(glandulae lymphaticae wescutericae), a hasüregben hátul feküsznek a bélfodor két lemeze között több sorozatban; a legkülsők a legkisebbek, a középső sorban vannak a borsóegész mandolamekkoraságuak, a belső sorozat mirigyei a felső bélfodri ereken feküsznek szorosan egymás mellett. Összes számuk 100-200. A vastag bélfodor lemezei között is van 20-50 mirigy. Valamennyiből a kivezető tápnyirkerek (vasa chylifera) a bélnyirktörzsbe (truncus intestinalis) jut s egyik gyökerét teszi a hasüreg hátulsó falán fekvő tápnyirktömlőnek (cysterna chyli).
v. csiksás a Balaton mellékén (növ., Glyceria aquatica L. v. Gl. spectabilis M.-et Koch), 1-2 m. magas, nádtermetü pázsit, sáros, különösen kissé szikes helyen, vizparton, töméntelen nő, helyenként csaknem ő alkotja egyedül a rétség csáténemü vegetációját. Tőkéje terjedő, pázsitlevele jó széles, virágzata terjedelmes, füzérkéje 5-9 virágu, virágpelyvája tompa. 7 erős erü. Fiatalon takarmánynak jó és szapora, a szarvasmarha szereti, azért a sokáig viz alatt volt térség befüvesítésére célszerü és ajánlatos. Később megvénül. Az alföldi tözegképződéshez is jelentékenyen hozzájárul.
v. szamártövis (növ.), Gönczy szerint a Carduus crispus, L. Bogács.
l. Vas.
kenderfonalból készült vászon, mely kizárólag háziipari uton készül és abban tér el a más vásznaktól, hogy szövetében fodros. Különös specialitása hazánkban Kalotaszeg vidékének (Bánffy-Hunyad körüli községek), ahol a magyar parasztnők készítik, hogy az u. n. kalotaszegi varrottasra használják fel. Megkisértették már másutt is készíteni, de nem sikerült sehol oly szépen, mint ott. A F. készítésének előnye egyrészt a kenderfonal sodrásában, másrészt a kész vászon sulykolásában van. Jellemző sajátsága, hogy mennél többször kerül mosásra, annál fodrosabb lesz. Gyengébb minőségben készül a F. Csikvármegyében is, sőt kisérletet tettek annak utánzásával Oláhországban is, de eredmény nélkül.
l. Borbély.
(növ., undulatum crispum v. crispatum), az oly levél, melynek széle hullámos vonalban ráncos v. bodros; l. Bodrosság.
l. Fémfödél.
l. Csomorosfa és Eresfa.
v. asztrakán lud (Anser crispa), hazánk déli részeiben, a Duna fejedelemségekben és Déloroszországban elterjedt mutatós változat, mely a közönséges parlagi ludtól annyiban különbözik, hogy tömöt tollazatának váll-, szárny-, hát- és farktollainak egy része meg van görbülve és sodorintva; némely esetben 40 cm. hosszuságban fürtszerüleg le is lógnak. Elvétve a fej és a nyak felső részének tollai is göndörödnek. Bár gyengéd husa és hófehér tollazata van, inkább a diszbaromfiak sorában foglal helyet, noha mint ilyen sem képezi még a tervszerü tenyésztés tárgyát.