Forgódaru

oly emelőgép, mely műhelyek, raktárak, rakodó-partok s vasuti rakodó helyeken egy oszlop körül forogva végezi emelő munkáját. L. még Daru.

Forgóhid

az a fajtája a mozgatható felszerkezetü hidaknak, amelyeknek hidaló (vas) szerkezete függőleges tengely körül elforgatható azon célból, hogy az áthidalt viziut irányában a közlekedést szabaddá tegyük.

[ÁBRA] 1. ábra. Kétnyilásu egyenlőkaru forgóhid.

A leggyakoribb berendezés az l. ábra szerinti, amelynél a forgócsap (forgástengely) és ennek alátámasztó pillérje a mozgatható hidszerkezet közepén van. Ez a kétnyilásu egyenlő karu F. A hid csukott állapotában a szerkezet rendszerint három ponton van alátámasztva: a két végén és azonkivül a középpilléren. Kinyitás előtt a végek alátámasztásait eltávolítják, hogy a suly csupán a középső csapra essék, s a szerkezet ezen csap mint forgástengely körül könnyü szerrel elforgatható legyen. A forgatásra a hid nagyságához (sulyához) képest kézi, gőz- v. hidraulikus hajtómű szolgál. A 90°-al való elforgatás által mindkét hidnyilás szabaddá lesz, s a hajók akadálytalanul haladhatnak át, ami a hidnak csukott állapotában nem volna lehetséges, minthogy a viz szine és a szerkezet alsó éle között nem elég a magasság a hajóközlekedés számára.

[ÁBRA] 2. ábra. Egynyilásu egyenlőtlen karu forgóhid.

Ahol a (rendszerint széles) középpillér beépítése meg nem engedhető v. nem célszerü, mint p. hajózó csatornákban, kikötőbejáratokban, ott a 2. ábra szerinti egynyilásu egyenlőtlen karu F.-at építik, amelynél a forgócsap (A) az egyik parton van és két nem egyenlő hosszu részre osztja a szerkezetet; a hosszabb kar hidalja át a nyilást, a rövidebb pedig egészen a part fölé esik s a (B) ellensullyal van megterhelve, hogy nyitáskor a hid lebeghessen, vagyis a szerkezet sulyvonala a forgáscsappal összeessék. Csukott állapotban a szerkezet az (a), (b) és (c) pontokon van alátámasztva. Ezen rendszerhez tartozik a Magyarországon létező két forgóhid is. Mindkettő Fiuméban van (magyar kir. államvasutak), az egyik a Fiumara csatornát, a másik a Recsina folyót hidalja át. L. Fiume.

Forgóizület

l. Izületek.

Forgópisztoly

l. Revolver.

Forgósurló

(bány.), az ércek előkészítésénél alkalmazott készülék, mely arra való, hogy az ércekre tapadt sárt és port lemossa, és egyszersmind a legnagyobb darabokat a kisebbektől külön válassza. L. Előkészítő eljárás.

Forgószél

általában egy barometrikus minimum körül keringő szélrendszer. A levegő a minimum körül spirális alakjában tódul befelé, még pedig a déli földgömbön egyértelmüen az óramutató járásával (l. Ciklon és Depresszió), az északi félgömbön ellenben ellenkező irányban. S amint a minimum egyik helyről a másikra vonul, a hozzá tartozó szélrendszer is kiséri utjában. Régebben a viharokat egyenes irányuakra és forgószelekre osztották, de jelenleg már ki van derítve, hogy az elsők - noha nagy távolságra egyenesek - szintén egy minimumhoz tartoznak, melynek szabálytalan az alakja. A F.-ek magasabb földrajzi szélességben ritkán szabályosak, legtökéletesebbek a tropusokban, hol a vihar kör- vagy ellipszisalaku tért foglal el, melynek átmérője 100 és 600 km. között váltakozik s melynek közepében a légnyomás rendszerint igen alacsony. Ott az izobarok a minimum körül majdnem köralakban huzódnak és valamely a hatáskörébe eső pontban a szélvész iránya közel egyezik az izobarokéval.

Népünk F. alatt csendes és meleg nyári időben kis területen hirtelenül kerekedett, kavargó szelet ért, mely könnyü tárgyakat, port, faleveleket felkap és a magasba sodorja. Ezek erősség tekintetében messze elmaradnak a forgatagoktól (tromba, Wind-, Wasser-, Sandhose), melyek lényegökben szintén F.-k, de melyekben a felszálló légáramlat nehéz tárgyakat is képes a magasba emelni. A forgatagok átmérője igen különböző, néha csak 1 méter, de van 1000 méternyi is. Nem érnek fel igen magasra, rendesen az alsó felhőkön alul maradnak, de erősségük gyakran oly nagy, mint a tropusi viharoké. A forgatag messziről nézve, mint tölcsér ereszkedik a felhőkről, melynek alsó végén, ha szárazföld fölött halad el, homokot kap fel, ugy, hogy hatalmas porfelleghez hasonlít, melyben néha elektromos kisülések is fordulnak elő, ez a homokforgatag, ha pedig viz fölött halad el, akkor azt turja fel és keringőzve szivja a magasba - vizi forgatag.

A tornadó szintén a F.-ekhez tartozik. Igen erős szélrohamok jellemzik, melyek sürü fellegzet, erős zápor, jég és dörgés kiséretében igen gyorsan tovahaladnak, ugy hogy egy helyen alig időzik többet egy percnél, de az is elegendő, hogy borzasztó pusztításokat vigyen véghez, melyek haladásának irányát élesen jelölik. A tornadó tulajdonképeni hazája Észak-Amerika. Tikkasztó meleg előzi meg, azután felfordított kupalaku földig érő felhő közeledik, záporrral és tomboló viharral, mely fákat leterít és házakat összedönt, mire gyorsan elvonul, ugy hogy az egész félelmetes jelenség inkább robbanáshoz hasonlít. Európában a tornadó a ritkaságok közé tartozik; nevezetes az a tornadó, mely 1892-ben május 31-én Novszkán (Horvátország) dühöngött. Mohorovicié zágrábi tanár jelentést irt róla a zágrábi akadémiának, melyből a következőket említjük: A tornadó délután 4 óra 16 perckor az Uj-Gradiska felé menő vonatot a sinekből kiemelte és az utolsó kocsit oly magasra fellódította, hogy az a távirdavezeték fölött 30 m. távolságra felrepült. Az erdőben fákat gyökerestül kiszakított; a leterített fák irányából a szél ciklonális iránya tisztán kideríthető. Egy 17 éves pásztorleányt felkapott a szél s elvitte 300 m. távolságra. A záporral 8 cm. hosszu és 3 cm, vastag jégdarabok estek.

Forgószér

(bány.), az ércek előkészítésénél alkalmazott készülék, melyen a finomre tört zuzóérc iszapjából ki lehet mosni a szinércport. L.Előkészítő eljárás.

Forgótorony

(ném. Drehthurm, ol. torre girante, ang. turning turret), páncélhajókon azon forgatható, vértezett, alacsony tornyok, melyekben a nehéz lövegek vannak elhelyezve. V. ö. Lövegek.

Forgótőke

rendszerint az üzleti tőke azon része, mely az üzlet forgalmának eszközlésére, illetőleg folytatására szolgál, közlekedési vállalatoknál a F. tőke azon része is, mely a forgalmi eszközökbe van befektetve; a gazdasági vállalatokban fekvő azon tőkék csoportja, amelyek a termelésnél csak egyszeri alkalmazást engednek meg s az egyszeri használat után v. az uj terménybe mennek át (termelésre fordított nyers anyagok), v. a termelésnél elenyésznek (segédanyagok, világító, tüzelő anyagok), vagy forgalomba hozva, birtokost cserélnek (terménykészletek, pénz). A F.-t tehát a gazdasági vállalatok folytatásához szükséges anyag-, termény, illetve áru és pénzkészletek alkotják. A F. tárgyai a termelésnél folytonos átalakulásban, közforgásban vannak s azért neveztetik az azokban rejlő tőkeérték forgó v. forgalmi üzemtőkének, szemben a többszöri használatot engedő tárgyakat (épületek, gépek, állatok) magában foglaló álló tőkével (l. o.) Minthogy a F. tárgyai a termelésnél csak egyszer használhatók, kell, hogy értékök a termeléssel előállított uj értékekben legalább is megtérüljön, különben vesztességgel dolgoznék a vállalat. F. minden gazdasági vállalathoz szükséges, mert nélküle sem az álló tőke, sem az emberi erő kellően ki nem használható; de a F. aránya egyuttal leglényegesebb kihatással van a vállalat jövedelmére is, mivel elegendő F. a szükségletek legelőnyösebb beszerzését és a termékek legelőnyösebb értékesítését teszi lehetővé. L. még Felszerelés.

Forgóvánkos

v. F. zsámoly, az a keresztbe álló gerenda az u. n. szálfakocsik padlója fölött (l. az ábrát), mely hosszu tárgyak (szálfa, gerenda, padló, deszka) szállításánál alzatul szolgál oly formán, hogy két ily kocsin hosszat fektetik (a vánkosokra) a rakományt s azt lánc v. kötél segélyével nyalábba kötik.

[ÁBRA] Szálfakocsi forgóvánkossal.

A vánkos a közepén csak körül fordulhat el, hogy a merev rakomány a két kocsi beállását a görbületekben ne akadályozza. A vánkos-gerenda két végén vas v. fapóznák vannak, melyek a rakományt közre fogják. Ha utóbbi elég szilárd arra, hogy a két kocsi ütközéseit kitartsa, ugy elegendő, ha a kocsik egymáshoz való állása a rakománynak a vánkoshoz kötése által van biztosítva, (ilyenkor az egész hasonlóan viselkedik, mint a forgó alvázas kocsi); ellenkező esetben szükséges a kocsik közé u. n. merev kapcsot tenni, mely erős (négyszögletes) és hosszat vasalt farudból és végeire erősített kapcsoló kampókból áll s utóbbiaknak a két kocsi-vonóhorogba dugása által iktattatik a kocsik közé.


Kezdőlap

˙