Már I. Károly (Róbert) király alatt elrendeltetett, hogy a jobbágyok igazságot első sorban a földesuraiktól, vagy ezek tiszjeitől (officiales) tartoznak kérni s ehhez képest itél a földesur jobbágyai minden ügyében, a közbüntettek kivételével. A földesur itéletét a jobbágy a király törvényszékéhez vihette felebb. Megadta a király némely földesurnak a bünügyekben való biráskodás jogát is, vagyis a pallos- jogot; sőt az 1351. XVIII. t.-c. azon jobbágyokat, kik valamely büntettben váltak bünösökké, már egyenesen a földesur biráskodása alá rendeli. Ez vetette meg alapját az u. n. uri-szék birói hatalmának, mely aztán kiterjedt a jobbágy magán- és büntetőjogi ügyeire s csak az 1848. évi IX. t.-c. által szüntettetett meg, ebben a F. részint a szolgabirákra, részint pedig a megyei törvényszékekre ruháztatván át.
hazánkban a törzsszerkezet felbomlásával veszi kezdetét. - Az egyéni birtokok keletkezésével a benszülötteket, vagy másként kisebb-nagyobb mérvben szolgaságra jutott személyeket a földesur szolgájának tekintette. Kezdetben az ilyen egyén maga választhatta, hogy melyik földesur földjén lakjék. A földesurnak meghatározott mennyiségü pénzt és terméngyt fizetett a három ünnep alkalmával, valamint meghatározott számu napokon dolgozott a földesur földjein, sőt ennek kivánságához képest hadjáratban fegyverre kelni is tartozott. Amivel azonban alku szerint nem tartozott, az az övé volt. Azok, kik idegen birtokokat a termés hányadának kiszolgáltatása mellett munkáltak, még nem váltak a földesur alattvalóivá, hanem megmaradtak p. annak a várnak, amelynek kerületében tartózkodtak, a hatósága alatt. Csakis a röghöz kötött egyének, kik személyi szabadságot nem élveztek, u. m. az udvarnokok (l. o.), a rabszolgák voltak a földesuri hatóság alattvalói. Főpapok, világi földesurak, sőt a királyné és a király is, a birtokaikat mivelő szolgák felett - kik neki, nemcsak királyi, hanem egyszersmind uri hatósága alatt is állottak - egész tisztikarral birtak, ezeknek élén főtisztségek, udvari méltóságok álltak, mint olyanok, kik az udvari tisztek fölött hatóságot gyakorolnak, ilyenek voltak a főudvarbiró, főpohárnok, főasztalnok, főtárnokmester, stb. Voltak a földesur birtokaira önkéntes bevándorlók, akik a föld urával szolgasági szerződésre léptek. Különben már az első Árpádok alatt is terjeszkedett az uri-hatóság; eleinte csak a főpapok, utóbb a világi urak is kaptak u. n. földesuri mentességet (immunitas, exemtio), mely szerint a földesur oly kiváltságot nyert a királytól, hogy a birtokán tartózkodó nem nemesek a várhatóság alól felmentetvén, a földesur hatósága alá helyeztettek. Megszüntette az 1848. évi IX. t.-c. L. Jobbágyság.
A németországi protestantizmus küzdelmeiben kifejlődött jogi elv: Akié a föld, azé a vallás is, cujus regio, ejus religio. Ezt az ugynevezett F.-ot még inkább kifejtette és megerősítette az ágostai vallási békét létrehozott ágostai birodalmi gyülés (1555), ahol törvényileg kimondatott, hogy a fejedelmek szabadon választhatnak a kat. és az ágostai hitvallás között, az alattvalók pedig tartoznak a fejedelem vallását követni, ha pedig nem akarnák követni, becsületük, javaik és szabadságuk veszélyeztetése nélkül szabadon kiköltözködhetnek azon tartományból. Ezen F.-ból fejlődött ki a német protestáns fejedelmeknek cézár-pápasága, vagyis az egyház kormányzatában élvezett korlátlan hatalmuk, melynek, vagy más néven az u. n. területi rendszernek Thomasius lipcsei nagyhirü jogász lépett fel később fővédelmezőjeként. Magyarországon az egyházi téren az 1681-ki soproni országggyiilés XXV. t.-c.-e tette emlékezetessé a F.-ot, kimondatván azon törvénycikkben, hogy a protestánsok szabadon gyakorolhatják vallásukat az országban, de a földesurak jogainak épségben tartása mellett - salvo tamen jure dominorum terrestrium; de hogy ezen F. alatt mi értendő, azt a törvény nem fejtette ki, igy azután több mint félszázadon keresztül egyes tulbuzgó kat. földesurak ezen záradékra támaszkodva követtek el olyakat, melyeket a protestánsok erőszakoskodásnak tekintettek.
hazánkban részint urbéri természetüek, részint olyanok, melyek a megszünt földesuri hatóságból folytak. Amazokboz tartoztak: 1. a füstpénz, minden házhely után évenkint egy forint; 2. a kilenced (nona), minden terménynek 9-ik része, szőllőkben e helyett néhol a hegyvám (jus montatum); 3. a robot, az urbéresek által teljesített urbéri munka, és pedig minden egész telkes gazda évenkint 52 igás vagy 104 gyalog napot; házas zsellér 18 napot; házatlan zsellér 12 gyalog napot tartozott dolgozni; 4. más kisebb szolgáltatások, melyeket már az 1836. évi VII. t.-c. 4. §-a megszüntetett; ilyen az u. n. hosszu fuvar (longa vehitura) - mely szolgálatra 4 egész telkes jobbágy gazda együtt egy négyfogatu szekérrel tartozott évenkint; - a kisebb kilenced, mely méhrajoktól, bárányoktól és gödéktől apró majorságtól és tojásoktól, vajtól, s több jobbágytól összesen borjuk után járt. Az urbéri tartozásokat utoljára részletesen 1836. évi VII. t.-c. szabályozta. - A földesuri hatóságból folyó jogokhoz tartozott: a törvényhatóságnak az u. n. uri széken gyakorlása (szabályozta az 1836. évi X. t.-c.); a kir. privilégiumhoz kötött büntető hatóság (vérjog, jus gladii). Mindkettőt az 1848. évi IX. t.-c. 4-ik §-a szüntette meg; - a földesurnak befolyása a községi ügyekre, mely szerint a birák és esküdtek választására s néhány más fontosabb községi ügyek elintézésére az 1836. évi 9. t.-c. által szabályozott befolyást gyakorolt; - az u. n. királyi tizednek haszonbérbe vétele.
Igy nevezik még ma is a kémikusok azon fémeket, amelyeknek oxidjai földszerüek. A tulajdonképeni F. képviselője az aluminium, amelyhez a berillium, cerium ittrium, lantanium, didimium, erbium stb. sorakoznak. L. még Alkáli földfémek..
Ugy a finom festészetben, mint az iparban nagy mértékben használják és nemcsak hogy szép és állandó festékek vannak ezen elnevezés alatt, hanem a legtöbbnek használata igen olcsó ára miatt nagyon el van terjedve. A F.-ek száma igen nagy és csaknem mindenféle szín képviselve van. Az ó-korban nem is ismertek a F.-en kivül egyéb festéket. Az ó-kori képek, melyek napjainkig fenmaradtak, bizonyítékot szolgáltatnak állandóságukról. L. még Festőanyagok.
mélyfurás (bány., l. a két képmellékletet); a föld mélységébe behatoló csekély átmérőjü függőleges lyuk furása abból a célból, hogy a hasznosítható ásványok telepeit felkeressük; a feltaláltakat megvizsáljuk; vizforrásokat v. kőolaj-telepeket megnyissunk; artézi kutakat állítsunk elő, v. nedves földek vizeit elvezessük, és általában a föld kérgének alkotó részeit megvizsgáljuk. A F. bányászati célokra egy század óta van használatban; Delius 1770. megjelent bányatanában már megemlíti; szökőkutak előállítására azonban már a XVII. sz. közepén használták Modena tájékán; a XVIII. sz. elején pedig Franciaország Artois megyéjében annyira el volt terjedve használata, hogy a szökőkutakat általánosan artézi kutaknak (l. o.) nevezték el. - A F.-nak sokféle módja van, melyeket 3 főcsoportba lehet összefoglalni aszerint, amint a furás 1. forogva, 2. ütve, 3. öblögetés mellett történik.
[ÁBRA] Forgatva működő szerszámok. 1. Teklenburg fúró készüléke, 1a fogantyú, 1b a bot rúdja, 1c acéllapát. - 2. Törő rúd. - 3a csákány-kalapács, 3b, 3c, 3d vágó kalapács, 3f buzogányfúró. - 4. A rudazat. - 5g a forgató, 5i agyagfúró. - 6. Fúróvilla. - 7. Csavarkulcs. - 8. Véső fúró. - 9. Koronafúró. - 10. Csigafúró. - 11. Spirálfúró. - 12. Hegyes fúró. - 13. Üreges fúró. - 14. Tisztitó cső.
[ÁBRA] 13. 14. Spirál fúrók. - 18. Szellentyűs iszapfúró. - 19. Homok-szivattyú.
[ÁBRA] 2. 3. 4. Üreges fúrók. - 5. 6. 7. 8. 9. 10. Agyagfúrók.
A forogva működő F. csak igen lágy kőzetben alkalmazható. A rudazat végére erősített vasból, vagy acélból készült üreges furót forgatható szelszám segítségével emberek forgatják; a föld, homok, agyag, vagy márga a furóban marad, s evvel együtt emelik ki a furt lyukból. A csekély átmérőjü és kisebb mélységre tervezett furólyukak helyreállítására igen egyszerü vékony vasrudakat használnak, melyeknek alsó végén van a vas vagy acélfuró; az egész szerkezet sulya, 22 mm. átmérőjü lyukak furására, nem több 7 kg.-nál. Nagyobb átmérőjü lyukak furására erősebb szerkezetü furókat használnak; és pedig különféle alaku üreges furókat, agyag-furókat, csigulaku furókat; e furók közepes szilárdságu kőzetben jól működnek, de nagyobb mélységre csak ritkán lehet velök lehatolni. Használatuk alkalmával gondot kell arra fordítani hogy a furó a lyukba bele ne szoruljon; igen célszerü e végett a furót forgatása közben néha megemelni. Ha futó homokon kell áthatolni, alkalmazhatjuk néha a szellentyüs furót és a homok-szivattyut, melynek belsejében dugattyu müködik, és fölszivja a furólyuk fenekén levő homokot, mely a szellentyü lezáródása következtében vissza nem folyhat. E furókat a rájuk erősített rudazat közvetítésével géperő, vagy emberi erő forgathatja; ha a forgatás emberi erővel történik, erre alkalmas furófejeket szoktunk használni.
[ÁBRA] 15. 16. 17. Spirál fúrók. - 11. 12. Csiga alakú fúrók. - 20. Fúrófej a forgatóval. - 21. 22. Véső fúrók a a fúró lapátja, b a fúró nyele, d a fúró nyaka, e a csavarorsó. - 23. Ek-kapcsolás.
[ÁBRA] 24. Kerekélü fúró. - 25. 26. Tört élű fúrók.
Ütve működő F. rudazat vagy kötél segítségével dolgozik. A rudazattal működő F. kétféle: az angol és a német. Az angol mélyfuró módszer szilárd rudazattal, véső-furóval és tisztító csővel dolgozik, szilárd kőzetben 100 méter mélységig alkalmazható. A véső a rudazat egész sulyával esik a kőzetre, és minden ütés után l0-30 foknyi forgást kell tennie; 0,5-1 m. lemélyítése után az egész furó-szerkezetet ki kell emelni; hogy a furó-iszapot tisztító-csővel kitakarítani lehessen. A nehéz furó-rudazat ingásai a furólyuk oldalait könnyen megsértik, miből törések és zavarok keletkezhetnek. A német mélyfuró módszer rudazattal, véső-furóval, szabadon eső szerkezettel és tisztító-csővel működik; ez a módszer nagy tökéletességre fejlődött, 300 m.-ig embererővel alkalmazható, géper8vel hajtva pedig már 1300 m.-nél nagyobb mélységet is értek el vele. A rudazata könnyü lehet, mert csak az alsó - szabadon eső résznek kell ütősuly gyanánt hatni. Az emelés nagyságát és a váltogatás forgás-szögét a kőzet minőségéhez kell szabni; 0,5 - 1 m. lemélyítés után itt is ki kell emelni az egész furó-szerkezetet, hogy a furó-iszapot kitakarítani lehessen. Ez a kitakarítás igen sok időbe kerül, és emiatt célszerü, ha mélyebb lyukat kell furni: a furó emelését és a takarítást is géperő segítségével végezni.
A rudazathoz leginkább használnak négyszögletes kovácsvasat, az egyes rudak rendesen 8 m. hosszuak, a kapcsolás alatt karimával vannak ellátva, mely a rudazat felfogására szolgál. Szükségesek az egész rudakon kivül pótló rudak is, melyek különféle hosszuságuak, hogy a lyuk mélyedése szerint velök a rudazat hosszát kiegészíteni lehessen. Ritkábban használtatnak csövekből készült rudak, melyeknél a kapcsoló csavarokat a csövek végébe forrasztott vasorsókra vágják. A rudazatzárak vagy kapcsok leggyakrabban csavarok, de vannak villulakuak is; igen jók az ékkel záró kapcsok, és a tokos csavarzárak. A német módszer szerint a felső rudazat mindig egyenletesen mozog alá s fel, és mikor legmagasabb állását eléri, kikapcsolódik végéről az alsó rudazat, leesik, az alsó végén levő véső-furóval belevág a furólyuk fenekébe, és letör belőle egy darab kőzetet; midőn aztán a lefelé menő rudazat elérte legmélyebb állását, belekapcsolódik az alsó rudazat felső végébe, és azt a furóval együtt ismét fölemeli, hogy a kellő magasságból ujra leejtse. Igy következik esés és emelés rendszeresen egymás után. Az emelés alkalmával a furó a körnek bizonyos részével tovább fordíttatik, hogy mindig más és más helyen találja ütése a furólyuk fenekét. Az alsó rudazat emelésére, leejtésére és forgatására szolgáló szerkezet igen sokféle, és váltó-ollónak, vagy szabadon eső készülélknek nevezik. Esés közben az alsó rudazat vezetésére szolgál a vezetőkosár. A váltószerkezetek közül megemlítendők: Kind szabadoneső készüléke, a Fabian-féle, a Klecka-féle, a Wlach-tól módosított Klecka-féle, és a Leon Dru-féle váltószerkezetek. (L. a földfuró szerszámokat bemutató képmellékleteket.)
A furáshoz szükséges külső készülék főalkotó része a furó-emeltyü, mely egy 18-20 m. hosszuságu gerenda, vastagabb végén egy horoggal, melybe a furó-rudazatot lehet akasztani. A gerenda, hosszának egy harmadában, el van látva tengellyel, melynek végei perselyekben foroghatnak. A furót emelő munkások a gerenda hosszabb karjának végét nyomják le s azután elbocsátják, minek következtében a rudazat lezuhan és a furó a lyuk fenekére ütődik; ekkor a munkások az emeltyü fölemelkedett végét ismét lenyomják, hogy ujra elbocsássák és a furó ujabb ütést tehessen. Az emeltyü rövidebb karjának horogjába közvetlenül nem a furó rudazatát akasztják, hanem egy könnyen rövidíthető v. hosszabbítható csavaros készüléket és csak ennek horogjába jön a rudazat füle. E csavaros készülékkel a legpontosabban lehet a rudazat hosszát a furás haladásához mérni és könnyü azt ugy szabályozni, hogy a szabadon eső rész ne a rudazatra üssön, hanem mindig a furólyuk fenekére. A furó-emeltyü állványanak oly szilárdnak kell lenni, hogy a leghevesebb rángatásokat is kiállja.
A furó-rudazat leeresztésére és kihuzására kötelet használnak, melynek vége gondosan készült zárral kapcsollódik a rudazathoz. A kötél a furólyuk közelében álló kankarékra tekerődik, melyet v. emberek forgatnak v. géperő, midőn a rajta levő kötéllel a furó-rudazatot beeresztik v. kihuzzák. Géperővel lehet a furó-emeltyüt is mozgatni, mit rendesen gőzerővel teljesítenek, ámbár a vizerő is igen jól használható a furásra. Szükségesek még a furáshoz: furó-villák, furé-szorítók, forgató-rud és fogasok; mindezek a készülékek és szerszámok kisebb mélységü furásoknál födél nélkül vannak egy 3 v. 4 lábu állvány alatt, melynek csúcsán van a tisztító kötél vezetésére szolgáló korong. Furó-házakat és furó-tornyokat állítanak mélyebb furólyukak fölébe, hogy a gépeket és munkásokat az időjárás viszontagságai ellen megvédjék. A furólyuk függőleges és egyenes irányának biztosítására a furás megkezdése előtt egy kis aknát szokás mélyíteni részint azért, hogy benne az iránycsövet meg lehessen erősíteni, mely a furás kezdetén a rudazat függőlegesen tartását és a furólyuk függőleges irányát biztosítani igen alkalmas; részint pedig azért, hogy az akna mélységét föl lehessen használni a furó-rudazat elhelyezésére, anélkül hogy e végre a furó-tornyot rendkivül magasra kellene építeni. 10 m. mély aknában a 23 m. magas furó-torony alatt 30 m. hosszu rudazatot lehet szétbontás nélkül alkalmazni. Az iránycső felső vége alatt 0,5 m.-re van a furópadozat, melyen a furómester áll és a furó-rudazat leeresztését, fölhuzását és forgatását kezeli.
A furás munkája alatt sokféle akadály és baleset adhatja elő magát; ilyenek: a furó-rudazat törése, szögletes lyuk képződése, a furt lyuknak a függőleges iránytól eltérése, a furó beszorulása és a furt lyuk oldalainak beomlása. A furó-rudazat eltörése a ritkaságok közé tartozik; meg kell ilyenkor mindenekelőtt határozni, hogy a rudazat milyen mélységben tört el és azután valamely fogó-készülékkel, fogó-horoggal, fogó-szerszámmal igyekezni kell a bent maradt rudat legfelsőbb akasztékja alatt megfogni és azután fölhuzni. Ez a tapogató munka néha igen hosszadalmas és a munkavezető türelmét kemény próbára teszi; türelem nélkül azonban nem vezethet jó eredményre.
Szögletes furólyuk közönséges vésö-furó használata mellett képződik, ha a forgató rudat a furómester helytelenül kezeli és a forgatás igen nagy körivben történik v. pedig, ha a furólyuk fenekén levő kőzetek nem egyenlő keménységüek. A forgató kormányrudnak és a rudazatnak minden ütés után megrándulása árulja el a furólyuk szögletes voltát: legegyszerübben ugy lehet az elferdült lyukat kijavítani, hogy a furómester a furót mindaddig arra a helyre ejteti, amelyen a félrecsuszást érezte, mig a talp kiegyenlítése után a csuszamlás el nem marad. Füles furóval soha sem keletkeznek szögletes lyukak. A függőleges iránytól eltér a furólyuk, ha a vezeték meglazul, ha a szabadon eső szerkezet nem jó, ha az áthatolt kőzetek szilárdsága nem egyenlő, ha meredeken dülő vetőlapokon v. hasadékokon kell a furóval keresztülhatolni és ha lágyabb kőzetben lazán betelepült kemény darabok fordulnak elő. E bajt leginkább arról lehet felismerni, hogy a rudazat forgatása megnehezedik, az alsó rudazat gyakran megsérül és a véső éle gyakran kitörik. A meggörbült lyukat csak ugy lehet ismét jó karba állítani, hogy azt bővítő vésővel egész mélységére ujra kifurjuk v. pedig a hiányos részt cementtel betöltjük és ennek megkeményedése után ujra kifurjuk. Beszorul a véső, ha élének hossza az elkopás folytán kisebbedik és az ilyen vésővel vágott lyuk átmérője kisebb lesz; ha az oldalak beomolnak és egyes kőzetdarabok a furólyuk oldala és a véső közé beszorulnak és még sok más baleset alkalmával. A beszorult vésőt többnyire ki lehet szabadítani, ha a rudazatot erősen meghuzva tartjuk és fakalapáccsal ütéseket mérünk rá. Sokkal nehezebb a beszorult rudazatot kiszabadítani; de minden esetben csak gyenge erőfeszítéssel kell kezdeni a kiszabadításra törekvő eljárást és az erőt csak fokonként kell növelni; mert minden erőszakoskodás csak sulyosbítja a bajt. Sokszor hónapokig is eltart, mig az ilyen bajon segíthetünk; a jó eredmény itt is, mint általában a mélyfurásnál, csak türelemmel és jól meggondolt kezeléssel érhető el. Ha a furólyuk oldalai a beomlásra hajlandók, az egész furólyukat ki kell bélelni. E végre vas- vagy acéllemezből készített csöveket bocsátunk le a furólyukakba, melyekkel a lyuk oldalainak beomlását megakadályozzuk. Ha az omlást jókor észrevesszük, agyag-döngöléssel is meg lehet folytatását akadályozni, v. pedig betonozással, melyet megkeményedése után ujra átfurhatunk. Legbiztosabbak azonban a bélelő csövek, melyek alatt a mélyítést füles furókkal a lyuk eredeti átmérőjével lehet folytatni és ha ismét omladozó helyre találunk, a béléscsövet lejebb nyomjuk, ameddig csak lehet. Ha azonban a béléscső semmiképen sem szorítható lejebb, akkor egy kisebb átmérőjü ujabb csövet kell lebocsátanunk; ekkor már csak a második csőrakat külső átmérőjével lehet a furólyukat tovább mélyíteni mindaddig, amig a csövet utána nyomni lehetséges. Igy megtörténik gyakran, hogy 5-6 csőrakatot kell egymásban alkalmaznunk és ez okból szükséges, hogy a mélyebb furólyukakat lehető nagy átmérővel kezdjük, előre gondoskodván arról, hogy az omlásokat csövekkel akadályozhassuk meg.
A kötél segítségével és ütve működő mély furást a khinaiak már a legrégibb idők óta használják. A kötélfurásnál a kötél helyettesíti a rudazatot; a kötelet csak ugy forgatják felső végén, mint a rudazatot, emelése és lebocsátása is hasonló módon történik; a kötéllel furásnak legnagyobb haszna abban áll, hogy a furó lebocsátása és kihuzása sokkal gyorsabban végezhető, mint a rudazatnál; az ütés hatása azonban bizonytalanabb és a lyuk függőlegességének és kerekségének megtartása sokkal nehezebb.
Az öblögetés mellett furásnál a furó iszapját folytonosan fölfelé irányuló vizáramlás segítségével távolítják el. A vizáramlás sebessége az iszap szemnagysága szerint határozandó meg és 10-200 cm. között változik. Az öblögetés abban áll, hogy a csőalaku rudazatban nyomás alatt a furólyukba vizet vezetünk, mely azután a rudazat és furólyuk oldalai között levő térben fölemelkedvén, az iszapot magával ragadja és a furólyuk fenekét mindig tisztán tartja; nem szükséges tehát furás közben megakasztani a munkát, hogy az iszapot kitisztíthassuk. Az öblögetés az ütve működő mélyfurásnál is haszonnal alkalmazható, de leginkább a forogva működő furásnál talál alkalmazást. Közepes szilárdságu és egyenletes szerkezetü kőzetekben ezzel a furó módszerrel nagyon jó eredményeket lehet elérni. A csőrudazat alsó szélébe fekete gyémántokat erősítenek be, a rudazatot gyorsan forgatják és a gyémántokkal kirakott csővég a kőzetet lecsiszolja. E mellett rendesen igen szép furómagot lehet nyerni, melynek nyomán az áthatolt kőzetrétegek minősége, dőlése és csapása teljes biztossággal megállapítható. A forgás sebessége percenként 200-300, a forgatásra 300 m. mélységnél 10 lóerejü, 600 m. mélységnél 20 lóerejü gőzgép alkalmazandó. Emberi erővel legfeljebb 100 m. mélységre lehet a gyémánt-furóval lehatolni. A gyémánttal furás igen gyorsan halad, rendesen csak félannyi időbe kerül ugyanannak a mélységnek elérése, mint más furómódszerrel; nagyon hasznos, hogy folytonosan furómagot ad; a furólyuk oldalai szilárdabban állanak, mint az ütve működő furásnál és a furólyukat nemcsak függőlegesen, hanem bármely más irányban is akadály nélkül lehet ily módon kivájni. Ellenben a furás nagy erőt kiván, változó szilárdságu kőzetekben nem igen alkalmazható; a hajtóerő a mélység növekedésével fokozandó és sok viz szükséges az öblögetéshez. Ujabb időben gyémánt helyett acélfogakkal látják el a csövezet végét, és forgatás közben nagy erővel szorítják a lyuk fenekéhez. V. ö. Zsigmondy Vilmos, Bányatan (1865); Litschauer Lajos, Bányamiveléstan (1891). L. még Artézi kut.
v. földfüstfü (növ.) a. m. a Fumaria L., l. Füstike.
Zay Mineralógiájában a. m. mészhomok. Földlisztnek is mondja.
földünknek lehető hű mása mindazon körrendszerek előtüntetésével, melyek a pontos irányítást és helymeghatározást lehetővé teszik. Felülete tehát a szárazföldeken és tengereken kivül tartalmazza az equatort, az ezekkel párhuzamos - rendesen 10 foknyi közökben elálló parallellköröket s ezekre merőlegesen az ugyancsak 10 foknyi közökben egymásra következő délköröket. Ezen délkörök közös metszési pontjain áthalad az equatorra szintén merőleges földtengely, melynek végei a glóbust körülfogó egyes fokokra osztott rézgyürübe ágyazvák. E gyürü képviseli a megfigyelési hely első, v. mint rendesen nevezik: csillagászati meridiánját; a tengely rendesen még egy 24 órára osztott surlódással forgatható számlapot is hord. Az equatoron kivül a glóbus rendesen még az ezzel 23 1/2 foknyi szögletet képező, ugyancsak egyes fokokra osztott s az állatövi jegyekkel ellátott ekliptikát is előtünteti, s gyakran még hajlítható, 90 fokra osztott rézkörnegyedet is hord, mely a rézmeridián tetszőleges pontjaira felcsavarható. Az egész glóbus rézmeridiánjánál fogva alkalmas, mágnestüvel ellátott állványban nyugszik, melynek vizszintes, a F. középpontjával egyenlő magasságban levő széles karimája a horizontot képviseli. Ezen fel van tüntetve a négy világtáj, az azimutoknak megfelelő fokosztályozás és egy naptári beosztás, mely az év minden napjára megadja a Nap helyzetét az ekliptikában. A F. ilyetén berendezése mellett számos fontos feladat megoldására használható, mely különben csak komplikáltabb számítással volna megfejthető. A tárgy fontosságánál fogva hadd álljanak itt a kiválóbbak.
l. A F.-nek valamely hely szerinti felállítása és irányítása: forgassuk a rézmeridiánt az állványban addig, mig az északi pólus a horizont északi pontjától a hely geografiai szélességével eláll; Budapesten a szélesség 47 1/2 fok, a pólus a horizonttól tehát szintén 47 1/2 fokkal áll el; forgassuk a F. egész állványát, mig a rézmeridián a mágneses deklináció tekintetbe vételével az észak-dél irányba esik. Nagyobb pontosság elérhető, ha derült napon déli 12 órakor addig forgatjuk az állványt, mig a rézgyürü éppen a glóbusra vetett árnyékával összeesik. 2. Ha ekkor a megfigyelési helyet - p. Budapestet - a rézgyürü alá visszük, ez a F. legmagasabb pontja leend, s szemlátomást megitélhetjük, mely országokba esnek antipodusaink, ellenlakóink és melléklakóink, mily tájak feküsznek Budapesttel ugyanazon, melyek különböző féltekén. 3. Ha ugyancsak a F. ezen utóbbi helyzetében megerősítjük a hajlítható körnegyedet Budapest felett a rézgyürüre, megitélhetjük a fokokban kifejezett távolságát Budapestnek különböző pontoktól. Mivel 1 fok hossza a Földön 111 kilométer, a távolság hosszegységekben is kifejezhető. A horizont azon pontja, mely felé a körnegyed mutat, adja a kérdéses pontnak Budapestre vonatkoztatott azimutját v. irányát. Ha a pont a F. másik felében fekszik, a rézquadranst Budapest antipóduspontjához erősítjük s az igy lemért távolságot 180 fokból levonjuk. 4. Ha a horizontra rajzolt naptárból kivettük egy bizonyos napra a Nap állását az ekliptikában, hozzuk az ekliptika ezen pontját a rézgyürü alá. Nyilvánvaló, hogy ez Budapest számára a Nap delelésének felel meg; hogy tehát a tengelyhez erősített óralapot 12 órára kell állítani. Ha azután a számlapot a F. tengelye körül való forgatása által a nap pillanatnyi órájára igazítjuk, a F. teljesen ugyanazon irányítást mutatja a térben, mint maga a Föld. Ha a Nap helyét ismét a rézgyürü alá hozzuk, direkte leolvasható annak osztásán a Nap déli magassága; ha ellenben a keleti, illetve nyugati horizont alá visszük, megkapjuk a Nap keltének, illetve nyugvásának óráját és ezzel a nap tartamát, mig a horizont osztása illetve a reggeli és esti tágasságot szolgáltatja. Ha a Nap helyét nem a horizontra, hanem ez alá 6 fokkal, illetőleg 18 fokkal helyezzük, kapjuk a polgári illetőleg csillagászati szürkület kezdetét v. végét, aszerint, amint a horizont keleti v. nyugati részén vagyunk. 5. Ha az óraalap 12 órát mutat, midőn Budapest a rézgyürü alatt van, más pontnak odaforgatásával azon időt fogja mutatni, mely helyi időül a budapesti 12 órának felel meg. 6. Ha a 4. pontban tárgyalt feladatnál a Nap helyét junius 21-nek és december 22-iknek megfelelőleg az ekliptika legészakibb és legdélibb pontjában vesszük fel, nyerjük a leghosszabb és legrövidebb nap tartamát és az ezeknek megfelelő déli napmagasságot is. 7. Ha a nap helye az ekliptikában ismét adva van, s ezt a rézgyürü alá hozzuk, közvetlenül leolvasható ennek osztásán a Nap deklinációja, azaz az equatortól való távolsága, mely észak felé olvasva pozitivnek, dél felé olvasva negativnek veendő. Emeljük most, nem bántva a F. észak-déli irányítását, az északi v. déli pólust annyi fokkal a horizont fölé, amennyi a Nap aznapi északi v. déli deklinációja, akkor a Nap napi ive a F. legmagasabb pontján halad át; és valamennyi hely, mely e parallelkörön fekszik, e nap lefolyása alatt a Napot zenitjében láthatja. Ha tehát függőlegesen e legmagasabb pont felett képzeljük a Napot, akkor e pillanatban a megvilágított félgömb a Föld nappali oldalát és valamennyi a keleti horizonton levő pontok a Nap nyugtát, a nyugati horizont alatti pontok a Nap keltét észleltetik. 8. Az előbbi feladatnál szükséges beállítással bármily helyen megállapítható a nap tartama, vagy a szürkület tartama is. Hozzuk az illető helyet a rézgyürü alá és állítsuk a számlapot 12 órára. Ha e helyet azután illetőleg a keleti horizontba, vagy ez alá 6 fokkal, majd 18 fokkal forgatjuk, megkapjuk a Nap keltének illetőleg a polgári és csillagászati szürkületnek kezdetét, a horizont nyugoti oldalán épp oly módon a Nap nyugtát, tehát az egész nap tartamát is. Azon helyek, melyek a F. forgatása alatt a horizont alá nem merülnek vagy a horizont fölé nem bukkannak, e napon folytonos napfényt, illetőleg éjt élveznek. 9. Ugyanezen feladat megoldható azon napok számára, midőn a Nap az equatorban, vagy az ekliptika legészakibb és legdélibb pontjában áll, amidőn is e feladat az évszakok és a Föld melegöveit jellemzi. 10. A F. ugyanazon beállítása mellett kereshetjük a tájat, melyben a Nap adott napon és adott budapesti időben a zenitben áll, a Nap ez idei magasságát és azimutját, valamint azon helyeket, melyek számára éppen kel és nyugszik. Ha ugyanis a pólus az aznapi napdeklinációval egyenlő szöglettel a horizont fölé emelkedik, hozzuk Budapestet a délkör alá és állítsuk a számapot a kivánt órára. Ha most a F.-t addig forgatjuk, mig a számlap 12-re mutat, akkor azon hely foglalja el a glóbus legmagasabb pontját, mely számára a Nap éppen a zenitben áll és nyilvanvaló, hogy a láthatár fölötti félgömb nappalt, a láthatár alatti pedig éjjelt élvez. Mindazon helyek, melyek a nyugati horizont mentén feküsznek, a Napot éppen kelni, mindazok, melyek a horizont keleti szélén feküsznek, nyugodni látják. Ha a rézgyürü legmagasabb pontjába illesztjük végül a rézquadranst, s ezt átvezetjük valamely helyen, akkor e quadransnak a hely és a horizont közötti ive nyilván az adott időben és helyen észlelhető napmagasságot szolgáltatja és a quadransnak a rézgyürü legmagasabb pontja körül való forgatása nyilván mindazon helyeket jelöli ki, melyek ugyanazon budapesti időben egyenlő napmagasságot észlelnek. 11. A feladat most már könnyen megoldható, amennyiben az észlelt Napmagasságból az időt is meg tudjuk határozni. 12. A holdfogyatkozások láthatósága is könnyen tanulmányozható a F. segélyével. Emeljük a F. északi v. déli pólusát annyi fokkal a láthatár fölé, amennyit Holdnak a fogyatkozás alkalmával való északi v. déli deklinációja kitesz, és akkor nyilván a Holdnak parallelköze a F. legmagasabb pontján halad át. Hozzuk Budapestet a rézgyürü alá és irányítsuk a számlapot azon budapesti időre, melyben a fogyatkozás kezdődik; ha ezután a glóbust nyugat felé fordítjuk addig, mig a számlap az éjfélt mutatja, világos, hogy a Hold a F. legmagasabb pontjainak zenitjében áll (mert telehold lévén, a Nap éppen szemben áll a Holddal, tehát alsó delelésben van). Ennek folytán az.egész a fahorizont felett levő félgömb látja a Holdat; a horizont nyugati pereméjén fekvő helyek a Holdat a fogyatkozás elején keltében, a keleti horizont szélén nyugtában észlelhetik, mig a rézgyürü alatt fekvö pontok a fogyatkozó Holdat deleléskor figyelhetik. Ugyanazon eljárást ismételhetjük a fogyatkozás közepe és vége számára is, miáltal a Földre nézve teljes lefolyása tanulmányozható. A Napfogyatkozások lefolyása a Földön szintén követhető a F. segítségével, ha hozzá még némi segédeszközöket szerkesztünk. Az eddig elmondottak azonban ennek is némi képét adhatják. Mindezen feladatok s könnyen kiterjeszthető mások az égglóbussal is megoldhatók.