az a tudomány, mely részben a föld felszinén előforalduló méretek megmérésével vagy meghatározásával, részben pedig a föld méreteinek meghatározásával foglalkozik. Jelentésében egy a geodéziával, habár annak nem is szó szerint való fordítása. Részletesen l. Geodézia.
(agrimensor), az a mérnök, aki tisztán topografiai fölvételekkel foglalkozik. Kevesebb képzettséget igényel, mint a tulajdonképeni mérnök szakmája s azért földmérő munkára alkalmazhatók olyan egyének is, akiknek nincs mérnöki oklevelük. Nálunk a kataszternél alkalmazásban is vannak. Már a rómaiakmál szerepeltek szerepeltek földmérők, l. Agrimensores
Főldmivelés, szorosabb értelemben a földnek, a talajnak szántás, ásás, stb. által való megmunkálása oly célból, hogy növények termeltessenek rajta (l. Talajmivelés); tág értelemben a mezőgazdasággal egyjelentőségünek használják, holott a földmivelés a mezőgazdaságnak csak egyik ága. A F. másként általános növénytermelés körébe tartoznak: a növényéletről, a talajról, a talajjavításról, a talajmivelésről, a trágyázásról, a vetésről, a növények ápolásáról s azok letakarításáról vagyis aratásáról szóló ismeretek és tapasztalati tények fejtegetése.
F. (az őskorban). Az ember ősállapotában három fejlődési fokozat van u. m. a halászat és vadászat, a pásztorélet és a földmivelés kora. Kelet-Európa ősnépei a vadászat és halászat korából ugylátszik minden megszakítás nélkül mentek át a pásztoréletre és a szántásvetésre, mig a nyugot első ősnépessége az első fokozatot alig élte tul.A csiszolt kőkorban ugyanis nálunk s Nyugot-Európában már legkevesebb két gabonafélét és egy textil növényt találunk.E kor népei termelik a buzát és az árpát, még pedig mindkettőnek többféle fajtáját, mert p.egyebek közt az árpából legalább kétfélét találunk a leletekben, t. i. a kétsoros és a hatsoros árpát: termelik továbbá a lent. A bronzkor nemcsak sokkal tökéletesebb szerszámaival mutatja az előbbi kor felett való felsőségét, de hatalmasan kifejlett F.-ével is. E korban termelik a már említett gabonafajon kivül a rozsot, a zabot, a kerek- és a hosszumagu kölest, a hüvelyes vetemények közül a babot és a borsót. A rozs és borsó valószinüleg ismert volt az előbbi korban is, de ez nem bizonyos.A zab csak a bronzkori telepekben fordul elő, névszerint a biennei cölöpépítményekben. Leggyakrabban találjuk a bronzkori telepekben a kerekmagu kölest, különösen a svájci és szavojai cölöpépítményekben; ugylátszik ebből nagy készlettel rendellkeztek ez időben. A hosszumagu köles, különösen az emiliai (Olaszország) terramarakban gyakori. A babnak egy egészen kisszemü faját termesztik ez időben, amely a Faba vulgarisnak egy faja s melyet Heer «Faba celtica»-nak nevezett el, különösen sokat találunk a szavojai cölöpépítményekben és az emiliai terramarákban. Sokkal kisebb mennyiségben találjuk a borsót és a lencsét. A len, mely az előző kornak is egyetlen textil növénye volt s éppen mert egyetlen, nagyon elterjedt; természetesen a bronzkorban is megtartja tulsulyát s annál is inkább, mert gazdag olajtartalmu magja táplálékul is szolgált S ugy a kő-, mint a bronzkor minden szövete kizárólag lenből készül. Kenderszövetet e korok nem ismernek. A földmivelési eszközök nagyon kezdetlegesek voltak.Eke nem maradt reánk, de ezek nem igen térhettek el a mai vadnépek ekéitől, melyek rendesen durván hegyesre nagyolt fatuskók voltak ugyancsak faekeszarvval, vagy pedig szarvasagancsból készítették az ekevasat, mint azt némely szakember véli, egyik, másik nagyobb szarvasagancsdarabról, mely e korból reánk maradt.Aratásra a neolitkor a hosszabb kovapengéket, a bronzkor a sarlókat használta, melyekkel persze csak a kalász tövén vágták le a gabonát, nem a gabonaszár tövén, mint azt ma tesszük mi mert a ma aratási módunk kaszákat kiván, ami az őskorban ismeretlen. Gabonamagot találtak több hazai leletünkben is. Szihalmon köles- s állítólag ugorkamagot is s a mainál valamivel kisebbnemü buzát Felső-Dobszán és Tószegen.
l. Agrikulturális kémia.
l. Agrárpolitika.
a magyar felelős minisztérium egyik tagja kinek állását és felelősségi viszonyait az 1848. évi III. t.-c. szabályozza. 1889-ig a F, egyuttal az ipar és kereskedelem ügyének is minisztere volt, ezen évben azonban a földmivelés-ipar-kereskedelmi, továbbá a volt közmunka és közlekedési minisztérium helyett a földmivelési és a kereskedelmi minisztérium szerveztetett, erre vonatkozólag alkotott törvény alapján. A F. reszortjába a szorosan vett őstermelés kivételével, melynek főhatósága a pénzügyminiszter; azután a nemcsak őstermelési érdekü vizhasznosítási és rendezési ügy (1885. XXIII. t.-c.). Agrikol jellegü államunkban teljesen indokolt volt a földmivelési ügyre külön minisztérium szervezése.
l. Mezőgazdasági szakoktatás.
omló partok apró rögös törmeléke, melyet, a halnak való táplálék tartalma miatt, kivált a ponty kedvel.
(Erdarbeit, terrassements, earthworks). A vasutak alépítményét (l. o.) képező töltések és bevágások helyreállításakor szükségelt anyagtermelést és elhordást nevezzük földmunkának. A vasuti munkálatoknál ez képezi a legnagyobb, illetve legterjedelmesebb munkát, annál inkább, mert nálunk kevés völgyáthidalások készülnek, hanem erre is töltéseket készítünk. A töltésekhez szükséges anyagot vagy oldalról az u. n. anyagárkokból hordjuk talicskázással avagy két kerekü szekerekkel (kariollal) vagy ideiglenes munkvágányokon szállítjuk földhordó kocsikkal a nagyobb anyagtermelő helyekről aDagy
avagy a bevágásokból (l. o.)
l. Félsziget.
Minden fal, amely mögött földfeltöltés van, ettől bizonyos nyomást szenved; mely a falat eldönteni igyekszik. A F. számításánál tekintetbe kell venni a föld fajsulyát, az anyag belső surlódását és tapadását (cohaesio). Ez a tapadás különösen érvényesül még meg nem bolygatott földnemeknél, u. n. eredeti fekvésben levő anyagoknál, mert ezekben a részecskék igen erősen egymáshoz tapadva. Mint tudjuk, a lősz és az agyag eredeti fekvésükben igen meredek, sokszor függélyes határral és igen nagy magassággal is megállnak. Csakhogy ez a kohézio nem tart örökké. A levegőnek és esőnek kitett agyagban meglazul az összetartás és a part leomlik. Azért a kohéziót nem szoktuk számításba venni akkor, mikor a támasztó falak erősségét számítjuk ki, hanem csakis akkor, mikor ideiglenesen kell hogy a földtest szabadon megálljon, mint p. csatornák építésénél, ideiglenes árkok, gödrök kiásásakor stb. A falak erősségének számításánál vagyis méretezésénél csakis a surlódást és a földanyag fajsulyát vesszük figyelembe. A falak a F.-nak saját sulyukkal és a hézagoknál az egyes kőrétegeknek egymáshoz való surlódásával állnak ellen. Mivel ez a surlódás igen megbizhatatlan, a támasztó falakat, különösen ha magasak, rendesen nem falazzuk vizszintes hézagokkal, hanem ugy, hogy ezek a hézagok mindig merőlegesen álljanak a falban szereplő nyomásokra, tehát a F. ekkor nem csusztatja el egymás felett a kőrétegeket, hanem csakis összenyomja azokat. A fal is azután ennek a hézagelrendezésnek megfelelően ferde, befelé dőlt v. még pontosabban homoru külső határral készül. A legnagyobb és legveszélyesebb nyomást a támasztó falakra a viz juttatja, mint p. nagy rezervoároknál v. árvizgátaknál, mert a viz részecskéi közt a surlódás és a kobézió semmi s azonkivül a sulya is tetemes. Szintén nagy nyomással hatnak az egészen fölázott iszap, homok, termőföld stb. A kissé nedves földnemekben rendesen nagyobb a kohézib, a belső részek tapadása, mint az egészen szárazakban, azért a kissé nedves homok nyomása kisebb, az egészen szárazé. Általában tehát egyforma fajsulyu anyagoknak annál kisebb a nyomása, minél meredekebb a természetes lejtőjük.