az izraelita papoknak feje. A bibliai elbeszélés a papokat mind Árontól származtatja. Az első F. Áron volt, utódja fia, Eleázár, akinek ivadékai F.-ok valának Eliig. Ennek halála után Ithamár ivadékaira ment át a főpapság, akiknél maradt a második templom koráig. - A bibliai tudomány ujabb képviselői szerint az első templom korában, a VII. sz.-ban a levitákat mind papoknak tekintették és csak később tartott a Jeruzsálemben élő papság (a Cádok fiai) igényt arra, hogy egyedül van feljogosítva a papi funkciók végzésére. A Cádok fiai közül való főpapok hatalma és befolyása a második templom korában érte el tetőpontját. A persák uralma alatt a F.-t tekintették a nép fejének és a nagy gyülekezet, amely Juda ügyeit intézte, vagy egészen v. legnagyobb részben papokból állott. Még nagyobb lett a F. hatalma, amidőn a Makkabeusok házából származott F.-ok egyszersmind Judea fejedelmei voltak. De hanyatlásnak indult a F.-i méltóság fénye, amidőn Heródes és a rómaiak tetszés szerint nevezték ki és fosztották meg hivataluktól őket. Ugyanekkor küzdöttek a farizeusok és irástudók a papi arisztokrácia ellen és pedig oly sikerrel, hogy ez egészen elvesztette a népre való befolyását s a főpap kénytelen volt minden funkcióiban a farizeusok nézeteihez alkalmazkodni. A templom pusztulásával a F.-i méltóság természetesen eltünik a történelemből. A F. ruházatáról Móz. II. k. 39. fejezetében van szó. A F. feladata volt a templomi szolgálatra felügyelni, legnevezetesebb funkciója volt az engesztelés napján végzett szolgálata. Csak ekkor volt szabad a szentélybe lépnie. Az első templom korában feladatai közé tartozott az Urim és Tummim (l. o.) megkérdezése is.
F. a katolikus egyházban első sorban a római pápa, aki ugy az összes hiveknek, mint papoknak és püspököknek Krisztustól rendelt főpásztora. Másodsorban F.-ok (pontifices) az összes fölszentelt (legyenek ezek akár megyés püspökök, akár nem) püspökök, akik a püspöki ordináció által a többi papokénál magasabb méltóságot, lelki hatalmat nyernek. Az egyházi terminologia csakis ezeket mondja F.-nak. F.-nak szokás nevezni mindazon egyházi személyeket, akik nem ugyan püspöki, de mégis magasabb egyházi méltóságokat viselnek (prépostok, apátok stb.).
1. A kat. főpapokat illetőleg a fiskus a főpapok végrendelkezési jogát kétségbevonta s hagyatékukra ismételten a foglalás jogát (jus spolii) gyakorolta. A bizonytalan jogállapotnak véget vetni akart II. Ferdinand királynak 1625-ki (dec. 11.) diplomája, mely a szabad végrendelkezési jogot elvileg elismerte. A megujult kételyeknek eloszlatását célozta az ugynevezett Kolonich-féle egyezvény (Conventio Colonichiana) a fiskus és Kolonich Lipót bibornok primás között 1700 dec. 5-én (kihird. 1703 jun. 15.), mely szerint a kat. főpapok külön kir. engedély nélkül tiszta szerzeményüknek csak 1/3 részéről intézkedhetnek; a többi hagyaték felerészben az illető egyházat, felerészben a fiskust illeti. A magánjellegü egyezmény az 1715. évi 16. t.-c. által megerősíttetvén, országos törvény erejét nyerte. Az 1855. konkordatum a főpapok szabad végintézkedési jogát visszaállította. Kivételt képeznek egyedül a püspöki jelvények és egyházi készületek s szokás alapján a könyvek, amelyek az utódra szállnak. Végrendelet hiányában a hagyatéknak 1/3-a a felmenő és az oldalrokonokat a 10. izig illeti, a másik 2/3-a egyenlő részekben az egyházra és a fiskusra száll. Rokonok hiányában azoknak osztályrésze mint kaducitas a fiskust illeti. - 2. A görög kel. papság utáni örökösödést az 1779-ki u. n. Rescriptum declaratorium Illiricum rendezte, mely szerint a főpapok hagyatékuk feléről belföldiek számára szabadon végrendelkezhetnek, a másik felerész a metropolita után az u. n. illir nemzeti pénztárba foly, a püspökök után a metropolita és a karlovici iskolák alapértéke között felosztatik. Végrendelet nemlétében a hagyaték felerészben a nemzeti pénztárt, felerészben a karlovici iskolák alapértékét illeti meg.
Ha több hadsereg ugyanazon hadszinhelyen való közreműködésre van kijelölve, akkor a király külön legfőbb utasításai szerint hadsereg-főparancsnokság állíttatik, melynek élén egy tábornagy áll mint F. - F. a rendőrségnél, a fő és székvárosi m. kir. államrendőrség számára kiadott szervezési szabályzat szerint az egész egyenruházott őrség parancsnoka és mint ilyen, közvetlenül a főkapitánynak van alárendelve; annak rendeleteit végrehajtani, utasításait foganatosítani tartozik és minden működése- és mulasztásért első sorban a főkapitánynak felelős. A F. intézi az őrség személyes ügyeit, amennyiben azok elintézése a főkapitánynak fentartva nincsen; gyakorolja a fegyelmi hatalmat; ezen hatalom gyakorlása nem illeti meg egyrészt a főkapitányt, másrészt a fegyelmi bizottságot; ő rendelkezik az összes szolgálati ügyekben, a főkapitány által kiadott utasítás szerint; felügyel a rendőrök oktatására és a tisztek működésére; ő intézi a gazdasági és kezelési ügyeket, amennyiben ezek elintézése a főkapitánynak fentartva nincsen. Helyettese a főfelügyelő.
l. Koronázó párkány.
l. Érmeügy.
magyar királyi (pincernarum regalium magister), az ország kisebb zászlós urainak, báróinak egyike (Werbőczy: H. k. I. 94) s mint ilyen a világi főrendekhez tartozik (1608: k. u. I., 1687. X. t.-c.). Mai nap is tagja az országgyülés főrendi házának (1885. VII. t.-c.); 1848-ig pedig e tisztség viselőjének neve a királyi végzemények (törvények) záradékában felemlíttetett. A régi magyar királyi udvartartásban felügyelete alatt állottak a királyi pincék, a kir. asztalra kerülő italok, ivóeszközök, de ujabban e tisztéből kifolyólag csak a koronázásnál működött, amely alkalommal a király előtt szent István kardját is ő viszi. L. még Zászlós urak és Királyi udvartartás.
Budapest főváros közigazgatásában analog állást és hatáskört tölt be, mint a főispánok a vidéki törvényhatósági városok tekintetében; tehát a végrehajtó hatalom képviselője, s mint ilyen a városi önkormányzatra és a város területére és lakosságára vonatkozó közvetlen államigazgatásra befoly. A F.-t a király által a belügyminiszter előterjesztésére kijelölt három egyén közül a fő- és székváros törvényhatósági közgyülése hat évre választja. Állásának és hatáskörének általános szabványait az 1872. évi XXXVI. t.-cikk foglalja magában.
a szinészetben az a próbajáték, amely vmely darab első előadását megelőzi. A nagyobb szinházaknál rendszerint a megfelelő diszletekkel s ruhákkal tartják oly pontossággal, mintha már tulajdonképen rendes előadást játszanának.
a halak természetes párzása, l. Ívás.
1. Dávid (szenci), reform. lelkész és iró, szül. Mező-Lakon (Veszprémm.) 1787 dec. 27-én, megh. N.-Doroghon (Tolnam.) 1866 nov. 11. Iskoláit Pápán elvégezve, előbb őcsényi tanító, azután gyönki tanár lett, majd Kőröshegyre választatott meg lelkészül, innen pedig 11 év mulva N.-Doroghra; a tolnai egyházmegyének, a dunamelléki és dunántuli egyházkerületeknek tanácsbirája s Tolnamegyének táblabirája volt. Munkái: Külömb-külömbféle versek (I. füzet Pest 1817., II. füz. Debrecen 1827., Ferdős D. név alatt); Vigasztalások a korporsónál énekekben (Pécs 1838); Halotti bucsuzó versek (Kecskem. 1842). Ez utóbbi - 2400 példányban megjelent - munkáját a dunamelléki és dunántuli református tanítók, kántorok évtizedeken keresztül használták temetések alkalmával. Ő adta ki a hires rimelő, Kovács József verseit (Pest 1817).
2. F. Lajos (szenci), ref. lelkész és egyházi iró, szül. Gyönkön (Tolnam.) 1817 jun. 7-én, meghalt Kecskeméten 1884 máj. 5. Közép- és felső iskoláit Gyönkön és Pápán végezte; a lelkészi vizsgálat letevése után egy évig N.-Kőrösön nevelő volt (1838), a következő évben Kecskeméten segédlelkész, 1841. Kisujszállásra hivták rendes lelkésznek, onnan 1846. Kun-Szent-Miklósra, 1856. Kecskemétre. A patentális zavarok lecsendesedése után, szervezkedvén a protest. egyházak, a kecskeméti egyházmegye megválasztotta F.-t főjegyzőjévé, a dunamelléki kerület tanácsbirájává (1861), majd 1866. al-, 1869. főesperessé választották, 1872. a magyarországi protestáns egylet, később a szlavon-szerémi misszió-bizottság elnöke lett; a debreceni zsinaton (1881) mint egyházmegyéje képviselője vett részt; tagja volt az egyetemes tanügyi bizottságnak, az egyetemes konventnek, Török Pál halála után (1883 okt.) pedig mint legidősebb esperes a helyettes püspöki tisztet viselte haláláig. A hazai református egyháznak egyik legjelesebb s legkedveltebb szónoka volt. Az iskolaügy iránt mindenkor melegen érdeklődött s előbb a kun-szt.-miklósi, azután a kecskeméti közép- és felsőbb iskola érdekében sokat fáradozott; különösen heves irodalmi harca volt 3-4 éven keresztül Török Pállal, midőn ez a pesti protestáns teologiai Akadémia felállítása által a kecskeméti teologiai intézetet megingatta, majd teljesen megszüntette. Az irodalommal kora ifjuságától fogva mindvégig nagy előszeretettel foglalkozott. Először költeményekkel és elbeszélésekkel lépett fel a honművészben (1839) és Regélőben (1841), de csakhamar az egyházi irodalom mezejére ment át és itt számos, részben nagybecsü és széles körben elterjedt munkákkal gazdagította az irodalom ezen ágát. Nevezetesebb művei: Ájtatos hölgy (Elmélkedések és imák művelt prot. hölgyek használatára, Kecskemét 1846. Szivós Mihállyal együtt. Második kiadását a hazáért való imák miatt a rendőrség letiltotta 1852); Egyházi szertartási beszédek (u. ott 1847); Buzgóság szárnyai, imádságok a prot. nép számára (u. o. 1853); Egyházi beszédek (1-3 füz., u. o. 1850, 1854, 1861); Konkordántzia vagy szentirási szókönyv (u. o. 1857); Rövid válasz Török Pálnak, mint a Korrajzok előterjesztőjének (u. o. 1858); A kecskeméti egyház felelete (u. o. 1859); Agenda (Pest 1866). Szerkesztette: A különféle viszonyokra vonatkozó papi dolgozatok c. gyüjteményt (1849-58 Kecskemét, 12 füz.); ennek uj folyamát Szász Károllyal (Pest 1860, 3 köt.); Papi dolgozatok gyászesetekre c. gyüjteményt (Kecskemét 1850-71, 14 füz.); Magyar prot. egyházirodalmi ismertetések és birálatok (1. füzet, Kecsk. 1851); Kecskeméti prot. közlönyt (1858-60, 5 füzet); Kecskeméti lelkészitárt (Pest 1870-71, 3 füzet). Ezeken kivül számos cikke, értekezése, beszéde jelent meg a különféle protest. egyházi lapokban s folyóiratokban.