszt vezényli, Ha ily hajóosztály, hajóraj v. flottilla önálló kiküldetésben egy bizonyos feladatnak keresztülvitelével van megbizva, v. ha hatásköre helyhez kötött, illetve ha a flottilla vagy hajóraj bizonyos jellegü hajókból áll, ugy ezen karakterisztikum az elnevezésnél szintén használandó; p. afrikai hajóraj, gyakorlati hajó-osztály, torpedo-naszád flottilla. L. Hajóhad.
(ném. Flottenstation, ol. stazione navale, ang. naval station), egy a tengerparton fekvő, erődökkel körülvett vagy védett város, helység vagy általában hely, mely a saját tengerészetnek, illetve a hajóknak biztos menedékhelyet nyujt, különféle kikötői berendezésekkel, mint p. dock-kal, szertárakkal, műhelyekkel stb. bir, egészben véve egy hajóhadnak vagy hajóosztálynak mindazon «ressource»-okat nyujtja, melyeket a harcra és tengerre kész állapota szempontjából igényelhet. Ilyen helyek: Pola, Spezia, Sebastopol, Kiel, Portsmouth, Brest stb. Továbbá egy idegen tengerparton vagy szigeten lévő oly hely is, mely az anyaország és a gyarmatok közötti ut mentén fekszik és hadihajóktól a hiányzó készleteknek, mint élelmiszernek, kőszénnek stb. kiegészítése, továbbá a nemzeti érdekeknek előmozdítása céljából gyakran felkerestetik. Egy hajóhad sikeres működésének alapján a jelenben mindenekelőtt egy biztos és kielégítő eszközökkel rendelkező F. képezi.
l. Flotta.
1. Adalbert, porosz államférfiu, a következőnek fia, szül. Marienwerderben 1829 febr. 3. A jogot végezte és azután előbb Waldeck, később Lippe-Detmold, végül pedig 1875 óta Poroszország közigazgatásában töltött be magasabb állásokat. 1880. Lotaiában működött, mint kerületi elnök; jelenleg a boroszlói hitelbank vezérigazgatója.
2. F. Eduárd Henrik, porosz ó-konzervativ államférfiu, szül. Insterburgban 1786., megh. Berlinben 1865 május 24. Jogot végzett és azután a közigazgatás különböző ágaiban felvitte a kormányelnöki állásra. Mint Posen tartományelnöke nagy szigorral lépett fel a lengyel felkeléssel szemben és a lengyel nemesség befolyását más eszközökkel is, igy német gyarmatosítás által iparkodott megtörni. 1844. porosz pénzügyminiszterré lett. Az 1848. frankfurti parlamentbe is választották, ahol a szélső jobbpárttal szavazott. 1862. a magánéletbe vonult.
(ejtsd: fluran), 1. Emil, francia államférfiu, szül. Párisban 1841 ápr. 27. F. természettudós fia. A második császárság alatt 1863-68-ig ügyész volt az államtanácsban, később ügyvédi irodát nyitott s 1870 szeptemb. 4. után a köztársasági párthoz csatlakozott. 1879. a közoktatásügyi miniszteriumban osztályfőnökké neveztetvén ki, részt vett a szerzetes rendek ellen indított harcban. 1886. Goblet miniszteriumában a külügyi tárcát vállalta el. 1887. a Rouvier- s még ugyanezen évben a Tirard-kabinetnek is tagja volt, de 1888. Tirarddal együtt visszalépett. 1893 aug. 20. ujra képviselőnek választották. 1893. a Figaróban közlött cikksorozatában elődeiről a francia külügyminiszteriumban igen megvetőleg nyilatkozott, mi ellen különösen Courcel volt berlini nagykövet tiltakozott.
2. F. Gusztáv, francia politikus és iró, F. természettudós fia, az előbbinek bátyja, szül. Párisban 1838 aug. 4., elesett 1871 ápr. 3. Természettudományokkal foglalkozott s 1863. egy évre atyja tanszékeinek betöltésére hivták meg. Azután Belgiumba, innen Görögországba és Kréta szigetre utazott, hol a törökök és krétaiak között épp akkor kitört harcban oly elismerésre méltó tevékenységet fejtett ki, hogy utóbbiak a nemzetgyülés tagjává is megválasztották s mint teljhatalmu követet a görög kormányhoz küldötték. Mint elszánt demokrata tért vissza 1868. Franciaországba, hogy a császárság ellen állást foglaljon. Itt azonban, mint egy népgyülés elnökét csakhamar három havi börtönre itélték. Cassagnac Pállal vivott véres párbaja után beállott az Internationale soraiba. De miután a Bellevilleben 1870 febr. 7. megkisértett felkeléssel kudarcot vallott, kénytelen volt Angliába menekülni, honnan azonban még ugyanazon év szept. visszatért. Páris megszállása alatt (1870-71) a commune élére állott s az ideiglenes köztársaság kormány ellen forradalmat támasztott. Politikai nézeteiben kérlelhetetlen és fanatikus, magán életében azonban szerény és szelidlelkü férfiu volt és tanulmányai a legszebb reményekre jogosították. A commune leveretésekor az utcai harcban esett el. Politikai röpiratain kivül kiváló figyelmet keltett «Science de l 'homme» c. műve (Brüsszel 1865 1 köt.).
3. F. Mária János Péter, francia fiziologus, szül. Maureilhanban (Hérault départementban) 1794 ápr. 24., megh. Montgeronban, Páris mellett 1867 december 5-én. Montpellierban orvostant tanult és később Párisba ment. 1828. az akadémia tagja, 1833. örökös titkára, 1835. a College de Franceon az élettan tanára lett. 1838. képviselővé választották, 1846. Franciaország pairjévé nevezték ki. 1848 óta mint magánember élt. F. különösen az agy egyes részeinek szerepét illető buvárlatairól, a nyultvelőben levő lélekzési központ felfedezéséről és a csontok, a bőr és nyálkahártyákon tett boncolástani és fiziologiai munkáról nevezetes. Művei: Recherches physiques sur l'irritabilité et la sensibilité (Páris, 1822); Expériences sur le grand sympathique (u. o. 1823); Notes sur l'effet croisé dans le systeme nerveux (u. o. 1823); Recherches expérimentales sur les propriétés et les fonctions du systeme nerveux dans les animaux vertébrés (u. o. 1824. 2. kiad. u. o. 1842); Recherches sur le développement des os et des dents (u. o. 1845); Théorie expérimentale de la formation des os (u. o. 1847); Psychologie comparée (u.o. 1854, 3.. kiad., u. o. 1864); De la longevité humaine (u. o. 1854, 5. kiad., u. o. 1872); Examen du livre de M. Darwin (u. o. 1864, 2. kiad. u. o. 1880); Éloges historiques (u. o. 1856-62. 3 köt.). A materializmus ellen irányulnak:Examen de la phrénologie (u. o. 1841, 3. kiad. u. o. 1851); De l'instinct et de l'intelligence des animaux (u. o. 1841, 4 kiad. u. o. 1861); De la vie et de l'intelligence (u. o. 1857, 2. kiad. u. o. 1859).
(ang.), máz alatti festéssel diszített kőedény (finom faience), melynek többnyire kékszinü rajzai nincsenek élesen körrajzolva, hanem kissé elmosódva, miáltal az anyag bizonyos lágyságot nyer. F.-ot nyernek, ha a kobaltfestékhez klornatriumot vagy klorólmot tesznek. Égetéskor kobaltklorid képződik, mely illó lévén, a mázban szétoszlik és azt kékesre festi. F.-ot más fémoxidokkal is lehet előállítani és szándékunk ellenére mint hiba keletkezik, akkor, ha a mázalatti festékek nincsenek kellően kimosva.
(növ.) L. Phlox.