általában letartóztatási intézet. Technikai értelemben nálunk az orsz. fegyintézetek, kerületi börtönök és államfogházak kivételével mindazon letartóztatási helyek, melyek a kir. biróságok által személyes szabadságuktól megfosztott egyének őrizetére vagy büntetésüknek első sorban való foganatosítására szolgálnak. A F.-ak törvényszékiek v. járásiak a szerint, amint a kir. törvényszékek vagy a kir. járásbiróságok által letartóztatni rendelt egyének befogadására szolgálnak. A F.-akban őriztetnek: az előleges letartóztatásba s a vizsgálati fogságba helyezett egyének; a F.-büntetésre elitéltek addig, mig büntetésük le nem telik; az államfogház-, börtön- v. fegyházbüntetésre itéltek addig, mig rendeltetésök helyére nem szállíthatók.
A magyar btkv. szerint szabadságvesztésbüntetési nem, mely kizárólag vétségekre alkalmazandó. Öt évig terjedhet, legrövidebb tartama egy nap. Törvényszéki vagy járási fogházakban hajtják végre. A foglyok munkára köteleztetnek, de az illető fogházra megállapított munkanemek között szabadon választhatnak. A fogház területén kivül csak beleegyezésükkel s csak közmunkára alkalmazhatók. Élelem, házi rend és fegyelem tekintetében a fogházi szabályoknak van alávetve, amelyekről a törvény csak annyit tartalmaz, hogy a fegyházra v. börtönre megállapítottaknál enyhébbeknek kell lenniök. A fogházi rendtartást az 1874. évi, a fogházak és börtönök kezelése tárgyában kibocsájtott miniszteri szabályrendelet s annak a btkvek életbelépte alkalmával 1880. történt módosítása szabályozza. Az éjjeli és nappali magánelzárásnak - a büntetési tartamnak egy évet meg nem haladható 1/3-ad része alatt - a fogházra itéltek csak akkor vannak alávetve, ha büntetésük egy évnél hosszabb időre terjed ki. A törvénynek ez az intézkedése a reformot sürgősen igénylő hiányoknak egyike. Éppen a rövidtartamu szabadságvesztésbüntetéseket kell feltétlenül magánelzárásban végrehajtani, mert a rövid tartamu szabadságvesztésbüntetések kétségtelen veszélyeit csak igy lehet kikerülni. Ezt elismerte a kihágásokról szóló btkv. is, midőn az elzárás büntetését, amennyiben a körülmények engedik, magánzárkában végrehajtandónak rendeli (kbtkv. 18. §-a).
az a szertartás, melyet Afrika számos néger törzse a fiatalokon végrehajt azon időben, amikor ezeket ünnepélyesen felveszik a férfiak közé. E művelet rendesen a 18-20. évben hajtják végre, még pedig az egész törzs jelenlétében. A Damara nevü néger törzs p. minden évben bizonyos napon az Isuameno (foghegyezés) nevü hegyen összegyül, hol az arra hivatott varázslók az összes 8-9 éves fiukon a körülmetélést, a felnőtt mindkét nembeli fiatalokon a F.-t végzik.A felső metsző fogakat fecskefark alakra lereszelik, az alsó metszőfogak közül pedig a nőknél egyet, a férfiaknál kettőt kitörnek. A Herero és Galla nevü néger törzsnél azok, kiken ugyanegy időben végezték a F.-t, kötelesek egymással jóban, rosszban osztozkodni, omakurák, azaz testvérek, pajtások lesznek; néhány törzsnél az a szokás divik, hogy a legény első nősülésekor csak olyan nőt vehet feleségül, kinek fogát vele együtt egy napon hegyezték. A F., épp ugy mint a körülmetélés, ősrégi vallásos kultuszon alapul, melynek célja a fiatalt a felnőttek közé némi megkülönböztető jellel bevezetni, egyszersmind a test bizonyos részeinek megcsonkításával az istenségnek engesztelő áldozatot hozni.
l. Foghijasok.
(állat, Edentata Brata, l. a mellékelt képet), az emlősök osztályának egyik rendje, melynek már csak igen kevés képviselője él s ezeket kevés rokonsági kapocs foglalja az emlősök többi rendjeihez.
[ÁBRA] Öves állat (Dasypus sexcinctus).
[ÁBRA] Kétujju lajhár vagy Unau (Choloepus didactycus).
[ÁBRA] Öves állat (Dasypus tricinctus).
A F. fogazata nagyon különböző; a hangyászok és chanisok egészen fogatlanok; a többieknek rendesen hiányzanak a metsző- és szemfogaik s csak a zápfogaik vannak meg, amelyeknek a száma 14 és 100 között változik; a fogak csak egyszer képződnek, tehát a többi emlősök tejfogaival hasonlíthatók össze; gyökerök tökéletlen s koronájukat nem vonja be zománcállomány. Csigolyáik száma változó s nevezetes, hogy nyakcsigolyáik száma nem állandóan 7, mint a többi emlősé, hanem - legalább a lajhároké - több vagy kevesebb: igy a Bradypus tridactylusé 9, a Choloepusé 6. Ujjaik ásásra vagy kapaszkodásra alkalmas sarlóalaku vagy csülökszerü erős karmokat viselnek. Emlőik a has hosszában vagy csak a mell tájékán vannak. Testök szőrrel, szarupikkelyekkel vagy az irhában képződő csonttáblákat borító szarutáblákkal van fedve.
[ÁBRA] Hangyász vagy jurumi (Myrmecophaga jubata).
[ÁBRA] Földi malac (Orycteropus capensis).
Testalak és táplálék szerint két csoportjuk különböztethető meg. Az egyik csoportba rovarevők (Entomofaga) tartoznak, amelyeknek feje megnyult, lábaik rövidek és sarlóalaku vagy csülökszerü karmokkal fegyverzettek; testük szőrrel vagy szarupikkelyekkel v. szarutáblákkal fedett. E csoport képviselői a hangyászok (Myrmecofaga), pikkelyes állatok (Manies), földimalacok (Oryoteropus) és örves állatok (Dasypus és Chlanusdophorus). A másik csoport képviselői a lajhárok (Bradypoda), falevelekből élnek s megnyult végtagokkal, különösen hosszu mellső végtagokkal, durva hosszu szőrözettel s mozdulataik rendkivüli lomhaságával tünnek ki. L. még Féregnyelvüek.
Az olyan kalászt nevezik foghijasnak, melyben csak kevés szem van kifejlődve, nagyobbrészt a kalász üres. Oka, hogy a virágok nagyrésze nem termékenyült meg, mi különösen akkor gyakori, ha virágzáskor nedves idő a rozs elporzását akadályozza. A foghijas kalászt ligetesnek is nevezik.
l. Iny.
l. Fogműtét.
(növ., foganőtt, kenderikefü), l. Vajfü.
átalában a fogakra vonatkozó, különösebben pedig azon ismeretek összege, melyekből megitélik az állat korát. Utóbbi szempontból az F.-nek legtöbb hasznát veszik a lónál, részint mert itt megbizhatóbb, részint mert a lovat tovább hagyják élni mint a többi háziállatokat. A F. főleg a fiatalabb állatnál megbizható; a lónál 8, a marhánál 4, a juhnál 3 1/2, a sertésnél 1 1/2 éves korig; ellenben később mindinkább megbizhatlan lesz. Különösen fontos a F. a lovaknál. V. ö. Tormay Béla, A háziállatok életkorának meghatározása a fogak kopásáról (1861).