a nyelvtanban azok a szók, melyek fogalmakat jelölnek, szemben a viszonyszókkal (l. o.), melyek a fogalomnak mondatbeli viszonyítására szolgálnak. P. A templom mellett iskola épül - itt templom, iskola, épül F., mellett viszonyszó, mert a templomnak az épüléshez való viszonyát fejezi ki, ill. az építésnek helyét (a mutató szó, névmás). L. Beszédrészek.
v. termékenyítés (fecundatio, conceptio), fejlődéstani értelemben a női ivarváladéknak, a petének (ovulum) termékenyítése a him ivarváladék: az ondó által, aminek bekövetkezése után a pete fejlődőképes lesz. Már Spallanzani tudta, hogy az ondótestnek a petébe be kell furakodnia, de a pontosabb viszonyokról csak az ujabb fejlődéstani kutatások nyujtottak felvilágosítást. Régebben azt hitték ugyanis, hogy az ondótest befurakodása után a petesejt magva, az u. n. csirhólyag (vesicula germinativa) kettéválás által oszlik, mire a petesejt is kettéválna s igy jönnének létre direkt oszlás által a barázdálási sejtek (1-4. ábrák.) amelyekből a csirlevelek, ezekből pedig az ébrény lesz. De ujabban a fejlődésbuvárok azon meggyőződésre jöttek (Hertwig Oszkár), hogy a petemagnak a F. előtt meg kell érnie, ami górcsővel észlelhető tüneményekkel jár. A finomabb viszonyok, vizben élő gerinctelen állatok átlátszó petéin (Hertwig O.), a házinyul petéin (van Beneden) és másokon is tanulmányoztattak, s röviden összefoglalva a következőkben állnak:
[ÁBRA] 1. 2. 3. 4. ábra.
[ÁBRA] 5. ábra.
A petesejtben a csirhólyag központi fekvését elhagyva, a kéregrész felé vonul (5. ábra) miközben a szikállomány szemecskéi sugaras irányban rendezkednek körüle. A kéregrészbe érve, a csirhólyag a szikban feloldódik s állományának egyik részéből, az u. n. kromatinból orsó-idomban rendezkedett finom fonalak lesznek, amit irányító- v. magorsónak neveznek. Az irányító orsó függőlegesen áll a pete felszinére, s mindkét csúcsán világos folt van, amelyek körül a szik sugaras elrendezésü (amphiaster, Fol.). A körzet felé álló foltocska most a pete felszinén kis domb alakjában kiemelkedik és a petéről lefüződik; nemsokára még egy ilyen hólyagocska válik le a petéről, ezeket irányító hólyagoknak, vagy golyócskáknak nevezik (5-8. ábrák)
[ÁBRA] 6. 7. 8. ábra..
Ezen képződmények iránt a fogalmak sok ideig homályosak voltak. Ujabban ki van mutatva hogy e sajátszerü folyamat lényege nem egyéb sejtoszlásnál, illetőleg sejtbimbózásnál, melynek az a feladata, hogy általa a csirhólyag egy része a petéből kiküszöböltessék. Valószinüleg azért történik ez igy, hogy a nagy csirhólyag megkisebbítés által alkalmas legyen a jóval kisebb ondótest fejével való egybeolvadásra.
[ÁBRA] 9. ábra.
A megkisebbülés bekövetkezése után a jelentékenyen megfogyott csirhólyag (0,013 mm.) visszavonul a pete középpontjába (9. ábra) a szikszemecskék sugaras elrendezkedése elenyészik és a pete most alkalmas lett a F.-ra, azaz, az ondótestnek a felvételére (impraegnatio, Hensen). Rokon e folyamat az infuziorák egybeolvadásával (conjugatio). Mig az utóbbiaknál két kifejlett egyén egybeolvadása teszi a feltételét a fogamzásnak, addig felsőbb rangu lényeknél a fogamzás a kifejlett egyénekről leváló fajlagos sejtekre ment át. Az egész folyamat értelme a munkamegosztás elvén alapszik: a legalsóbb rangu lényeknél a fogamzási folyamatban az egész szervezet részt vesz, felsőbb ranguaknál csak egyes levált fajlagos sejtek, de ezek azután ezen egyféle működést annál tökéletesebben elvégezhetik. A him és női ivarváladéknak: a petének és ondótestnek annyira eltérő szerkezete is a munkamegosztás-elvéből nyeri a megfejtését: a pete anyagából lesz az ébrény, az ondótest ellenben kicsinysége miatt csak kevés anyagot szolgáltat az ébrény testének felépítéséhez, de a petemaghoz való csatlakoztatása által igen fontos feladatot teljesít, tudniillik átviszi az atyai szervezet tulajdonságait az utódok sejtjeibe. Rendszerint csak egy ondótest furakodik be a petébe, ha pedig több jut bele (polyspermia), akkor a petéből torzszülött lesz. Vizben fejlődő gerinctelen állatok (p. tüskebőrüek) átlátszó petéin, ha azokat górcső alatt az ondóval kevertük, jól lehet látni, hogy a pete közelébe jutott valamelyik ondótest ellenébe a peteszik felszinéről egy kis pup kiemelkedik s ez az ondószálacska fejével egyesül (10. ábra).
[ÁBRA] 10. 11. ábra.
Az ondótest azután befurakodik a szikbe és farkfonala benne eltünik, de a feje világos foltocska képében megmarad és mint u. n. ondómag (pronucleus masculinus, van Beneden) a petemag ellenébe halad, környékezve a sziknak sugaras rendezkedése által (11. ábra).
[ÁBRA] 12. ábra.
Ha az ondómag a petemaggal találkozott (12. ábra) vele egybeolvad és a pete közepe felé visszavándorol. E szerint a fogamzás a petesejt magvának az ondótest fejével való egyesülésében áll (az ondótest feje sem egyéb, mint mag), azaz a him és női ivari sejtek magvainak egybeolvadása (conjugatio) teszi a fogamzás lényegét. Az egybeolvadás által keletkezett uj mag van most felruházva azon képességgel, hogy indirekt oszlás által kettéváljék, amit a szik oszlása követ (13., 14. ábrák) mire a termékenyített pete 2 barázdálási golyóra szétesett, s ezeknek mindegyike ujra kettéválik. Igy folyik le a barázdálási folyamat (1-4. ábrák), aminek eredményeül a csirlevelek (l. o.) jönnek létre.
[ÁBRA] 13. ábra. 14. ábra.
F. a nőnél havonként egyszer történhetik, mert ugy látszik peteérés és peteleválás is csak egyszer történik havonta, aminek látható kifejezése a havi vérzés (menstruatio). A pete leválásának idejét nem ismerjük; azt sem tudjuk, hogy meddig marad életre és fogamzásra képes, és mily sokáig vándorol a méhkürtön keresztül. A fogamzás ideje rendesen az utolsó havi vérzés első napjától számított 10-15-dik napra esik, ami azonban nem zárja ki azt, hogy az utolsó havi vérzés előtt történt közösülésből a méhürbe jutott ondószálcsa termékenyítse a később levált petét. A F.-sal összefügg a magzat nemének kérdése is, amely még mindeddig igen homályos. Számos a föltevés és kevés az alap, amiből következtetni lehetne. Számos statisztikai adatok fognak talán célra vezetni; de most még azokat a momentumokat sem ösmerjük, amelyekre a föltett kérdést alapítani kell. Hofacker és Sadler állítják, hogy a szülők kora a döntő, ugy hogy minél nagyobb a korkülönbség, annál biztosabban jön létre az idősebb félnek neme. Düsing azt állítja, hogy a magzat neme ama szülő félnek felel meg, amelyik a nemzés pillanatában tulságosan van megerőltetve. Valószinü, hogy a női petének épp ugy, mint az ondószálnak valamely viszonylagos minőségétől függ a nem meghatározása s azért a megtermékenyítés (impraegnatio) pillanatában, a két elem találkozása és egyesülésekor dől el a nem kérdése.
F. a botanikában (a kukoricáról kötés-nek is mondják) a növényeknek foganatos termékenyítése, s az utána bekövetkező csiraképződés megindulása. Az eleinte falatlan petesejtet t. i. a himsejt termékenyítvén, sejtfala képződik, növekedésnek indul, a csiratömlő feneke felé megnyulik. Ez az uj növény csirájának első jelentkezése, előképlete, de nem az egész alakul át csirának. L. Termékenyítés.
l. Fogrendellenességek.
l. Kapacitás.
(növ.) a. m. bércvirág, l. Dentaria, de Diószegiék a Galeopsist is foganőttnek nevezték, l. Vajfü és Kenderfü.
vármegye (l. a mellékelt térképet).
[ÁBRA] Fogaras vármegye térképe
Hazánk királyhágóntuli részében, a romániai határon. Határai É-on Nagy-Küküllő vmegye, melytől nagyrészben az Olt folyó választja el, Ny-on Szeben vmegye, D-en Románia, K-en Brassó vármegye. Területe 1875,43 km2. F. a termékeny völgylapályt a havasok zord régiójával egyesíti. A vmegye É-i határát képező Fogaras mentén termékeny lapály terül el, melynek tengerfeletti magassága 400 és 470 m. közt változik. D-felé e lapály észrevétlenül emelkedik, mig abból a Fogarasi havasok (l. o.) nagyszerü láncolata minden előhegy nélkül hirtelenül kiemelkedik. A nagyszerü hegylánc, melynek főgerince Románia felé a határt képezi, Erdély legmagasabb csúcsait egyesíti magában, s ebben emelkednek a Negoj (2536 m.), Buttyán v. Vunetara (2510 m.), Viszta mare (2520 m.), Vurvu Urli (2479 m.). E hatalmas hegységet, mely É-felé csak rövid, egymással párhuzamos ágakat bocsát, K-en a Barca forrása feletti horpadás választja el a Brassói hegységtől (l. o.), melynek nyugati tagja, a 2241 m. magas Királykő egészen F. vármegye területére esik, mig a Törcsvári szorosan (1240 m.) emelkedő Bucsecsnek csak Ny-i lejtői számíthatnak F.-hoz. E két utóbbi hegytömeg aljában a Barca termékeny rónája terül el (l. Barcaság), melyet Ny-felől a középmagasságu Persányi hegység határol, melynek legmagasabb csúcsa a Nagy-Fekete-hegy (1294 m.) azonban csak Ny-i ereszkedőjével nyulik be F. vármegye területére s itt azon inkább halmos vidéket alkotja, mely a Sinka és Barca völgyei közt szétterül.
[ÁBRA] Fogaras vmegye címere.
Ezen hegységből számos folyóviz ömlik a lapályra, de nagyobb jelentősége csak a Barcának van, mellyel a Törcsvári patakkal egyesülve Brassó vmegye földjére lép át. A vármegye földjét öntöző egyéb vizek közül, melyek mind az Oltba ömlenek, a Persányi hegységet a Királykőtől és a Fogarasi havasoktól elválasztó Sinka a leghosszabb, mig a Sebes, Ucsa, Lajta, Kercsi-patak stb. jóval rövidebbek. Az Olt mellékén helyenként mocsarak terülnek el, a Fogarasi havasokban pedig néhány tengerszem (Bulea vagy Bulla-tó) fordul elő. Ásványos forrásai nincsenek.
Természeti viszonyai
F. természeti viszonyai eszerint igen változatos képet nyujtanak. A termékeny, kalászos róna fölé emelkednek a magas hegyek, melyeknek alsó régióit lomberdők, magasabb lejtőit rengeteg fenyvesek borítják, mig azokon felül a törpefenyő öve következik, melyen tul kiterjedt havasi legelők és zord sziklacsoportozatok uralkodnak.
Éghajlata
F. vármegye éghajlata mérsékelt hüvös, de a havasokban igen zord. Még a lapályon is, ahol nappal nagyobb meleg szokott uralkodni, igen hüvösek az éjszakák. A havasok magas völgykatlanaiban és szakadékaiban még nyár derekán is van hó s hüvösebb idő beálltával az F.-i hegyláncot hólepel borítja. Az évi átlagos hőmérséklet Fogarason mintegy 8° C., a havasokban azonban 4-5 fokig száll alá; a csapadék évi mennyisége Fogarason 705 mm., a hegyekben ezernél is több.
Földművelés
Talaja a hegységekben terméketlen, s azért a földmüvelés csak az Olt lapályára szorítkozik. F. termőterülete 235038 ha., miből 59866 ha. szántóföld, 1999 ha. kert, 43726 ha. rét, 34962 ha. legelő, 41 ha. nádas, 92 ha. szőllő és 94352 ha. erdő. A földmüvelés leginkább rozsra, zabra és kukoricára terjed ki, buza s árpa kisebb mértékben termeltetik; termelnek még pohánkát (itt haricska), burgonyát, kendert s kevés, de jó dohányt (1892-ben 30 ha-on termett 451 q.), valamint jeles hagymát, zöldséget, takarmánynövényeket stb. Az Olt mellékein kevés szőllő is terem, mely elég jó bort ad; a gyümölcstermelésre szintén kedvező a talaj. Az állattenyésztés figyelmet érdemel; az 1884. évi összeirás szerint volt a vármegyében 48393 drb. magyar- és 2479 nem magyar fajtáju szarvasmarha, 18456 bivaly, 9441 ló, 21 szamár és öszvér, 63554 sertés és 3358 kecske; összeiratott továbbá 49078 tyuk, 1583 pulyka, 4040 lud, 3242 kacsa, 1029 galamb, végül 3026 méhkas. Legjelentékenyebb a juhtenyésztés, melyet a kitünő havasi legelők nagyon előmozdítanak; messzeföldről (Nagy-Szeben, Szelistye vidékéről, sőt olykor a Dobrudsából) felhajtott nagy juhnyájak legelnek itt tavasztól őszig a falvaktól kibérelt legelőkön, fel a legmagasabb csúcsokig. A bivaly a mocsaras völgylapályon tenyészik leginkább. A lótenyésztés, bár a vmegyében 3 fedeztető állomás van, igen silány; a szarvasmarha jelentékenyebb, az eredeti magyar fajta mellett ujabban a pirostarka hegyi fajtát is tenyésztik. Nagyobb állattenyésztések: a fogarasi állami ménes, a F.-i uradalomnak möllthali tehenészete és bivalygulyája. F. vármegye vadban is bővelkedik; a völgylapály feletti erdőkben az apró vadon kivül sok a vaddisznó, a magasabb régiókban a medve, mely sok kárt tesz a legelő marhában; a sziklák közt a zerge honol. A havasi patakokban sok a pisztráng, az Oltban nagyobb halak is (csuka) tenyésznek. Az ásványország kincsei csekély jelentőségüek.
Lakóinak száma
1881-ben 84571 lélek, 1891-ben 88217 lélek volt; a 10 évi szaporulat csak 3646 lélek, vagyis 4,3 %. Egy km2-re 47 lakos esik s az erdélyi vármegyék közt a sürübben lakottak közé tartozik. Nemzetiség szerint van a lakosok közt 4082 magyar, 4009 német (szász) és 78725 oláh; a magyarság az utolsó tiz év alatt 1322 lélekkel, vagyis 47,9 %-al szaporodott, de leginkább Fogaras városára szorítkozik. Hitfelekezet szerint van 2466 róm. kat., 23142 gör. kat., 56943 gör. kel., 2625 ág. evang., 1801 ref., 373 unit. és 866 izrael.; a magyarok leginkább róm. katolikusok és reformátusok, a németek lutheránusok. A lakosság főfoglalkozása a mezőgazdaság, mely mellett a többi foglalkozási ágak jelentéktelenek; a lakosság foglalkozása szerint ekként oszlik meg: értelmiségi kereset 516, őstermelés 28845, bányászat 23, ipar 3100, kereskedelem 363, hitel és közlekedés 93, járadékból élők 2364, házi cselédek 940, háztartás 19087, egyéb foglalkozásu 81, foglalkozás nélküli 32435 lélek. Az ipar jelentéktelen, egyetlen nagyobb telepe a zernesti cellulosegyár (181 munkás), van továbbá 2 szeszgyár (Fogarason), több fürészmalom, 4 nagyobb és 124 kisebb vizimalom. A mezőgazdaság céljaira alakult a F. vármegyei gazdasági állomás.
Közlekedés
Közlekedésének főere jelenleg az 1893. megnyilt Nagy-Szeben-Fogarasi vasut, melynek 47 km. hosszu vonalszakasza a vármegye területére esik. Van továbbá 86 km. kiépített állami utja, 151,4 km. kiépített és 19 km. kiépítetlen törvényhatósági utja. Az üzleti életet 2 takarékpénztár s egy előlegező szövetkezet (mind Fogarason), 1 takarékpénztár Wáadon és 1 takarékpénztár A.-Visten, élénkíti.
Közművelődés
tekintetében még igen alacsony fokon áll; a vármegye 46660 hat éven felüli lakója nem tud sem irni sem olvasni (a férfiak közül 51 %, a nők közül 76 %) s a tanköteles 13949 gyermeknek 27,4 %-a ma sem jár iskolába, habár mindössze csak két községnek nincsen iskolája. Az iskolák száma 116 (közte 3 pusztai) s ezekben 172 tanító működik; az iskolák közt van 7 állami elemi iskola. A népiskolákon kivül van a vmegye területén 2 állami polgári iskola, egy kereskedelmi közép-iskola, egy alsófoku keresk. iskola és egy iparos tanonciskola (valamennyi Fogarason).
Közigazgatás.
F. vármegye 4 járásra oszlik, u. m.:
F. vármegyében van 87 község, közte 5 nagy- és 82 kisközség. A községek középnagyságuak, 2000-nél több lakosa azonban csak kettőnek van, a legnépesebb Fogaras 5861 lakossal. Székhelye Fogaras. Az országgyülésbe F. vármegye két képviselőt küld. Egyh. tekintetben a vmegye 3 r. kat. egyháza az erdélyi püspöki, 47 gör. kat. egyháza a gyulafehérvár-fogarasi érseki, 70 gör. kel. egyháza az erdélyi érseki egyházmegye, 3 ág. ev. egyháza az erdélyi, 2 református egyháza az erdélyi és 1 unit. leányegyháza a kolozsvári egyházkerülethez tartozik; izr. anyakönyvi hivatal csak egy van. Törvénykezési szempontból a brassói kir. törvényszék területéhez tartozik; Fogarason van járásbirósága, mely telekkönyvi ügyekben birói hatáskörrel van felruházva; illetékes kir. főügyésze és sajtóbirósága Kolozsvárt, bányabirósága Gyula-Fehérvárt, pénzügyi birósága Nagy-Szebenben van. Fogarason kir. közjegyzőség van. Hadügyi tekintetben az egész vármegye a Nagy-Szebenben székelő 31. sz. hadkiegészítő parancsnokság, a brassói 24. sz. honvédgyalogezred s a 78. sz. népfölkelési járás területéhez tartozik; alakítja a 78. sz. I. oszt. és a 174. sz. II. oszt. népfölkelő zászlóaljat. Csendőrségi szárny- és szakasz-parancsnoksága Nagy-Szebenben és Brassóban van; utóbbi helyen székel az illetékes pénzügyigazgatóság is, mig adóhivatal és pénzügyőrség Fogarason van. Keresk. és ipari ügyekben a brassói kamara, a közuti ügyekben a marosvásárhelyi felügyelő, posta- és táviró ügyekben a kolozsvári igazgatóság kerületébe van beosztva; államépítészeti hivatala Fogarason van. Erdőfelügyelősége Brassóban székel. Kulturmérnöki ügyekben a X. kulturmérnöki hivatal működési területéhez tartozik. A vmegye területén 5 gyógyszertár van.
Története.
F. története szorosan összefügg az erdélyi oláhság történetével. Az ő mondájuk a mai Oláhország alapítását éppen egy állítólagos fogarasi vajdának, fekete Radónak (Radu-Negru-nak) tulajdonítja, aki állítólag Fogarasból kiköltözve alapította volna az oláh vajdaságot. Már Hasden oláh történetiró kimutatta, hogy ez a Radu-Negru csak mesés alak, de ő azt hiszi, hogy a Bassarabák 1160-1170 között már birták volna Fogarast. Hunfalvy Pál kimutatta, hogy ez épp oly valótlan, mint a Fogarasból való kiköltözés meséje. Tény az, hogy F. vidékére, mint e végvárhoz tartozó állami birtokra a magyar királyok a XIII. sz. folyamán, főkép a tatárdulás után nagyobb tömegben telepítenek a havason tulról oláhokat jobbágyokul. 1222. említi egy oklevél először az erdélyi oláhokat, éppen F. vidékén, 1223. a király a kerci apátságnak egy az oláhoktól elvett földet adományoz. II. Endre királynak 1224. a szászok számára adott kiváltságlevele a szászok földjébe «az oláhok és besenyők erdejét» is belefoglalja. A király engedelme nélkül oláhok még 1293-ban sem lakhattak másutt, mint királyi birtokon. F. neve először egy 1231-iki oklevélben fordul elő, mely szerint F. vidékén, nevezetesen Szombathelyen (a mai Szombatfalván) azelőtt az oláhok földje a bolgároké (a szláv brodnikoké, révészeké) volt, akik szintén kir. telepesek voltak és F. várához tartoztak. 1291. F. vidékén vegyesen laknak szászok, székelyek és oláhok, mind uj kir. telepítvényesek. Oláh bojérok (kenézek, soltészok) telepítenek be, alakítanak egy-egy falut havason tuli jövevényekkel, akik mint várnépek és jobbágyok szolgálnak e fontos végvárnak, mint királyi birtoknak. A XIV. sz. derekán F. vidéke uj telepítvénynek (nova plantatio terrae Fogaras) neveztetik. Nagy Lajos királyunk 1369-ben hűbéresének Vlád (magyarosan Laczkó) oláh vajdának adományozza hübérként F.-t, amiért ez cimébe veszi a fogarasi herceg (dux) nevet is. Ezután F. mintegy száz évig (1464) a havasdi vajdák magyar zászlós uradalmát képezte a magyar királyok fenhatósága alatt. Ide menekültek a török elől veszély idején. Mátyás az oláh vajdák perfid politikája miatt visszavette tőlük F.-t és 1464. Geréb Jánosnak (a későbbi erdélyi vajdának) és fiainak adományozta haszonélvezetül. 1472. a szászok nyernek belőle adományt. A XV. sz. végén Corvin János herceg birja. II. Ulászló 1505. Bornemisza Jánosnak adományozta, aki később budai várnagy volt. Ő Tomori Pált küldte le F.-ba várnagynak, aki itt szerzett magának vezéri hirnevet egy székely lázadás elnyomása, a F. vidékén elszaporodott rablók üldözése, török becsapások visszaverése által. A mohácsi vész után Maylád István (a F.-megye Kománáról származott oláh bojér család ivadékából lett erdélyi vajda) és sógora Nádasdy Tamás nyeri adományul a hatalmas állami birtokot. Ekkor a várnagy szerepet játszik az ellenkirályok pártküzdelmeiben. A Szapolyaiak ellen pártot ütő vajda F. várába zárkózott és sikerrel védte magát (1540) Szapolyai ostromló hadai, majd (1541) török s moldvai segélyhadak ellen is. Csellel csalják ki végre a várból és hurcolják Konstantinápolyba fogságra, ahol 1550. elpusztul. A F.-i uradalom egy kis fejedelemség volt ekkor, 64 falu tartozott hozzá; zászlós uradalom (liber baronatus) volt, országos adót nem fizetett, a várnak adózott és tartozott katonai szolgálattal. Maylád özvegye (Nádasdy Anna), majd fia Maylád Gábor birja 1567-ig, ekkor Békes Gáspár nyeri adományul 30000 frt zálogösszeg fejében János Zsigmondtól. Békestől az erdélyi fejedelemség elnyerésében szerencsés vetélytársa Báthory István ostromolja ki 1573-ban. 1589. Báthory Boldizsár nyeri. Midőn Báthory Zsigmond erd. fej. nőül veszi a császár rokonát Mária Krisztina főhercegnőt (1595), a F.-i uradalmat hitbérül adja neki. A szerencsétlen fejedelemasszony sokat tartózkodott itt. Mihály oláh vajda is nejének adományozta Erdély leigázása után (1599). Kiveretése után Csáky István kapja. Básta uralma alatt német őrség tartja megszállva. A várat Bethlen Gábor építtette ujra, aki az uradalomból is mintagazdaságot igyekezett teremteni, 1623. udvarbirájának részletes utasítást ad a vár és tartozékai átalakítására, a bástyák, palánkok, istállók építéséről s a gazdálkodás felől. Jobbágyai száma ekkor 1700-ra ment, igavonó marha 2200 tartozott hozzá. Bethlen, a Rákócziak és Apaffy Mihály fejedelemsége alatt F. szintén a fejedelemasszonyok birtoka volt. II. Rákóczi Gy. ott töltötte mézesheteit 1643 tavaszán. A legnagyobb, valóban országos szerepet az utolsó erdélyi fejedelem, Apaffy Mihály idejében játszott F. vára, ahol a fejedelmi pár legtöbbször tartózkodott, országgyüléseket tartottak ott; ott raboskodott Béldi Pál, Bethlen Miklós, Haller János; oda zárkozott a fejedelem (1687) a Szebenben székelő Caraffa császári tábornok Erdélyt megszálló hadai elől. Ott halt meg Apaffyné (Bornemisza Anna 1688.) és Apaffy M. 1690. (Balázsfalván van eltemetve). Az erdélyi fejedelemség megszüntével (1690) a vár és a F.-i uradalom a kir. kincstár birtokába került. Az uradalmat Mária Terézia 1758. gr. Bethlen Gábor erdélyi kancellárnak (200000 frtért), 1762. a szász egyetemnek zálogosította el 99 évre, 13 községet kiszakítván belőle a szervezett határőrséghez. F. városának lakosai a fejedelmi korszakban (mint hiv. kimutatások tanusítják) magyarokból állott és többnyire ref. vallásuak voltak. Bethlen Gábor a vásárvámot a ref. egyháznak adományozta, amely azt ma is birja. A ref. templom kertjében van eltemetve a hitbuzgó Bethlen Kata, aki a ref. templomot ujra építtette, isk. alapítványokat tett, egykori kuriájában most megyei kórház van. Vidékén is sokkal több magyar volt, mint mai napság. Az 1765. felállított oláh határőrezred oláhosította el egészen a vármegyét. 1766. szerveztetett a fogarasi kapitányság, amely tisztet magyarok és szászok felváltva viselték; 1767-ben Bruckenthal Mihály lett az első kapitány. A régi határőrség vagyonából most 10 iskolát tartanak fenn, melyek tanügyi különlegességét képezik a megyének. Az uradalom a kiváltási pör lejártával 1874 jun. 30. szállott ismét az államkincstárra vissza, amely állami ménes uradalmat rendezett ott be. 600-1500 holdig váltakozó tagokban mintegy 80 kilométernyi hosszu vonalon elszórva terül el ez az állami birtok, melyet a F.-i központi igazgatóság kezel. F.-on kiváló tehenészet van berendezve és pisztrángászat az Apaffynéról nevezett fejedelemasszony kutja mellett. A ménes törzse Alsó-Szombatfalván van, ahol az anyakancákat és kis csikókat tartják, Alsó-Kománán a nagyobb csikókat, Kománán, Sárkányban és Alsó-Szombatfalván gazdasági intézőségek és tanyák vannak. A szántóföld, rét és legelő közel 6000 holdnyi területből áll, melyen mintagazdaság folyik, de keveset jövedelmez.
nagyközség Fogaras vmegye fogarasi j.-ban, az Olt folyó mellett, a vármegye székhelye; csinos város több templommal s régi várkastéllyal, mely ma kaszárnyául szolgál; a várat Apor László vajda építé 1310 körül, jelen alakját Bethlen Gábortól nyerte. F. a vármegye törvényhatóságának, államépítészeti hivatalnak, a járási szolgabirói hivatalnak, járásbiróságnak, közjegyzőségnek, adóhivatalnak és pénzügyőrségnek székhelye, van állami, kereskedelmi középiskolája, alsófoku keresk. iskolája, polgári iskolája, iparostanonc iskolája, több pénzintézete, az osztr. magy. bank mellékhelyisége, vasuti állomása, posta- és táviróhivatala, postatakarékpénztára, műmalma, téglagyára stb. Van továbbá számos egyesülete. Itt székel az állami ménes igazgatósága; az itteni ménesben a lóállomány (1891) 390 volt, a törzsmének száma 84. F.-nak (1891) 975 háza és 5861 lak. volt, köztük 2397 magy., 1515 ném. s 1917 oláh, hitfelekezet szerint 1231 róm. kat., 1116 gör. kat., 831 gör. kel., 852 ág. ev., 1107 ref., 239 unit. és 485 izr. Lakói élénk kereskedést üznek; vásárai országos hirüek. F.-t 1467. Mátyás király koronajószágnak nyilvánította, de 1472. a hét szász széknek odaengedte; 1508. Bornemisza kezén volt. Zápoly F.-t kincstári fejedelmi jószágnak nyilvánította. Mária Terézia 1758. gr. Bethlen Gábor erdélyi kancellárnak 200000 frtért elzálogosította; 1765. az uradalom 99 évre a szászoknak elzálogosíttatott s csak 1874-ben szállott ismét az államkincstárra vissza, mely a most szépen virágzó ménesbirtokot rendezte ott be.
János (alsó-viszti), jogtudós és nyelvész, szül. Felső-Kázsmárkon, Abaujmegyében 1801 ápr. 17., megh. Budapesten 1878 jan. 10. 1814. a sárospataki református főiskolába jutván, ott végezte 1823-ban tanulmányait. A jogtudományokat Kövy Sándor vezetése alatt hallgatta, kinek kedvence volt s ki őt a jogi tanszéken utódjául óhajtotta. 1827. lett kir. t. jegyző (jurátus) Szirmay Ádám szeptemvir oldala mellett, mint ennek archiváriusa, 1829. pedig ügyvédi oklevelet nyert. Azonban már korán megizlelt tudományos munkásságától megválni nem akarván, gyakorló ügyvéd nem lett, hanem Komáromy György nagybirtokos fiának nevelését vállalta el. Majd a hivatalnoki pályára ment s a váltó feltörvényszéknél tanácsjegyző lett s mint előadó is működött. E hivatalában maradt 1848-ig, midőn István főherceg nárdornál titkár s a nádori törvényszéknél előadó volt s csakhamar, már 1848. május 1-től fogva, Kossuth pénzügyminiszteriumában tanácsosi állásra emeltetett és a pénzügyeket mélyebb tanulmány tárgyává tevén, ő készítette az akkori pénzügyi tervek és javaslatok egy részét, adórendszert s banktervet. Decemberben, a kormánynak Debrecenbe távozása után, visszavonulva élt a szabadságharc végeig, akkor pedig sógora, Járy György unszolására s kenyérkeresti szükségből is, bár kedve ellenére, hivatalt vállalt. 1850. évtől kezdve biró lett az ideiglenes pesti törvényszéknél, 1854-ben pedig főtörvényszéki tanácsos, másfél éven át a büntető osztály elnöke, azután 1856-tól 1861-ig a pesti váltó- s kereskedelmi törvényszék elnöke, egyszersmind a pesti országos törvényszék alelnöke, midőn a visszaállított pesti magyar váltótörvényszék elnökségét vette át s viselte 2 éven át, mig 1863. a hétszemélyes tábla birájává neveztetett ki és annak váltóosztályában volt előadó. Az alkotmányos korszakban 1869. a kir. kuria legfőbb itélőszéki birája lett. Hivatalos fogalalatosságaitól szabadon maradt minden idejét a magyar nyelv művelésének s a nagy szótár munkáinak szentelte, melyek Czuczor halála után egészen az ő vállaira nehezedtek s a nagy művet 1874. be is végezte, mely alkalommal az érdemét méltányló akadémia, Czuczor szerkesztőtársa és az ő arcképével, diszes emlékpénzt veretett. Az akadémia 1868 dec. 21. tartott ülésében Mongol tanulmányok cimü értekezését mutatván be, a mongol és magyar nyelv rokonságának bővebb kinyomozása s felderítése céljából Bálint Gábor nevü fiatal nyelvtudós Ázsiába kiküldetését indítványozta s azt az utazásra szükséges segéllyel nagyobb részben ő maga látta el, ki azután 1871-73. folytonosan közölte vele s általa az akadémiával tanulságos tapasztalatait. 1874-ben rendes tagi fizetését, évi 500 p. forintot öt évre nyelvtudományi célokra ajánlotta fel. De még nagyobb áldozatokat is akart hozni a tudomány ügyének, s ezáltal fényes kifejezést adni az akadémia iránti hálájának. 1871 május 16. kelt végrendeletében általános örököseül a m. akadémiát rendelte. Még akkor vagyonos s legalább is százezer frtnyi értékkel biró embernek hitte magát. Azonban adósságokba keveredett s tetemes vagyonát annyira elvesztette, hogy az akadémia volt kénytelen díszesebb temetésről gondoskodni nagyérdemü tagja részére. Az akadémián Tóth Lőrinc rendes tagtársa s barátja tartott felette nagyob terjedelmü emlékbeszédet.
Jogtudományi nagyobb s önálló művei: A Magyarhoni magános törvénytudomány elemei Kövy Sándor után, ujabb t.-cikkek s felső itéletekkel bővítve (Pest 1839., második kiad. 1840., harmadik jav. kiad.: Magyar közpolgári törvénytudomány elemei 1842., s még három bővített kiadás 1847-ig. Ide számítandó még: Pótlék a magyarhoni magános törvénytudomány elemeihez az 1840-iki törvénycikkelyek után, 1840). Magyar kereskedési és váltójog, eredeti alaptannal világosítva, rendszeresítve s a szomszéd nemzetek, főleg Ausztria váltótörvényével a főbb pontokban összehasonlítva (Buda 1841, második javított és bővített kiadás, Pest 1846). Törvénykezési kalauz, a biróságok s ügyvédek fontosb teendőiben utmutatásul (Pest 1850., 2-ik kiadás 1851); Tájékozó az ideigl. bélyegadó törvényben (1851); A magyarországi uj polgári perrendtartás alapvonalai (1853); A közönséges váltórendszabály alapvonalai, váltójogi alaptannal együtt (1854., második kiadás 1857). A magyarhoni országos alkotmány főágazatai régebb és ujabb időben (1861). Nyelvtudományi nagy munkái: Diák-magyar műszókönyv a magyarhoni törvény- és országtudományból (Pest 1833-1842-ig ismételt, időnként javított és bővített kiadásokban); A magyar nyelv metaphysikája vagy a betüknek eredeti jelentése a magyar nyelvre alkalmaztatva (1834); Magyar és német zsebszótár, legujabb helyesirás szerint és az ujonnan alakított vagy fölélesztett szókkal bővítve (1836-38., két kötetben s ötször javított és bővített kiadásokban 1865-ig); A magyar nyelv szelleme (1843. Az 1858-iki akadémiai nagygyülés által a Marcibányi-féle jutalommal kitüntetett mű). Művelt magyar nyelvtan elemi része (1843. Minden addigi magyar nyelvtanok kiegészítése és megigazításául a jártasbak számára); Kereskedői szótár magyar és német nyelven toldalékkal a nevezetesb pénzfajokról (1843); Magyar és német segédszótár, pótlékul minden addig megjelent magyar-német zsebszótárakhoz (1845); A magyar igeidőkről (1858. különnyomat az akad. Értesítőből); végre A magyar nyelv szótára (hat nagy quartkötetben, melyet az akadémia megbizásából Czuczor Gergellyel együtt szerkesztett, 1862-től 1871-ig). A m. akadémia már 1844. Czuczort kérte fel e nagy mű elkészítésére, segédszerkesztőül rendelve mellé Fogarasit; Czuczornak 1866. közbejött halálával F. egyedül folytatta a terhes szerkesztést s azt elő- és végszóval ellátva, 570 iven, 110784 cikktartalommal be is fejezte. 1874 május 28-iki gyülésén az akadémia ünnepélyes ülést rendezett s az irodalmi esemény emlékére a szerkesztők sikerült arcképeit feltüntető arany emlékérmet veretett s adott át az örömkönnyeket hullató agg munkásnak; 11 ezüst érem a szótári bizottság tagjai s 200 bronzpéldány a tudományos intézetek s akadémiai tagok részére készült. E jog- és nyelvtudományi munkákon kivül irt még egyéb közérdekü nemzetgazdasági és társadalmi viszonyokra vonatkozó s esztetikai tárgyu munkákat s terveket is; nevezetesen: Egyetlen mód a magyar játékszin célirányos megalapítására (1834); Egy magyar jegybankról (1858); Magyar bank (1841); Egyszerü és kettős könyvvitel alapelvei az ipartanodák számára, Buda 1850; végre Népszerü magyar dalok s művek-et is énekre és zongorára alkalmazva. - Az akadémiában ő indítványozta Verbőczy Hármas könyvének uj, átvizsgált és kijavított fordítását, mely 1865-ben adatott ki s melyben ő maga is munkás részt vett. - Kéziratban maradtak utána: zenei hangegyezmény (harmónia) alaptudománya, s mongol tanulmányai: Rokon mongol-magyar szók gyüjteménye, mongol nyelvtan vázlata, hun s régi magyar szók megfejtése a mongol nyelvből.
F. nyelvészeti munkásságát a nyelvtudomány nem tekinti azzal az elragadtatással, mellyel kortársai egy része tekinté. Régebben a Czuczorral együtt szerkesztett Nagy Szótárt tartották legfőbb alkotásának, melyben valami monumentális munkát láttak, pedig e mű már megjelenésekor elavult, s mikor az akadémia az érmeket vésette, a Szótár a nyelvtudósok előtt mint egy nagyszabásu tévelygés emléke, sajnálat tárgya volt. Sokkal becsesebb és valóban alapvető fontosságuak F.-nak a magyar szórend és a hangsuly kérdésére vonatkozó fejtegetései. Ezek közül az 1838-iki Athenaeumban megjelent Eurhka állapította meg először a magyar szórend ama sarkalatos törvényét, hogy a nyomatékos mondatrész közvetlenül az ige előtt áll. Ez u. n. «Fogarasi törvény»-ét F. részletezte, s a kérdésről később is maradandó értékü fejtegetéseket közölt (Hangsuly a magyar nyelvben, Akad. Értesítő 1860-61). A hangsulyra és szórendre vonatkozó későbbi kutatások is mind a F. munkálatait használják alapul. A magyar nyelv tökéletességében való elfogultsága e vizsgálataiban még aránylag mérsékelten jelentkezik, de a többiben mindez a szubjektiv szempont, mind az u. n. nyelvfilozofia tana sajátságos tévedésekre ragadta. A filozofiai szellem csak termékenyítő hatással lehetett volna nyelvészetünkre s F. bizonyos filozofiai jelszók hatása alatt kezdte irni magyar nyelvtani munkáit (A magyar nyelv metaphysicája, 1834, A magyar nyelv szelleme, 1843. Művelt magyar nyelvtan); ezek nem is voltak hatás nélkül a nyelv szellemének mélyebb felfogására, noha F. egy nem éppen elsőrangu német könyvből, Schmitthennernek 1827. megjelent Urschprachlehre-jéből vette eszméit. A nyelvfilozofia nála igazi mély bölcseleti felfogás hiján, metafizikai játékká vált, a nyelvet nem történetileg fejlődött szervezetnek tekintette, hanem minden nyelvi tényt apriorisztikus filozofiai föltevésekből származtatott a legönkényesebb módon. A képtelenségek legfelsőbb fokát érte el ez irány a Nagy Szótárban. E bámulatos munkával összegyüjtött műnek csak az anyaga becses, ami nagyobbrészt a Czuczor munkája, mig elméletei, szófejtései, hosszabbítgatásai az egykoru nyelvtudomány szempontjából is tarthatatlan dolgok, egészen elemi tévedések. A szerkesztők egyáltalán nem voltak tisztában a nyelvhasonlítás, szószármaztatás elveivel és módszerével. A szavak etimonját az egyes hangelemek jelentéséből fejtik ki valami misztikus módon; a szláv és német nyelvből világos kölcsönzéseket nemzeti álszégyenből minden áron a magyar nyelv tulajdonául hódítják vissza; nyelvünk szókincsét minden elv és rendszer nélkül hol egy mongol, hol egy kinai, japán, hol egy görög, szanszkrit, vagy valamely afrikai nyelv szótárából való egybevetéssel magyarázgatják. A nyelvrokonság elveiben való ama tájékozatlanság üzette F.-val idősebb korában mongol tanulmányait is. Nálunk egyik képviselője volt amaz elvnek, hogy a nyelvművelés főelvei a szabatosság, szépség, s ezzel a neologia minden önkénykedését szentesítette. A Művelt magyar nyelvtan tényleg a neologizmus szellemében van irva. A F.-féle nyelvészeti irányra, amennyiben magától össze nem omlott, a 70-es években megindult Nyelvőr mérte a végső csapásokat, de a szórend terén szerzett érdemei érintetlenek. Fontos még a magyar verstanban is F.,-nak az a kezdeménye, hogy a vers prozódiáját a magyar zene hangjegyeiből kell elvonni, s nevezetesen ő állította fel először a choriambus elméletet (1843. a Művelt magyar nyelvtanban).
az Erdélyi déli határláncolatnak K-felől második tagja, a Szebeni hegycsoport és a Brassói hegység közt, Szeben és Fogaras vármegyékben, a román határon emelkedik. A hegység, melynek élesen határolt s kitünően kifejlett főgerince mélyre bevágódott (352 m.), hatalmas bástya gyanánt egyenesen Ny-ról K-re huzódik, a Vöröstoronyi szorosnál (mely azt a Szebeni hegységtől elválasztja) kezdődik s hirtelen emelkedik 2000 m.-nél nagyobb magasságra; főbb emelkedései a Szkára (2307 m.), Szurul (2288 m.), Negoi (2536 m.), mely Erdély legmagasabb csúcsa, továbbá a Vunetára vagy Butyán (2510 m.), Viszta máre (2520 m.), Vurvu Urli (2479 m.), Kolcz Vizlya (2520 m.), Podrag (2455 m.), Ucsi máre (2431 m.). K-felé a Kápu Tamasului horpadása (1556 m.) választja el a Brassói hegységhez tartozó Királykőtől. A felette zord és meredek, de összefüggő láncot képező főgerincből ritka szabályossággal ágaznak ki É-felé egymással párhuzamos, keskeny s felette meredek, de rövid oldalágak, melyeket kisebb-nagyobb patakok (Kerci patak, Ucsa, Brázai patak, Sebes) választanak el egymástól. Csakis a F. keleti részében fakadó Barca, mely egyuttal a Királykő csopoprtja felé képezi a határt, veszi K-nek utját a barcasági lapály felé, mig a többi folyóvizek mind egyenesen É-nak, az Olt felé sietnek. A F. csoportja csaknem közvetlenül a sikságból emelkedvén ki, rendkivül nagyszerü képet mutat, mely csakis a Magas-Tátra panorámájával hasonlítható össze. 1800 m.-ig nyulik fel rajta a fenyves erdő, azon tul szürkésfehéres sziklaormok és csúcsok következnek, melyeket az év nagy részében hó borít. A mellékágak alját lomberdők takarják. Völgyei telvék természeti szépségekkel, melyeket ujabban a turisták kezdenek felkeresni; ilyen a Buila-tó (l. o.) stb. Hozzáférhetővé tételükön a Siebenbürgischer Karpathen-Verein s ujabban az Erdélyrészi Kárpát-Egyesület fáradozik, de a teendő ott még igen sok. - A F. déli (romániai) oldalágai jóval hosszabbak mint az északiak s lassabban, de egyuttal kevésbé szabályosan ereszkednek a sikság felé. A Dimbovica itt a fővölgy, mely a hegység vizeinek nagy részét magába gyüjti. Geologiai szempontból a F. leginkább kristályos palákból áll, melyekből szigetekként kristályos mésztömegek emelkednek ki. Helyenként gránit és porfir lép fel, a csillámpala klorit- és agyagpalára változik. A kristályos palákra É-felé harmad- és negyedkori képletek rakódtak le. Ásványokban a hegység nem gazdag. V. ö. Primics György dr., Bolyongások a F.-ban (magy. Kárpát egyes. VII. évk. 1880. 372-404. l.).
József. tanár, iró, szül. Szászvároson 1744 aug. 26., megh. Marosvásárhelyt 1784 dec. 17. Nagyenyeden tanult, hol 1768. a retorikai osztály tanítója volt. Innen 1769. külföldre ment s először (1769 szept. 6-án) Baselben, majd (1770 május 12.) Odera-Frankfurtban, Gröningenben, Franekerben, végül Utrechtben volt egyetemi hallgató. Miután ez utóbbi helyen három évig időzött, 1774 jun. 7. lelkésszé, aug. 20. pedig a szépművészetek magiszterévé és bölcsészetdoktorrá avattatott. Ekkor hazatérvén, szászvárosi lelkész lett, honnan 1779. Marosvásárhelyre ment tanárnak. Európai hirü működésének köszönhette, hogy 1784 okt. 11. II. József a budai egyetemhez tanárrá nevezte ki. Ez állásának elfoglalásában halála megakadályozta. Művei részint alkalmi versek, részint és főleg ama tiz, többnyire filozofiai pályamű, melyeket külföldi pályadijakra küldött be s amelyekkel v. jutalmat v. dicséretet nyert. Az arany emlékpénzek, melyekkel e művei jutalmazva lettek, a magyar nemzeti muzeumban őriztetnek.