(eclipses, defectus Solis, Lunae, siderum), valamely égi testnek részletes v. teljes eltünése, mialatt még a látóhatár felett van, azon momentánokból, hogy az illető égi test és a Föld közé egy harmadik égi test jut azokkal egy vonalba. Ezáltal annak az égi testnek, melynek F.-áról beszélünk, saját (p. a Nap fogyatkozásánál) vagy a Napnak reá eső fényét a Földön levő szemlélőtől ezen harmadik égi test elvonja, vagy árnyékával azt elsötétíti. Ha holdtöltekor a Föld jő a Nap és Hold közé, tehát a Föld árnyéka a Holdat elfedi, holdfogyatkozás, ha pedig ujhold esetén a Hold árnyéka a Föld egyes részeitől vonja el a napfényt, napfogyatkozás támad. Rendesen csak e két test ilynemü eseteiben beszélünk fogyatkozásról, mig a bolygóknak v. a csillagoknak a Hold általi elfödését csillagfedés (l. o.) névvel jelöljük. A Mars, Jupiter és Saturnus holdjainak elsötétülését, melynek az illető bolygóra nézve a napfogyatkozásnak jellege van, inkább mint ezen holdak eltünését és ujra megjelenését tekintjük és ezen esetek közül csak a Jupiter holdjainak ilynemü tüneményeit észlelik rendszeresen, azért is, mert annak idején ezekből határozta meg Römer Olaf a fény terjedési sebességét. Amikor a Napnak részletes fogyatkozását a Merkur vagy Vénus idézi elő, ezt Merkur- vagy Vénus-átvonulásnak nevezzük, a bolygóknak ritkább egymásközti fedését - milyen p. a Keppler észlelte 1591 jan. 9. fedése a Marsnak a Jupiter által - szintén nem szoktuk a F. néven nevezni, bár lényegileg ugyancsak az.
A nap és hold-F.-ról már igen régen észrevették, hogy bizonyos idő leteltével ugyanazon sorrendben ismétlődnek; a görögök ezen 6585 napra, vagyis 18 év 11 napra terjedő periodust, mely még 223 szinodikus és 242 drakonikus hónappal egyenlő, Sarosnak nevezték el; ezen belül 70 fogyatkozás fordul elő, még pedig 29 hold- és 41 napfogyatkozás, csakhogy a hold-F.-ok azon a félgömbön, melyre nézve azon éjjel a Hold a látóhatár felett van, minden helyen láthatók, mig a nap-F. láthatósága a földterület csak azon kis részére szorítkozik, melyen a Hold árnyékkupja végigmegy. A régieknek a F.-ról nem volt tisztult és helyes felfogásuk; rendesen a Nap és Hold valamely bajának tulajdonították és igy azokról, kik ezt előre megmondhatták vagy alkalmas módon felhasználták, emberfeletti hatalmat tételeztek fel. Tudjuk, hogy Perikles egy napfogyatkozással bátorította tengerészeit és katonáit, Nagy Sándornak meg egész tekintélyére volt szüksége, hogy leküzdje seregének ijedelmét egy holdfogyatkozás alkalmával. Kolumbus 1504 márc. 1.-én a holdfogyatkozásnak, mellyel előre ijesztette Jamaika benszülött főnökeit, köszönhette, hogy kellő élelmi szerhez jutott. Az inkák az elfogyatkozó Holdat betegnek hitték, teljes holdfogyatkozást pedig a halál biztos jelének tartottak, sőt a világ végétől féltek; nagy lármát csaptak, főleg a kutyákat késztették vonításra, hogy a veszedelmet elhárítsák. A peruiak élénk mama quilla felkiáltásokkal kérték a mennyeieket, hogy ne engedjék a Hold-anyát elveszni. Az eszkimók F.-kor ma is elrejtik élelmiszereiket és bezárják lakásaikat, attól félve, hogy a Nap v. Hold eljő hozzájok; ők is főleg a kutyák vonításával akarják a Holdat ujra feltünésre birni. Dél-Amerika legtöbb törzsének felfogása szerint egy nagy kutya falja fel a Holdat. Keleten általános volt és ma is az a hit, hogy F.-kor egy sárkány falja fel a Napot vagy Holdat, igy az indusoknál, zsidóknál, sziámiaknál, kik ugyancsak üstökkel és dobokkal okozta nagy zajjal akarták elriasztani a veszedelmes állatot. Kinában is hasonló volt a felfogás, hol azonkivül figyelmeztetésnek tartották a császárra nézve, hogy hibáit megvizsgálja és azokat elhagyja; épp ezért a bekövetkező fogyatkozást jó eleve közhirré tették az egész birodalomban, hogy mindenki, főleg pedig az udvar készülhessen e fontos eseményre; egy kb. 2155. Kr. e. volt napfogyatkozás előre való meghatározásának elmulasztása miatt épp azért Csong-Kong császár meg is ölette Ho és Hi csillagászokat; a földreborulás, nagy lárma ma is még fenmaradt a kinaiaknál fogyatkozáskor. A görögök és rómaiak is zajjal, lármával vélték a fogyatkozást elmulaszthatni, ahogy erről Plato, Plinius, Titus Livius értesítenek; a középkori keresztények pedig harangzugással védekeztek a fogyatkozás ellen, épugy, mint az égiháboruk ellen, mely utóbbi szokás itt-ott máig is fennáll.
(Dentitio), azon rendes élettani és fejlődési folyamat, midőn az emberi élet zsenge korában a 7-ik hónaptól a 25. hónapig egy vagy több fog az állcsontokat borító lágy részeken át tapinthatóvá, vagy azokat áttörve láthatóvá válik, megjelenik. A tejfogak alakilag is felismerhető képződése már az ébrényi élet 5-ik hónapjában kezdődik s egészben fogcsirnak neveztetik s ezen időn tul a fogcsirok fejlődése oly gyorsan halad, hogy már az ébrényi élet 7-ik havában az összes tejfogak koronái csontosodni kezdenek. A fogak áttörése az inyen minden lobos vagy izgalmi tünet nélkül történik. A fogak az áttöréskor még nincsenek teljesen kifejlődve, gyökcsúcsi részletük még hiányzik s csak a fogak teljes kinövésekor, illetőleg azután fejeződik be gyökcsúcsi csontosodásuk, amidőn az eddig tág nyilás nagy mértékben töpörödik s a kicsiny gyökcsúcsi likká (foraman apicale) válik, a melyen át a most már bezárt fogbélhez ideg- és edény-végződések jutnak.
Az első - tej - vagy gyermekkori fogzás (dentitio prima), mely összesen 20 tejfog áttöréséből áll, rendesen 17-18 hónapot vesz igénybe, még pedig a 7-ik hónaptól a 25-ik hónapig. Első sorban a 7-9-ik hónapban az alsó középső metszőfogak törnek át, melyeket csakhamar a felső középső metszőfogak követnek. A 8-10-ik hónapban az alsó oldalsó metszők jelennek meg, kevés vártatva a felső oldalsó metszők. Ezután a szemfogakat megelőzve az első tejőrlőfogak tünnek elő körülbelül a 13-15 hónapban, most következnek sorra a szemfogak alul és felül a 18-20-ik hónap között, mig végre az élet 2-ik évének befejezésével a 23-25-ik hónapban a 2-ik őrlőfogak is áttörnek. Ilyenkor a gyermekkori fogazat teljes. Kisebb eltérések elég gyakoriak, azonban jelentőséggel nem birnak. Nagyobb időbeli eltérés előfordulhat: korai fogzás, midőn 6 hónapnál fiatalabb csecsemőnél már áttörnek a fogak, sőt nagyon ritka esetekben már fogakkal születnek; igy már Plinius megemlíti, hogy Marcus Marius konzul teljes gyermekkori fogazattal született s ezért a «dentatus» melléknevet nyerte, majd Haller (Elementa physiol.) elmondja, hogy 9 gyermeknél észlelte, hogy fogakkal születtek, Mazarin kardinalis 4 foggal született stb., ugy hogy ezen korai fogzást részint fejlődési tünemény rendellenességnek, részint a magzat életfejlődésében beállt zavaroknak tudhatni be. Ezen igen korai fogak az inyen lazán ülő képletek, melyek ez esetben eltávolítandók; néha valódi tejfogak, ilyenkor erősen állanak és megtartandók. Elkésett fogzás az, midőn még a 10-12-ik hónapban sem tört át fog, vagy később a rendesnél nagyobb időközökben jelennek meg. Végletekben szintén igen ritkán fordul elő; káros annyiban, hogy a táplálkozás emiatt nehezített. Számbeli eltérés-ről is lehetne szó, a mi szintén igen ritka s rendesen a serdüléskori fogazatnál fordul elő a tejfogak benhagyása következtében.
A fogzás rendes élettani folyamat, épp ugy, mint minden más szerv fejlődése és növekvése. Nem jár semmi bántalommal s nem okoz semminémü betegséget. A fogzás maga a közérzetre és szervezetre nem hat, annak fejlődését, életképességét és sulyszaporodását nem befolyásolja. Ha a fogzás ideje alatt megbetegedések vagy betegségi tünetek mutatkoznak, azok a fogzástól függetlenek s mint ilyenek épp ugy gyógykezelendők, mint a fogzás idején innen vagy azon tul.
v. fohászkodás, leggyakoribb értelmében a vallásos kebelnek Istenhez való felemelkedését, Isten segítségének, erejének kérését, vagy az Istentől nyert ajándékok, áldások által a szivben keltett hálaérzetnek Isten iránti kifejezését jelentvén: a vallási élet körében a F. körülbelől annyit jelent mint ima, csakhogy az ima szövege hosszabb, szabatosabb, rendszeresebb, mig a F. aránylag kevesebb szóban s inkább szaggatott mondatokban tolmácsolja a vallásos sziv érzelmeit. A magyarországi reformátusok régebbi ima- és énekeskönyveiben s kivált a nép és gyermekek számára készült imakönyvekben gyakran használták a rövidebb imák elnevezésére a F. szót; igy p. volt reggeli F., esteli F., étel előtti, étel utáni F.; v. az istentisztelet kezdetekor, felállóra énekelni szokott s erre a célra készített egy versből álló énekeket is mondották F.-nak, latinul invocationak.
kinai mesés hős, kit Iao, Sun és más regebeli régi királyokkal együtt a műveltség, vallás és állam alapítójának tartanak. Tőle veszi nevét a fohi vallás, melyből a VI. században a racionalisztikus Tao-hit fejlődött, ezt alakította át és bővítette ki a kinaiak legnagyobb vallástanítója, Konfucius (Konfutsze).
(ejtsd: foá), 1. grófság, Franciaország régi 33 kormányzóságának egyike. Határai voltak: Spanyolország, Andorra, Gascogne, Languedoc és Roussullon. Jelenleg Ariege départementnak több mint 2/3-át alkotja (406455 ha.). Két részre oszlott, az alsó- és felső-grófságokra. Fővárosa volt F. V. ö. Garrigoux, Études hist. sur rancien pays de F. - 2. F., Ariege francia département székhelye, 80 km.-nyire Toulousetól, az Arget és Ariege összefolyásánál, az egykori F.-i grófok erősségének romjaitól koszoruzott szikla lábánál, vasut mellett, (1891) 7568 lak., acélgyártással, ludmájpástétom készítéssel; alkalikus ásványvizforrással. A régi erősségéből 3 torony áll, amelyek közül a Gaston Phoebustól (XIV. sz.-ból) eredő a legjelentékenyebb. A XI. sz. óta az ugyanily nevü grófság fővárosa volt. Mint a Toulouse grófjainak szövetségesét, Montfort Simon eredménytelenül ostromolta, de 1272. Bátor Fülöp elfoglalta. A vallási háboruk korában többször kizsákmányolták.
francia grófi család, mely I. Rogertől, Carcassonne grófjától (megh. 1012) származtatja magát. E család legnevezetesebb tagjai a következők: 1. F. Rajmond Roger, I. Roger Bernát fia; atyját 1188. követte az uralkodásban. Részt vett II. Fülöp Ágost, Franciaország királyának keresztes hadjáratában s különösen Akko bevételénél és Askalon ostrománál tünt ki. Montfort Simon megfosztotta birtokaitól, mivel az albigensekkel és VI. Rajmond, Toulouse grófjával tartott és midőn fegyveres kézzel kisértette meg birtokait visszafoglalni, 1222. Mirepoix bevétele után, sebeiben elhalt. - 2. F. (II.) Roger Bernát, az előbbinek fia, folytatta a harcot az albigensek és VII. Rajmond érdekében, de 1230. legyőzetett s kolostorba záratott, ahol 1240. halt meg. - 3. F. (III.) Roger Bernát hathatósan védelmezte jogait az armagnacok ellen, mire III. Fülöp francia királlyal is bajba keveredett. 1274. fogságba került s a király csak évek multán helyezte őt vissza birtokaiba. Szomszédjaival szövetkezve, háborut kezdett III. Péter, Aragonia királya ellen. Ez alkalommal ujra fogságba került, amelyből csak Péter király halála után (1285) szabadult ki. E második fogásában harcias dalokat költött Péter ellen, melyeknek egy részét Millot adta ki a Histoire littéraire des troubadours c. művének II. kötetében. - 4.F. (III.) Gaston, II. Gaston gróf fia, Béarn vicomte-ja, akit szépsége miatt Phoebusnak is neveztek, szül. 1331., megh. 1391. 1346. a francia király oldalán az angolok ellen harcolt, amiért Languedoc és Gascogne kormányzójává nevezték ki. Viszont 1354. navarrai Gonosz Károllyal szövetkezve, János király ellen küzdött. Hogy hütlenségét jóvátegye, résztvett a pogány lettek ellen intézett kereszteshadjáratban (1356); 1358. pedig ő menté meg a királyi családot a fölkelő párisiak kezéből. Midőn V. Károly Languedoc kormányzóságát Berri hercegnek adományozta, Gaston fegyvert fogott s versenytársa fölött a reveli sikon győzedelmet aratott. Fiát, akiről azt hitte, hogy Gonosz Károllyal egyetértve, meg akarják őt mérgezni, börtönbe vetette s annyira kinoztatta, hogy az önkéntes éhhalállal mult ki. Hátrahagyott költeménye: Miroir de Phébus, des déduiz de la chasse, des bestes sauvaiges et des oyseaux de proye (Poitiers 1560, Páris 1620) oly dagályos irályon van irva, hogy «faire de Phébus», «donner dans le Phébus» közmondásossá vált. Gaston gyermektelenül halt el. (V. ö. Madaune, Gaston Phébus, comte de F. 1864). Halála után VI. Károly a grófságot F. Matthieu, Castella grófjának, I. Roger dédunokájának adományozta hübérül. Ennek 1398. bekövetkezett halála után Izabella nővérére, Archambaud de Grailly lovag nejére szállott, aki ezentul F. grófjának nevezte magát. Megh. 1312. - 5. Ez utóbbinak fia F. János, F. grófja, VI. Károly alatt Languedoc, Auvergne és Guienne főkapitánya vala. Mint ilyen ellenséges viszonyban élt az irigy trónörökössel; de midőn ez VII. Károly néven maga lépett a trónra, nemcsak hogy kibékült Jánossal, hanem hadainak fővezérévé is megtette és Bigorre-t is reáruházta. Megh. 1436 máj. 4. V. ö. Flourac, Jean I., comte de F. (Pau 1884). - 6. F. (IV.) Gaston, F. grófja, az előbbinek fia, nagy szolgálatokat tett VII. Károly királynak az angolok ellen folytatott háboruban, amiért pair-ré nevezték ki. Apósa pedig, II. János, Navarra királya, 1455. utódjául rendelte. Megh. 1472. - 7. F. Gaston, F. grófja, Nemours hercege, az előbbinek unokája, F. János és Orléansi Máriának, XII. Lajos király hugának fia, szül. 1489., megh. 1512 ápr. 11. Ő volt a F. család utolsó férfi-sarja. Kitünő vezérnek bizonyult az 1512. olaszországi hadjáratban, amidőn a le foudre de rItalie melléknevet érdemelte ki. Fölmentette a spanyoloktól Bolognát, elfoglalta Bresciát s hősi halállal mult ki a Ravenna mellett vivott győzedelmes csatában. Ekkor a F. grófok birtokai a navarrai királyi házra szállottak. V. ö. Castillon, Histoire du comté de F. (Páris 1852).
község Arezzo olasz tartományban, 16 km.-nyire Arezzotól, a Chiana mellett, (1891) 6111 lak., akik nagyobbára földmivelők.
az ugyanily nevü járás székhelye Sarajevo boszniai kerületben, a Sztit Planina alján, festői erdős völgyben, (1885) 1562 lak., akik felerészben katolikusok, felerészben pedig mohammedánusok. Környékén már a rómaiaknak voltak arany-, ezüst- és kénesőbányáik; jelenleg csak kénesőt bányásznak. Érckereskedése már a XV. sz.-ban hires volt. Mellette egy sziklán egy ősrégi, a Sz. Lélekről (Szveta Dusa) elnevezett franciskánus kolostor áll, érdekes bosnyák és török okiratokkal, gazdag növénygyüjteménnyel és 1440-ből való nemesi cimertárral. E zárdából került ki a budai koronázási kincstárban őrzött Mátyás király kazulája. V. ö. Asbóth, Bosznia, II. 177. stb. l.
a fegyver ill. a tölténybe tett puskapor és serét leszorítására alkalmas papirból, szőrből v. nemezből kivágott korong. A kátrány-F. vékony papirból készül, kátránnyal beitatva. A zsirozott F. pereme zsirba van áztatva, hogy a fegyver csövét a lövés közben is tisztítsa.
Kasszián Ferenc, nyelvészeti, egyházi és régiségtani iró, szül. Esztergomban 1812 szept. 15., megh. u. o. 1894 jan. Tanulását Esztergomban kezdte, s 1829 óta mint a szt. Benedekrend tagja Győrött és Bakonybélben folytatta és Pannonhalmán végezte be. 1835. készítette s a m. tud. akadémiának is beküldötte nagyterjedelmü értekezését a kettős betük egyszerüsítéséről ezen c. alatt: Ujan egyszerített magyar betürend. Egy évi hitszónokoskodás után tanulmányai végeztével a győri gimnáziumban nyert alkalmazást, s ott öt, később Esztergomban három évig tanított. 1847. a pozsonyi k. akadémiában hitszónok lett s ezen hivatalában 1850. maradt. Ezután egy évig Pannonhalmán tartózkodott mint a növendékpapok almestere, azután a győri főgimnáziumba tétetett át, mint a klasszika filologia tanára. Többi munkái: Égi lant, vagyis egyházi énekek, litániák- és imádságokkal, a hazai tanuló ifjuság számára (Győr 1841). Azóta több kiadást ért. A görög régiségtan rövid egybefoglalata (Buda 1846); Görög régiségtan (Győr 1852). Több költeménye és egyházi értekezése különböző folyóiratokban jelent meg. V. ö. Szinnyei, Magyar Irók.