l. Meder.
a folyóvizeken gyakorolt hajózás, tágabb értelemben pedig általában a belvizi hajózás, vagyis minden nem a nyilt tengeren, tehát folyókon, csatornákon és tavakon üzött hajózás. A szakadatlannl mozgó és pontosan nem is határolható folyóviz kétségen kivül legősibb és legtermészetesebb eszköze a szabad közlekedésnek és forgalomnak. Amint a városok fejlődtek s a kereskedelem fellendülni kezdett, a folyóvizek e közlekedés és kereskedelem legélénkebb közvetitői lettek. Az uralkodó hatalom csakhamar dus jövedelmi forrást ismert fel a F.-ban, s azt különféle kényszervámokkal terhelte. Évszázadok kellettek ahhoz, mig az illetékes körökben helyesebb közgazdasági felfogás érvényesült s az európai folyóvizeken és először is azokon, melyek egész folyásukban csak egy ország területéhez tartoztak, az adók és kényszervámok megszüntek. Első izben a vesztfáli béke (1648) foglalkozott a hajózás szabadságának kérdésével; a gyakorlati megvalósítás, a fennállott vámok, különféle kizárólagos jogok megszüntetése azonban csak a XIX.sz: ban következett be.
A folyam, mint hajózási ut az állam tulajdonának tekintetvén, a folyók hajózható szakaszai állami kezelés alatt állanak s a hajózási ut fentartásáról, szabályozásáról, az akadályok eltávolításáról az állam gondoskodik. A F.-ra nézve, a közgazdasági viszonyokon kivül legfontosabb tényezö a viziutnak szabályozottsága. E tekintetben legkedvezőbb a helyzet akkor, ha a hajók teherképessége még a legalacsonyabb vizállásnál is teljesen kihasználható s ha a hajóknak terheik be- és kirakásához kellő berendezésü alkalmas partok, a téli jégzajlás elleni oltalmul pedig biztos és közlekedési utak tekintetében jó fekvésü menhelyek és kikötők állanak rendelkezésre. Oly államokban, hol az ipar magasfoku fejlettsége s a kereskedelem belterjessége a forgalom kiszolgálása körül a közlekedés minden ágának szorgos közreműködését igényeli, a természetes vizi utakon kivül a mesterséges hajózási utaknak: a hajózási csatornáknak kiterjedt hálózatát találjuk. Németországnak kereken 7600 km. hajózható vize van, melyet két főhálózatra, a rajnai és az elbei hálózatra megosztva, a mesterséges csatornák hossza az előbbeniben 509 km., az utóbbiban 513 km., a csatornázott (zsilipezett) folyók hossza 427 km. s illetőleg 1149 km. Franciaországban 4797 km. hajózási csatorna, 3598 km. csatornázott folyó s 3349 km. szabályozott hajózható és 1032 km. tutajozható folyó van, a hajózási utak összes hálózata 12776 km. Hazánkban, a Balaton taván kivül, amelyen 120 km. hosszban tartatnak fenn rendszeres gőzhajójáratok, 2966 km. hajózási ut van, melyből mesterséges csatorna (a Ferenc-csatorna hálózat) 235 km., csatornázott folyó (a Bega) 1l5 km. Amig tehát a mesterséges viziut az összes hajózási utaknak Franciaországban mintegy 40 %- át, Németországban 33 %-át, addig hazánkban alig 12 %-át teszi ki. A dunai hajózást illetőleg 1. Duna.
Különösen a mesterséges viziutak építése és fentartása ugy műszaki és forgalmi, valamint adminisztrativ szempontból az érdekelt körök élénk gondoskodása tárgyát képezi mindenütt ott, hol a forgalom fokozott igényei a vasutak által minden irányban már kielégítést nem találnak s a hajózási utak minél teljesebb és gazdaságosabb kihasználására, a szállítás olesóságára utalnak. Szüntelen az igyekezet annak kutatására és megállapítására, hogy mily müszaki és adminisztrativ intézkedések biztosíthatják a viziutak előnyös kihasználását és a szállítási szolgálatban való versenyképességét. Ez az igyekezet szülte a belvizhajózási kongresszusok eszméjét. Hosszabb előkészítés után az első nemzetközi kongresszus jött össze, ezt 1886. Bécsben; s azután két évi időközökben, 1888. a Majna melletti Frakfurtban, 1890. Manchesterben, ujabb népes kongresszusok követték, a legutóbbi 1892. a művelt világ minden részéből összesereglett előkelő szakemberek részvétele mellett. A kongresszusokat foglalkoztató kérdések három főcsoportba foglalhatók össze, u. m. 1. a hajózási utak építése és fentartása, 2. a hajózás műszaki üzeme (a célszerü és gazdaságos vontatási, szállítási mód csatornákon és nyilt folyókon) 3. a kereskedelmi üzem, s gazdasági kérdések a viziutak adminisztrációját illetőleg.
A F: i üzemben használt uszák (hajók, ladikok stb.) általános jellege, hogy szélességükhöz viszonyítva hosszuak és sekélyen merülnek. A legfejlettebb belvizi uton is a hajók merülése a 2 métert ritkán haladhatja meg, eltekintve a folyamok alsó szakaszától, hol rendszerint mélyen merülő tengeri hajók is járhatnak. A hajók mozdítására részben a folyóviz erejét s az evezőt, néha a vitorlát is használják, részben a vontatásnak különféle módjait alkalmazzák, melyek közül legfontosabb a gőzvontatás s illetőleg a gőzhajó. L. Hajóvontatás.
(Unio Phil.), a lemezkopoltyus lágytestüek osztályának Asiphoniata rendjébe tartozó kagylónem az Unionidae-családból, melynek zárókészüléke mindkét kagylóban elől egyszerü v. kettős, barázdált vagy görbült fogból, hátul a ligamentum alatt egyik kagylóban egy, másik kagyIóban két lemezforma, a szegéllyel párhuzamosan álló fogból áll. Kagylói vastag faluak, mellső fele megrövidült, hátulsó fele erősen megnyult, külbőre olajbarna szinü; külső kopoltyui köpenyével összenőttek, belső kopoltyui szabadok. Majdnem 500 élő és 50 kihalt faj ismeretes a föld minden részéből. A legtöbb faj Észak-Amerika folyóiban és tavaiban tenyészik, a legrégibb kövült példányokat a Purbeck- és a Wealden-képletekből ismerjük. Több faj gyöngyöt termel, a legtöbbet a folyami gyöngykagyló (Margaritana). Hazánkban is több faj tenyészik, melyek közül közönségesebb az U. pictorum L., U. tumidus Phil. és U. batavus Lam.
a geologiában a folyók-lerakta anyag, illetőleg réteg.
Homéros szerint valamennyi folyó az Ókeanosból ered, de mint személyek nem valamennyien fiai, halhatatlanok s emberi alakkal és cselekvéssel birnak, mint a többi istenek, kiknek gyüléseiben is részt vesznek. Hésiodosnál Ókeanos éa Tethys fiai (3000)betegségek gyógyítói, az ifjuság védői s táplálói, az országok kulturájára való nagy hatásuk miatt gyakran valamely ország legrégibb királyaiul s a legrégibb nemesi nemzetségek törzsatyáiul említtetnek; lakásuk a folyamok mélyében vagy a forráshoz közel levő sziklaüregekben van; mint egyéb vizi istenek alakjokat változtathatják. s jóslótehetséggel birnak. Az oly mondák, hogy beléjök veszett emberek nevéről neveztettek el, késői költői alkotások.
A F. nagy tiszteletben részesültek a görögöknél, mit pénzeik is bizonyítanak, de kultuszuk többnyire helyi természetü, csak Achelóosnak és Alpheiosnak volt elterjedtebb tisztelete, mit Zeus kultuszának legrégibb helyeihez való viszonyuk magyaráz meg. Voltak szentélyeik, papjaik s áldozataik (bika és juh); hajokat is le szokták vágni tiszteletökre s imádság és tisztulás nélkül nem volt szabad rajtuk átkelni. A F. ábrázolásában a művészet a költők alkotta tipuszok után indult. Homérosnál a F. teljes mitologikus egyének emberi alakkal, tehát igy ábrázolta őket a plasztika is és ekkor még nincs meg alakjokban az álmatag vonás, mint a későbbi kor alkotásainál. Ezen ábrázolás mellett, tán helyi mondák befolyása alatt s a folyók szilaj természetének megfelelőleg, csakhamar megjelenik a bikaalak, de nem teljes állat, hanem emberi arccal, melyen bikaszarvak s fülek vannak (a keleti állatember tipusza, v. kentaurtipusz), aztán a kigyóalak a már meglevő tritontipusz szerint, de megkülönböztetésül szarvakkal. Gyakran találjuk a bikaember fejét pénzeken, később ezen alakot emberfő váltja fel s a szarvak maradnak meg, és pedig különösen a kis folyóknál ifju arc. A hellénisztikus kor művészete már kizárólag az emberi alakot alkalmazza, többnyire fekvő helyzetben, a szarvak már csak ritkán jelennek meg s ez alakok lassankint már teljesen helyi személyesítésekké válnak. Gyakran más istenek társaságában is ábrázolják a F.-et. Kiváló alkotás a Képhisos alakja a Parthenon oromzatán. A legnagyobbszerü ábrázolatok egyike a Nilus nagy szobra (a Vatikánban) 16 gyermekalakkal, melyek a Nilus legnagyobb emelkedését jelzik; római kor alkotása, de az idea bizonyára e hellenisztikus koré. Ennek mintájára ábrázolták a Tiberist, a Rajnát és Dunát is. Jellemzik a F.-et vizes korsók, bőségszaru, nád, néha evező. V. ö. Preller, Griech. Mythologie; Roscher, Lex. der griech. u. röm. Mythol.; Baumeister, Denkmäler d. klass. AItertum.
Az állami kezelés alatt álló folyókon és folyószakaszokon előforduló vizügyi műszaki szolgálat, a vizjogi törvény végrehajtása körül felmerülő teendők, nemkülönben a folyamrendőri felügyelet ellátását a kir. F: ok végzik. Minden egyes folyammérnöki hivatal élén egy főnök áll ki az ügyek ellátására megfelelő számu műszaki és irodai személyzettel rendelkezik. A F.intézkedik mindazon mederszabályozási, ármentesítési s ezzel kapcsolatos vizlevezetési és halászati, valamint folyamrendőri ügyekben, amelyeknek helyszinelését, felvételét és foganatosítását vagy felügyeletét a földmivelésügyi miniszter hozzá utalja v. amelyek elvégzése a törvény és rendeletek értelmében hatáskörébe tartozik. Árvédelem tekintetében felügyel arra, hogy az ármentesítő társulatok a törvényben, rendeletekben, árvédelmi szabályzatokban foglalt kötelezettségöknek megfeleljenek. A miniszter rendeletére a kijelölt helyeken vagy társulatoknál a műszaki árvédelmet vezeti, illetőleg annak vezetésénél közreműködik. Nyilvántartja a hatáskörébe tartozó társulatok, községek stb. árvédelmi készültségét. Az országban 16 F. van, tudniillik 1. a pozsonyi; 2. a komáromi; 3. a budapesti; 4. a zombori; 5. az ujvidéki; 6. a fehértemplomi; 7. a szatmári; 8. a sátoralja-éujhelyi; 9. a szolnoki; 10. a szegedi; 11. az aradi; 12. a temesvári; 13. a gyulai; 14. az eszéki; 15. a sziszeki; 16. a mitrovicai.
L. Kérvény.
oly erődítés, mely főleg lövegeinek hatásával a folyamon való hajózást megakadályozhatja.
a fluor kémiai elem rossz magyar neve.
(halászat), a tavaszkor duzzadó lápok folyós erei, hol a csuka és compó él és tapogatóval fogható.