fehér, hullámos, fodorbélformán hajtogatott alaku anhidrit (l. o.), mely különösen Wielicska és Bochnia kősótelepein terem. Némelykor gipszet is találni ilyen alakban, nevezetesen Frankenhausen bitumenes, barna gipsztelepein s ott azt is F.-nek mondják.
(növ.), l. Aszott.
(növ.), l. Csomoros fa.
(növ., Gyromitra Fr.), a tányérgombák génusza, hazánkban 4 fajjal. Lábas gomba, felfuvódott, fodorhájképü, domboru kalappal. A G. escuelnta Fr. (Helvella e. Pers.), fenyves vidéken nő, ehető és jóizü, de előbb tanácsos vizbe áztatni, mert azt is mondják, hogy az a viz, amelybe a friss F.-t megmosták, mérges. A viz a gyanus nedvet kivonja s ekkor bizonyosan ártalmatlan. V. ö. Hazslinszky, Rendhagyó köggombák (M.T. Akad., Értekezések a term. tud. köréből XI. köt. 19. sz., 1881).
Miklós, nyomdász, 1631. vette át mestere, Reda Péter debreceni műhelye vezetését s azt uj betükkel is felszerelvén 20 évi működése alatt a legtekintélyesebb nyomdák sorába emelte. E nyomda első termékei voltak: Margitai Péter 1632. megjelent Temető Praedikatiok és Medgyesi Pál Szent Ágoston vallása cimü művei. Utolsó termékei pedig Nógrádi Mihálynak 1651. megjelent Lelki próba-kő és Laskai Jánosnak Szent Dávid százötven Soltári c. munkái. Elterjedtebb nyomtatványai közül felsorolhatók még az Álom könyvecske (1635), Debreceni Kalendárium (első évfolyama 1636-ban), Werbőczi István Decretum juris Consvetudinarii latinul és magyarul (1639), majd Margitai Péter Oktató és Vigasztaló Praedicatiok. Minden valószinüség szerint 1651. halt meg, mert a következő évben ezen tekintélyes műhelynek már nyoma sem található.
cifrázás, dömöckölés (damascirozás) alatt az acél diszítését értjük. Ha a damaszkacélt, mely kovácsvas és acélrudakból készül, simára csiszoljuk és zsirtalanítás után étetjük, ekkor annak felszinén a szénben gazdagabb (kemény) és szénben szegényebb (lágy) részek elhelyezkedése szerint világosabb, illetve sötétebb helyek keletkeznek, ezt a rajzot nevezzük F.-nak. Tágabb értelemben F.-nak nevezik az acél fölszinére étetett figurális diszt is, továbbá a berakott munkát. L. Maratás és Berakott fémmunkák. - F. és fodorítófa a bőriparban, l. Cserzővargaság.
(növ., Acer campestre L.), gyakran cserjés s nálunk a kerítésben gyakori fácska, de 10 m.-re s 3 m. vastagra is megnő. Levele tenyeresen öt hasábu, gyümölcsének zászlaja vizszintesen áll, az Acer Bedői Borb. eltérése felfelé begörbül. A gyümölcs magvas része bársonyszőrü, kép az A. Austriacum-é Tratt. egészen kopasz, mint az A Bedői-é is. Van parás (var, suberosum) eltérése is. Erdőkben, bokrokban is gyakori, de inkább a sikon meg a halmos vidéken nő. Sárga-fehér fájának csak fafehérje van, földbeli tőkéjének a fája barna, lángos és eres, keménysége és szivóssága miatt az esztergályos meg az asztalos feldolgozza. A szene is hasznos. Gyökerének szép és gyakori bodra miatt ezelőtt mint ulmi-pipát nagyra becsülték. Vékony törzséből meg az ágából sétapálca, ostornyél és pipaszár készül. Virágát a méh kedveli. V. ö. Borbás, Természetrajzi füzetek 1891. évf.
[ÁBRA] 1. Fodorjuhar, 2. a hímes virág, 3. a hím a termővel együtt, 4. a termő külön, 5. a zászlós gyümölcs.
tarorja, szénakék, cserlevelüfü, gamandor (növ., Teucrium L.), az ajakosak füve, félcserjéje vagy apró cserjéje, de nagyon eltérő termetü. Levele tövében a virág magános, ritkán van több együtt. Szirmának csak alsó ajaka van (egyajaku, l. Ajak), belsejében szőrkoszoru nincs, ez különbözteti meg a szintén egyajaku Ajugától.
[ÁBRA] Fodorka.
Mintegy 100 faja a földkerekségén szét van szórva, sok a mediterrán vidéken, hazánkban 11 faj terem. A T. Scordium L. (hagymaszagu v. vizi F.), vizes helyeken nő, többnyári. Levele nyeletlen, hosszaslándsás, fürészelt, erős foghagymaszagu, s már Hippokrates orvosságnak használta. Ugyanezt izzasztó-teának, valamint féregirtónak még ma is használják. A T. Scorodonia L. és T. Polium L., Horvátország hegyes vidékének nevezetes F.-ja. A F. fajai erős szaguak, a marha nem igen szereti, több faját orvosságnak használták; a T. Chamaedrys L. kellemes balzsamosszagu s mint 100 más fü gyomorerősítő orvosság volt; más fajaival itt-ott kertbe is ültetik. Baumgarten a Chenopodium Botrys-t nevezi F.-nak. A T. Marum L. vagy Marum verum L., l. Életfü; Vénus-F., l. Vénushaj.
vagy fodor-kél (növ., Brassica oleracea var, percrispa Alef.), a bodorkéltől (l. o.) nagyon bodros, finoman szabdalt s minden irányban görbült levelei különböztetik meg. Gyakran termesztik, a fagyot is meglehetősen kiállja.
l. Menta.