1. Ágost Hermann, a hallei árvaház alapítója, szül. Lübeckben, 1663. márc. 22., megh. Halléban 1727 jun. 8. Atyját 1666. Ernő góthai herceg udvari és jogi tanácsosává tette, igy került Francke is atyjával három éves korában Góthába. 16 éves korában az erfurti egyetemre ment, innen aztán 1679. Kielbe jutott, ahol teologiát és filozofiát tanult. 1685. magiszterré lett. Ez idő tájban Sandhagen lüneburgi szuperintendensnél s Drezdában Spener udvari lelkésznél időzvén, a Spener pietizmusa nagy hatást tett rá, s a pietizmusnak oly buzgó követője lett, hogy azt 1688. ujra elkezdett előadásaiba is belevitte. E miatt aztán üldözni kezdték, 1690. elvesztette lipcsei tanszékét s az üldözés tovább kisérte Erfurtban is, a hová Lipcséből papnak ment s ahol ellenfelei még a város elhagyására is kényszerítették. Ekkor Spener közbenjárására a braunschweigi herceg vette pártfogása alá, s az ujonnan alapított hallei egyetemhez a görög és a zsidó nyelv tanárává nevezte ki. Nemsokára Halle mellett egy kis faluban Glauchaban pappá is lett. A szegény gyermekek fölnevelésére állította föl azt az intézetet, melyet 1696. fogva pedagogiumnak neveztek, később házat vett s a gyermekeknek állandó lakást szerzett. Ez volt az árvaház kezdete. 1698. a helyiségek már annyira elégtelenek voltak, hogy nagyobb épületet kellett emelni. Az uj épület 1699-ben készen volt s F., bár ellenségei közben-közben többször vádaskodtak ellene, 1715-ben a városi papság tagja s 1716-ban az egyetem helyettes rektora lett. 1719-ben a lipcseiek is elégtételt adtak neki, s meghivták, hogy tartson náluk, ahol 30 évvel azelőtt oly keserü üldözést szenvedett, egyházi beszédet. Munkáinak két ujabb kiadása: Francke, Schriften über Erziehung u. Unterricht. Bearb. u. mit Erläut. versehen v. Karl Richter (Berlin 1871), Francke's Päd. Schriften. Nebst. Darstellung s. Lebens u. s. Stiftungen von D. G. Kramer (Langensalza, 1878). Magyarul megjelentek: F. H. Á.-nak Oktatása a gyermek neveléséről (Halle 1711, ford. szenicei Bárány György). F. H. Á. Rövid és együgyü, de fundamentomos utmutatása 1. az igaz kereszténységre, 2. a hitre, 3., az imádkozásra (Halle 1711). F. H. Á. A szentirás szerint való életnek regulái (Halle 1711, ford. Vázsonyi Márton).
2. F. Károly Fülöp, német politikus, a slezvig-holsteini ideiglenes kormány tagja, szül. Slezvigben 1806 jan. 17., megh. Kielben 1870 febr. 23-án. Jogot végzett, aztán különböző hivatalokat viselt. 1848 március 24., midőn kimondták Slezvignek Dániával való egyesítését, Slezvig kormányelnökévé nevezték ki. 1848 óta a slezvig-holsteini kormány teljes hatalmi megbizottja volt. A parlament feloszlatásakor hazájába visszatért és 1850 máj.-tól a külgyi osztály igazgatását vezette 1851 január 31-ig. A dán kormány számüzetésbe küldvén F.-t, 1851 őszén Coburgban a kormányelnökséget vette át. XII. Frigyes dán király halála után Augustenburgi Frigyes herceg meghivására (1868 nov.) előbb Gothába, majd Kielbe ment, anélkül azonban, hogy nevezetesebb munkásságot fejthetett volna ki.
3. F. Vilmos Ferenc Gorrfried, német romanista, szül. Lüneburgban 1803 julius 26., megh. Göttingában 1873 ápr. 12. Göttingában tanult, 1825 után u. o. magántanár, 1828. rendkivüli tanár és az ottani itélőszék tagja, 1831. rendes tanár és a főtörvényszék tanácsosa lett Jénában. 1844. Göttingába helyezték át. Művei: Zivilistische Abhandlungen (Göttinga 1826); Beiträge zur Erläuterung einzelner Rechtsmaterien (u. o. 1828., 1. rész); Das Recht der Noterben und Pflichtteilsberechtigten (u. o. 1831); Exegetisch-dogmatischer Kommentar über den Pandektentitel de hereditatis petitione (u. o. 1864).
(Franck), sok tagból álló flamand festő-család, mely Herenthals városkából származott. Tagjai közül legkiválóbbak: 1. F. Ferenc, szül. Herenthalsban 1542., megh. Antwerpenben 1616. Legkitünőbb műve az anwerpeni székesegyházban levő háromszárnyu oltár, mely Krisztust az irástudók közt ábrázolja (1586). - 2. F. Ferenc, az előbbinek fia, szül. Antwerpenben 1581., megh. u. o. 1642., a legismeretesebb az egész családban. Rendkivül termékeny festő volt. Sajátszerü, érdekes és jellemző képe a budapesti orsz. képtárban levő (544), mely Eszter és Ahasverus történetét ábrázolja, több jelentben, sok apró alakkal. - 3. F. Ferenc, (a «Rubeniánus»), az előbbinek fia, szül. Antwerpenben 1607., megh. u. o. 1667., 1639. a festő-céh tagja lett. A szinezésben egészen Rubenset követte. Egész határozottsággal azonban egyetlen képet sem lehet neki tulajdonítani.
György Arbogast, báró, német politikus, a centrum-párt elnöke, szül. Würzburgban 1825 jul. 2., megh. 1890 jan. 22. Jogot végzett, azután gazdálkodott és csak 1848 után lépett a politikai pályára. A bajor urakházában a klerikális hazafiak vezéreként működött és még az 1870. francia háboruban való részvétel ellen is szavazott, amint Bajorországnak a német birodalomba való belépését is szerette volna megakadályozni. De azután megnyugodott ezekben és állandó tagja volt a német birodalmi gyülésnek, mely őt ismételten az alelnöki székbe emelte. Mint a kat. centrumpárt egyik vezére, minden fontosabb javaslattal szemben tolmácsolta a párt nézetét. Az 1879. védvámpolitika tárgyalásakor a birod. gyülés az ő indítványát emelte törvényerőre, mely szerint a vámok és a dohányadóból befolyó 130 millió márkát felülmuló összeg a lakosság számához mért arányban az egyes országok közé felosztandó. Fia, F. János Károly, szül. 1858 okt. 27., hasonlóan konzervativ tagja a birodalmi gyülésnek.
(franc., olv. frán-maszon) a. m. szabadkőműves; Franc-maçinnerie, szabadkőművesség.
l. Franko.
1. de Colonia, szülővárosáról, Kölnről magát igy nevező zenei iró, a XII. és XIII. sz. határán élt s ugy látszik Lüttichben tanulta, majd tanította a zenét. Latinul irta fő művét: Musica et cantus mensurabilis c. értekezését, melyben ő irt legelőször arról, hogy a zenei hangok nem egyenlő hosszuak; igy aztán a ma u. n. egész hangjegyet félrövidnek (semibrevis) egyéb hangjegyeket pedig fokozatosan a rövid (brevis), hosszu (longa), leghosszabb (maxima) névvel nevezte. A korának szinvonalán állt értekezést mindig nagybecsünek tartották; Gerbert apát a Scriptores de musica c. gyüjteményében 1784. kiadta, Bellermann H. pedig (Berlin 1874) németre fordította és magyarázta.
2. F. János Baptista (u. n. Semolei), olasz festő, szül. Udinében 1510., megh. Velencében 1561., Rómában Michelangelo hatása alatt képezte ki magát. Különösen kisebb dekorativ munkákhoz volt tehetsége, azt bizonyítják a velencei doge-palota Scala d'oro-jában és a S. Francesco della vigna templomban látható festményei. Az ő idejében fölvirágzott majolika-festésnek is tevékeny munkása volt. Rézkarcai közül említendők: Ábrahám áldozata; Az angyali üdvözlet; A pásztorok imádása; Jézus az irástudók között; Krisztus ostorozása (Ticián után); Krisztus föltámadása; Ámor és Psyché a fürdőben (Giulio Romano után).
3. F. Miklós, olasz költő, valószinüleg 1505. szül. Beneventumban, megh. Rómában 1559. Kortársa és egyiedeig barátja volt AretinoPéternek. Velencében, Nápolyban, Casaléban, Mantovában és Rómában élt, ahol, noha Morone biboros pártját fogta, V. Pius ellen intézett kiméletlen támadásai miatt elfogták és 1559. felakasztották. Aretinoval ellenséges viszonyba Pistole volgari (Velence, 1538-41.) c. munkája hozta, melyet 1548. Rime contro P. Aretino követett. Legnevezetesebb s egyszersmind leghirhedtebb műve: Priapeci (Torino 1541, bővített kiadás 1548), mely fajtalan szonettek gyüjteménye.
latin neve Frankfurtnak (l. o.).
(ejtsd: franszoá), 1. Alfonz, francia rézmetsző, szül. Párisban 1811., megh. u. o. 1888. Henriquel-Dupont tanítványa, nagyon finom érzékkel készített sok metszetet régi és uj mesterek művei nyomán. Ilyenek: Bonaparte átkelése az Alpokon, Mária Antónia a forradalmi törvényszék előtt, Pico de la Mirandola ifjusága, Delarochetól; Ezékiel látomása Ráfaeltól; Krisztus megkisértése, Mignon és atyja, Margit a templomban, Ary Scheffertől; Kandaleus király neje Gérômetől; A szent szüz megkoronázása Giovanni da Fiesolétól; Vénus születése Cabaneltől. 1873-ban a művészeti akadémia tagja, 1877. elnöke lett.
2. F. János Károly, francia rézmetsző, szül. Nancyban 1717., megh. Párisban 1769., metszeteiben tökéletesen vissza tudta adni a krétarajzok hatását. Legsikerültebb metszetei: A szent szüz (Vien után); 12 arckép Saverien Les portraits des philosophes modernes c. műve számára; Rotterdami Erazmus arcképe, Hobbein, Holbesé, Pierre; Melabranche-é, Bachelier nyomán.
3. F. Kurt, német utazó, szül. Luxemburgban 1853 okt. 2. Katonaiskolákat végzett s részt vett a francia-német háboruban. 1883. II. Lipót király meghivására Belgiumba ment s csatlakozott Wissmann kassai-expediciójához. 1885. Grenfellel kutatta a Csuapat és Lulongot, a közép Kongo két mellékfolyóját. Hazájába visszatérve, a nagy vezérkarban kapott állást és százados lett. 1887. a külügyminiszterium megbizásából Togo német koloniába ment s 1888. Szalagán át északra a Morszik földére hatolt egész a 12-ik szélességi fokig. Ezután rövid ideig hazájában tartózkodván, visszament Togoba, de 1889. a német DNy-i afrikai segítőcsapatok vezetését bizták rá s ebben a tisztében sok erélyt és diplomáciai ügyességet fejtett ki. 1891 óta a birodalmi biztost képviseli DNy.-Afrikában. Irodalmilag működött Wissmannak Im Innern Afrikas, Die Erforschung des Kassai (Lipcse 1891.) c. munkájában; önálló munkája: Die Erforschung des Tschuapa und Lulongo (u. o. 1888.).
4. F. Mária Lujza, német irónő, szül. Herzbergben 1817 jun. 17., megh. Weissenfelsben 1893 szept. 25. Eleintén fényes anyagi körülmények között élt, de apja halála után elvesztvén vagyonát, nagybátyjánál tartózkodott. Első nagyobb műve: Die letzte Reckenburgerin (Berlin 1871-1878) nagy feltünést keltett. Ezek után sorban megjelentek: Frau Erdmuthens Zwillingssöhne (Berlin 1872); Stufenjahre eines Glücklichen (Lipcse 1877-78); Der Katzenjunker (Berlin 1879). Egy történeti vigjátékot is irt: Der Posten der Frau (Stuttgart 1882).
5. F. Miklós Lajos de Neufchateau gróf, francia államférfiu és költő, szül. Saffaisben (Meurthe) 1750 ápr. 17., megh. 1828 jan. 10. Atyja tanító volt. Már 14 éves korában költeményeket adott ki Pieces fugitives c. alatt, mellyel Voltaire-nek tetszését is megnyerte, de a hozzá füzött reményeket a két év mulva kiadott Poesies diverses de deux amis c. kötete nem igazolta. Aztán Toulban tanárkodott, majd Párisba került, hol jogi tanulmányokkal foglalkozott. 1782-85-ig Haiti sziget főprokurátora volt. Mint a forradalom hivét 1792-ben a törvényhozó nemzetgyülésbe képviselővé választották. A Paméla c. drámájában kifejtett mérsékelt érzülete miatt ugyan fogságba került, de nemsokára kiszabadult és erre a semmítőszék birójává, majd Vosges megye kormánybiztosává, 1797. pedig belügyminiszterré lett. Fructidor 18-ika után Carnot helyére a direktoriumba választották meg, de 1798. ismét a belügyminiszteri széket foglalta el, melytől brumaire 18. kellett megválnia. Napoleon gróffá és szenátorrá tette. 1816. óta a francia akadémia tagja volt. Nevezetesebb művei: Discours la maniere de livre les vers (Páris 1775); Nouveaux contes moreaux en vers (1781); Anthologie morale (1784); Les lectures du citoyen (1798); Fables et contes en vers (1814); Esprit du grand Corneille (1819) stb. V. ö. Bonnelier Memoires sur F. de Neufchateau (Páris 1829).
az a váza, melyet François Adolf rézmetsző 1845-ben Chiusi mellett talált, s mely jelenleg a firenzei etruszk muzeumban van. A vázán lévő felirat szerint készítői Ergotinos és Klitias (K. e. 500 táján) voltak. Nagyon régi stilü, több sorban elhelyezett alakokkal diszített amfora, melynek közepén főábrázatul Peleus és Thetis menyegzője van kivésve.
a XI. sz. óta elterjedt latinos neve a frankok tartományának, az addig szokásos Francia helyett. L. Francien hercegség.