(lat.) a. m. lyuk, nyilás.
d 'Orb (állat). A véglények törzsén belül a gyöklábuak osztályába tartozó rend. Egy- vagy többkamrás házuk mészből, ritkábban homokos (kovanemü) vagy chitines anyagból van felépítve. A mummulitokat kivéve rendesen legföljebb l-5 millim. nagyságot érnek el. A ház belsejét protoplazma tölti ki, ezen protoplazma állábakat bocsát ki a héj likacsain, vagy egy nagyobb nyiláson keresztül, amelyek kivül gyakran hálószerüen összeolvadnak egymással. Az állábak a mozgást és táplálkozást végzik. A F.-kat Janus Plancus (Bianchi) olasz tudós fedezte fel Rimininél az Adriai tengerparton 1730-ban, ahol 2 lat homokban 6000 F.-át talált. Később 1731. fedezte fel Beccari Bologna mellett kövült állapotban. A mostani tengerekben minden szélesség alatt és minden mélységben élnek. A tenger felületét is nagy mennyiségben borítják és annak sajátságos szinjátszást kölcsönöznek. Bár tengeri állatok, azért néha édes vizben is hosszasabban elélnek; a nagyobb folyók deltáiban és esztuariumaiban pedig gazdag F. fauna szokott élni. A viz sótartalmának a fogyásával fogy a F.-héjak mésztartalma is, példa erre: az erdélyi részek sósvizeiben élő Entzia tetrastomella Daday, melynek héja már egészen chitines. A tengerfenék anyagában, legyen az akár iszapos, akár homokos, akár növénnyel benőtt, akár növény nélküli, mindig vannak F.-k és igy volt ez a földünk történetének valamennyi korszakában. Sok márga, agyag és mészkő, főleg F.-héjakból áll, amint ezt már Ehrenberg a krétára nézve kimutatta. Magyarországban is sok kőzet fordul elő, amelyeknek összetételében a F.-k lényegesen részt vesznek, p. a mummulit- és orlitoid-mészkövek Buda vidékén és sok más helyen; alveolina- és daktilopora - mészkő a Bakonyban, spirolina - mészkő Perbálon stb. A F.-k felismerése sokszor igen nagy nehézséggel jár, mivel azon átalakulások, amelyeken a mészkövek keresztül mentek, a F.-héjakat igen eltorzítják. Sokszor csakis a kőzet elmállott felületén vagy a vékony csiszolatban látható, hogy az csakugyan F. héjakból áll. Ellenben agyagos kőzetekben a F. igen ép megtartási állapotuak, ugy hogy egyszerü iszapolás utján nyerhetők belőle a legszebb példányok. A F. állattani helyzetével sokáig nem voltak tisztában. Eleinte sokban tökéletesebb szervezetüeknek tartották és a kamrás fejlábuakhoz (cephalopoda) számították, Breyn mint ilyent Polythalamia néven vezette be az irodalomba. 1835. Dujardin volt az első, aki kimutatta, hogy a F. a fejlábuaktól sokban különböznek. D'Orbigny francia tudós a F.-kat eleinte szintén a fejlábuakhoz számította, de a lukacsos héjszerkezet és a sifó hiánya alapján a tulajdonképpeni fejlábuaktól megkülönböztetendő. Polythalamia F. névvel illette a fejlábuakkal (Polythalamia siphoniferis) szemben. Igy aztán D'Orbigny-nak a F. elnevezése lassanként általánossá lett. A F. elnevezés tehát a héj likacsos voltára vonatkozik, a latin foramen-ből a. m. luk.
D'Orbigny a ház alakja alapján a következő 7 csoportra osztja: 1. Monostega; 2. Stichostega; 3. Helicostega; 4. Cyclostega; 5. Entomostega; 6. Enallostega; 7. Agathistega. Schultze Miksa egyszerübben csoportosítja I. Monothalamia egykamrásak és II. Polythalamia az összes több kamrából álló, ezek ismét lehetnek: 1. Helicoidea, ahol a kamrák csigavonalban vannak elhelyezve; 2. Rhabdoidea, a kamrák egyenes vagy gyengén görbült vonalban vannak, egy vagy több sorban elhelyezve; 3. Soroidea, ahol a kamrák rendetlenül vannak elhelyezve. Ugyancsak a ház külalakja szerint osztályozza a F.-t Carpenter, Williamson, Schwager és Reuss is. Reuss 3 csoportra osztja a F.-t; 1. Likacstalan héjuak-ra, II. Likacsos héjuakra és III. Meszes csatornák által átszőt héjjal birókra. A likacstalan héjuak vagy homokos-kovagos héjuak, vagy pedig tömött porcellánhéjjal birók.
kisközség Krassó-Szörény vmegye facseti j.-ában, (1891) 542 oláh lak., a nadrági vasipartársaságnak itt vasércbányái vannak.
állatnevek mellett Forbes Eduárd (l. o.) nevének rövidítése.
az ugyanis nevü járás székhelye, Lothaia német birodalmi kerületben, 62 kilométernyire Metztől, vasut mellett. (1890) 9575 lak., skatulyakészítéssel. 1870 aug. 4. itt a franciák vereséget szenvedtek. Közelében Stiringen-Wendelnél, Kleinrosselnnél és Schöneckennél szénbányák és az elsőnél vasművek vannak.
kisközség Szepes vármegye poprádvölgyi járásában, (1891) 391 tót lak., kik háziiparszerüleg üzik a kosárfonást.
(talio), régi nyelvemlékeinkben (XIV-XV. sz.) a. m. viszonzás, megtorlás. P. Isten ő neki megforbatlván, melyet érdemlett (Bécsi kódex). Ekképen megforbotlá a császárnak rajta vett diadalmát (Heltai). - A F. elve a nemzetközi jogban a viszonosság név alatt irányadó kegyetlenségig, különösen ártatlan személyek ellen nem terjed, még akkor sem, ha az ellenfél, ami jelesül a vad törzsek részéről nagyon lehetséges, arra indokot szolgáltatna.
(Vorberg), kisközség Szepes vmegye tátrai j.-ában, (1891) 314 német lakossal, szeszgyárral.
Károly Ernő, német rézmetsző, szül. Düsseldorfban 1844 okt. 10. Szülővárosában tanult, azután Bécsben telepedett meg, majd 1879. a düsseldorfi művészeti akadémia tanára lett. Leginkább modern német és osztrák festők műveit metszi. Legjobb metszvényei: Luther vitája Eckkel és Lessinggel; Mária menybemenetele (Rubesntől); Csodálatos halászat (Rafaeltől) stb. Mint karcoló is működik.
(ejtsd: forbsz), 1. Archibald, angol hirlapiró, szül. Elgin skót grófságban 1836. 1870. a Daily News hadi tudósítója volt a német táborban, 1874. ugyanennek a lapnak K.-Indiából irt tudósításokat az éhinségről, majd a Karlista-háboruról, 1875-76. pedig a welsi herceg indiai utjáról; 1876. a szerb háboruról, 1877-78. az orosz-török hadjáratból irt tudósításokat. 1878. őszén a Daily News megbizásából Ciprusba ment, 1879. a Zulu-földre. Tudósításait összegyüjtve következő könyvekben adta ki: My experiences in the war between France and Germany (London 1871); Soldiering and Scribbling (1872); The war correspondence of the Daily News 1877-78; History of the war between Russia and Turkey (1878); Glimpses through de cannon smoka (1880); Chinese Gordon a succinct record of his life (1884); Souveniers of some continents (1885); William I. of Germany (1888); Havelock (1880). Legujabb munkái; Barracks, bivouacs and battles; The Afghan wars 1839-42 and 1878-80 (1892).
2. F. Eduard, angol természettudós, a zoogeografia egyik megteremtője, szül. Douglasban (a Man szigeten) 1815 febr. 12., megh. mint egyetemi tanár Edinburgban 1854 nov. 18-án. Egyetemi tanulmányai után Norvégiába utazott, ott a glecsereket tanulmányozta s megirta Notes of a natural history, tour in Norway c. munkáját, majd a Közép-tengert látogatta meg s ezt On the mollusca of Algiers and Bougia és Malacologia Monensis (London 1838) c. munkáiban irta le. Terjedelmesebb műve: History of British stanfishes (u. o. 1841). A természettudományt érdeklő tárgyaknak a vizből való kiemelésére a Dredge-t, vagyis az uszályos hálót ő használta először s az ő kezdeményezésére alakíttattak a British Association által a Dredge-bizottságok. 1841. a kis ázsiai partokat látogatta meg s erről Travels in Lycia, Milyas and the Cibyratio c. munkát irta (2 köt., London 1847). Mig odajárt a Kings Collegben, a botanika tanárává nevezték ki, majd a természetrajz tanára lett. Elkészítette Nagy-Britannia, majd az egész föld geologiai és paleontologiai térképét. Natural history of the European seas c. munkája halála után jelent meg (London 1859). Miután 1852. a londoni geologiai társaság elnökévé választották, edinburgi egyetemi tanár lett. V. ö. Wilson és Geikie, Memoir of Edward F. (Edinb. 1861).
3. F. Edvin, amerikai festő, született New-Yorkban 1839-ben, először állatfestéssel foglalkozott és pedig az Angolországból 1850-ben É.-Amerikába költözőtt Tait Arthur vezetése alatt, a polgárháboruban a Potomac-hadseregben vett részt és 1862-64. délen maradt és több csataképet festett vagy rajzolt. Visszatérve New-Yorkban a vadonban lefolyt harcoknak egy érdekes epizódját (1864 május 5-7.) ábrázoló festményét állította ki. A háboru befejeztével tájképeket és állatokat kezdett festeni. Műterme Brooklynben van.
4. F. Henrik O., angol utazó, szül. Drumbladban (Skócia) 1851 jan. 30. Természettudományokat tanult, 1878-83. beutazta a keletindiai szigeteket és botanikai kutatásokat tett. 1885. ápril havában Uj-Guineába ment, aug. 31. kikötött Port Moresbyben s szept. 25. az Owen Stanley-hegység felé indult, de csak 105 km.-nyire juthatott el. Egy második kisérlete (1886) szintén meghiusult. Munkái: A naturalist's wanderings in the Eastern Archipelags (London 1885); Three menths exploration in the Tenimber Islands in Tinner Laut (1884); Progress of an expedition to New Guinea (1886).
5. F. Jakab Dávid, angol természetbuvár, szül. Bolingtonban 1809 ápr. 20., meghalt Eliftonban 1868 dec. 31. Edinburgban 1833-60. a fizika tanára volt. Különösen a glecserek tanulmányozásával foglalkozott. Munkái: Travels trough the Alps of Savoy (London 1843); Illustrations of the wiscons theory of glacier motion (1845); The tour of Montblanc and of Monte Rosa (1755); Reply to Tyndall in Rendu's Théorie des glaciers (1860); Norway and its glaciers (1858); Papers on the theory of glaciers (London 1859); Experiments on the temperature of the earth (Edinburg 1846). V. ö. Shairp, Life and lectures of J. D. F. (London 1873).