l. Fütés.
l. Forráspont.
(állat), l. Százlábuak.
(állat., Plectognathi), a csontoshalak alosztályának egyik rendje, a koponyával és egymással is mozdulatlanul összenőtt közti- és felső állkapcsokkal; az alféluszónak átellenében fekvő hátuszóval, hasuszók nélkül; fésüforma kopoltyukkal; légjárat nélküli uszóhólyaggal; csontpikkelyes, tüskés vagy csupasz bőrrel. Szük szájuknak felső szegélyét csak a közti állkapcsok teszik ki. A melluszók előtt fekvő kopoltyunyilás igen keskeny és fedője a bőr alá huzódott. Egyesek közülök, mint a Tetrodom, Triodon és Diodon üreges garattáskájukba levegőt vehetnek fel s ennek következtében gömbbé fuvódott testükkel, még pedig hasoldalukkal fölfelé, a tenger fölületére emelkedhetnek. Uszóhólyagja csak az Orthagoriscus-nak nincs. Csigolyáik száma igen csekély és bordáik rendesen nincsenek. Az idetartozó mintegy 117, néhány Gymnodantes-családba tartozó faj kivételével, mindannyi tengeri és 17 nembe, meg 2 családba tartozik. Egyik család a Sclerodermi csontpikkelyes v. érdes bőrrel, főleg a forróövi tengerekben élő fajokkal. Ide tartozó nemek a Triacanthus Cuv., Balistes Cuv., Monacanthus Cuv. és Ostracion Art. Második család a Gymnodontes, a madár csőrére emlékeztető szájjal, melyet különösen a rákok és csigakagylók héjainak feltörésére használnak. Ide tartozó nemek a Triodon Cuv., Tetrodon L., melynek egyik faja a Tetr. fahaka Hasselg. a Nilusban és Nyugat-Afrika más folyóvizeiben él; a Diodon Günth és az Orthagoriscus Bl. Schn. A Diodon fajok tüskés testüek.
(állat, Pharyngognathi), a csontos halak (l. o.) alosztályának egyik rendje, összenőtt garatcsontokkal, mellső részükben tagolatlan tüskékből álló hát-, alfel- és hasuszókkal; mozgékony felső- és közti állkapoccsal; fésüforma kopoltyukkal, légjáratnélküli uszóhólyaggal v. cikloid- vag ctenoid-pikkelyekkel, v. mind a kettővel. A család legfontosabb jeleme a garatcsontok összenövése, mután azonban a Tüskeparás halak (Acanthopteri) és a nyilt hólyaguak (Physostomi) között is vannak összeforrt garatcsontuak, e család körülirása nem éles, s e miatt egyes buvárok az ide tartozó fajokat a tüskeparásokhoz sorolják. Ez idő szerint 75 élő nembe tartozó, mintegy 640 faja ismeretes 4 családból, melyek közül csak a Chromidae családban vannak édesviziek, mig a többiek tengeriek. Ide tartozó családok: Pomaceutridae, Labridae, Embiotocidae és Chromidae. Legérdekesebbek a Labridae család fajai, melyek majdnem mindannyian ragyogó szinü, partlakó halak, igen vastag ajkakkal, ide tartozó nemek a Labrus Cuv., Crenilabrus Cuv., Ctenolabrus C. V., Cheilimus Cuv., Epibulus Cuv. stb. Husuk ehető.
(növ., synandrus), az olyan növények, melyeknek a himszála v. a himgömbje összeforrad egymással, l. Fészkesek.
(növ., gamopetalus v. sympetalus, monopetalus) a. m. egyszirmu (l.o.) v. forrtszirmuság (gamopetalia) a szabad szirmoknak kivételes összeforradása, p. a csöves szirmu s a Gentianához hasonló Saponaria hybrida L., melynek csöves szirma 5 szabad szirom összeforradásából támadt. - Forrtszirmuak (Gamopetalae) Endlicher rendszeréből átvett, ma is feltartott növénycsoport, a kétsziküek nagyobb serege, melyet az összeforradt, egytagu, de felfelé bizonyos számban külön maradt szirom tüntet ki. Nagyobb csoportjai: az erika-, kankalin-, csengetyüke-, ragadvány- és ébenfaképüek, a csöves és ajakasszirmuak, a sodort-bimbósak és csoportos viráguak.
(lat.) a. m. véletlen, vakeset; személyesítése a szerencse és sors istennőjének, gyakran fortunával egybetéve.
(Vergilius Aeneiséből vett idézet) a. m. talán egyszer jól fog esni, ha erre is gndolunk. Gyakran igy idézik: Et hoc meminisse juvabit.
Nils, svéd festő, szül. Risabergában 1842 dec. 17. Párisban tanult Bonnattól. Itt állította ki először 1872. saját arcképét, azután 1877. egy akrobata - családot (jelenleg a gothenburgi muzeum tulajdona), majd 1888. A hős halála c. nagy képét, mely egy haldokló katonát ábrázol a Notre-Dame-templomban, amint a becsületrend keresztjét és az egyházi kenetet felveszi. Későbbi műveiért nagy arany érmet kapott.