v. Foe, Buddha neve a kinaiaknál és Hátsó-Indiában.
Eugénia, spanyol születésü francia regényirónő, szül. Bordeauxban a XVIII. sz. vége felé, megh. Párisban 1853 ápr. Családneve Gradis volt. Nagyon ifjan ment férjhez, de férje csakhamar elhagyta és magára maradva, kénytelen volt kenyérkereset után nézni. Ekkor regényirónővé lett; főképp az oktató és erkölcsrajzi irodalmat művelte. Idevágó művei: Les Mémoires d'un polichinelle (Páris 1839); Le petit Robinson de Paris (Páris 1840); Le vieux Paris, contes historiques (Páris 1840) stb. Számos gyermeklap munkatársa is volt. Több novellája a napi lapokban Maria Fitz-Clarence álnév alatt jelent meg. Magyarul: A párisi kis Robinson v. az ipar győzedelme. Ford. Zichy Ágost gróf (Budapest 1851); Boldog találkozás. M. de Chavannes. Valentin v. a pásztorfiu. Ford. Kovács Ödön.
(ejtsd: focsa), város és az ugyanily nevü járás (1887 km2, 29186 lak.) székhelye Sarajevo bosnyák kerületben, a Csehotina és Drina összefolyásánál, erdős hegyektől körülvett völgykatlanban, (1885) 4360 lak., akik közt 3257 mohammedánus, 1052 gör. és 45 római katolikus. Bosznia legrégibb és ezért szebb mecseteivel, középkori bogumil-emlékekkel, ezüst-filigrániparral és handsár-készítéssel, amelyeknek berakott csontnyelei valóságos diszművek. F. volt Boszniában az első török szandsákbég székhelye.
(ejtsd: fokebbersz), község Elgin skót grófságban, 13 km.-nyire Elgintől, a Spey jobb partján, 1190 lak. Mellette van Gordon-Castle, a Richmond hercegek székhelye.
Ottó, német történetiró, szül. Rügen szigetén, megh. Stralsundban 1872 okt. 24. Alig hogy tanulmányai végeztével magántanárrá lett a kieli egyetemen, a slezvig-holsteini népfölkelők zászlaját követte és 1850. a felszabadított tartományok képviselőházának tagja lett. A dán uralom helyreállítása után visszavonult Stralsundba, hol a következő műveket irta: Schleswig-Holstein 1848-51 és Rügenpommer'sche Geschichte (6 köt.) V. ö. Pyl, Otto F.-'s Leben (1874).
(ejtsd: foksani), Putna romániai kerület székhelye, 166 km.-nyire Bukaresttől, a Milcov partján, vasut mellett, (1890) 17039 lak., jelentékeny gabonakereskedéssel, amely Galac felé irányul. 1789 aug. 1. a Koburg herceg vezérlete alatt álló orosz-osztrák hadak itt a törökökön győzelmet arattak.
l. Gyujtópont.
angol sulymérték ólomra, nagysága változó, de közel 10 q. = egy tonna.
Ferenc Emánuel, francia orvos, szül. St. Jean de Maurienneben 1764 január 8., megh. 1835 febr. 4. Torinóban tanult, aztán mint katonaorvos francia hadiszolgálatba állott; 1793. a Hospice d 'humanité, majd az őrültek házának orvosa lett. Egyideig Nizzában a vegytan és fizika tanára volt, később az ottani kórház orvosa lett és a boncolástanból s élettanból előadásokat tartott; 1804-ben Marseilleben működött, 1814-ben Strassburgba hivták a törvényszéki orvostan tanárául s egyuttal az epidemiologia tanításával is megbizták. Főbb művei: Les lois éclairées par les lois physiques (3 köt., Páris 1798); Leçons sur les épidémies et l'hygiene publique (4 köt., Strassburg 1822-24). Kisebb művei 60 kötetet tesznek ki.
1. Ármin, jogi iró, szül. Nagy-Mihályban (Zemplén vm.) 1862 jan. 27. A gimnáziumot Ungvártt, a jogot a bpesti egyetemen végezte; 1885. jogi doktor, 1886. ügyvéd lett. 1890. a budapesti V. ker. járásbirósághoz albiróvá nevezték ki s 1895-ben szolgálattételre az igazságügyminiszteriumba rendelték be. Itt különösen a peres eljárás reformja körüli munkálatokban vett részt; ő készítette Plósz Sándornak a magyar polgári perrendtartásról szóló előadói természetéhez a terjedelmes indokolást, mely 1893. megjelent. Jogi cikkei a külömböző szaklapokban jelentek meg. Önálló munkái: A fizetésképtelen adós jogcselekményeinek megtámadása a csődben (Bpest 1887); A polgári törvénykezési rendtartás kézikönyve. (u. o. 1894; Márkus Dezsővel együtt).
2. F. Gyula, született Nagy-Váradon 1864. 1886 óta Szatmáron tanár. Néhány szépirodalomba vágó dolgozatán kivül említést érdemlő munkái: M. Minucius Felix Octaviusa (Szatmár 1888); A perfectum kettőzetének hangzója (Bpest 1887); Xenophon Memorabiliájának teljes szótára (Dávid Istvánnal együtt, Bpest 1888); Vergilius Aeneisének szótára (szintén Dáviddal); részt vesz a Dávid-féle isk. klasszikusok fordítására (Pozsony, Stampfel, tőle: Tacitus Annalese) és preparálására (Bpest Wodianer, tőle: Liv. XXI. és Tacit. Ann.) megindult vállalatokban is. L. Szinnyei, Magyar Irók.
3. F. Jozéfa, magyar származásu francia énekesnő, kinek nagyapja, Fodor A., magyar huszártiszt volt; szül. Párisban 1793., megh. állítólag Fontainebleauban, a 40-es évek felé. Mint énekesnő F. Mainville néven, melyet férje után viselt, 1810. lépett fel először Szt. Péterváron; aztán Párisban az Opére Comique, majd a hires Catalani igazgatása alatt álló Olasz Operának volt tagja. Londonban, Nápolyban, Velencében és Bécsben is aratott babérokat. 1825. ismét Párisba szerződött, de már ugyanebben az évben a magánéletbe vonult.
4. F. József, egyetemi orvoskari tanár, szül. Lakocsán (Somogy vm.) 1843 jul. 16. A gimnáziumot Pécsett, az egyetemet Bécsben és Pesten végezte, hol 1865. orvosdoktor, 1866. egyetemi államorvostani tanársegéd lett. 1869. a tiszti orvosi eljárásból egyetemi magántanárrá habilitálták, 1868-69. a Rókus-kórház főorvosa volt, 1870-71. a külföldön tanulmányozta a közegészségügyi viszonyokat. 1871. az államorvostan segéd-, 1872. a kolozsvári egyetemre az államorvostan rendes tanárává nevezték ki. 1874. a budapesti egyetemen ujonnan felállított közegészségtani tanszékre hivták meg; a higienikus intézetnek is ő az igazgatója. A m. tud. akadémia 1878. levelező, 1883. rendes tagjává választotta. Számos külföldi tudományos társulat részéről is több kitüntetés érte; a belga kir. académie de médecine-nek külföldi tagja, és az Association international pour le progres d 'hygiene (Brüsszel) tiszteletbeli tagja. Az 1893-ki kolera elfojtása körül szerzett érdemeiért a király 1894 január 2. a III. osztályu vaskoronarendet adományozta neki; a budapesti tud. egyetem az 1894-95. tanévre rektorrá választotta. Az irodalom terén is rendkivül nagy tevékenységet fejtett ki; orvosi és közegészségügyi cikkek a különféle szaklapokban jelentek meg, több értekezést a külföldi folyóiratok is közöltek tőle. A Pallas Nagy-Lexikonának is munkatársa. Munkái: Az árnyékszék-rendszerekről (Pest 1869); Közegészségügy Angliában (Budapest 1873, az akadémia 1875-ben 200 arannyal jutalmazta); Experimentelle Untersuchungen über Boden und Bodengase (Braunschweig 1875. Különlenyomat a Deutsche Vierteljahrschrift für öffentliche Gesundheitspflegeből); Az egészséges házról és lakásról (u. o. 1877. németül is); Az egészségtani kutatások (u. o. 1881. jutalmazott munka; németül is megjelent); A budapesti m. kr-i tudományegyetem közegészségtani intézetének leirása (u. o. 1882., németül is); Nehány készülék egészségtani előadásokhoz és kisérletekhez (Bpest 1883., német szöveggel is); Bakteriumok az élő állat vérében (u. o. 1885); Ujabb kisérletek erekbe fecskendezett bakteriumokkal (u. o. 1886., németül is); Egészségtan (u. o. 1886); A vérnek bakteriumölő képességéről (u. o. 1887, németül is); Jelentés az iskola-egészségügyről (u. o. 1888); Hygiene des Bodens (Jena 1893). 1879-87. a Természettudományi Közlönyt szerkesztette; 1882 óta az Orvosi Hetilap Közegészségügy és törvényszéki orvostan c. szakmellékletét, a Népszerü termtud. előadások Gyüjteményét (Paszlavszky Józseffel együtt) és 1887 óta az Egészség c. közlönyt szerkeszti.