ezelőtt várvivásoknál használt, meggyujtás után fojtó gázokat terjesztő, golyóalaku batyucskák, melyeket a lőréseken át a kazamatákba dobtak, vagy az aknatárnákban alkalmaztak az ellenséges aknász elüzése végett.
(bány.), a légrobbanás után keletkező mérges gáz, mely a robbanás következtében képződött gázokból és a közönséges levegőnek ama részeiből áll, melyek az oxigén felhasználása után megmaradtak és az élet táplálására nem alkamasak; robbanás esetében rendesen több életet olt ki a F., mint a robbanás, l. Bányagáz.
(növ.), l. Berkenye.
oly módon készül, hogy szüretkor a mustot igen erősen kénezett hordóba eresztik s azon felül, mikor a hordó félig megtelt musttal, ujból megkénezik. A kénezésnél származó kénessav (kéndioxid) az erjedést teljesen meggátolja s a must hónapokon keresztül édes marad. Élvezetét azonban legfeljebb csak kis mértékben szabad megengedni és csak akkor, ha a kénessav már legalább nagyrészt eltünt belőle, mert a kénessav mérges s aránylag ksi mértékben is főfájást stb. okoz.
a rakásokban való szenítésnél a szenítésnek több órán át minden szelelő alkalmazása nélkül, tehát a levegőnek teljes elzárása mellett való folytatása. Célja a vm. elkerülhetetlen művelet által tulságosan felgerjedt tüznek ismét a kellő határok közé szorítása.
(gradus), néhány mérőeszköznél a beosztás v. skála osztályrészeinek neve: p. a hőmérőnél s néhány areométernél (Baumé-féle fokok, l. Areometer). A geometriában a F. a szög és köriv mérésének gyakorlati egysége. Egy szögfok a derékszögnek, egy ivfok a quadransnak (1/4 kör) a 90-ed része. Tehát a teljes szög és az egész kör 360 foku. Ugy a szögek, mint a körivek mérésénél a F. 60 percre s a perc 60 másodpercre van felosztva. A F., perc és másodperc jelei: °, ' és ". P. 10° 15' 36,25" = 10 fok, 15 perc, 36,25 másodperc. Franciaországban a forradalom és az első császárság alatt a derékszöget és a quadranst 100 F.-ra, a F.-ot 100 percre s a percet 100 másodpercre osztották. A restauráció alatt azonban e felosztással felhagytak.
Az algebrában egész kifejezések és algebrai egyenletek fokáról szólunk. P. a következő egyenletben: 3 x2y4 + 2 xy3 + 7 z2 = 0 a baloldalon levő többtagu egész kifejezés egyes tagjainak foka rendre 2 + 4 = 6, 1 + 3 = 4, 2, vagyis a kitevők összegei. Ezen összegek közül a legnagyobbik (6) megadja a többtagunak s egyuttal az egyenletnek F.-át.
F., a földrajzban a szárazföldnek a tengerbe nyuló kiszögellése. A hajósokra nézve fontosak, mint tájékoztató pontok, amennyiben messzebbre látszanak, mint a partok hátrább eső részei. Némely F., melynek közelében szirtzátonyok vagy homokzátonyok vannak, vagy gyakran háborgó tenger, veszélyességéről hires. Más F.-ok tövében jeles kikötők vannak, melyeket a F. védelmez hullám és szél ellen. Hires F. Európában Gibraltár-fok, Afrikában a Jóreménység-foka.
F. a vizépítészetben, mellékágszerü bemélyedés vmely folyó árterén, melynek feneke azonban a kis viz szintje fölött van, ugy hogy leginkább csak az árvizek ki- és visszavezetésére szolgál. Rendszerint csak a meder közelében van élesebben kifejlődve, ettől távolodva lassanként eltünik, illetve vizfenékké szélesedik ki. - F. továbbá az a földköz, mely egyesülő vizek közt fekszik s rendszerint jó halászóhelyeket alkot.
F. az építészetben az a hely, ahol egy sik végződik és egy másik - rendesen rá merőleges - kezdődik. Ilyen helyek p. a falaknak emeletenkénti vékonyodása fölfelé (l. Ponkolt falak) vagy az alapozásnak lépcsőzetes szélesbedése lefelé; a lépcsők egyes F.-okból állanak (l. Lépcsőfok) és a támasztó pillérek sokszor fokozatosan erősbödnek lefelé stb. - F. a várbástyák kerek kiszögellése; várfok a m. rondella. A várfokon emelt épületben tartották a védelmi eszközöket, melynek egyik-másik helyisége börtönül is szolgált; ez volt a fokház, melyből, mint Szily Kálmán a Nyelvőrben kimutatta, lett a mai fogház.
F. a zenében, a skálák zöngéire vonatkozó kifejezés, azoknak egymástóli magasságát vagy mélységét jelezve. Első F. valamely skála kiinduló zöngéje, p. a C skálában a c, bármely nyolcadban. Ehhez a második fok a d, a harmadik az é és igy tovább. A zeneelmélet- és a harmóniatanban fok szerint jeleztetnek mindama harmóniák, melyek bizonyos skála természetes hangjai s azoknak egymáshozi távolsági viszonyaiból keletkeznek. Igy szokás p. mondani, hogy egy durskála első, negyedik, ötödik fokán kemény, második, harmadik, hatodik fokán lágy, hetedik fokán pedig szükített hármas hangzat áll elő harmadközi építkezés folytán. - F. végül a metsző-vágószerszámoknak hátrésze, szemben az éllel.
(Phocidae, állat, l. a fekete és szines képmellékletet), az uszólábu, tengeri ragadozó emlősök egyik csoportja.
[ÁBRA] Borjúfókák
Kiálló, agyaridomu ebfoguk nincs, a mellső végtag ujjai kivülről befelé menve mindinkább rövidülnek, azaz a leghosszabb az 5., rövidebb a 4. és legrövidebb az 1., azaz hüvelykujj; a hátsó végtagon pedig a leghosszabb az 5., utána következik az 1., 4., 2., legrövidebb pedig a 3., azaz a középujj. Lábaik különben rövidek, ujjaik uszóhártyával összekötöttek. Hátsó végtagjaik testök hossztengelyének tulsó végén vannak s hátrafelé irányulnak, közöttük van rövid farkuk.
[ÁBRA] Orrmányosfóka (Cystophora proboscidea)
[ÁBRA] Medvefóka (Otaria ursina.)
Kitünően usznak, szárazföldön igen ügyetlenül járnak. Orrlyukaik, a vizi életmódhoz alkalmazkodva, izmok és rugalmas orrfalak segélyével elzárhatók és kinyithatók; 2-4 hasi emlővel. Párosával, családonként v. társaságban élnek, halakkal, rákokkal és kagylókkal táplálkoznak. Bőrükért, szalonnájukért és husukért nagyban vadásszák. Vérüket isszák. Legnagyobb számmal a sarki tengereket lakják. Felosztatnak két családra: a) igazi F. (Phocina), amelyeknél a fülkagylók hiányoznak. Ide tartoznak: a közönséges borjufóka (Phoca vitulina L.), testét sima, apró, tömött sárgás szürke szőr fedi, melyről a viz könnyen lepereg. Feje gömbölyü, nagy és élénk szemei előreállók. A him valamivel nagyobb, mint a nőstény, 2 m. hosszura is megnő.
[ÁBRA] Rozmár (Trichechus rosmarus).
A Közép-tengertől egészen a Jeges-tengerig csoportosan él. Egyszerre csak 1-2 molyhos szőrü fiat szül. Vizben és viz alatt kitünően uszik. Ha fiait szoptatja v. ha sütkérez, akkor a szárazra v. a jégtáblára is kijön, hol azonban ügyetlenül mozog. Fogságban megszelidül. A grönlandi borjufóka (Ph. groenlandica Nils.), arcorra hegyesebb, uszóhártyája majdnem csupasz; szürkéssárga szőrözettel, az öregebb példányoknál patkó- vagy nyeregaslaku barna hátdisszel; különben szine az életkor és nem szerint változik. Kisebb mint az előbbi faj. Az Atlanti-oceán É-i részét lakja. Évenkint 36000 darabot is megölnek. A kaspi borjufóka (Ph. caspica Nils.), háta barnásszürke, szabálytalan sárga gyürüsfoltokkal, 1-1,5 m. nagy, társaságban él. A szakálos borjufóka (Ph. barbata Fabr.) rövid, széles arcorral, háta világosszürke, nagy, sárga, elmosódott foltokkal, hasa piszkos fehér, hátán fekete hosszsávval, 3,2 m. hosszura is megnő. É-i vidékeken (Kamcsatka) él. Orrmányos fóka (Cystophora proboscidea Nils.), arcorra rövid ormányban végződik, világosbarna olajzöld szinü, hasa világosabb. A him 5-7 m. hosszura is megnő, orrmánya 30-40 cm. hosszu is lehet. A nőstény fél olyan hosszu, orrmánya nincs. 35-62° d. sz. közt 2-5 tagu családonként él. Nagy csoportokban vándorol. Igen ragadozó. Szalonnájáért és bőréért nagyban vadásszák. Egy állat 700-800 kg. szalonnát is ad. Nyelvét csemegéül eszik. A tarajos borjufóka (Cystophora cristata Nils.), a him orra közepén kerek bőrredővel, melyet felfujni is képes és ilyenkor 25 cm. hosszu, 20 cm. magas hólyagot képez. A nősténynek hiányzik. 2,5 m. hosszura nő, sötétbarna-fekete, sötét foltokkal, hasa világosabb és foltnélküli. Az Atlanti-oceán É-i részét lakja. A tengeri leopard (Stenorhyncus leptonyx Cuv.), arcorra keskeny, háta szürkésbarna, oldalt sárgán foltozott, 3,2 m. hosszu. A barátfóka (St. monachus F. Cuv.), rövid és széles arcorral, feje széles, háta sötétbarna, hasa világosabb és számos, szabálytalan alaku sárgás folttal, hátsó részén trapezalaku sárgásfehéres szinü nagy folttal. 3-3,8 m. hosszu. Közép-tenger, leginkább Adriai- és Görög-tengerben él. Alkalmasint ezen állatot említette Aristotelés phoca és Plinius vitulus marinus név alatt. A szürke borjufóka (Halichoerus grypus Nils.), arcorra nagy, széles és lecsipett; szürke, fekete foltokkal. Északi, Keleti-tengerben él. -b) Füles fókák (Otaridae) rövid fülkagylóval. Nevezetesebb fajai: a tengeri oroszlán (Otaria Stelleri Less.), a him barnásfekete, 5 m. hosszu, a nőstény világosbarna, 2,5 m. hosszu. A Csendes-oceán É-i vidékein él, kizárólag halakkal táplálkozik. Bőrét és beleit az Alaska és Aleuták lakói ruházatul használják.
[ÁBRA] Borjufóka (Phoca vitulina).
A medvefóka (O. ursina Péron), sötétbarna-fekete, hasa világosabb, a test mellsőrésze fehéren tarkázva. A him 3, a nőstény alig éri az 1,5 m. hosszuságot. A Csendes-oceán É-i részeiben tartózkodik. Különösen szőrös bőre miatt sz. Pál és sz. György szigetek körül nagyban vadásszák. Évenkint mintegy 150000 darabot ölnek meg. A közönséges vagy sörényes füles fóka (O. jubata Desm.), sárgásszürke-barnássárga; a nőstény sötétebb; a him sörénnyel diszített. 2,7 m. hosszura nő. - F. bőre, l. Bőr.
szögek mérésére szolgáló csillagászati, fizikai s egyéb eszközökön egy fokokra s azoknak bizonyos hányadrészeire beosztott kör.
(Cape Colony), brit gyarmat Afrika D-i végében 571690 km2 területtel, (1891) 1526456 lak. (1 km2-re 2,6). Ny-on, D-en és részben K-en az Atlanti- és Indiai-oceán határolják. É-on természetes határai az Oranje, amelynek azonban a középső részében az É-i partjára is messze benyulik a Kalahari sivatagban, és a kis Umtata-folyó, azonkivül az Oranje-köztársaság és Natal. Tágabb értelemben hozzászámítják még a becsuánák, a zuluk, a baszutok földjét, Kafrariát és Natalt is. Leirásunkban csak a tulajdonképpeni F.-re szorítkozunk; a többiekről saját nevök alatt irunk.
Partjai
a Ny-i részen meglehetősen egyhanguak, DNy-on és Ny-on a kiálló hegyfokok és kisebb öblök száma jelentékeny; itt vannak a St. Helena-, a Table-, a False és az Algoa-bay, a Paternoster-, a Jó-Reménység-, az Agulhas-fok, Afrika legdélibb pontja és a Recife-fok.
A felület
mindenütt lépcsőzetes; a tenger mellett a föld alacsony, de beljebb lépcsőkben emelkedik. Legjobban látszik e lépcsőzetes emelkedés D-felől. A tengerhez legközelebb (20-80 km.-nyire) emelkedik a legalacsonyabb, amely a vizektől kisebb részekre osztva, K-ről Ny-felé a következő neveket viseli: Karadouw, Lange Kloof, Uteniqua, Lange Berge, Svellendam és Zonderend Berge. Ezen szurdokok által egymástól elválasztott hegyek 30-50 km. széles, száraz fensikra vezetnek föl, amely É-on egy másik hasonló Zwarte- és Witte Berge neveket viselő hegységben ér véget. Ezentul, az előbbinél kétszer v. háromszor nagyobb és 800-900 m. magas fensik, a Nagy-Karro terjed el. A Nagy-Karrot határoló hegylánc Stormberge, Zuurberg, Sneeuwberg, Nieuweveld, Roggeveld nevek alatt huzódik K-ről Ny-nak és a Compass-hegyben (2738 m.) éri el a legnagyobb magasságát. Az Indiai-oceán felé hármas fokozatban a Drakenberge vagyis Kathlamba nevü hegyek, az Atlanti-oceánhoz pedig a Drakensteenberg, Cardon-, Olifant-, Cedar-berg vezetnek le; ez utóbbiakban, amelyek ÉD-i irányt követnek, a Winterhoek (2222 m.) a legmagasabb csúcs. Mindezen hegyek magva gránit.
A vizek, éghajlat, termékek.
A Sneeuwberg kulmináló csúcsától uralt hegylánc szolgál vizválasztóul a Ny-nak és D-nek tartó folyók közt. Az Oranje utján az Atlanti-oceán felé tartanak a Tees, a Krai, A Stormbergkei, Zuurbergkei, a Malapo, Zeekoe, Brak és Hartebeest. Az Indiai-oceánba torkoló vizek közt a jelentékenyebbek: A Kei, a Keiskamma, a Great Fish River, a Bushmans River, a Zondag, az Olifant és Grooteból keletkező Gauritz és a Breede. Az Oranjeon kivül a Ny-i Olifant az egyedüli folyó, amely az Atlanti-oceánba torkolik. Az éghajlat mérsékelt; az évszakok megfelelnek a középeurópaiaknak, de megfordított rendben. Simons townban a d. sz. 34° 12' alatt az évi középhőmérsék: 17° 9, a legnagyobb meleg 33° 8, a legnagyobb hideg: 6° 6; a Fokvárosban (d. sz. 33° 56') a középhőmérsék: 16° 8, a szélsőségek: 32,9° és 4,3°; Port-Elizabethben a középhőmérsék: 17,6°, a szélsőségek: 35,1° és 5,9°.Az esőzés, néhány kiváltságolt helyet kivéve, nagyon csekély; még a fensikokon is a mi nyári hónapjainkban esik a legtöbb eső. Az évi esőmennyiség: Simons townban és a Fokvárosban 680 mm., Port-Elizabethben 600, Graaf. Reinetzben azonban csak 360 mm. A növényzet életére nagyon káros az, hogy az esők nagyon aránytalanul vannak megoszolva. Az európai emberekre nézve is az éghajlat egészséges. Bár a szárazság a növények kifejlődését hátráltatja, a F. flórája mégis gazdag és ott, hol az esőzés bővebb, különösen Fokváros körül, buja is; legalább 400 faj van, amelyek a F. specialitásai. Kivéve a tengerpart közelében levő hegyek lejtőit, sürübb erdők sehol sincsenek. Az erdők fái azonban értékesek; széopségével kitünik az ezüstfa (Leucadendron argenteum); a folyók partjain gyakori az Acorus palmita. A lombhullatók ágai nem a téli hónapokban maradnak kopárak, hanem a szárazabb évszakban márciustól májusig; májusi első esők hivják életre a F. tarka és szép szinü virágait is. A karrokon a tájkép különbözik a tenger mellékétől; ott az Acacia horrida és az Acacia detinens adják meg a táj jellemző vonását. A kulturnövények közül a buza, kukorica, a rozs, a burgonya és a rizs nyujtják a fő táplálékot. Az európai gyümölcsök és a szőllő a tenger mellékein igen jól megterem; a legjobb borokat Constantia szolgáltatja Fokváros közelében, az összes szőllőterület mintegy 10000 ha. Dohányt az Olifant-folyó völgyében termelnek mintegy 1 1/2 millió kgm.-ot. A termelt gabona a szükséglet fedezésére nem elégséges. A F.-nek sajátlagos házi állatai nincsenek; kövérfarku juhokon kivül az Európából importált háziállatoknak van a lakosokra nézve rendkivüli fontosságuk és ezeknek körülbelül 1/3-a foglalkozik állattenyésztéssel. Legnagyobb fontossága van a juhtenyésztésnek; a finomabb gyapjas juhokat csak 1790. hozták be először Európából, 1830. alig exportáltak még 15 t. gyapjut, mig most a gyapju-export fölülmulja a 40 millió frank értéket. A kövérfarku juhok száma 1, az európai eredetüeké 9 millió. A lovak erősek és kitartók; számuk: 400000. A szarvasmarhák nagyobbára a hollandi fajból valók; leginkább teherszállításra használják, számuk mintegy 1 1/2 millió. 1864 óta a structenyésztés is meghonosult. 1882. érte el virágzása legmagasabb fokát, amikor is a strucok száma 150000 volt, az exportált tollak értéke pedig 27350000 frankot tett ki. Azóta az állattenyésztés ezen ága ugyan hanyatlott, de még most is uralja a világpiacot. A bányászat, Griqualand-West kivételével, nem jelentékeny; a namaquák földjén rézércet, a Strombergenben pedig szenet bányásznak. Griqualand-Westben, amelyet véglegesen csak 1880. csatoltak a Fokföldhöz, hires és gazdag gyémánt-, sőt aranybányák is vannak. A legjelentékenyebb gyémántbányák: Kimberley, De Beer, Bultfontein és Du Toit's Pan; ezekből 1870-1890-ig több mint 100 millió frank értékü gyémántot exportáltak.
A lakosok
közt még maig is tulnyomó számmal vannak a szines bőrüek. A fehérek száma 376812; ezek közt ismét a hollandi bevándorlottak utódai, a nagyobbára földműveléssel foglalkozó és állattenyésztő boerok a legszámosabbak. Az angolok leginkább városokban laknak. A benszülöttek (850 ezer) hottentottok, busmannok, zuluk és becsuánák. A hottentottok és busmannok mint szolgák és különösen mint pásztorok élnek a fehérek között; a zuluk a K-i részeken, a becsuánák pedig É-on vannak tömegesebben. A szines bőrüek, akik részben bevándorlottak (mintegy 300000), nagyobbára v. pogányok v. mohammedánusok. A hittérítők (London Missionary Society, Soc. f. the Propagation of the Gospel, Wesleyan, Presbyterian stb.) azonban már sokat térítettek a keresztény vallásra. Az ipar, bár meglehetős fejlődésnek indult, még mindig csekély; vannak azonban a F.-nek szeszfinomítói, sörgyárai, gőzmalmai, bőr-, szappan- és konzervgyárai; készítenek butorokat, szekereket és kocsikat meg gépeket; sőt ujabban már posztót is. A kereskedelem, bár a Szuezi-csatorna megnyitása következtében hirtelen megapadt, ismét évről-évre emelkedik: 1888. volt a bevitel értéke font sterlingekben 5458774, a kivitel 8732601; 1890. pedig a bevitelé: 8239597, a kivitelé: 10722716. A kivitel fő cikkei: a gyapju, gyémánt, angora-szőr, nyers arany (860495 f. st.), structoll, bor, aloe, besózott halak, konzervek stb. A bevitelé: gabona, liszt és iparcikkek. A kikötőkbe beevezett (1890) 2272 hajó közel 4 millió t. tartalommal. A vasutak mindig nagyobb szerepet kezdenek játszani a F. forgalmában (1890. a vasuti vonalak hossza: 2938 km.). Bár a 18-20 pár ökörtől vontatott szekerek még mindig láthatók, de a forgalmat már csak a félreeső helyekkel közvetítik és mindinkább gyérebbekké lesznek. A külkereskedelem leginkább Angolországra és a britt gyarmatokra szorítkozik.
Kormány és szellemi műveltség.
A XIX. sz. első éveiben a kormányzó az angol uralkodó nevében gyakorolta a törvényhozói és a végrehajtó hatalmat; későbben kinevezett tagokból álló tanács adatott melléje. 1853 óta azonban parlamentje van. A kormányzó, a főbiztos kinevezésének joga (5 évre kapják mandátumukat), valamint a vetojog azonban az angol királynőt illeti meg. A F. alkotmánya értelmében a törvényhozó testület két házból áll; ezek a 76 tagot számláló alsóház (House of Assembly) és a 21 tagból álló felsőház. Az alsóház tagjait 5, a felsőház tagjait a gazdagokból, akiknek 50000 frank ingatlan v. 100000 frank ingó vagyonuk van, 7 évre választják. A politikai jogokat fehér és szines bőrüek egyaránt gyakorolhatják, ha 1250 frank évi jövedelmet ki tudnak mutatni. A végrehajtó hatalmat gyakorló és felelős (pénzügyi, gyarmatügyi, igazságügyi attorney general, közmunkaügyi és a benszülöttek ügyét intéző) minisztereket a kormányzó nevezi ki a parlamenti többségből. Az igazságügy szintén az angol kormánytól függ, mert ez nevezi ki a békebirákat, a field-corneteket és a magasabb biróságok tagjait is. A közigazgatás céljából a F. a következő tartományokra van osztva: a nyugati (Western) 6 járással, az északnyugati (North-Western) 9 járással, a délnyugati (South-Western) 11 járással, a középső (Midland) 13 járással, délkeleti (Sout-Eastern) 9 járással, északkeleti (North-Eastern) 10 járással, keleti (Eastern) 11 járással és Griqualand-West 4 járással. 1875 óta az egyház az államtól el van választva; mindegyik felekezet egyháza ügyeiről maga tartozik gondoskodni. Mig tehát az állam egyházi kiadásai évről-évre csökkennek, az oktatásügyi kiadások évről-évre növekszenek, mert bár az iskolába járás még nem kötelező és az iskolák fölállítása a községeket terheli: az állam tartozik gondoskodni a tanítók fizetéséről és e célra jelenleg már több mint 3 millió frankot ad ki. Az iskolák száma: 1 egyetem Fokvárosban, 4 középiskola és közel ezer népiskola. A fehérbőrüek gyermekei közül 28000, a szinesekéi közül mintegy 50000 látogatta az iskolákat. A véderő egy ezred lovasból és mintegy 5000 önkéntes gyalogosból áll. Háboru vagy forradalom esetén minden 18-60 éves fegyverfogható ember köteles katonáskodni; az e nembeli tartalék tehát mintegy 130000 ember. 1890-91. az állam jövedelmei 4147736 font sterlingre rugtak; az államadósság ezen összegnek körülbelül hatszorosa.
Történelem.
A K.-Indiába vezető tengeri ut keresése közben a portugálok Diaz Bertalan vezérlete alatt 1486. az Oranje-folyó torkolatát és a Jó Reménység-fokát fedezték föl. Vasco de Gama ez utóbbit 1497. hajózta körül, de partra ott nem szállott. Akik utjában követték, hosszabb időn át szintén elkerülték azon hegyfok környékét, amelyet fölfedezője Viharos-foknak keresztelt. 1651. a hollandi kelet-indiai társaság Riebeck János Antalt 3 hajóval kiküldötte, hogy a Table-bay környékét vegye birtokba. Riebeck megbizatásának megfelelt 1652. a Table-bay partján kiszállott és a mai Fokváros disztere helyén erődöt épített és reá csakhamar Rondebushban egy kis földművelő telepet alapított. 1672. már a Saldanba-öbölig terjedő területet a hottentottoktól megvásárolta. Mivel azonban a hollandok és az 1688. és 1689. megtelepedett francia és piemonti hugenották termékeiket csak a holland kelet-indiai társaságnak adhatták el és szükségleteiket is csak attól vehették, korán keletkeztek surlódások a gyarmatosok és a hollandi társaságok között. A gyarmatosok közül sokan É-felé kivándoroltak. Ez azután a kormányt arra birta, hogy 1745. és 1786. a gyarmat határait kiszélesbítse egészen a Great-Fish-folyóig. Ezen intézkedés a bajokat csak szaporította; a telepesek a benszülöttek ellen valóságos irtó-háborut viseltek; a K-i határon pedig a harcias kafferek uj ellenségekként tüntek föl. Ez utóbbiak, az amatembu törzs ellen Jaarveld vezérlete alatt a gyarmatosok ugyan diadalmasan küzdöttek, 1780. Anglia támadását a franciák segítségével ugyan visszaverték, de a surlódások a kormány és a gyarmatosok közt tovább folytak. Ennek véget vetendő, a németalföldiek kormánya biztosokat küldött ki a F.-re, akik a kelet-indiai társaság önkényeskedéseinek véget vetettek; a teljes nyugalmat azonban helyreállítani nem tudták. Ekkor a hazájából elüzött orániai herceg ösztönzésére Anglia 1795. Clarde és Craig generálisok vezetése alatt csapatokat küldött ki a F. elfoglalására, amit meg is tettek. 1803. a F. ugyan visszakerült Hollandiához és a kelet-indiai társaság uralmának teljesen vége szakadt, azonban az angolok 1806. a hollandok heves ellenállása dacára azt ismét elfoglalták és azóta birtokban tartják. Anglia a gyarmatokon igyekezett nagyobb rendet teremteni és különösen a keleti határokat a kafferek ellen biztosítani. Sir John Cradock (1811-1814) kormányzósága alatt a kóborló kaffereket ki is üzték a gyarmatból. Ekkor azonban kezdetöket vették az angolok és hollandok (boerok) közt a surlódások, amelyeknek főoka azon védelem volt, amelyben az angol kormány a benszülötteket részesítette. Lord Somersett a keleti határ védelmére erődöt épített és oda angol emigransokat telepített le. 1834. az összes rabszolgákat fölszabadították. A boerok ekkor még inkább meggyülölték az angol kormányt és 1835-37. Retief, Maritz, Pretorius és mások vezérlete alatt tömegesen kivándoroltak és az Oranje-köztársaságot és egyéb független államokat alapították. A kafferek elleni háboruskodások Sir-Durban kormányzót arra birták, hogy F. határát a Kei-folyóig terjessze. Ezen intézkedését az angol kormány nem hagyta jóvá és azért a kormányzónak az ujonnan elfoglalt országrészt vissza kellett adnia. Ezt a benszülöttek uj támadásra használták föl és 1816. uj háborut kezdtek. A háborunak Sir Harry Smith vetett véget, aki a határt É-ra az Oranje-folyóig, K-en pedig a Kei-folyóig terjesztette ki. 1850. a kafferek uj háborut kezdettek, ami az angol kormány takarékossága miatt sokáig elhuzódott, de végre a gyarmatosok győzelmével végződött. 1854 jul. 1. Darling nyitotta meg az első F.-i országgyülést, ami a gyarmatosok közti elégületlenségnek hosszabb időre véget vetett. 1871. a barutok földjét Sir Wodehouse Fülöp angol felsőbbség alá hajtotta. 1877. a K-i határon Tembuföld, Bomvana-föld és Galeka-föld csatoltatott F.-höz, aminek következtében K-i határul az Umtata-folyó szolgál. A Szuezi-csatorna megnyitásával a kereskedelem egy része a F.-től elterelődött; kárpótlást nyujtott ezért a Kimberley környéki gyémántmezők fölfedezése. E gyémántmezők birtokára vágyódván az angol kormány, Griqualand-Westet a boerok heves tiltakozásai ellenére 1877. ideiglenesen, 1880. pedig véglegesen a F.-höz csatolta. A F. kormányzójának rendelte alája továbbá a becsuánák földjét, a Walfish-bay mellékét, sőt ujabban kiterjesztette protektoratusát a Közép-Zámbézi vidékeire is. L. Délafrikai angol társulat.
(növ.), l. Ákácmézga.