Jeromos, olasz természettudós, matematikus és filozofus, szül. Veronában 1483., megh. u. o. 1553 aug. 8. Szülővárosában orvos volt, Pádovában és Pordenoneban pedig egyideig a logika tanára. III. Pál pápa orvosává nevezte ki. F. fizikával, botanikával, orvostudománnyal, matematikával és bölcsészettel foglalkozott. Homocentricorum seu de stellis, Liber unus (Velence 1538) cimü művével Coppernicus heliocentrikus rendszerét vitte be Olaszországba, amennyiben benne a világegyetemről ir és megcáfolja a Ptolemaios-féle elméletet. Sokan F.-nak tulajdonítják a távcsőnek feltalálását, mivel az előbb említett műben lencséknek összetételéről beszél, mely által nagyobbított képeket kapott. F. még irt egy De Sympathia et Antiapthia c. munkát és több orvostudományu művet. A világrendszerről szóló munkájában az erők összetételéről is szól.
Ince, olasz szobrász, szül. Castel Rottóban, Verona közelében 1805 dec. 28., megh. Milanóban 1882 ápr. 29. A velencei és milanói akadémián képezte ki magát, azután Rómában Thorwaldsen és Tenezani tanítványa volt. 1842. a firenzei akadémia tanára lett; élete végét Milanóban töltötte. 1876. összes munkáit és vázlatait szülővárosának ajándékozta. Művei a klasszicizmus bélyegét hordják magukon; legsikerültebbek közöttük: A megsebzett Achilles, Ártatlanság, a Betlehemi gyermekgyilkosságot ábrázoló nagy márványcsoport a bécsi művészeti muzeumban (1847), II. Károly Emánuel siremléke a turini királyi kápolnában, Vezzi gróf szobra a milanói Breza-gyüjteményben, Éva a bünbeesés után, Daedalus és Ikarus, Krisztus, Venezia nagy mellszobrai, Levétel a keresztről stb.
l. Csonttörés.
(ejtsd: djavolo) a. m. ördög testvére, valódi néven Pezza Mihály, olasz rabló, született Itriben 1760., megh. Nápolyban 1806. Eleinte Fra Angelo név alatt szerzetes volt, de rendjéből nemsokára egy rablócsapathoz szökött, melynek vezére lett. Ezért halálra itélték, de mert 1799. a franciák betörése alkalmával a király mellé állván, résztvett Nápoly visszafoglalásában és a szabadelvüek megöletésében, kegyelmet kapott és egyuttal ezredessé is kinevezték. Midőn 1806. a franciák megint bevonultak Nápolyba, F. a felkelő csapat vezére lett; ekkor azonban árulás miatt San Severinonál elfogták s Nápolyban felakasztották. Kalandos élete számos mondára és dalra adott alkalmat az olasz nép ajkán, melyeket Auber ismeretes dalművében is felhasznált.
város és járási székhely Huesca spanyol tartományban, 29 km.-nyire Leridától, a Cinca partján, amelyen függő hid visz át, (1887) 7158 lak. Igen magas tornyu temploma régen mecset volt.
L. (növ.), l. Szamóca.
(lat.) a. m. törékeny; fragilitas, törékenység.
(latinul, rendesen többesben: fragmenta), a. m. töredékek, fenmaradt részletek valamely iró művéből vagy oly módon, hogy az egésznek egyes részeiül tekinthetők, vagy ugy, hogy idézetekben sejtetik a mű jellemét s esetleg tartalmát. Ilyenek főleg az ókori (tragikusok, lirikusok stb.) irókból vannak fenn, akiknek egyes művei vagy egészen vagy részben elvesztek s csupán egyes u. n. ereklyében maradtak ránk, amelyeknek összegyüjtésére a jelen század tudósai (Ribbeck, Vahlen stb.) mind máig nagy gondot fordítottak. Manap az irók szerénységből értekezéseik, cikkelyeik, sőt műveik ciméül is használják a töredék szót (p. gondolattöredékek vagy forgácsok) vagy éppen jellemzéseül hamarosan összerótt gondolataiknak.
(ejtsd: fragonár) János Honoré, francia festő, szül. Grasseban (Van) 1732 ápr. 17., megh. Párisban 1806 aug. 22. Boucher tanítványa, kiképzését Rómában fejezte be és 1765. a Coresus öngyilkosságát ábrázoló festménye alapján az akadémia tagja lett. Nagy dekorativ festményein kivül különösen a párisi Louvre Lacaze termében levő 10 képe tünteti föl hiven művészetének lényegét. Amorettek, nimfák, a mindennapi életből vett alakok, gyermekek, pásztorjelenetek váltakoznak egymással; néha kissé sikamkósak, de mindig elevenek, szellemesek. Számos rézkarcot is készített; közöttük leghiresebb: A szekrény (1778). Az uj, klasszicisztikus irány föllendülése idejében F. elmaradt korától, és elfeledve, nyomorban halt meg. V. ö. Portalis, H. F. sa vie et ses oeuvres (Páris 1887).
(lat.) a. m. jóillatu, illatozó.