Bourbon county székhelye Kansas É-amerikai államban, 160 km.-nyire Topekatól, a Marmaton partján, vasuti csomópont, (1890) 11946 lak., szénbányákkal, jelentékeny iparral és kereskedelemmel. F. fontos katonai állomás.
Sebastian county székhelye Arkansas É.-amerikai államban a határon az Arkansas partján, vasut mellett, (1890) 11291 lak., élénk pamut-, fa-, liszt- és gabonakereskedéssel; az Indian-territory számára fölállított birósággal.
(igy is: Fors Fortuna, mindkettő a ferre gyökerétől), a rómaiaknál a sorsnak és szerencsének istennője, minden váratlannak és kiszámíthatatlannak forrása. Kultuszának megalapítójául általában Servius Tulliust veszik föl, kit rabszolganő fia létére egész a trónig juttatott s kivel a monda szerint még szerelmi viszonyban is állott. Hogy mily elterjedt volt tisztelete, bizonyítják számos szentélye, a temérdek ránk maradt fogadalmi felirat ugy a provinciákból, mint Itáliából, a rendkivül sok istenkép, különösen bronzszobrocskák, de meg a legkülönfélébb jelzők egész sora, melyekkel a kultuszban tisztelték. Állítólag már maga Servius több templomot emelt neki, igy két templomot Fors Fortunának a Tiberis mellett a városon kivül, továbbá egyet a forum boariumon. Mint a kedvező szerencse istennőjének, legáltalánosabb neve F. bona, F. obsequens, ki tisztelőinek kérését meghallgatja, F. Felix (csak medaillonokon s pénzeken); ellentéte a F. mala, F. viscata (csalfa), dubia (kétes). Állandó szerencsét nyujt a F. manens, stabilis, csak kevés időre a F. brevis. Római felfogás szerint az állam saját külön F.-jának oltalma alatt áll; ilyent három név alatt ismerünk és pedig F. populi romani, F. publica citerior és F. populi rom. quiritium primigenia név alatt. Mint nyilvános istennővel különösen az egyes osztályokhoz való viszonyában találkozunk, igy van F. patricia, equestris, plebeia (templ. a Tiberis mell., a városon kivül, ünnepe jun. 24), továbbá praetoria, libera (szabadoké) stb.; sőt egyes testületeknek, családoknak, egyes személyeknek és helyeknek is megvolt a maguk Fortunája. A közhitet követve a császárok is személyes istenképpen tisztelték Fortunájukat, kit aztán a nyilvános kultusz F. augusta név alatt tisztelt s kivált mint F. dux (utaskisérő) és F. redux (szerencsés hazatérés istennője, számos oltárral s Domitianustól emelt templommal) részesült az alattvalók tiszteletében. A Rómán kivül fennálló kultuszok közül leghiresebb volt a praenestéi és antiumi. Leggyakrabban álló nőnek ábrázolták - sokszor sisakosan - ki baljában bőségszarut, jobbjában pedig evezőt tart, mely gyakran golyóra nehezedik; ezen ábrázolata régi, de mindenkor divott, a golyón néha maga áll. Említett attributumai oly kizárólagos szimbolumává lőnek az istennőnek, hogy magukban is helyettesíthetik; nem ily tipikusak egyéb attributumai, mint p. a mérce fején vagy mellette, kalászok, kerék, a pénzeken különösen hajóorr, néha meg szárnyak. Ülve is ábrázolták az istennőt, de rendesen csak az állandóság jelzésére. A F. Isis és F. panthea. ábrázolatain ez attributumokhoz más istenségek jelvényei járultak. V. ö. Preller-Jordan, Römische Mithologie; Roscher, Lex. der griech. u. röm. Myth.; Baumeister, Denkmäler.
a Kanári-szigetek (l. o.) régi latin neve.
1. Imre (Szerencsés). Gazdag, tekintélyes kitért zsidó, ki körülbelül 1495-1526 Budán mint a kir. udvar meghitt embere szerepelt. Az egykoru héber kutforrások tanusága szerint zsidó neve Snéor (a latin Senior korrumpált alakja), mellékneve Sálmán, keresztény szájon Salamon volt. Etel-nek is nevezé magát. Apja Efrájim volt. F. tiltott szerelmi viszony következtében, melyet már mint két fiu atyja folytatott egy keresztény nővel, elfogatott, és a kegyetlen halálbüntetéstől csak kitéréssel tudott menekülni. A már ekkor is (1505-10 körül) tekintélyes ember keresztatyja Perényi Imre nádor volt, kitől a Szerencsés Imre nevet nyerte. Zsidó felesége és gyermekei a ghettoban maradtak, ő maga pedig egy kolozsvári keresztény nőt vett el, akitől született fiát később megölték Boroszlóban. F. kölcsöneivel és a kamara ügyeiben tanusított jártasságával csakhamar nagy tekintélyt szerzett II. Lajos és Mária előtt. Mint Szalkay László, esztergomi érsek és kancellár kegyence és tanácsadója, ugy látszik, 1520. alkincstárnok lett. Pénzvágyánál, roppant önzésénél és jellemtelenségénél fogva, a többi főurhoz hasonlóan, nagyot ártott az ország különben is bomlott pénzügyeinek. Már 1521., Nándorfehérvár eleste alkalmával azzal vádolták, hogy hanyagságból és rossz akaratból a felmentéshez szükséges pénzt és fegyvereket későn indította utnak. F. tanácsára veretett a király oly hamis pénzt, melynek valódi értéke csak fele része névleges becsének. Az 1521. budai országgyülés ehhez bizonyos kikötésekkel beleegyezését adván, F. befolyása még inkább emelkedett. De már 1524., midőn az udvari párttal szembeszállt a folyvást erősbülő Szapolyai-párt, a rendek többek közt Verbőczy István hatalmas támadása következtében az u. n. «félzsidónak» alkincstárnoki állásától való elmozdítását is követelték. 1525. máj. a rossz pénz s az országos inség miatt főleg a zsidót tették felelőssé és II. Lajos királytól, ki F.-t nagyon kedvelte, a gonosztevő elégettetését követelték. F. hiába iparkodott a Fuggerekre (l. o.) áthárítani a vádakat; a király kénytelen volt a vizsgálat megindítása céljából a budai csonkatoronyba záratni. Báthory nádor közbenjárása folytán csakhamar kiszabadult, sőt az udvar részéről elégtételt is nyert. De a zsidók folytonos emlegetése által felbőszített csőcselék a nemesség fegyveres népének és szolgáinak támogatásával a budai zsidók házait megrohanván (1525 jun.), félig lerombolta, F.-t is kifosztotta és kincseit elrabolta. A dühös tömeg elől maga is csak nehezen menekülhetett vendégeivel a hátsó ablakokon keresztül. F., ki a háromnapi zendülés alkalmával látta az udvari párt tehetetlenségét, Szapolyaiékhoz közeledett. Verbőczynek bemutatott egy pénzügyi tervezetet, mely hathatósan segítene a kincstár bajain. A jul. elején tartott hatvani gyülésen nem is beszéltek már F. ellen, sőt a Fuggerektől elveendő rézbányákat kezelés végett rá akarták bizni. A királytól is nagy kölcsönei fejében a már régebben birt budai harmincadon kivül a pozsonyit is zálogba kapta, 1526 máj. a királyi pár megbizásából és «az ország bonyodalmaiban el nem igazodó» rendek kérelmére F. mutatta be a királyi jövedelmek jegyzékét, fontos leleplezések kiséretében, melyek fényt vetnek az országnagyok gonosz üzelmeire. Kevéssel a mohácsi vész előtt meghalt. Halálos ágyán forma szerint visszatért a zsidó vallás kebelébe, melyhez kényszer folytán történt kitérése után is mindig ragaszkodott. A budai zsidók ellen emelt vérvádat meghiusította. Volt hitsorsosainak Prágából szándékolt kiüzetését megakadályozta. Vádolt zsidókért mindig közbenjárt; elszegényedetteknek alamizsnát osztogatott. Jegyzeteit zsidóirással vezette. Hitéhez ragaszkodása különben egyetlen szép jellemvonása F.-nek, kinek erkölcstelen, pazarló, uzsorás volta mind az országnak, mind a zsidóknak nagy ártalmára volt. V. ö. Kohn Sámuel, A zsidók története Magyarországon, U. a., Héber kutforrások és adatok Magyarország történetéhez. (Tört. tár. 1880.) Fraknói, Magyarország a mohácsi vész előtt.
2. F. Matthaeus, a XVI. század elején élt magyar humanista, ki Egerben 1528. halt meg. Életéből csak annyit tudunk, hogy 1520. Brodarich-csal Olaszországba ment, s 1521. a pádovai egyetemen hallgatott. Megfordult Velencében is s itt 1522. Aldusnál bő kritikai kommentárral kiadta Seneca: Naturales Quaestiones-eit. E könyvében nagy tudománnyal, különböző kéziratok alapján megjavítja Seneca e természettudományi művét oly sikeresen, hogy a római iró szövegének ujabb magyarázói is gyakorta hivatkoznak rája. V. ö. Weiss M. F., Egyetemes Philologiai Közlöny, 1888. évf., 346-362. l.
Venantius Honorius, püspök, l. Venantius Fortunatus.
német népies irányu könyv a XVI. sz.-ból, amely valószinüleg spanyol eredeti után F.-nak és fiainak (akiknek varázskalapja és feneketlen pénzeszacskója volt) sorsát beszéli el. A F.-mese egyik részének legrégibb forrása a Gesta Romanorum (l. o.); első német kiadása 1480. jelent meg. Azóta sok átdolgozást ért s csaknem minden nyelven vannak feldolgozásai. Magyarul verses kidolgozásban már a XVI. sz. folyamán, prózában pedig 1651. (Lőcse) jelent meg ily cimmel: «Az Fortvnatvsrol iratott igen szep nyajas beszédü könyvetske. Miképpen az ő Erzsényéhez és kévánt kedves Süvegetskéjéhöz jutván és több történt sok dolgairól. Melly most Németből Magyarrá fordíttatott az szep Ujságokban gyönyörködőknek kedvekért». V. ö. Lázár Béla: A Fortunatus-mese az irodalomban. (Bpest 1890).
(ejtsd: -sön) Róbert, angol botanikus, szül. 1813 Berwick közelében, megh. 1880 ápr. Skótországban. Mint tanult műkertész eleinte az edinburgi botanikus kertben működött, azután Chiswick-ben a Horticultural Society kertjébe jutott. 1843. ennek az intézetnek megbizásából Kinába utazott; hazatérvén, Khina flóráját, a téa, gyapot és más hasznos növény termesztését ismertette. Three years wanderings in the northern provinces of China (2. kiad. London 1847, 2 köt., németre ford. Himly, Götting. 1853.) 1848. a keletindiai kompánia megbizásából ismét Khinába utazott, hogy a Himalája téaültetvényei részére a legjobb fajtákat megszerezze s a Tsientangon felfelé menve Hokouba, a fekete téa kereskedelmi piacára jutott. Ezt az utját Two visits to the tea-countries of China (London 1852, 3 köt. 3. kiad. 1853; németül az első utazás leirásával együtt, Lipcse 1854) c. munkájában bocsátotta közre. Mint a chelseai növénykert igazgatója a keletindiai kompánia megbizásából 1853-56. uj utra indult, s ezt Residence among the Chinese: Inland, on the coast and at sea (London) munkájával ismertette. 1857. az É-amerikai kormány megbizásából ujra Khinába ment s téa- és más magvakat gyüjtött. 1860-63. Japánt utazta be s Jedo and Peking (London 1863) c. munkát irt róla. F.-nak nagyszámu leletázsiai növénynek Európába való átültetését köszönjük.
Mariano, spanyol festő, szül. Reusben, Tarragónia tartományban, 1839 jun. 11., megh. Rómában 1874 okt. 21. 1857. elnyervén az akadémia nagy diját, Rómába ment és ott szorgalmasan tanulmányozta a régi mesterek műveit, de mikor a háboru Spanyolország és a marokkói császár között kitört, ő is elment Prim tábornok seregével és 5-6 hónapig lelkesedéssel tanulmányozta a Kelet érdekes népét. Elhagyván a Keletet, ragyogó szinezésü, szemfényvesztő-elegánciáju rokokóképeket festett, melyek Párisban olyan tetszést keltettek, hogy Goupil, párisi műkereskedő elhalmozta megrendelésekkel. 1870. állította ki Goupilnál La Vicaria c. képét, mely egyszerre a legünnepeltebb festők egyikévé tette. Most Rómában telepedett le. Egymásután keletkeztek képei: A modell megszemlélése, melynek fény- és szinhatása szinte hihetetlen. A szinpadi próba stb. Utolsó művével, A Porticii parttal elhagyta a rokokó-festés terét és a természet egészen kendőzetlen, hü visszaadására törekedett. Befejezetlenül maradt a tetuáni ütközetet ábrázoló nagy festménye. Aquarellképei közül kitünnek: A marokkói szönyegkereskedő, A Keleti kávéház stb. Rézkarcai: A holt arab, A pásztorfiu, A szerenád, Az olvasó, A tamburinjátszó, Az invalid, Az anachoréta, A barátja holttesténél busuló arabs stb., megkapó, zseniális művek, egészen a Goya modorában. Művészete kozmopolita jellegü, követői is spanyolok, olaszok, franciák egyaránt, akik még mai nap is az ő nyomdokában haladnak. V. ö. Davillier, F. sa vie, son oeuvre, se correspondance (Páris 1875); Yxart, F. Noticia biografica critica (Barcelona 1881); Yriarte, F. (Páris 1885).
(ejtsd: -vén), Allen county székhelye Indiana É.-amerikai államban, a Maurnee forrásfolyóinak a S. Joseph és S. Mary összefolyásnál, fontos vasuti gócpont, (1890) 35393 lak.; fémiparral, különösen eke-, kerék- és kaszálógépgyártással, kocsi-, butor, orgona-, szappankészítéssel, sörgyártással és malomiparral. Az 1794. alapított és Wayne generálisról elnevezett városnak kereskedelme is igen élénk.