(holland), egy a XVII. és XVIII. sz.-ban használt 300-900 tonna nagyságu, három árbocos hajó, alacsony, de teljes árbocozattal és feltünően széles elő- és hátrésszel. E hajó leginkább Hollandiában és Hamburgban ugy a cetvadászatra mint nehéz és terjedelmes áruknak szállítására használtatott, alacsony árbocozata folytán azonban igen lassan és nehézkesen vitorlázott.
(lat.) a. m. folyó, különben Fiume városnak is latin neve.
75 km. hosszu folyó Szardinia szigetén, a Gennargentu hegyen ered, D-nek és DK-nek folyik és a Ferrata-foktól É-ra torkollik.
(ásv.), barittal kevert fluorit Anglia Derbyshire-ből; régente mint külön ásványfajt irták le.
(Fluocerin) ásvány, vaskos és táblás vegyi összetétele fluorsavas Cerium (R2O3.4RF3; R = Cerfémek) világos téglaveres. Kem. 4. Dalarne, Svédhon, Pegmatitérben.
Kémiai elem, mely vegyületeiben 1 vegyértékü, ritkábban 3 vegyértékü gyökként szerepel; jeleFl. (v. F); atomsulya 19. Schwankhardt Nürnbergben észlelte először, hogy a folypát finom pora és tömény kénsav elegyének a melegítésekor az üveget erősen megmaró gőzök fejlődnek; Scheele 1771. kimutatta, hogy ilyenkor sav fejlődik; e sav mint manapság tudjuk, a fluorhidrogénsav vagy folysav (H Fl). Gay-Lussac és Thenart Lavoisier teoriájának megfelelően e savat is oxigénvegyületnek tekintették. Ampere mondotta ki először, hogy e sav a sósavval analog összetételü s a klórhoz hasonló elem, meg a hidrogén vegyületének tekintendő. Számos kémikus fáradozott a szabad F. előállításával, de kisérleteik csak részben hozták meg a kivánt eredményt, mig legujabban Moisannak (1886) sikerült a tiszta F.-t előállítani. A F. a természetben nagy mennyiségben fordul elő, mint fluorit v. folypát (kálciumfluorid Ca Fl2) és kriolit (Natriumaluminium fluorid Na8AlFl3). Kisebb mennyiségben számos ásvány alkotó része. A csontokban, különösen pedig a fogak zománcában is kevés F.-kálcium van. A növények hamujában, számos ásványos- és ivóvizben, továbbá a tengervizben is kimutatták; ugy látszik, igen elterjedt elem. Moissan a F.-t tiszta F.-hidrogénsavnak elektrolizise utján kapta; a használt edények platinából valók voltak. A negativ elektrod szinte platina, mig a pozitiv elektrod platinairridiumból való. - A F. gázalaku és még a klórnál is erélyesebb, igy vizbe vezetve azt elbontja és ozont fejleszt. A kén és foszfor e gázban meggyuladnak, a szelén, antimon, kristályos bór és szilicium erős fénnyel égnek el benne. A szénvegyületeket hevesen megtámadja. Alkohol, éter, benzol, terpentinolaj és petroleum e gázzal érintkezve lángra lobbannak. A fémeket azonban nem nagy energiával támadja meg, minek okát Moissan abban keresi, hogy az a kis réteg fém-fluorid, ami a felületükön keletkezik, a F.-nak további hatását megnehezíti. - F.-aluminium, l. Aluminium-fluorid: - F.-ammonium, l. Ammonium-fluorid. - F.-barium, l. Barium-fluorid. - F.-kalcium, l. Kalcium-fluorid. - F-hidrogen, l. Hidrogén-fluorid. - F.-kálium, l. Kálium-fluorid. - F.-natrium, l. Natrium-fluorid. - F.-ezüst, l. Ezüst-fluorid.
l. Fehérfolyás.
fluorescein (rezorcinftalein), C20H12O5. A ftaleinek közé tartozó festék; készül ugy, hogy ftalsavanhidridet rezorcinnal 200°-ra felhevítenek. Az igy kapott tömeget előbb vizzel kifőzik, azután a maradékot, amely tisztátalan F.-ből áll. lugban feloldják. Ez oldatból ásványos sav hozzáelegyítésével a F.-t leválasztják. Sárgásvörös kristályos por, mely vizben oldhatatlan. Borszeszben könnyen feloldódik, ez oldatból a borszesz elpárologtatásával szép sötét vörös kristálykákban kiválik. Lugokban gyönyörü vörös szinnel oldódik; az oldatot erősen felhigítva zöldessárga szinnel fluoreszkáló folyadékot kapunk.
(fluorescentia), bizonyos szilárd és folyékony testeken észlelhető azon tünemény, hogy azon idő alatt, mig reájuk fény esik, rendes szinüktől eltérő s a reájuk eső fény szinétől is elütő szinben tünnek fel. Ha p. sik üveglapokkal határolt edénybe tiszta vizet öntünk, s ebbe a vadgesztenyafa héjából kis darabkát teszünk, a viz kissé barnás szint mutat, ha azon keresztül világosság felé nézünk. Ha azonban felülről vagy oldalról nézzük a vizet, miközben nappali fény vagy egyenesen napfény esik reája, a viz kékes szinben tünik fel. Ugyanily kékes szint mutat a kénsavas kinin parányi tömege, holott világosság felé tartva, az azt tartalmazó viz egészen szintelen. Gyenge kék szinü a petróleum is, ha oldalról nézzük. Szép kék szinben tünnek fel a folypát bizonyos fajai. Zöldnek látszik a különben sárga uránüveg, mig a levélzöldnek (Klorofill) éteres kivonata vérpirosnak mutatkozik. Legszebben látni a különböző szineket, ha napsugarakat gyüjtő lencsével fénykuppá egyesítve, ezt a fénykupot bocsátjuk a fluoreszkáló testekre és oldalról vagy felülről tekintjük a testeket.
A F. mibenlétét Stokes angol fizikus derítette fel az által, hogy a fluoreszkáló testeket szines fényben vizsgálta. Ha p. az uránüvegre eső fénysugarak által létrehozott zöld szint a klórréznek zöld oldatán keresztül nézte, a F. szine teljesen jól látszott, ha ellenben a napfényt először klórréz oldalán keresztül bocsátotta s aztán engedte az uránüvegre, a zöld fénykup ebben eltünlt. Szintugy eltünik a F. szine, ha a napfény valamely fluoreszkáló folyadékon keresztül haladva jut oly edénybe, melyben ugyanolyan folyadék van. Ez utóbbi már nem mutat F.-t. Számos kisérletből kitünt, hogy csak oly fénysugarak hozhatnak létre F.-t, melyeket az illető test elnyelni képes és a F. annál szebb, mennél erősebb a fény elnyelése. Midőn tehát a napfény valamely fluoreszkáló testen áthaladt, már meg van fosztva azon szines alkatrésztől, melyet a test elnyelni képes és éppen ezen elnyelt fény okozza magát a F.-t. A fluoreszkáló testet elhagyó fény tehát másodszor már nem képes ugyanazon alkatu testben F.-t okozni, mert hiányzanak belőle a F.-t létrehozó szines alkatrészek. Hogy milyen szinü sugarak okozzák leginkább a F.-t, azt legjobban ugy lehet tanulmányozni, ha napfényt vékony résen keresztül sötét szobába bocsátunk, s utjába üvegprizmát állítunk. Gyüjtőlencse segélyével tiszta napspektrumot állítván elő, a spektrum egyes szineit fluoreszkáló test felületére lehet vetni. Petróleum esetén az látszik, hogy a spektrum szinei a vöröstől a kékig mind hatástalanok. A F. csak akkor kezdődik, miután az ibolyaszin esik a petróleumra. Azon tul az u. n. ultra-ibolya szinü sugarak is hatásosak, pedig ezeket a spektrumban rendes körülmények közt nem is látni. Ezek a petróleum fluoreszkálása által láthatókká válnak. Még jobban sikerül ezen kisérlet, ha üvegprizma helyett quarcból valót használunk, amennyiben ilyen prizma jobban bocsátja át az ultra-ibolya sugarakat. Ily kisérletek révén kitünt, hogy általában a kék és ibolyaszinü sugarak leghatásosabbak a F. előidézésében, s ez magyarázza meg azon körülményt is, hogy miért alkalmas ily kisérletekre a napfény mellett az elektromos fény is, mig a közönséges lámpa- vagy gyertyafény majdnem hatástalan. Az elektromos fény t. i. sok kék- és ibolyaszinü alkatrészt tartalmaz, mig a lámpa- és gyertyafény a spektrumnak kisebb törésü sugarait (vörös, sárga, zöld) tartalmazza. (Sötét szoba ablakdeszkájának rését kék üveggel látva el, könnyen észlelhetők a F. tünetei.) Megjegyezendő itt még az, hogy a fluoreszkáló test felületén felfogott spektrumban a Fraunhofer-féle sötét vonalak nagyon jól látszanak ott, ahol a F. érvényesül. Stokes az ultra-ibolya részben számos sötét vonalat észlelt s azokat L. M. N. S. betükkel jelezte.
Ha a fluoreszkáló test által kibocsátott, tehát a rendestől eltérő szint prizmával vizsgáljuk, összetettnek találjuk még akkor is, ha az előidéző szin a spektrumnak egyszerü szine, tehát olyan, melyet prizmával több szinre már nem lehet bontani. Stokes szabálya szerint a F. szine soha sem tartalmaz nagyobb törésü sugarakat, mint az azt előidéző szin. A F. szine tehát csak oly szinü sugakarakat tartalmazhat, melyek az előidéző szintől a spektrum vörös vége felé esnek. Ezzel szemben Lommel azt állítja, hogy oly testek is vannak, melyek fluoreszkálási szine az előidézőnél nagyobb törésó sugarakat tartalmaznak. L. még Foszforeszkálás.
a fluorgyök vegyülete pozitiv (fém) gyökökkel. A vizben oldható F. ugy készülhetnek, hogy az illető fém oxidját, hidroxidját vagy karbonátját fluorhidrogénsavban oldjuk és az oldatot beszárítjuk. (E műveletek platinaedényben végzendők, mert a fluorhidrogénsav, de a F. is az üveg- v. porcellánedényt megtámadják.) A vizben oldhatatlan F. legegyszerübben ugy készülhetnek, hogy az illető fém sójának oldatához alkali fluoridoldatot elegyítünk. Az alkalifémek fluoridjai vizben könnyen oldhatók, továbbá az ezüstfluorid is oldódik vizben, mig az alkali földfémek fluoridjai vizben oldhatatlanok. Az alkalifémek fluoridjai fluorhidrogénsavval is vegyülnek, savanyu F.-at képezve. A tömény kénsav a F.-at elbontja s fluorhidrogénsav fejlődik. Egyes ásványrendszerekben külön csoportokként szerepelnek. A leggykoribb F. a fluorit meg a kriolit; ritkábbak: yttocerit, sellait, nocerin, fluellit, chiolit, pachnolit, thomsenolit stb.