(hangkő). Finom szemü nefelin kőzet, hol az alapanyagot üveges ortoklasz (sanidin) nefelin képezi, ezeken kivül lehet benne Leucit, Noseau, Hauyn, Plagioklas földpát, Augit, Amfibol, Magnetit, Apatit, Titanit, nagyon ritkán Biotit, Olivinit, de quarcot eddig nem találtak. Szine világosszürke vagy zöldesbarna, némelyikben nagyobb a sanidin vagy a nefelin és leucit szemek porfirossá is teszik (porfiros fonolit), az amigdaloid szövet elég gyakran fordul elő, melyeket különféle zeolitok töltenek ki. Megkülönböztetnek nefelin F.-ot és leucit F.-ot (leucitofir). Közép-Olaszországban, Róma táján Bracciano-tó körül fordul elő. A F. mint harmadkori eruptiv kőzet, magas kupokat alkot: Csehországban (Teplitz, Marienberg, Aussig mellett, Klein-Priesen); Németországban (Siebengebirge, Saurenberg, Eifel, Salzhausen); Franciaországban (Auvergne, hol vékony táblákra elválva fordulelő s házfedésre használják. Mont-Dore, Haute-Loire); Magyarországban kevés helyt ismeretes (Fruska Gora északi lejtőjén, Rakovác és Ledinc völgyében, Péterváradon, hol egészen trachitos küllemü); Hoffmann pedig Pécsről (Kövesdhegy és Szamár-hegy) ismertetett krétakoru F.-ot.
nem egyéb mint nefelin-bazalt. l. Bazalt.
l. Fonétika.
Az akusztikának azon része, mely a hang erősségének mérésével foglalkozik. A F. körébe tartozik annak a meghatározása is, hogy mennyivel csökken a hang erőssége különböző közegekben terjedve tovább. E téren különben csak kevés számu mérés történt. A kérdéssel legbővebben Vierordt foglalkozott, ki méréseit a még éppen észrevehető hangérzetre alapította. A különböző testek hangvezető képességét p. oly módon hasonlította össze, hogy meghatározta, mekkora az erőssége annak a hangnak, mely egy bizonyos testen áthaladva, fülünkkel még éppen észrevehető. A mérés feltételezi, hogy képes legyen bizonyos erősségü hangot minden időben előállítani. Vierordt ezen célból különböző nagyságu golyókat különböző magasságból fémlapra ejtett. Különböző anyagok hangvezető képességét meghatározva, az adott hangnak intenzitását ugy határozta meg, hogy felkeresett olyan testet, melyen a hang áthaladva, még éppen észrevehető. Heller Ágost a hangvilla hangjának erősségét ugy mérte, hogy a hangvillával együtt hangzó levegő-oszlop rezgéseit vékony hártya segítségével üvegszálra vitte át, melynek kitéréseinek nagyságából következtetett a hang erősségére. Oberbeck ugyanezen célból a mikrofont használja fel, melyre egy rezonátor rezgéseit átvive, elektromos ellenállása periodikusan változik, mi egy közbekapcsolt galvanometeren felismerhető. V. ö. Vierordt: Die Schall- und Tonstärke. Tübinga 1885.
általában mindazon, a test különböző pontjain, legállandóbban azonban a test mellső és hátsó végén nyiló mirigyek, melyeknek viztiszta, folyékony váladéka a levegőre jutva, vékonyabb vagy vastagabb fonállá szilárdul. Legközönségesebbek e mirigyek a pókféléknél, különösen pedig a tulajdonképeni Pókoknál (Araneina), amelyeknél mindig a test hátulsó végén nyilnak, továbbá a lepkék között az ugynevezett Fonólepkék (Bombycidae) hernyóinál, melyeknél aztán majdnem mindig a test mellső végén szájadzanak a külvilágba. E mirigyek fürt-, tömlő- stb. alakuak és számuk, különösen a pókoknál, igen változó, néha még az ezeret is megközelíti, mig ellenben a fonólepkék hernyóinál már nagyon csekély, rendesen kettő van.
(Phonopore), Langdon Danies által feltalált készülék, melynek segítségével Morse-rendszerü telegrafálásra berendezett vezetékeken a Morse-féle telegrafálással együtt és egyidejüleg lehet távirni. L. Telegráf.
a pókok testének hátsó végén lévő 4-6, igen ritkán 2, párosával rendeződött, leggyakrabban hengeres, csőforma kiemelkedések, melyek közül a felsők és az alsók háromizüek, mig a középsők csupán kétizüek. Csúcsukon, vagy ritkábban belső vagy alsó oldalukon számos apró csövecske áll ki, a fonómirigyeknek tulajdonképeni kivezető csövei. A F. rendkivüli mozgékonysága közreműködik a hálószövésnél. L. Pókok.
v. textilanyagok elnevezése alatt mindazon anyagok értendők, melyekből fonalakat vagy szöveteket készíthetnek. Ezek eredetüket tekintve 3 csoportba osztatnak, u. m. ásványi, állati és növényi termékekre. Az 1. csoportbeliek közül említésre méltó az azbeszt (l. o.), mely tüzálló fonatok és szövetek készítésére szolgál, továbbá a nemes fémek drótjai (l. Arany, Ezüst és ötvözeteik), melyeket másnemü fonalakkal cérnáznak és diszszövetekre és himzésekre használnak s végre a többi fémek drótjai, melyekből köteleket és szitaszöveteket készítenek. A 2. csoportbeliek 2 osztályra oszlanak, u. m. a mirigyváladékok és a szőrnemüek osztályára. A mirigyváladékok legjelesebbje a selyem, amely a gubóról nagyobb hosszban fejtődik le s ezért a szorosabb értelemben vett fonás alá nem kerül, hanem csak cérnáztatik. A szőrnemüek legjelesebbje a gyapju, mely a juh velőmentes szőre, de említésre méltó még az angora-kecske szőre, mely mohairnek neveztetik, továbbá a lama-kecske és a teveszőr. A 3. csoportot l. Fonónövények.
v. textilipar, a szálas termények fonásával, a fonalak bármely módon való összekapcsolásával, szövésével és ezen kelmék kikészítésével foglalkozó ipar. Magyarországon még tulajdonképen nem nagyipar, olyan tudniillik amint azt Ausztriában, Német-, Francia- és Angolországban látjuk. Behozatalunk ezen cikkekben külföldről évenként átlag 200 millió frtra tehető. Ezen iparág három irányban van hazánkban képviselve: gyári-, kézmű- és háziipar által. A gyáripart összesen 41 vállalat képviseli 4669 munkással. A F. mint háziipar igen tekintélyes Magyarországon. Népiparként, t. i. csak családi szükségletre csaknem mindenütt üzik; kereseti háziipari jelleggel, mint főfoglalkozás azonban csak a következő ágai birnak: Csipkeverés; ezzel foglalkozik (Bars, Zólyom, Sáros és N.-Küküllő vmegyékben) 676 nő; fonás és szövés (különösen Nógrád, Bereg, Zemplén, Brassó, Borsod és Vas vmegyében) foglalkozik 54 férfi és 2675 nő; posztószövés (különösen Brassó, Vas és Nyitra vármegyékben): foglalkozik 831 férfi és 133 nő; szőnyegszövés, mely legelterjedtebb Torontál, Mármaros és Csik vármegyékben, ahol ezzel mintegy 200 nő foglalkozik. Ide tartozik még a női kézimunka, varrás, kötés és horgolás, mint háziipari foglalkozás, mellyel rendszeres kereset céljából foglalkozik 3629 nő; ezenkivül ide veendők a különböző himzésekkel és varrottasokkal foglalkozó háziiparosok (különösen Pozsony, Kolozs, Brassó, Háromszék és Csik vármegyékben), kiknek száma legalább 1000-re tehető, valamint a Brassó, Fogaras és Udvarhely vmegyékben elterjedt csergekészítés, mellyel ott szintén mintegy 500 nő foglalkozik. A F. nagyobbmérvü felkarolására a kereskedelmi miniszterium legujabban igen nagy mérvü akciót fejt ki, melynek eredménye már most az, hogy Rózsahegyen és Kőszegen még ez év folyamán két nagy pamutfonó- és szövőgyár fog létesülni, összesen mintegy 600 mekanikai szövőszékre berendezve, Selmecbányán pedig a kötőipar szélesebbkörü meghonosítsára és elterjesztésére tétettek intézkedések, végül tetemesen ki fog bővíttetni az első székely szövőgyár Sepsi-Szentgyörgyön.
(szövő-, rost-, vászonnövények, növ., l. a mellékelt képet), az olyanok, amelyekből szövésfonásra vagy vászonnak való anyagot, növényszőrök v. növényrostok alakjában kapunk.
A F. számos növénycsaládban oszlanak szét s nagy hasznuknál fogva bőségben termesztik. A legnevezetesebb F. a mályvafélék (a gyapot és Hibiscus fajai, gambókender, Abelmoschus tetraphyllus, Sida retusa, Thespesia lampas és Urena sinuata, a majomkenyérfa), a kenderfélék, lenfélék, hársfafélék (jutalen, Corchorus, Triumfetta). a csanálfélék (a Boehmeria fajai: ramé, kinai fü, Urtica), a pálmák (arenga, Caryota, Attalea piassavája, kókuszrost), a pizangok (a Musa texilis manillakendere), az ananászfélék (agaverost, Fourcroya, ananászrost, a Bromelia karatas silkfüve, a Tillandsia usneoides rostja), a liliomfélék (ujzeelandi vászonfü), a vitorlásviráguak (a Crotalaria juncea szunnkendere, Spartiumfajok) közé tartoznak. Említésre méltók a Bombaceák (Bombax fajai, Eriodendron anfractuosum és Ochroma lagopus), a Datiscaceák, a Cordiaceák (Cordia latifolia), az asklepiadeák (Beaumontia grandiflora, Callotropis gigantea, Asclepias fajai), melyek mind növényselymet nyujtanak, továbbá az eperfafélék (papiroseper fajai), a Pandanusfélék (Pandanus odoratissimus), a pázsitfélék (espartofü). Legkiválóbb a gyapot, len, a kender meg a juta. Sok F.-et már emberemlékezet óta termesztenek, de csak az ujabb iparban viv ki magának kiváló teret, p. a juta, bizonyos fokban a kinai fü, ramé, a piassava, az agaverost, manillakender, kókuszrost, de a feldolgozásuk és használatuk kétségtelenül még jelentékenyen fog tökéletesedni. É.-Amerika gyapotjával az egész világ fölött uralkodik, de Ázsia a rostok különféleségével messzire tulszárnyalja. Főképpen Indiát kell itt kitüntetnünk, ahonnan még sokáig a legnevezetesebb szövő-fonó anyagokat kapjuk. Hazánkból főleg a lent meg a kendert említjük, több gyapotféle növénytermékünket (Epilobium spicatum, füz, selyemkóró, gyapjusás stb.) nem tudjuk értékesíteni.