(ejtsd: -villiem), falu Inverness skót grófságban a Kaledonia-csatorna bejáratánál, a Ben Nevis közelében, a Loch Eil könyökétől K-re, (1891) 856 lak. Egykoron fontos erősségét, amely 1715 és 1745. a Stuartok érdekében föllázadt skót hegyi lakókat visszaverte, Monk építette; most nagyobbára romokban hever.
(ejtsd: -vört), Tarrant county székhelye Texas É.-amerikai államban, a Trinity mellett, vasuti gócpont, (1890) 23076 lak. Itt van a Pan Handle nevü marhatenyésztő társulat székhelye nagy Stockyardokkal, elevátorokkal és malmokkal. A kereskedelmi forgalom évenként 30 millió dollár. Közelében Arlington Heights, téli tartózkodási hely, szép kilátással a Trinity-völgyre.
(lat., gör. agora), a rómaiaknál köztér, piac, nyilvános hely a városokban vásár, gyülekezés, törvénykezés céljából. Rómában vagy 18 ilyen nyilvános tér volt, melyeknek a maguk külön célja szerint következő nevök volt: törvénykezés tere (F. civile), kereskedelmi tér (F. venale), marhavásár (F. boarium), zöldség- (holitorium), hal-, hus-, sertés-piac (piscarium, macellum, suarium) stb. De a főfő köztér (közönségesen ezt is szoktuk érteni) a F. Romanum vagy magnum (most Campo di Vaccino) a Kapitolium és Palatinus domb között, mely a kereskedelmi és politikai világ érintkező helye volt. Eredetileg ingoványos hely, melyet Tarquinius Priscus király száríttatott ki s vétetett körül oszlopos csarnokokkal, melyek üdülésre és sétehelyekül is szolgáltak a nap heve ellen. Hossza körülbelül 220, szélessége 35-50 méter, s csak az a csodálatos, hogy ezen, a nevetségességig kis térségen annyi épületet és emlékművet tudtak összezsufolni, s hogy annyi ember el tudott rajta férni. Szép templomok diszítették a F.-t, u. m. Saturnus temploma a Kapitolium tövében, valamint Janus és Concordia temploma, a Palatinus tövében pedig Vestáé (mellette volt a Regia nevü épület, a pontifex lakása) és később a Dioskurosoké. A F. két részre oszlott: a tulajdonképeni F.-ra keleten, ahol régebben a plebeiusok szoktak gyülekezni, s a másik, magasabb, nyugati részre (neve Comitium), amelyen eredetileg a patriciusok foglaltak helyet s melyen voltak: A Curia Hostilia (szenatus helye), a Carcer Mamertinus (részei: Robur a. m. börtön és Tallianum a. m. kivégző hely) és a Rostra nevü szószék. A város nagyobbodtával a F.-t is növelték és gyönyörü oszlopos csarnokokkal, u. n. bazilikákkal (ezek voltak állítólag a keresztény templomok alapjai, ilyenek valának: a Basilica Porcia, Sempronia, Opimia, később Augusztus alatt az Aemilia s főkép a Julia) és ujabb templomokkal (Templum Divi Caesaris, Minervae stb.) diszítették. Később térszüke miatt a F.-t észak felé bővítették is, ugy hogy a hozzá füződő ujabb tereknek és építményeknek egész sorozata keletkezett, u. m. F. Julium, Augusti, Vespasiani, Nervae v. transitorium, Traiani, ez utóbbin volt a Basilica Traiani a császárnak maig fenmaradt oszlopával, melyre e császárnak a dákok ellen viselt hadi tettei voltak följegyezve. A F.-t már teljesen kiásták (Pietro Rosa, Dutert stb.) s gondos őrizet alá vették a romokat, amelyek segélyével a F.-nak hajdani pompáját könnyü a képzeletben kiegészíteni.
Egyéb városokban a F. más nevekkel (igy F. Appii most Treponti, F. Julii Galliában, nem messze Massiliától, Julius Caesar nevétől, most Fréjus; Forum Julium v. Foroinlium a venetek földjén, most Cividale stb.) kapcsolatban rendesen az illető helyeknek vásártartásra v. törvénykezésre való jogát jelentette. Volt még a római táborban is F., még pedig a vezér sátra előtti tér. Manap egyes törvényszékeket értünk a F.-okon, ahol a különöbző fajta pereket intézik; igy van F. cambiale a. m. váltótörvényszék, illetékes (competens) és illetéktelen (incompetens), utolsó (supremum), egyházi (ecclesiasticum) stb. F.
(lat.), a büntett elkövetési helyének birósága. Bünügyekben elsősorban ez az eljárásra illetékes biróság. Másodsorban tekintetbe jönnek a forum domicilii, a lakhely szerinti biróság; a forum deprehensionis, az elfogatás helyének birósága, a forum connecitatis, az összefüggés alapján illetékes biróság, és pedig tárgyi összefüggés alapján, ha valamely büncselekménynél többen mint részesek, bünpártolók v. orgazdák vannak terhelve; v. alanyi összefüggés alapján, midőn egyazon személyt több büncselekmény terheli.
l. Egyházi biróságok.
(ol. ejtsd: forca), a. m. erő. A zenében dinamikus kifejezés s rendesen con előraggal használják. - Forzando, forzato, sforzando v. sforzato rendesen rövidítve Fz., vagy sfz. használják s azt jelenti a zenében, hogy amely hangjegy felett e rövidített szótag áll, azt kiváló hangsullyal, szokatlanabb erővel kell kiemelni.
velencei előkelő család, melyből több államférfiu származott. 1. F. Ferenc, velencei doge 1423-57-ig. Alatta a köztársaság virágzása legmagasabb fokát érte el. Firenze, Ferrara, Mantova és Ravennával szövetségben megtörte a milanoi Viscontiak hatalmát s az 1441. kötött békében számos város (Brescia, Bergamo, Peschiera) került a köztársaság uralma alá. De szerencséjét és hatalmát irigyelték ellenségei, kiknek áskálódásai oda vitték a dolgot, hogy előbbb fia, Jakab került a börtönbe, hol megkinozták és azután Velencéből számüzték; azután pedig magát a doget, állítólag agg kora miatt, 1457 okt. 25. állásától felfüggesztették, mire a megtört ember nehány nap mulva (nov. 1.) meghalt. - 2. F. II. Ferenc, 1496. a velencei köztársaság követe volt I. Miksa császár udvaránál. - 3. F. III. Ferenc, szintén követi minőségben szolgálta a köztársaság kormányát különböző udvaroknál. Megh. 1790.
Hugo, olasz költő, szül. Zante szigetén 1779 jan. 26., megh. Angliában, Turnham Greenben 1827 szept. 10. Apja olasz születésü orvos volt, akit 1785. kineveztek a spalatoi kórház igazgatójának. De már három év mulva meghalt s ekkor családja visszatért Zantébe. Innen 1793. Velencébe jött, ahol korán megragadták lelkét az uj politikai ideálok. Már 16 éves korában annyira szerepelt a diákok között, hogy az inquizitorok sanda szemmel kezdték nézni viselkedését és menekülnie kellett. Előbb a páduai egyetemre ment, de onnan csakhamar Bolognába szökött, a hol beállt a Republica Cispadana vadász-ezredébe. Midőn Velencében megbukott az arisztokrata-uralom, F. lelkesülten sietett oda vissza és hivatalt is vállalt az uj demokrata kormány alatt. De az 1797-iki campoformioi béke csakhamar kiszolgáltatta Velencét Ausztriának és F. Milanoba ment, hogy az uj «Republica Cisalpina» szabadságát élvezze. Itt ismerkedett meg kora két legnagyobb költőjével, Parinival és Montival. Ismét katona lett és Firenzében állomásozva, megbarátkozott Niolinival is. Itt szerette meg Roncioni Izabellát is, amely szerelmének történetét azután «Jacopo Ortis»-ában irta meg. Bátran harcolt a Cento, a Forte Urbano, s a Trebbia melletti csatákban s hadnagyból kapitányságig vitte. Hősileg viselkedett a megostromolt Génuában is (1800), ahonnan a marengoi csata után Milanoba tért vissza. Ezentul kevés félbeszakítással jobbára itt tartózkodott, épp oly élénken foglalkozva a közügyekkel, mint az irodalommal. Az 1813-iki lipcsei csata után ismét felajánlotta kardját hazájának, de csakhamar le kellett azt tennie: már a következő évben az osztrákoké lett Lombardia és F., semhogy hüséget esküdjék a bitorlónak, számüzetésbe ment. Kis ideig Svájcban tartózkodott, azután Angliába ment, ahol sok küzködés közt élte napjait. Itt halt is meg; a kis Cheswicki temetőben hantolták el, ahonnan 1871-ben szállították el tetemét az olaszok Pantheonjába, a firenzei Santa Croceba. - F. leghiresebb munkája a már fentebb említett Le ultime lettere di Jacopo Ortis, melyet 20 éves korában irt, kétségkivül Goethe Werther-jének behatása alatt. E kis regény hősét is boldogtalan szerelem üzi öngyilkosságba; csakhogy a szerelem motivumához itt a hazaszereteté is járul, amennyiben Jacopo Ortis a campoformiol béke után menekülni kénytelen Velencéből és szerelmi bánatát a haza sorsán való kétségbeesés is sulyosbítja. Egyrészt a kor izlésének megfelelő világfájdalmas hangulat, másrészt a nemzeti elem erős előtérbe nyomulása Jacopo Ortis-t e század elejének egyik legolvasottabb könyvévé tették. De nemcsak e kettőnek köszönhette hirét, hanem eleven, plasztikus leirásokban gazdag nyelvének is, melyet illetékes olasz kritikusok a legelső modern prózának neveztek. - Verses művei sorában első helyen A sirok (I sepolcri) c. hosszabb költeménye áll, melyben a költő egy akkoriban kiadott és a sirok diszítését eltiltó rendeletből indulva ki, magas ódai szárnyalással elmélkedik a halálról, a nagyok dicsőségéről stb. Nagy gondolatok és klasszikus tökélyü forma e munkát Olaszország lirájának legértékesb termékei közé emelték. F. kisebb verseinek is a formatökély a főerénye, bár hangulata is, bizonyos melankólikus szentimentalizmus, vonzóvá teszik. Irt három tragédiát is (Tieste, Ajace, Ricciarda), de ezekben nem tudott szabadulni az Alfieri-utánzás nyügéből. Belefogott egy hosszabb Le Grazie c. költeménybe, mely talán legszebb alkotása lett volna s melynek fenmaradt töredékei is megkapóak; lefordította Homér Iliásának mintegy 11 énekét, de a hangot el nem találta; végre irt mintegy hat kötetre terjedő, jobbára irodalomtörténeti tárgyu tanulmányokat, melyek azonban nagyon hamar elavultak. - F.-val az olasz irodalomtörténet ujabb időben rendkivül sokat foglalkozik, nemzeti szempontból bizonyára tul is becsülve művei értékét. Antona-Traversi köteteket irt róla: Studi su M. F. (Milano 1884); U. F. nella famiglia (u. o.);. De' natali, della famiglia e della vita di U. F. (u. o.). Ezenkivül v. ö. Scotti, U. F. (Milano 1883); De Winckels, Vita di U. F. (Verona 1885). Két főműve körül egész kis irodalom keletkezett. Összes művei legjobb kiadása a Gori-féle (Firenze 1886) és az Orlandini-Mayer-féle (11 kötet). A Jacopo Ortis magyarul is megjelent. A sirok, magyarul Császár Ferenc Olasz költőkből és Radó Antal hasonló cimü köt.
Helgoland régi neve, 1. Forseti.
(állat, Ardea purpurea L.), a gémfélék közé tartozik. Szine barnásvörös. Biborgémnek is nevezik. Vándormadár. A halastavak, állóvizek környékén, a mocsarak hozzáférhetetlen pontjain gyakran órahosszat is leskelődik puhatestüekből, de főleg halakból álló eledele után. Igen kártékony, nagyon óvatos és szilaj madár. Csoportosan fészkel az erdőkben a fákon. L. Gémfélék.