Akilles, francia államférfiu, szül. Párisban 1800 nov. 17., megh. Tarbesban 1867 okt. 5. Mint a F., Oppenheim és társa cég alatt nyitott bankháznak tagja, már Lajos Fülöp idején is befolyásra emelkedett és 1842-48-ig a képviselőháznak volt kormánypárti tagja. 1848. Napoleon Lajos zászlójához csatlakozott és 1849. ujra választották a törvényhozó testületbe. Mint pénzügyi kapacitás csakhamar előtérbe lépett és már 1849 okt. 31. nyerte el a pénzügyi tárcát. 1851 okt. 14. ugyan leköszönt, de az államcsiny után ujra elvállalta ezt a tárcát, melytől azonban a Bourbonok birtokainak lefoglalását ellenző magatartása miatt 1852 jan. meg kellett válnia. Mint pénzügyminiszter többrendbeli érdemet szerzett, résztvett a Credit Mobilier megalapításában, a levélportó szabályozásában, a földadó méltányosabb elosztásában stb. Napoleon császár, méltatva tehetségeit, nemsokára szenátorrá, majd (1855) államminiszterré és a titkos tanács tagjává tette. Az 1860-iki pénzügyi válság napjaiban F. lemondott állásairól és emlékiratot terjesztett a császár elé, melyben Franciaország pénzügyét sötét szinben ecsetelte és arra kérte a császárt, hogy jövőre a törvényhozó testület hozzájárulása nélkül ne rendeljen el rendkivüli kiadásokat. Napoleon megfogadta tanácsát és 1861 nov. 14. megint pénzügyminiszterré tette. Ebben az állásban 1867 jan. 19-ig birta a császár bizalmát. Fia, F. Benő, tovább vezette a banküzletet, 1834-48-ig hasonlóan tagja volt a képviselőháznak, de később megvált a politikai küzdőtérről. Megh. 1858 julius 30. Egy másik (természetes) fia, Soubeyran b., csalárd üzelmei folytán bezáratott.
(ejtsd: fulón) József Ferenc, a nagy franc. forradalom legelső áldozatainak egyike; szül. Saumurban 1715., megöletett Párisban 1789 jul. 22. Atyja magasállásu hivatalnok volt. F. maga az osztrák örökösödési háboruban mint hadbiztos, a hétéves háboru alatt mint hadi főfelügyelő működött s azután Doué báróvá neveztetett ki. Nagy vagyonának alapja a hollandi Vanderdussen család örökösnőjével megkötött házassága volt. Kapzsi és szivtelen természete miatt sokan gyülölték. Éhinség alkalmával állítólag azt mondotta: «ha a népnek nincsen kenyere, egyék szénát». Midőn XVI. Lajos király a nemzetgyülés megnyitása után Neckert elbocsátotta (1789 jul. 12.) a gyülölt F.-ra bizta a pénzügyi tárcát, de ez csakhamar kénytelen volt juvisy-i jószágán elrejtőzni. Azonban a dühös nép elfogta és Párisba hurcolta, hol egy lámpaoszlopra akasztották fel. Mialatt fejét - szájában egy köteg szénával - végighurcolták az utczán, veje, Berthier de Sauvigny, a városház előtt szintén a nép dühének esett áldozatul.
(ejtsd: fuké), 1. Frigyes Henrik Károly de la Motte, báró, német költő, szül. Brandenburgban 1777 febr. 12., megh. Berlinben 1843 jan. 23. Főműve a valamennyi európai nyelvre lefordított «Undine» cimü mese (magyarra fordították Ábrányi Emil és ifj. Ábrányi Kornél). Irt azonkivül számos regényt, drámai és lirai költeményt, amelyek azonban költői érték tekintetében mögötte maradnak az Undinének.
2. F. Karolina Auguszta de la Motte, báróné, az előbbinek második neje, német irónő, a Briest-család ivadéka. Szül. Neunhausenben 1773., meghalt 1831 jul. 20. Sok regényt és elbeszélést irt. Ezek közül említésre érdemesek: Roderich (Berlin 1807); Das Heldenmädchen aus der Vendée (u. o. 1816); Frauenliebe (Nürnberg 1818); Ida (Berlin 1820); Die Vertriebenen (Jena 1823) és Briefe über Zweck und Richtung weiblicher Bildung (Berlin 1811).
3. F. Henrik Ágost de la Motte báró, porosz hadvezér, született Hágában 1698 febr. 4., kivándorolt normandiai szülőktől, megh. Brandenburg városában 1774 május 3. Gyermekkorában került a porosz udvarhoz mint apród; azután a hadseregbe lépett és a Küsztrinbe számüzött Nagy Frigyessel kötött barátságot. Frigyes trónralépte után megtette ezredessé és mind a sziléziai, mind a hétéves háboruban számtalan fontos hadi művelettel bizta meg (igy Prága ostroma közben, a landshuti s habelschwerdti csatákban). 1760-ban Laudon osztrák tábornok oly mesterileg operált Landshutnál, hogy F.-t állásának elhagyására kényszeíté; midőn pedig F. a király határozott parancsára előbbi állását ujra elfoglalta, Laudon háromszoros hadierejével szemben nagy vereséget szenvedett, maga is megsebesült és fogságba esett. A béke megkötése után visszatért Poroszországba, de állást többé nem foglalt el. Frigyes király a brandenburgi szekularizált prépostság jövedelméből kárpótolta hivét a szenvedtekért. V. ö. Mémoires du baron de la M. F., 1788. 2 köt. Életrajzát megirta unokája, a regényiró (Berlin 1824); E. von St., Der Feldzug des Generals F. in Schlesien 1760 (Kassel 1862).
(ejtsd: fuké), 1. Miklós, francia pénzügyminiszter, szül. Párisban 1615., megh. a pigneroli fogházban 1680. Pályája kezdetén Mazarint szolgálta, kit a Fronde ellen is támogatott. Ezért 1653. a pénzügy főintendánsává lett és ez állásában F.-nek a Mazarin által folytatott háboruk költségeinek fedezéséről kellett gondoskodnia. Eközben azonban a saját vagyonát növelte tiltott és alávaló módon és a fényüzés és hatalom utáni vágytól elkapatva, Mazarin bukására tört. Ezt a célt azonban nem érhette el, Mazarin halála után pedig nem ő, hanem Colbert lett XIV. Lajosnak pénzügyminisztere. Midőn F., bizván az özvegy királyné kegyében, most sem hagyott fel fondorlataival, Lajos őt 1661 szept. elfogatta. Három évig huzódó pör után a törvényszék végre számkivetésre itélte, mely itéletet azonban a király élethossziglani fogságra változtatta át. V. ö. Chéruel. Memoires sur la vie publique et privée de F. (2 köt., 1864); Bonnaffé, Le surintendant F. (1882); Laix, Nic. F., (2 köt., 1890).
2.Károly Lajos Ágost, francia tábornagy, l. Belle-Isle.
(ejtsd: fukjé) Henrik, francia publicista, szül. Marseilleben 1838. Volt közigazgatási hivatalnok, majd szülővárosában prefektusi főtitkár, később pedig a belügyminiszteriumban a sajtó-osztály főnöke, egyuttal pedig az About Ödön által alapított XIX. Siecle munkatársa. Irodalmi hirnevét a Gil Blas-ba Nestor és Colombine álnevek alatt 1878-88. irt cikkeivel szerezte; azután valódi nevével a Figaró dolgozótársa, végül az Echo de Paris egyik megalapítója lett. Különosen az irodalom, művészet és társad. élet köréből vett cikkeiben mestere a tollnak. Könyvei: Sagesse parisienne (1885); Au siecle dernier, seize monographies féminines (1888). 1889. képviselővé választották.
(ejtsd: fukjé-tenvij) Antal Quentin, a francia forradalom gyászos emlékü alakja, ki mint kérlelhetetlen, szigoru közvádló, rettenetes hirnévre emelkedett. Szül. Hérouelles-ben (Aisne) 1747., lefejeztetett Párisban 1795 márc. 7. Elébb a Chatelet felügyelője volt, de eladósodván, állását elvesztette s titkos rendőrkém lett Párisban. A forradalom fanatikus hive lévén, 1792 aug. 10. után Robespierre által az esküdtszék elnökévé, majd 1793. a forradalmi törvényszék közvádlójává neveztetett ki. Ez állásában a megvesztegethetlenség látszatát óva, szörnyü kegyetlenséggel és hidegvérrel vezette a rémuralom vérengzéseit. Ő vádolta be a Gironde követeit is s ő indítványozta a konvent előtt, hogy a törvényszéki teremben is vérpad állíttassék fel, amit még Collot d 'Herbois is megsokallott. Miután Robespierre-t és társait is vérpadra juttatta, a rémuralom bukásával maga is a nyaktiló alá került.
(franc. ejtsd: furázs) a lovak táplálására szükséges zab, széna, szalma, vagy az ezek helyettesítésére alkalmas egyéb termények. Fourageurs, a takarmány beszerzésére kiküldött katonák. Attaque en fourageurs, a. m. a lovasságnak - különösen lődöző tüzérség és gyalogcsapatok arca ellen intézett - rajokkal való támadása. Fouragiren (németes szóképezés), takarmányt szerezni. Megkülönböztetnek: zöld és száraz F.-ot. Az előbbi az, amikor a takarmányt a mezőkön szedik össze (kaszálják), az utóbbi pedig az, amikor a takarmányt a lakosok udvaráról, szérüiről stb. viszik el.
(ejtsd: fursámbó), város Nievre francia départementban, a Loire jobb partján, vasut mellett, (1891) 6020 lak. Franciaország csaknem legnagyobb vasműveivel, amelyekben több mint 5000 munkás évenként mintegy 40 millió kgm. vasat dolgoz fel és vashidrészeket, waggonkerekeket, lokomotivokat, táviró-drótot stb. készít.
(olv. furkroá) Antal Ferenc, francia kémikus, szül. Párisban 1755 jun. 15., megh. 1809 dec. 17. Tanulmányait Párisban végezte; 1784. a kémia tanára a Jardin des Plantes-ban. Utóbb mint közoktatásügyi miniszter is nagy érdemeket szerzett magának. Számos tudományos munkát irt.
Schult. (növ., Furcroea Vent., Fourcroy párisi kémikusról nevezve), az ananászfélék (bromeliaceae) génusza, 15 fajjal Dél-Amerikában meg Nyugat-Indiában. Az ananásszal közelről rokon, sőt vele egy génusz alá is volt egyesítve. A F. gigantea Vent. mexikói; levele tőrhegyü, különben fegyvertelen, csaknem 2 m. hosszu, 16 cm. széles s körben helyezkedik el. Mintegy 10 m. magas, karvastagságu és elágazó virágszálat bocsát több ezer csüngő, zöldesfehér virággal. Leveléből lesz a kereskedésbeli agaverost (pita, fehér kender, kubai kender, haitii kender, áloékender). A F. Cubensis Haw. braziliai és kubai; alacsonyabb, levele kurtább, szélesebb, tüskés. Levélrostja hasonlókép használatos; fükendernek vagy sisal-kendernek hivják. Levelével házat födnek; levéltövise szögnek használatos, nedve pedig, mely néhány fiatal levele kifakadásakor támadt mélyedésben összegyülik és megerjed, kedvet gerjesztő ital, de cukor helyett is használják. Mind a két fajt, valamint a F. Lindenit és F. longaeveát Karv. et Zucc. (16 m. magas s egész 12 m. tornyosodó virágzatot hajt), mint az Agavét, kerti disznek tartják, ugyanugy ápolják. Virágzása után a szárát azonnal le kell vágni, hogy a növény el ne haljon. V. ö. Term.-tud. Közl. 1891. 22. lap.