(lat.) a. m. borzasztó, rémítő.
(Phorminx), a hárfa és citerához hasonló régi görög huroshangszer, melyről Homer leggyakrabban emlékezik, mint olyanról, mellyel a régi hellen énekesek dalaikat kisérték.
pápa (891-896), előbb Portus püspöke. Az akkori idők pártviszályaiba keveredvén, VIII. János őt 876., minthogy Kopasz Károly ellenese volt, püspökségétől megfosztotta, mig 882. II. Márton ismét vissza nem helyezte. Midőn 891. a pápai trónt elfoglalta, spalatói Wido Sergius diakonust tette meg ellenpápának. Megh. 896 ápr. 1. VI. Sándor, aki spalatói Widonak hive volt, tetemét kiásatta és halálra itélvén, a városon keresztül hurcoltatta és a Tiberisbe vettette. Midőn azonban VI. Sándort nyomban rá a börtönben meggyilkolták. F. tetemét a Tiberisből kihuzták és a Szent Péter-templomban helyezték örök nyugalomra.
1. (Tai-vuan), a khinai birodalomhoz tartozó nagy sziget a khinai-tengerben, szemben Fu-kian tartománnyal, amelytől a mintegye 150 km. széles Fukiani-csatorna választja el, az é. sz. 21° 54' és 25° 19' közt 38803 km.2 területtel. Legészakibb pontja Foki v. Sziao-ki, a legdélibb a Déli-fok, a hol a F.-i csatorna választja el a Basi szigetektől. Az oblong alaku szigeten ÉK-ről DNy-felé széles, szénmészből és eruptiv kőzetekből álló hegylánc vonul végig, amelyet a khinaiak Tasannak hivnak s amely a közepe felé a Morrison-hegyben (3300 m.), É-on pedig a Szilvia-hegyben (3600 m.) éri el a legnagyobb magasságát. A hegység vulkáni természetéről a szolfatavak és fumarolák is tanuságot tesznek. A szigetnél a Kuro-Sivo tengeráramlat két ágra oszlik s mig a K-i parton minden törmeléket elhord, a Ny-i parton az iszap lerakodását elősegíti; ezért is a K-i partok magas és meredek szilákból állanak és elég hozzáférhetők, Ny-on laposak és itt a tengerfenék is nagyon szelid lejtőjü. A tengermelléki lapály azonban csak a sziget közepén szélesedik ki. Ugyancsak a Ny-i oldalon van néhány jó kikötő, mig a K-i oldalán a sziget alig hozzáférhető. A folyók számosak, de jelentéktelenek és gyakran ki is apadnak; a legnagyobbak a Tam-szui-ki, amely egy darabon hajózható is és a Tika. F. szigetéhez tartoznak még a következő kisebb szigetek: a Fukiani-csatornában a Pong-hu v. Pescadores, Ny-on a Pesa-szu, DNy-on a Lambay, DK-en a Botol Tobago és É-on a Pinnacle, Crag és Agin-court. F. a musszonok övébe esik; novembertől áprilisig az ÉK-i, májustól októberig a DNy-i az uralkodó; az eső gyakori, Kelungnál az évi esőmennyiség állítólag 3 m. É-on az esős évszak télen, D-en pedig nyáron van. Az évi középhőmérséklet körülbelül 20°. A növényzet már trópusi jellegü; a főbb termékek: kender, földi dió, déli gyümölcsök, rizs, szerám, dohány, cukornád, mango, banána, areka-pálma, kávé, cinchona; a magaslatokat kámforfa-erdők árnyékozzák be. Az Aralia papyrifera és egyéb hasznos fák a hegyek közt teremnek meg; az előbbinek beléből készítik a khinaiak az ugynevezett rizspapirt. A 35 emlős és 128 madár közül, amelyek itt laknak, csak 57 faj sajátja F.-nak. Medve, szarvas, vaddisznó, a pangolin (Manis), egy fácán és egy majom a nagyobb állatok. A veszélyes pápaszemes kigyó is előfordul a szigeten. Az ásványországi főtermékek: a szén, különösen Kelang és Tamszui bányáiból, a kén, petroleum és a só. A lakosság, amelynek számát 3 millióra becsülik, részint khinaiak, részint benszülöttek; az előbbiek, amelyek tulajdonképeni khinaiakra és hakkakra oszlanak, leginkább a sik vidéken laknak. A benszülöttek, akik valószinülaeg a malajokhoz sorolhatók, szintén kétfélék; a hegyek alján lakók félig civilizáltak; őket pepo-hoanoknak hivják; a hegyek belsejében lakók még vadak, a khianiak szang-fanoknak (a. m. vadember) nevezik. Az ipar jelentéktelen; a forgalom elég élénk; mintegy 32 millió frankra becsülik.Főbb cikkei a kivitelnek: kender, kámfor, szén, déli gyümölcsök, kén és cukor; a bevitelé az opium. A külföldiek számára is megnyitott kikötők forgalma (1889) 240 hajó 144000 t. tartalommal. A sziget belsejében a jó utak száma csekély; két vasuti vonal is van a szigeten; a táviró vonalak hossza; 367 km. A sziget, amely azelőtt Fukian khinai tartományhoz tartozott, most külön tartomány; fővárosa: Thai-pe-fu; az idegenek előtt megnyitott kikötők: Thai-van-fu, Ta-kao, Tam-szui és Kelung. A khinaiak, bár a Pong-hu szigeteken már régen megtelepedtek és igy bizonyára a szomszédos F.-t is már régen ismerték, csakis a Juan-dinasztia korában (1278-1368) tesznek róla említést. A portugál hajósok már a XVI. sz.-ban tesznek róla említést; a hollandiak 1622. szállották meg a Pong-hu szigeteket és kevéssel utóbb F.-án is megalapították Tai-vuan helyén az első gyarmatukat; Zelandia nevü erődjüknek azonban már alig láthatók romjai is. A hollandokat ugyanis 1661. Csen-Csin-Kong khinai kalózvezér kiüzte és innen tul a khinaiak nagy számmal vándoroltak a szigetre, a benszülötteket a hegyek közé szorítván. 1771 aug. 26-tól szept. 12-ig rajta tartózkodott Benyovszky Móric és ott Huapo benszülött főnököt segítette ellenségei ellen. 1871. a benszülöttek néhány japán hajótöröttet öltek meg, amiért japán csapatok a szigetre törtek. A japánok és khinaiak közt a háboru kitörését csak Parkes angol konzul akadályozta meg. A sziget a khinaiaké maradt, de ezek 500000 tael fizetésére kötelezték magukat. 1884. a franciák is megkisérlették a sziget elfoglalását, de sikertelenül. 1858. nyitották meg az idegenek előtt az első kikötőket. V. ö. Lócy: Khinai birodalom 331-343 l. Corner, A Tour through F. from South to North; A Proceedingsben (1878).
2. F., kormányzóság Argentina határán Paraguay felől a Rio Pilcomayo és a Teuco-Vermejo közt, 115600 km.2 területtel, 5000 lak.; nagyobbára ismeretlen. Fővárosa F. a Paraguay jobb partján, mintegy 1000 lak. - 3. F., öböl Afrika K-i partján, l. Ungama-öböl. - 4. F., tenger-szoros F.-sziget és a Ponghu v. Pes-cadores-szigetek közt.
(lat.) a. m. alak, megszabott külső alak; a régi római jogban többféle alkalmazásban. F. a mekanikában és kémiában, l. Képlet.
(lat.), az ágost, hitv. ev. egyház egyik legfontosabb történeti okmánya, sok helyütt szimbolikus könyve, mely azonban általános érvényre sem Németországban, sem hazánkban nem emelkedett. Keletkezését több tudós ev. lelkész, tanár és fejedelem azon igyekezetének köszönhetni, melynélfogva azok egy egységes, közös lutheránus hitszabályzó okmány létesítésén fáradoztak. 1574. a torgaui gyülés alkalmával készítettek ilyen hitvallást (torgaui cikkek) és aláirták azt. U. a. évben Andreae is készített egy ilyet és azt a szász teologusoknak megküldötte. Többek közt Chemnitz Mártonnak is, ki azon iraton több módosítást eszközölt, s igy módosítottan társaival együtt elfogadta. Ez az ugynevezett sváb-szász Konkordia. Mivel azonban ezen két uj okmány sem teremtette meg az óhajtott egyetértést: 12 nagytekintélyü hittudós 1576. a Wittenberg melletti Lichtenburg nevü várban összejött, hogy ott a szász választó-fejedelem és társai kivánatára egy uj egyezségokmányt szerkesszenek. Ezek azután megbizták Andreae-t, Chemnitz-et, Chytraeus-t, Musculus-t és Körner Kristófot, hogy azt fogalmazzák. A megbizottak 1576 juniusában Torgauban jöttek össze. Tárgyalási alapul vették a két fentemlített iratot és elkészítették a torgaui könyvet. Ezt azután megküldték az ev. fejedelmeknek, ev. birodalmi rendeknek azon felhivással, hogy tegyék meg rá észrevételeiket. Az észrevételek beérkezte után a fentebb nevezett hat tudós 1577. a Magdeburg melletti bergeni kolostorban összejött és az észrevételek figyelembe vételével elkészítette a F., az egység formuláját, mely keletkezése helyéről bergeni könyvnek is neveztetik. Ezt aláirta 51 német prot. fejedelem (választó-fejedelem, herceg, őrgróf, gróf és püspök) és 35 birodalmi város. Az aláirók egyuttal kötelezték magukat arra is, hogy ezen F.-hez szigoruan ragaszkodnak. De ennek dacára sem jött létre az egyetértés, sőt még nagyobb zavarok keletkeztek, ugy hogy nemsokára nem ok nélkül Formula Discordioe (a viszály formulájának) kezdték azt az ellenfelek csufolni. Ágost, szász választó-fejedelem 3 évvel későbben, vagyis 1580 jun. 25. az ágostai hitvallás 50 éves örömünnepén, Drezdában, német nyelven kiadatta az egységalakzatot minden függelékével együtt, Liber Concordiae v. Concordienbuch c. alatt.
Magyarországon Nádasdy Ferenc vas- és sopronmegyei főispán volt az első, aki a csepregi kollegium után (l. o.) kinyilatkoztatta, hogy más ev. papot birtokain nem tür, mint olyat, ki a F.-t aláirja. Az 1610. márc. 28-30. zsolnai első ev. ág. hitv. zsinat pedig a VII. cikkben kimondotta, hogy csak olyan papjelöltek szentelhetők fel a lelkészi hivatalra, akik a Liber-Concordiae-t aláirják és hogy a szuperintendensek a F.-ra megesketendők. Az 1614. jan. 22., 23. szepesváraljai zsinat ezen határozatot VII. cikkében a papokra nézve szószerint ismétli, a szuperintendensi esküből azonban a F.-t kihagyja. A zsolnai zsinat VII. cikkének határozott tilalmát ismételték az 1622. szept. 1-én Semptben tartott konszisztorium határozatai is a II. cikkben. Az 1707. ápr. 3-10. napjain Rózsahegyen megtartott ev. zsinat, egy «articulus separatusban» külön cikkben, melyet legelől állapított meg, elfogadta (approbat) az 1530. ágostai hitvallás, az apologia, a smalkaldi cikkek, Luther kis- és nagy kátéja mellett a «Formula Concordiae»-t is és kárhoztatott (damnat) minden eretnekséget és szektát, melyet a kárhoztatott, de hozzájok csatolta a pietizmust is. Az 1791. szept. 12-től okt. 14. Pesten tartott ev. á. h. zsinaton, hittani, dogmatikai kérdésekről nem volt szó, hanem a «salvis dogmatibus» az egyházi alkotmányt, törvénykezést, biráskodást, iskola- és vagyonügyeit rendezte; éppen ugy az 1891. dec. 5. Budapesten összeült ev. ág. hitv. zsinat is.
l. Formula Concordiae.
(lat.), okirat és másnemü irásbeli fogalmazások készítéséhez szolgáló irománypéldák, melyek az egykori jogtörténetnek és általában a történetnek fontos segédforrásai. A legrégiebbek a frankok és nyugati gótok formulás könyvei, de a VIII. századtól fogva déli Németországban, Bajorországban és Alemaniában is akadunk ilyenekre. Ezeket Roziere Jenő gyüjtötte össze (Recueil général des formules, 3 köt., Páris 1859-71). Ujabban Zeumer K. gyüjtött F.-et a Monumenta Germaniae historica (Legum Sectio V. 1. Hannover 1882) vállalat számára. A régibb gyüjtemények közül Marculf szerzetesnek kétkötetes gyüjteménye (660 körül) volt a leggazdagabb és legelterjedtebb. A IX. századból való a Formelbuch des Bischofs Salomo III. von Konstanz, melyet Dümmler E. adott ki (Lipcse 1857). Három formulakönyvet a Karolingok idejéből és egyéb az istenitéletekre vonatkozó formulát kiadott Rockinger Lajos a Quellen u. Erörterungen zur bayerischen und deutschen Gesch. c. folyóiratban (7-ik köt., München 1857-58). A pápai kancelláriának egyik legrégibb formulakönyve a Liber Diurnus (625 és 751-ből), melyet Roziere adott ki (Páris 1869) Sickel (1889). Magyarországra nézve Kovachich Márton György gyüjtötte össze a formulákat 1790-ben. (Formulae solennes styli in cancellaria, curiaque regum, foris minoribus ac locis credibilibus, autheticique regni Hungariae olim utitati. Pest, 1709. 1. r. XXIV CCVI és 583 lap.) A későbbi közép korból számtalan formulakönyv maradt reánk. Külön-külön ki kell emelnünk még a következőket: Summa curiae regis, közölte Stobbe O. az Archiv für Kunde österreichischer Geschichtsquellen-ben (XIV. kötet, Bécs 1855); Theodorich von Bocksdorffs Gerichtsformein, Buhlau H.-tól (Zeitschrift f. Rechtsgeschichte, I. köt., Weimar 1861); Protzan Arnold Summula dictaminum-.át Wattenbach adta ki (Codex diplomaticus Silesiae, (V. köt., Boroszló 1862); Formelbuch des königl. Notars Henricus Italicus, kiadta Voigt János (Bécs 1863); Baumgartenberger Formelbuch, kiadta Bärnwald, a Fontes rerum austriacarum-ban (II. szakasz, 25. köt., 1866); Ciolek Szaniszló Liber cancellariae c. művét Caro J. nyomatta le (két részben 1871-74). Végül megemlítendő még a Thorner Formelbuch, melyről Prutz H. és Steffenhagen szólottak az Altpreussische Monatsschrift c. folyóiratban (6. és 8-ik köt., Königsberg 1869 és 1871). A F.-et a XVI. században a retorikák és az u. n. cimkönyvek szorították ki.
(lat.) a. m. bizonyos alakot, kifejezésmódot ad valaminek, megkülönböztet.
(ol.) a. m. pékné, péklány; Rafael állítólagos kedvesének neve.