János, német mesterdalnok, élt Wormsban a XV. sz. második felében. Eleintén Nürnbergben borbély volt, később az irodalomnak szentelte magát. Nevezetessé lett Fastnachtspiele cimü műveivel, amelyeket összegyüjtve Fastnachtspiele aus dem XV. Jahrhundert Stuttgartban adtak ki 1853-58., Erzählungen aus altdeutschen Handschriften (u. o. 1854.) Mint drámairó Rosenplüt mögött áll, de nyerseségben felülmulja. Korában nagyon kedvelték a durvaságokat.
(lat.) a. m. borogatás. Vizbe v. gyógyszertartalmu folyadékokba, melyekhez rendszerint összehuzó szerek, kamillavirágok stb. vannak adva, áztatott gyapju- vagy lenszövetü, 4-8 rét összehajtogatott kendő, mellyel valamely gyuladásban levő testrészt, nehezen eloszló gyuladásos eredetü daganatot stb. borogatnak.
kisközség Bihar vármegye vaskóhi j.-ban, (1891) 476 oláh lak. Az itteni cseppkőbarlangot Petényi Salamon és Kovács János 1854. vizsgálták meg; legszebb részei a 15 m. magas kupola, a csarnok és a megkövesült vizesés. A csarnok 260 lépés hosszu és 50 lépés széles.
(növ., tela contexta, álparenchyma), a gombák meg a zuzmók testét alkotó szövetnem.
szöveteken a szövet visszája. - F. a botanikában levélre értve olyan levél melynek a visszája fordul felfelé (l. Alstroemeria). - F. (eszt.), az erkölcsileg és szellemileg gyenge, mely főkép v. a tulmagas cél vagy az eszközök helytelen választásában nyilatkozik. Greguss szerint a fonákság az aljas(alacsony)-ból fejlődik és gyarlóságot jelez, de a kellemesnek tulhajtásából is eredhet, mint p. az oktalan jószivüség. A fonákságból van átmenet a furcsába, komikumba.
és fonálvizsgálat. F. az összesodort szálcsoport. Sok esetben 2 v. több F.-at ujból összesodornak és ekkor a fonatot cérnának s zsinegnek, v. kötélnek nevezik, még pedig cérnának, ha az összesodort fonalak vékonyak, zsinegnek, ha vastagok, kötélnek, ha az összesodort fonatok zsinegek. A F. sajátossága az anyagon kivül a sodrás mértékétől is függ. Kevés sodrattal biró F. lágy és simulékony, s az ilyen fonál vetüléknek alkalmas, mig az erősen sodrott, nagyobb szakító erővel biró és rugalmasabb fonalakat láncfonalaknak használják. A F. részint mátringolt, részint csévélt alakban hozatnak forgalomba. A vetülékfonalak csévéi kisebbek és pincops-nak, a láncfonalak csévéi nagyobbak és warcops-nak neveztetnek.
A F. sajátosságainak s használhatóságának megállapítása vagy a F.-vizsgálat kiterjedhet: 1. A F. finomsági számának és egyenletességének megállapítására. A finomsági szám gyors megállapítására a hosszegységü mátring sulyának visszás értékét veszik. A hosszegységü mátringot az 1. szövegábrán jelzett motollán készítik, mely számláló készülékével a körülforgást és ezzel a fonál hosszát jelzi.
[ÁBRA] 1. ábra. A fonál finomságát jelző készülék.
A suly megállapítására ugyancsak az ábrán látható mérleget használják, melynek beosztásán a suly helyett azonnal a finomsági számot lehet leolvasni. A fonal egyenletességét megfigyelés alapján itélik meg. Az ábrán jelzett motollára a F. olyképen lesz felvetve, hogy a menetek között egyenlő közök keletkezzenek, illetőleg hogy a F.-ak párhuzamos elrendezést nyerjenek, mely az egyenletesség megfigyelését lehetővé teszi.
[ÁBRA] 2. ábra. Sodrásszám számláló.
2. A F. sodrás-számának megállapítását a 2. ábrán jelzett készülékkel végzik. A vizsgálandó F.-at az ábrán látható 2 kampó hasítékába kifeszítve helyezik el, s forgattyuval visszasodorják addig, mig a F. anyaga teljesen laza, amit a készüléken levő nagyítóüvegen megfigyelnek. A visszaforgások száma és iránya adja a sodrás-számot és irányt a befogott darabra vonatkozólag, amelynek hossza 1 angol hüvelyk v. 25 millim. szokott lenni. A sodrás-számot az angol hüvelykre vagy a meterre szokás vonatkoztatni.
[ÁBRA] 3. ábra. Hartig-féle fonálszakító gép.
3. A F. tartósságának megállapítását a 3. ábrán jelzett géppel végzik. Ezen ábra a Hartig-féle szakítógép vázlatát mutatja. Az e fonál az f és d pofák közé lesz befogva. A d pofa c vonórud segélyével b rugóval és ez a huzócsavarral áll kapcsolatban. A c vonórudba g fogasrud van ágyazva, mely a rugó megnyulásának arányában h fogaskerékről lefejtődik s igy az i rudon 1evő k irón a rugó nyulásának, tehát az erőnek mértékében felfelé mozgattatik. Az l papiros, melyre a k irón az erő fokozatát rajzolja, az állványhoz van erősítve, de a k irón a mozgató szerkezettel együtt vizszintes irányban a fonal nyulásának arányában tovahalad s igy az l papiroson az erő és nyulás folytonos változásának görbéjét nyerik. Ha a kezdőpontból vizszintes vonalat, a görbe végpontjából erre függőleges vonalat huznak, zárt területet nyernek, mely munkaterületnek neveztetik.
[ÁBRA] 4. ábra. a szakított fonálmunka területe.
A munkaterület görbe vonala az anyag sajátsága szerint változik és lehet homoru, domboru, erősen meghajlott stb. A 4. ábrán a vetülékfonalak jellemző munkaterülete látható. Ennél az ab vonal a fonal nyulását a szakításig, bc vonal a szakító erőt és abc terület a szakítási munkát jelzi. Lényeges hatása van erre a F. nedvességének, miért is a vizsgálatok állandó mérséklet és nedvességi fok mellett végzendők (+ 18-20° C. és 55-56-56% nedvesség); hatása van továbbá a szakított hossznak is és ezért a munkaterületet mindig állandó hosszra (méterre) szokás vonatkoztatni, még pedig méterkilogrammban kifejezve.
4. A F. anyagának, illetőleg az anyag mibenlétének vizsgálatát kütönböző módon végzik. Annak megállapítására, hogy a fonal növényi vagy állati terményből készült, sokszor igen egyszerüen járnak el, t. i. visszasodorják és széthuzzák a F.-t és a szálvégek alakját figyelik meg, a seprőszerü egyenes végek növényi, a bozontos és göndör végek pedig állati eredetre vallanak; vagy meggyujtják a fonal végét és megfigyelik a F. égését, hamuját és az égett rész szagát, mert a növényi szálas anyagok lánggal égnek és hamut adnak, mig az állati szálas anyagok égetett része gömbölyded végü és kellemetlen szagu; v. végre maró lugban főzik a F.-at és a főzés folytán szenvedett sulyveszteséget figyelik meg, mert a növényi részek lugban főzve nem oldódnak s igy sulyuk nem változik, mig az állati szálas anyagok teljesen oldódnak. Ha az anyag csoportját ilykép megállapították, annak osztályát néha igen egyszerü módonjelölik meg, mert az egyes osztályok jellemző sajátságai néha igen elütők. Igy a gyapjut a selyemtől ez utóbbi hossza és finomsága alapján, a pamutot a len- és kendertől ugyancsak az utóbbiak hossza és a rostszálak egyenlőtlensége alapján lehet megkülönböztetni.
Ámde az osztályok fajait vagyis a rostszálakat, a gyapjukat és selymeket egymástól megkülönböztetni nehezebb feladat és ezt csak górcső segélyével lehet megoldani. Minden fajnak sejtcsoportja ugyanis különbözik bizonyos tekintetben a szomszédos fajnak sejtjeitól; ha tehát a vizsgálandó anyagot 200-300-szoros lineáris nagyítás mellett vizsgáljuk, ugy ennek alapján az egyes fajok mibenléte is megállapítható.
A F.-t akkor mondják finomabbnak, ha átmérője kisebb. A finomság fokozatának megállapítására azonban nem az átmérőt szokás lemérni, mert ez pontosan ki sem vihető, hanem sulyát és hosszát. Leggyakrabban a hossz és suly viszonyával, vagy a sulyegységre eső hosszal jelölik a finomsági számot, némelykor azonban a suly és hossz viszonyával, vagy a hosszegység sulyával is jelölik. Selyem F.-nál ezen utóbbi eljárás divik, mig a többi anyagoknál az előbb jelzett eljárás. A számozás alapjául mindenkor egy bizonyos suly- és hosszegység választandó. Az 1873. évi bécsi nemzetközi kongresszus elhatározta, hogy a régebben divatos különféle suly- és hosszegységek helyett a számozás alapjául a méter és gramm veendő és az ilyen számozást internacionális vagy metrikus számozásnak nevezik. F. (ném. Faden, ol. Braccio, Passo, ang. Fathom), a méterrendszer elfogadása előtt a tengerészek által használt hosszmérték a viz mélységének, vagy a tenger felületén valamely vonalmenti kiterjedésnek a meghatározására. A F. mértéke az egyes nemzeteknél nem volt egyforma, igy az angol F. (Fathom) 5,77, a hollandiai F. (Vaam) 5,95, a francia F. (Brasse) 5,14, a venetiai F. (Passo Veneto) 5,50, a spanyol F. (Braza) 5,63, a portugáli F. (Braça) 5,54, a svéd F. (Famn) 5,63, a dán F. (Faon) 5,95 és a hamburgi F. (Faden) 5,44 bécsi lábnak felelt meg. 120 F.-t egy kabel-hosszaságnak v. egyszerüen kabel-nek neveztek, mely kabel tengerészetünknél 100 bécsi öl hosszasággal birt. A mi számításunk szerint tehát egy kabel csaknem egyenlő volt 1/10 tengeri mértfölddel. Ma már az itten említett nemzetek mindannyia elfogadta a francia méterrendszert, kivlévén Angliát, ahol az angol inches, feet s yard hosszmérték van használatban. L. még Fathom.
(Nemathelminthes), az állatország Férgek körének egyik osztálya, melybe ez idő szelrint a buvárok egy része két rendet vesz fel, a tulajdonképeni Fonálférgeket (Nematodes) és a Buzogányfejüeket (Acanthocephali). A tulajdonképeni F. teste megnyult, fonál v. orsóforma, több rétegü, fölületén majd sima, majd gyürüs kutikulával fedett, mellső csúcsán a szájnyilás van, melynek közelében és környékén igen gyakran kiálló ajkak, szemölcsök és sörték emelkednek. A himnél és nősténynél gyakran elütő alaku és szerkezetü hátsó testvég majd farkká nyult, majd megrövidült és kerekített. Az alfélnyilás a fark csúcsához közelebb, v. attól távolabb a hasoldalon nyilik, s csak ritkán a test hátulsó sarkán. A test hátsó végének hasoldalán igen gyakran szabályosan rendeződött szemölcsöket, u. n. farkszemölcsöket találunk, melyeknek száma és elhelyezése a fajokra jellemző. A bőr, v. kutikula alatt finoman szemcsézett matrix, s ez alatt a bőrizomtömlő terül el, mely szalag, v. orsóforma hosszizomrostokból áll. A bőrizomtömlőt néha a kutikulának a test hosszában futó négy szalagforma megvastagodása szakítja meg, melyek közül kettő a test két oldalára, egy a hát-, másik a hasoldalra esik, s ezért ezeket oldal-, hát-és hasvonalaknak is nevezik, a két utolsót azonban együtt középvonalaknak is nevezik, de igen gyakran hiányozhatnak is, mig ellenben az oldalvonalak soha. Eme fővonalak között azonban léphetnek fel u. n. mellékvonalak is. Az oldal- és középvonalaknak megfelelő finoman szemcsézett állományban bizonyos szervek foglalnak helyet, igy nevezetesen az oldalvonalak alatt a test két oldalán a kiválasztó edények futnak, mig a középvonalak alatt egy-egy fő idegköteg halad. A kiválasztó vagy oldaledények a test mellső részében a hasoldalra hajlanak, s annak közepén összefolynak az ugynevezett kivezető nyilásba. Az idegrendszer a garat körül fekvő gyürüből és az ebből mell- meg hátrafelé futó nehány idegből áll, melyek közül a közéPvonalak alatt végig futókat hát- és hasidegnek nevezik. A valószinüleg tapintásra szolgáló szemölcsökön és söréken kivül csak még egyszerü festékfoltos suemeket ismerünk néhány szabadon élő fajnál. A testüreg a bélcsatornát és a tenyészszerveket zárja magába. A bélcsatorna egyenes lefutásu, hurkok nélkül, az aránylag hosszu garatból s az emésztőbélből áll. A garat szivattyu gyanánt működve a folyékony táplálék felvételét eszközli, belső ürege igen keskeny, rendesen háromszögletü chitin csővel béllelt és vastag izomréteggel borított, hátulsó vége igen gyakran egyszer vagy kétszer hagymaszerüen felduzzadt, de nem mindig nyilik közvetlenül az emésztőgyomorba, mert egyeseknél (Strongylidae) előbb egy ugynevezett szájtokba, melynek szegélyén és belsejében gyakran állkapocs, vagy fogforma kiemelkedések vannak. Az emésztőbél egy sejtrétegü cső saját izmok nélkül.
Nehány Anguilluida himnős nemzedékének kivételével vmennyi fonálféreg váltivaru, a himek majdnem mindig kisebbek a nőstényeknél és testüknek hátsó vége leggyakrabban befelé kunkorodott, e mellett az ivarnyilások is más-más helyen feküsznek, a női ivarnyilás p. a test közepén v. mellső harmadában (Gordiust kivéve), mig ellenben a himivarnyilás állandóan a test hátulsó végén. A himeknek csaknem kivétel nélkül közösülő szervük van, melyet spikulának neveznek s amelyet külön izmok mozgatnak. A spikulák száma 1-2 s v. egyformák, v. különbözők, de lehet még mellékspikula is. Ha a spikulák hiányoznak, helyettük a himivarnyilás körül karélyszerü szemölcsök jelennek meg (Trichina), vagy pedig a kloaka körül ernyő-, harangforma függelék lép fel (Strongylidae), mely közösüléskor a női ivarnyílást befogja s ezt közösülő táskának (bursa copulatrix) nevezik. A tenyészszervek a himeknél és nőstényeknél vagy páros, vagy páratlan, néha igen hosszu tömlők, amelyeknek hátsó végében a peték és ondószálak fejlődnek, mig további részei a petevezeték és ondótartó s illetőleg herevezeték és ondóhólyag. Egyrészök vastagburku petét rak le, amelynek burkán belül néha már az ébrényfejlődés is megindul, mások ellenben eleveneket szülnek (Trichina, Filaria). Csaknem valamennyi fiatal korában átalakul, melynek lefolyása alatt többször vedlik. Az ébrényfejlődés ideje a különböző fajoknál igen változó, amig p. a Trichinanál alig tart 24 óráig, addig az Ascarisnál több hónapra terjed. A fiatalok, eltekintve ivarszerveik hiányától, főleg fejüknek és farkuknak szerkezetével különböznek a kifejlettektől. Több élődinél a fiatalok előbb köztigazdába tolakodnak, melynek szerveiben betokozódnak, anélkül, hogy ivarérettekké lennének, másoknál a fiatal egy ideig szabadon él és testének szerkezetével a Rhabditis nemre emlékeztet, miért is Rhabditis-lárva nevet visel (Strongylidák, Dochmius, Ascaridák, Heterakis fajok). Életmód tekintetében v. élősködnek, még pedig állatokban és növényekben egyaránt, vagy pedig szabadon, nedves földben, iszapban, korhadó szerves anyagokban, édes vizben és tengervizben élők. Egy részök életöknek csupán egyik szakát töltik mint élődiek, mig a másikat mint szabadon élők s ezen időszak majd a lárva, majd az ivarérett korra esik (Gordiidae, Mermithidae). Ez idő szerint ezernél több fajukat ismerjük, melyeknek legnagyobb része élősködő, de elég tekintélyes a szabadon élők száma is. Kövült fajt csak igen keveset ismerünk, még pedig a Mermis és az Angillula nemekhez tartozókat.
Az eddig ismert fajokat 8 családba sorolják. Az Enoplidiae család fajai a legnagyobb részben tengerben, kisebb részük édes vizben és nedves földben tenyészik. Legközönségesebbek a Dorylaimus Duj. fajok. Az Angillulidák családjának fajai részint szabadon élnek, részint élődiek. (L. Angvillulidae és Ecetevicke.) A Gordiidae családnak egyetlen neme ismeretes mintegy 34 fajjal (l. Gordius). A Mermithidae családba szintén csak egy nem tartozik mintegy 15, részben hiányosan ismert fajjal, melyek valamennyien fonálformák, szájuk 6 szemölcsü; ivarérett állapotukban bélcsatornájuk hátulsó vége csenevész, a himek farkán 3-4 sorba rendeződött számos szemölcs emelkedik. A fiatalok rovarok testüregében élősködnek, különösen pillangókban. Egyenesszárnyuakban és födeles szárnyuakban, de ritkábban pókfélékben és szárazföldi csigákban. is. A kifejlettek a földbe vándorolnak s itt aztán ivarérettek lesznek. A Mermis nigrescens Duj., különösen egyenes szárnyuakból ismeretes, mig a M. albicans Sieb. bogarakból és lepkékből. A Filariidae család valamennyi faja élődi, legértékesebbek a Filaria fajok (l. Filaria). A trichotrachelidák fajai szintén élősködők, a Trichosomum Rud. fajai házi emlősökben és szárnyasokban, mig a Trichocephalus és Trichina fajok az emberben élősködnek. A Strongylidae család fajai kifejlett állapotban valamennyien gerinces állatokban és különösen emlősökben élősködnek. Az ide tartozó nemek következők: Eustrongylus Dies., Strongylus Rud., Dochmius Duj., Cucullanus Müll. a pontyból. Az Ascaridae család számos faja szintén kivétel nélkül élődi. Az ide tartozó Oxyuris vermicularis L. faj különösen a gyermekek vastag- és végelében élősködik s néha kellemetlen viszketegséget okoz.
(növ.), igy nevezte Sadler a Psilurus Trin. pázsitot, mások az arankát meg a Filágot nevezik igy; l. Parlagggyapja.
l. Fürészek.
(Croisé), 3 fonalas sávolykötésü szövet (l. Alapkötések), melyet gyakran keresztbeszőttnek is neveznek.