(ejtsd: franskonté), a régi Franciaország egyik tartománya, egyik főkormányzósága Champagne, Lothaia, Elzász és Montbéliard grófság (amely 1793-ig Németország része volt), Svájc és Burgundia közt 15320 km.2 területtel, (1784) 679000 lakossal, Bésançon fővárossal. Jelenleg Montbéliard grófsággal együtt Doubs, Haute-Saône és Jura départementokat (l. e cimeket) alkotja. A nagy francia forradalom előtt parlamentje volt; 3 kerületre (bailliage) oszlott és pedig az amont v. vesoulira, a milieu v. besançonira és az aval v. Lons-le-Saunier-ire. Történelem. F.-ban a római hódítás előtt a sequanok laktak, ők voltak az első gallus törzs, amely Julius Caesarnak meghódolt és fővárosát, Vesuntiot annak átadta. Augustus Belgica prima provinciához csatolta; a III. század végén, hozzácsatolván Svájc Ny-i részét is, Sequania magna provinciává tették. Ezen tartományba törtek be először a germán törzsek; 250 körül az alamann Crocus pusztította tüzzel-vassal. Az V. században alánok és burgundok vonultak rajta keresztül és ez utóbbiak a maguk országává tették. 534. Klodvig a burgundok uralmának véget vetett. 843-888-ig Burgundia földarabolódott és ez utóbbi évben 3 részre szakadt: Provencera, Jurán inneni és Jurán tuli Burgundiára. 1032. II. Konrád német császár örökölte. Lothar császár F.-et elszakította a Ny-i Svájctól és ekkor nagy szabadalmai alapján viseli már a mai nevét. 1248. a német birtokosai kihalván, Chalon grófjai öröklik. 1295. a vincennesi szerződés értelmében Szép Fülöp örökösére, Hosszu Fülöpre volt szállandó; azonban egy ujabb házasság következtében 1322. ennek veje, IV. Eudes, Burgundia hercege örökli. IV. Eudes családjának kihalása után 1361. flandriai Margitra szállott, akinek leánya 1384. hozományul Bátor Fülöpnek, francia hercegnek juttatja. 1478. Bátor Károly halála után, XI. Lajos francia király, mint Burgundia hübérura elfoglalta ugyan F.-t, de a lakosok heves ellenállása őt onnan megint kiszorította. Az arrrasi, 1482-ki egyezmény F.-t, oly föltétel alatt biztosította VIII. Károlynak, ha Burgundi Máriának egyetlen leányát, Máriát nőül veszi; mivel azonban VIII. Károly Bretagne örökösét vette nőül, F. a Habsburgi-ház birtokában maradt. IV. Henrik 1595. és 1598. kisérletet tett az elfoglalásra, de sikertelenül; a 30 éves háboruban francia csapatok több izben támadták meg. XIV. Lajos már első hadjárata alkalmával elfoglalta, de az aacheni békében visszaadni volt kénytelen. 1678. azonban a nymwegeni béke alapján végleg Franciaországhoz csatolta. V. ö. Dunand de Charnage, Histoire des Séquanois, des Bourguignons et du premier royaume de Bourgogne (1735); Joly, La F. ancienne et moderne (1779); Mémoires et documents pour servir a l'histoire de la F. (1838-43. 3 kötet); Estignard, Le parlament de F. C. (1892, 2. köt.); Priépape, Hist. de la réunion de la F. C. (1881); Maag, die Freigrafschaft Burgund bis 1678 (1891).
l. Freibergen.
(ejtsd: Franketti) Adalbert, olasz bankár és zeneszerző, szül. Torinóban 1853. Dusgazdag család sarja és a Rotschild család rokona. Független állásában zenei tanulmányokra adta magát és ujabban több operát irt, melyeket, részben saját költségén, Olaszország s Németország több szinpadján bemutatott. 1888 febr. 11. Reggióban előadott első dalművével, Asrael-lel kevés sikert aratott (magyarra ford. Radó Antal). Budapesten Mahler vezetése alatt szintén kudarcot vallott. 1892. a Kolumbus-jubileum alkalmával adták elő Genovában második művét; Kolumbus-t. 1893 végén készült el harmadik dalműve: Il moroso della nonna; negyedik operája pedig a Fior d'Alpe (1884). Valamennyi műve Wagner hatása alatt készült és nagy mértékben szükölködik eredeti gondolatokban.
(ejtsd. fransvill; Franqueville, Francavilla) Péter, francia szobrász, szül. Cambrayben 1548., megh. Párisban 1618 körül. 16 éves korában elhagyta a szülői házat és először Párisba, azután Németországba ment. Innsbruckban pártfogójára akadt Ferdinánd főhercegben, kinek jóvoltából Giovanni da Bologna tanítványa lett. Mestere tervei után készítette I. Cosimo és I. Ferdinánd nagyherceg márványszobrát Pisában és hat szobrot a firenzei szt. Márk templomban. A firenzei S. Croce templomban levő szobrai minden modorosságuk mellett is érdekesek, de teljesen elhibázottak Jupiter és Jánus szobrai Génuában. 1601. IV. Henrik francia király udvari szobrásza lett. Sok kisebb munkán kivül 1604. elkészítette IV. Henrik lovasszobrát, 1612. Dávidot Góliát fejével (a Louvreban), 1614. a legyőzött nemzeteket ábrázoló négy szobrot IV. Henrik ércemlékszobrán. Mint építész, festő és iró is tevékeny volt.
(ejtsd: franki), 1. Ausonia (tkp. Bonavino Kristóf), olasz filozofus, szül. Pegliben, Genova mellett, 1821 febr. 24. Korán lépett a papi pályára, de a racionalista bölcselők filozofaiai műveibe való bemélyedés arra indította, hogy kilépjen a papi rendből, irásaiban teljesen függetlenül küzhessen a skolasztika és ortodoxia téveseknek tartott tanai ellen. Idevágó művei: Il razionalismo del popolo (Genf 1856, 3. kiad., Milano 1864); La religione del scelo XIX. Genf 1853, uj kiad. Milano 1859); La filosifia delle scuole italiane (Capolago 1852, Firenze 1862, Appendice, Genova 1853, Milano 1866). 1860. a történelem bölcseletének tanára lett a páviai egyetemen; 1863. a milanói Accademia scientifico-letteraria egy tanszékét foglalta el. Művei: Letture sulla storia della filosofia moderna (Milano 1863, 2 köt.); Saggi di critica e polemica (u. o. 1870-72, 3 köt.) Sulia teoria del giudirio (u. o. 1870, 2 köt.); La caduta del principato ecclesiastico e la restaurazione dell' imperio germanico (u. o. 1871).
2. F. Sándor, bibornok, államtitkár, szül. Rómában 1819 jun. 25., megh. u. o. 1878 jul. 30. A római szemináriumban nevelkedett, ahonnan kiváló tehetségei és ernyedetlen szorgalma révén, tanulmányainak befejezése után Lambructini államtitkár ajánlatára IX. Pius 1846. prelatusnak és kamarásának nevezte ki, 1856. saloniki érsek in partibus infidelium és firenzei nuncius lett; mint ilyen a Cavour politikája ellen való harcban kiváló részt vett. A nagyhercegség bukása után visszatért Rómába, hol az egyházi ügyek államtitkára lőn. 1868. madridi nuncius; Izabella elüzetésével 1869. visszahivatva, a vatikáni zsinat előmunkálataiban vett részt.
l. Gafori.
(ejtsd: frankiverné) József Hippolit, della Valetta gróf, olasz zenei iró, született Torinóban 1848 febr. 17. Jogtudor lett 1867., de 1872 óta a zenének él; népszerü hangversenyeket és vonósnégyes-társulatot és 1876. énekkar-akadémiát alapított. A Gazetta del Popolo-ba s 1877 óta a Risorgimento c. lapba irt zenebiráló cikkei hiresek. F. 1886 táján nőül vette Tua Teresina hegedüművésznőt.
a frank földnek, de különösen a Páris környékén levő grófságoknak latinosított neve, melyből a későbbi provinciának, Isle de Francenak a neve származott.
(ejtsd: francsa), 1. Ferenc, tkp. Raibolini, olasz festő, a XV. sz.-i bolognai festőiskola egyik mestere. Szül. Bolognában 1450., megh. u. o. 1518 jan. 5., eredetileg ötvös volt, azután mint éremmintázó nagy hirnévre tett szert. Építészettel és szobrászattal is foglalkozott; a festészetre csak később adta magát. Legkorábbi művei: egy Madonna a berlini képtárban és Szt. István a római Borghese-képtárban; rendkivüli haladást mutat az 1490-ből való Madonna 6 szenttel a bolognai képtárban, u. o. van még több hasonló tárgyu kitünő képe, vmint egy Angyali üdvözlet stb.; a bolognai S. Giacomo Maggiore templom Bentivoglio kápolnájában van legszebb műve, a gyönyörü szinezésü, megkapó hatásu Madonna szentekkel (1499), a szt. Cecilia templomban nehány freskókép (1509), a pármai képtárban a Levétel a keresztről, a müncheni képtárban Madonna a rózsalugasban stb. A budapesti orsz. képtárban van egy korábbi (48) és egy későbbi képe. Mindkettő Madonnát ábrázolja, mindkettőben egyenlő mély érzés nyilatkozik, de mig amannak formái kemények, szinei hidegek, emez formai tekintetben is haladást mutat, szinei pedig harmonikusak, mélyek. Valószinüleg metszeteket is készített. Több tanítványa volt; ezek közé tartoznak fiai is. F. Jakab (megh. 1557.), atyjának modorában dolgozott; a velencei mesterek hatása alatt festette legjobb képét, egy Madonnát a bolognai képtárban (1526). Öccse, F. Gyula (szül. 1487., megh. 1543 után), egészen jelentéktelen. Atyjának és bátyjának segédje volt.
2. F. József Gáspár Tamás Rodriquez, Paraguay diktatora, közönségesen doktor F. néven, szül. Braziliának Sao Paolo tartományában 1756., megh. 1840 szept. 20. Szülői atyja portugál, anyja indiánnő volt, eleinte egyházi pályára szánták s a cordovai kat. egyetemen taníttatták; mindazonáltal ügyvéd lett belőle. Tudománya, önzetlensége és erélye csakhamar felébresztették polgártársai figyelmét, amiért Asuncion lakói biróvá választották meg. Midőn 1811. Paragua a spanyol uralom alól felszabadult, a kongresszus által kinevezett tanács (junta) titkára, majd Fulgenico Yegros-sal együtt konzul lett; később pedig, egyelőre három évre, később élethossziglani diktatorrá választották. Ebben az állásban azonban F. is abszolutisztikus hajlamot árult el s véres kegyetlenségekkel igyekezett ellenfeleit elnyomni. Különös ellenszenvvel viseltetett a spanyolok, papok és barátok iránt; az ország összes kolostorait eltörölte s javaikat az állam javára elkobozta. Az ellene tervezett összeesküvések szigoru kormányát még kiméletlenebbé tevék. Amellett megtiltotta a kivándorlást s megnehezítette a külfölddel való minden összeköttetést, a földbirtokosokat birtokaik kihasználására kényszeríté és a belkereskedelmet telhetőleg emelte. Külföldiek letelepedését lehetőleg korlátolta. 1824 óta, midőn uralmát eléggé biztosítottnak hitte, kissé szelidebben kormányzott. A paraguay-i nép szemében nem volt népszerütlen ember. V. ö. Bazan, El dictator F. (Madrid 1887).
olasz festő, l. Bigio.