János, németalföldi iró, szül Lejdában 1729 jan. 23., megh. 1812 márc. 13. A lejdai egyetemen orvostant tanult, majd Amsterdamban mint gyakorló orvos működött. Több pásztorkölteményt irt s megkezdte Hollandia Flórája és Faunája c. munkáját (4 köt., Amsterdam, 1769-79., franciául 1782). 1773. a lejdai egyetemen a természettudományok lektora lett, de 1795. elbocsátották s nagy szegénységben halt meg. Természettudományi munkái korukban igen becsesek voltak. Nevezetesebb költeményei: De Lof der Dankbaarheid (Lejda 1773, pályadijat nyert); Verheerlykt Leiden (u. o. 1774); Gedichten (2 köt., Amsterdam, 1776-79) és Vertellungen mijner Jeugd (Lejda 1798).
(ejtsd: franzársé), VII. Károly francia király szervezett honvédsége. Minden község köteles volt karddal, nyilazó ijjal és tőrrel felfegyverzett harcost bármikor a király felhivására a kir. táborba küldeni. Békében a F.-k mindennemű adófizetés alól fel voltak mentve, háboruban pedig havonta 4 livrest kaptak zsoldként. XI. Lajos 1469. katonai hasznavehetőségük fokozása végett szervezésüket megváltoztatta, de miután ez sem használt, 1479. megszüntette e sok költségeket és semmi hasznot nem hajtó intézményt.
(ejtsd: fran-tirőr) a. m. szabad vadászok, 1870. a haza megvédésére önként harcoló francia polgárokból alakult fegyveres csoportok, vagy a harcosok által választott tisztek által szervezett csapatok, melyek főleg a német hadsereg egyes részei közötti és Németországgal való összeköttetést folytonosan veszélyeztették, s a német hadsereget arra kényszerítették, hogy a közlekedések megőrzésére igen sok hadierőt kellett alkalmaznia.
város Friesland németalföldi tartományban, 16 km.-nyire Leeuwardentől, csatorna és vasut mellett, (1891) 7239 lak., pamutszövőkkel, szappan- és téglagyártással; szt. Mártonról elnevezett szép templommal és szép városházzal. 1585. alapított és egykor hires egyetemét 1811. I. Napoleon beszüntette.
-család, igen előkelő szerepet játszott Magyarország történetében. - Bertalan vegliai comes III. Béla magyar királytól 1193. Modrus vármegyét kapta adományul. Ő lett a Frangepánok magyar ágának őse. Mivel Béla utódok nélkül hunyt el, II. András 1209. testvére fiának, Jerindónak adta Modrust s a Spalato alatt levő (Fara, Brazza, Curzola és Langursta) szigeteket, 1223. pedig Vinodolt is. 1241. Veglia-szigeten a Frangepánok hüséges védelme alatt keresett menedéket a tatárok elől bujdosó IV. Béla, kit az elpusztult országba azután haza is kisértek. 1246. Babenberg Frigyes ausztriai herceget egy Frangepán szurta keresztül s ezzel a magyarok részére döntötte el a csatát.
[ÁBRA] Frangepán-család címere.
Szolgálataikat tekintve, 1251. minden eddig való adományokban és kiváltságokban megerősítette IV. Béla Frigyest, Bertalant és Jerindót. 1260. pedig Zengg városával ajándékozta meg Frigyest és Bertalant. A család későbbi tagjai közül nevezetes János, 1391. Dalmácia, Tót- és Horvátország bánja és Zsigmond király sógora; Miklós bán, ki 1412. Cirkvenicán zárdát építtetett a pálosoknak; János bán és István bán, kitől a tersáci ág származott; Márton (megh. 1479), ki egyidőben Frigyes császárhoz pártolt ugyan, Mátyás azonban ismét kegyeibe fogadta; Zsigmond, az ottocsáci - rövid életü püspökség alapítója; Bernát, ki gyakran hadakozott ugyan a törökkel, de volt idő, mikor mégis a basákkal való egyetértésről vádolták; Kristóf, korának egyik legkitünőbb hadvezére (l. o.); György kalocsai kanonok, majd székesfehérvári prépost, 1499. veszprémi püspök, 1503. kalocsai érsek (megh. 1522.); János, ki 1493. az udvinai csatában esett el; Beátrix (l. o.); Katalin, Perényi Gábor felesége, ki 1533. kinyomatta Sz. Pál leveleit Komjáthy Benedek fordításában; Ferenc, (l. o.) bácsi és kalocsai érsek; György, ki 1553. győzött a velikai és gradiskai törökök ellen; Ferenc, Horvát-, Tót- és Dalmátország bánja, «Illyria pajzsa és kardja», ki 1571-ben egyetlenegy napon három diadalt aratott a törökökön (megh. 1573); Miklós, 1616-22. Horvát-, Tót- és Dalmátország bánja, 1626, a gyarmati békekötésnél II. Ferdinánd követe (megh. 1647); Farkas bán, jeles hadvezér; György, zenész, festő, szobrász, hadi építész és jeles katona, megh. 1662. mint I. Lipót főudvarmestere; Ferenc Kristóf 1671 ápr. 31. mint a Wesselényi összeesküvés egyik főembere szenvedett halált, nővére Anna Katalina pedig fogságot. A F. család a szent korona területén négy ágban virágzott. Ezek közül István ága a hires Kristóf bán unokahugával, Zrinyi Katalinnal a XVI. sz.-ban kihalt; a cetinjai ág 1542. Ferenc egri püspök és kalocsai érsekkel, a szlunyi ág pedig 1572. Ferenc bánnal fiágon kifogytak, mig az utolsó, a tersattói ág, Ferenc Kristóffal, akit Bécs-Ujhelyen 1671 április 30. Zrinyi Péterrel lefejeztek, szintén kihalt és vele a F. család sirba szállt.
1. F. Beatrix, F. Bernardin és Arragóniai Luiza leánya, előbb Corvinus János liptói és oppelni hercegnek és horvátországi bánnak neje, utóbb - ennek 1504 okt. 12. történt halála után - Hohenzollerni György brandenburgi őrgróf felesége. Meghalt 1510. alig 38 éves korában, s Szerémi György állítása szerint a gyulai Ferencrendiek templomában temették el. Életrajzát megirta Kukuljevic I., Beatrica F. i njezin rod. (Zágráb 1885).
2. F. Bertalan, Frigyes fia. 1343. Nagy Lajos anyjának nápolyi utjában kisérője, ugyanakkor somogyi főispán. Mint Veglia szigetnek ura, némileg hübéri viszonyban állott a velencei köztársasággal és sokat kellett küzdenie, hogy hüségét hazánk iránt megőrizze. 1358. a zárai békekötés alkalmával felszabadult ugyan Veglia szigete a velenceiek hatalma alól s egészen a magyar koronához csatoltatott, de ő ezt már nem érte meg. Neje volt Morosini Mabilia velencei patricia. V. ö. Századok 1890. 202, 210-14.
3. F. Erzsébet, István és Carrara Katalin leánya. Zsigmond király későbbi sógorához, Cillei Frigyeshez ment nőül 1396., de ez őt csakhamar hütlenül elüldözte, hogy felesége se akadályozza zabolátlan életmódja folytatásában. A két házasfél szüleinek sikerült őket ismét összehozni, de ennek árát Erzsébet életével fizette meg, mindjárt első éjjel férje legyilkolta. Tetemét Cilliben a Ferencrendiek egyházában temették el. Egyetlen fia maradt, a szomoruan nevezetes Ulrik, kinek nevét a Hunyadiak kora jegyezte fel. V. ö. Századok. 1890. 302.
4. F. Ferenc, horvát bán, F. György fia. 1566-ban azalatt, mig Szolimán török császár Szigetvárát ostromolta és Miksa király Győr alatt táborozott, Erdődy Péter bánnal együtt tizenhárom ezer emberrel állott készen, várva a további parancsot. Erdődy Péter bán halála után 1567. Draskovich György püspökkel együtt horvátországi bánná neveztetett ki. Szüntelen őrködött a török határon, gyakran beütött Boszniába és 1571. a pusztító törököket háromszor verte meg egy napon, miért is Illiria paizsának és kardjának nevezték el. 1573. Nikolsburgba menvén, hogy ifju aráját, kanyaföldi Kerecsényi Juditot, haza hozza, utközben megbetegedett és Varasdon meghalt. Vele kihalt a F. család szlunyi ága.
5. F. Ferenc, kalocsai érsek, F. Jánosnak (a tersattói ágból) fia. Perényi Gábornénak testvére. Ifju korában ferencrendi barát volt és Rómában élt. Még mint egyszerü ferencrendi Rómából VII. Kelemen pápának egy missziójával Zápolya Jánoshoz jött, kinek később feltétlen hive volt. 1527 jun. mint János király követe jelent meg Olmützben, hogy az ottani kongresszuson Jánosnak a magyar koronához való jogát érvényesítse. A kongresszusnak eredménytelen befejezése után Lengyelországba küldetett mint János király követe, ahonnan 1528. tért vissza hazájába. Miután a szerzetesfogadalmak alól fölmentetett, Zápolya 1528. kalocsai érseknek nevezte ki. János király érdekében többször követségekben járt el, igy 1536. és 1537. Ferdinánd királyhoz, 1538. Spanyolországba V. Károly császárhoz. 1538. az egri püspökséget is megkapta. János király halála után I. Ferdinándnak hódolt, és annak is fontos szolgálatokat tett. Élete vége felé Pozsonyban lakott, hol 1543. halt meg. F. Ferenc nemcsak mint diplomata nevezetes, hanem korának egyik előkelő tudományos notabilitása is volt. Benne a Frangepánok cetinai ága kihalt.
6. F. Ferenc Kristóf, F, Farkas és Paradeyser Mária fia, a F. család utolsó férfitagja. Részt vett a Wesselényi-féle összeesküvésben sógorával Zrinyi Péter bánnal együtt. Mikor ezzel együtt Csáktornyáról Bécsbe utazott, ott elfogták és elitéltetvén, Bécs-Ujhelyben 1671 ápr. 30. lefejezték. Fiatal özvegye maradt hátra, De Naro Julia marquisnő. Tetemei Zrinyiével együtt Bécs-Ujhelyen egy sirkő alá temettettek. Sirirataik ez: «Hoc in tumulo jacent Comes Petrus Zrinyius Banus Croatiae et Marchio Franciscus Frangepan ultimus familiae, qui quia coecus coecum duxit, ambo in hanc foveam cecidere».E sorok után egy palloson nyugvó két halálfej van kivésve, mely alatt a következő sorok olvastatnak:
Discite mortales, casu discite nostro,
Observare fidem Regibus atque Deo.
Anno Dei MDCLXXI. Die XXX. aprilis
Hora IX. Ambitionis meta est tumba.
7. F. Frigyes, Duym (Domnus) fia. Atyjával együtt hathatósan közreműködött abban, hogy I. Károly király hatalma a magyar tengerparton helyreálljon és megszilárduljon. 1326. e végből hadat is viselt a többi horvát urak ellen. Ő kapta meg Drezdnik megyét, amely nem volt egyéb, mint a Zengtől nem messze eső Dreznik falu kerülete. V. ö. Századok. 1890. 208-10.
8. F. Gergely, István bán fia, szül. 1459., megh. 1520 szept. 1493. bácsi kanonok, 1495. székesfehérvári prépost, 1499. veszprémi püspök, 1503. kalocsai érsek lett, s ezen méltóságot haláláig viselte. Előkelő tudományos miveltsége, feddhetetlen jelleme s a közügyekben tanusított ritka ügyessége folytán nemcsak a hazában az ország és a király előtt, hanem a római szék előtt is nagy tekintélyben állt. Országos ügyeinkben előkelő része volt, kivált II. Ulászló király halála után, amikor 1516., 1517. és 1519. az országos tanács tagja volt. Vagyonát a végvárak fentartása céljából az országnak hagyományozta.
9. F. István, Bertalan és Morosini Mabilia fia. Élt a XIV. sz. második felében, megh. 1390 elején. Bár semmiféle tisztséget nem vállalt, a maga korában Magyarország egyik legtekintélyesebb és leggazdagabb főura volt. 1380. 10000 arany forintot adott kölcsön Nagy Lajos királyunknak s ezért kapta zálogul Stenychnak várát. Az erről szóló záloglevélben Nagy Lajos király rokonának nevezi őt. Neje volt Carrara Katalin, a nagyhirü Carrara Ferencnek, Padova urának, Nagy Lajos királyunknak szövetségesének leánya, akit 1372 juniusban vett nőül. Később neje miatt belebonyolódott az olaszországi viszályokba és Padovából elüzött sógorát, Carrara Novello Ferencet modrusi udvarában tartotta, pénzzel s tanáccsal segítette. Egy izben a magyar királyi udvarral is összeütközésbe jött s Zsigmond király 1387. lázadónak nevezi őt. V. ö. Századok (1890, 292-302); Pesty, Eltünt vármegyék (II. 431).
10. F. János, F. Miklós bánnak legidősb fia, megh. 1485. v. 86. Nyolc fitestvére atyjuk végrendelete értelmében osztatlanul örökölte a F.-birtokokat, mi azonban hosszabb pörre vezetett. Végül 1450. az ifjabbak Jánosnak kizárólagos tulajdonába engedték át Veglia szigetét (az egyetlen dalmát szigetet, mely még 1480-ig a magyar koronához tartozott). János, hogy tulajdonát Velencétől biztosítsa, Morosini Pál veneziai patricius leányát vette nőül; hogy pedig testvéreit végképen elüsse a sziget birtokától, 1453. végrendeletében magvaszakadta esetére Velencét nevezte ki örökösévé. Egyuttal egészen függetlenül kezdett uralkodni és nem többé vegliai grófnak, hanem Veglia urának cimezte magát. Mihelyt azonban arról értesült, hogy Magyarországnak immár Mátyás királyban erélyes királya van, Mátyás pártjára állott, sőt arra is késznek nyilatkozott, hogy III. Frigyes császár isztriai birtokait megtámadja, ha Mátyás az ott elfoglalandó helyeket neki átengedi. Midőn be sem várván halállal vivódó öccsének, Mártonnak elhunytát, annak birtokait, Novit és Bribirt sietve megszállotta: Márton bosszuból oly végrendeletet csinált, melyben összes birtokait Mátyás királyra hagyta örökül, ki azokat Mátyás Balázs által haladéktalanul el is foglaltatta, ekkor a csalatkozott János Velencéhez fordult segélyért, mely Vinciguerra titkár által 1480 febr. 22. Veglia szigetét, az utolsó magyar birtokot, a köztársaság nevében hatalmába vette. Igy a magyar uralommal együtt megszünt a F.-uralom is. János azután hol Mátyásnál, hol Zsigmond osztrák főhercegnél keresett segélyt, de hiába. Elvégül megnyugodott sorsában és elfogadta a Velence által utalványozott évi járadékát, melyet haláláig élveztek. (V. ö. Vassilich-Fest tanulmánya a F.-kat illetőleg. Századok 1894. 893 l).
11.F. János, Zeng, Veglia és Modrus grófja; Bertalan fia; utóbb Tót-, Horvát- és Dalmátoszág bánja, megh. 1395. előtt. Már Nagy Lajos korában gyakran volt követ a velencei köztársasághoz; 1385. pedig a francia királyi udvarhoz, hogy Mária királynő és Orleansi Lajos herceg közt házasságot kössön. Mária királynő kiszabadításában jelentős rész jutott neki. Horváthyt Pachitel várában saját pézén szerzett csapataival ostrom alá vette s az őrség kiéheztetése által kényszeríté azon igéret adására, hogy Palisnaí Jánost, Novigrád akkori urát, Mária szabadon bocsátására fogja fölszólítani. Az eredmény csakugyan Mária szabadon bocsátása lett. Pachitel ostroma után Medvevárát foglalta el, miáltal utat nyitott Máriának Zágrábon át. Európaszerte dicsérték őt e két nemes tettéért. Zsigmond az ő ügyében oly nemesen és annyi szerencsével forgolódó F.-t nem sokáig hagyta jutalmazatlanul; 1387 nov. 25. Cetin várát (Cheten) Klokocs kerületével együtt adja neki és örököseinek. 1392 nov. már horvát- és dalmátországi bánnak nevezi Zsigmond. Neje volt VII. Meinhard görci gróf leánya, Anna, kinek révén Zsigmond királlyal sógorságba lépett, mint ezt Zsigmond egyik leveléből tudjuk, melyben őt bányák művelésére hatalmazza fel. 1395 nov. végén már más nevek vannak a bánok sorozatában. V. ö. Fejér, Cod. Dip. XI. 354-60., Márki, Mária királyné. Századok (1890. 302-310 l.)
12. F. Kristóf bán, F. Bernát és Arragóniai Luiza fia, Brandenburgi Beatrix testvére, szül. a XV. sz. hetvenes éveiben, megh. 1527 szept. 22. Korának egyik legjelesebb hadvezére és hőse volt. A velencei háboruban (1509-14) Miksa róm. császárnak nagyfontosságu szolgálatokat tett, igy Friaulban Marano várát csellel és utóbb Montefalconet is bevette, azonban 1514 jun. 5. a velenceiek fogságába esett, melyből csak 1518. sikerült megszöknie. Ezutáni hőstettei közt főleg a boszniai Jajca várának 1525. a török ostroma felszabadításával emelte nagyra érdemét, miért is Horvátország bánjává nevezték ki és ezen ország gyámja és oltalmazója cimét is felvette (cime volt: Dalmatiae Croatiae et Slavoniae Banus, eorumque Regnorum, Generalis Tutor atque Protector). Jelen volt a zajos hatvani gyülésen és itt történt, hogy Zalkai László esztergomi érsekkel összeszólalkozván, ez Kristóf szakállába kapott, Kristóf viszont az érseket arculcsapta, miért három napig a csonkatoronyba záratott. A mohácsi vész előtt egyik fővezérül választották, de az ütközetről elkésett. Azután Szapolyay János tántoríthatatlan hive volt mind haláláig, mely őt Varasd ostrománál érte. Első neje Lang Apollónia, Lang Máté salzburgi bibornok-érsek nővére; második neje pedig Drágffy Anna, Kanizsay László özvegye volt. Gyremekei nem maradtak.
13. F. Miklós, F. János és Görczi Anna fia. 1424-31. horvát- és dalmátországi bán; m,gh. 1432 táján. 1398. Zsigmond királynak 17000 aranyat adott kölcsön, hogy a törökök ellen hadakozzék; Zsigmond ezért a mai Horvát-, akkor Tótországban Ozaly várát (Zágráb vm.) adta neki zálogba. 1412. Cirkvenicán, Vinodol megyében (ma Fiume-Modrus vm.) a pálosok számárta kolostort építtetett a azt adományokkal halmozá el; az alapító oklevélben magát Frangepán, Veglia, Zeng, Modrus, Vinodol, Jaska, Oklics és Prokaj grófjának nevezi. Bajos megmagyarázni, mi vihette Miklóst arra, hogy 1415 körül a zágrábi káptalan dézsmajövedelmét egy időben eltulajdonította. A káptalan - a király távol lévén - a konstanci zsinat elé terjesztette panaszát Miklós ellen. A gyülés 1416. a zágrábi apáturt bizta meg az ügy megvizsgálásával; ez ügy további kimenetele ismeretlen. Egyházi ügyekbe különben már azelőtt is beleavatkozott. 1402. p. a zengi püspökséget egyszerüen lefoglalta, mert a pápa nem annak a szerzetesnek adta, akinek ő akarta. 1426. a zengi káptalannak évente 60 aranyat rendelt, hogy életében és halála után érette esedezzenek; ez oklevélben már Dalmát- és Horvát-ország bánjának nevezi magát. E méltósága 1431 jul. is megvolt; ezentul nem történik felőle említés. Nyolc fia volt: János, atyja utóda a báni méltóságban, Miklós, István, később szintén bán, Duymo, Bertalan, Márton, András és Zsigmond. V. ö. Századok (1890. 306.); Pesty Fr., Eltünt vármegyék (II. 431-32.); Monum. Vat. (S.I.P. IV. 483.)
14. F. Miklós, bán, F. István és Pettaui Katalin fia, az egész É-i tengermellék, Veglia, Zeng, Modrus, Vinodel, Jaska, Oklics és Prokaj ura. 1418. Regedénél (Radkersburg) fényes győzelmet aratott Ikach boszniai bég fölött és ezáltal megmentette Ausztriát a törököktől. Midőn Zsigmond szerencsétlen háboruja folytán (1418-19) egész Dalmácia a szigetekkel együtt Velence kezébe került, F. hüsége legalább Veglia szigetet mentette meg a magyar korona számára. 1424-ben Cillei Hermán társa lett a horvát báni méltóságban és az maradt 1432. bekövetkezett haláláig. Ő volt az első, aki a Frangepán nevet és az olasz F. cimerét Felvette. Kilenc fiu gyermeke maradt. V. ö. Századok, 1893, 896 l.
15. F. Miklós, F. Gáspár és Lenkovics Katalin fia, 1612. Zeng várának kapitánya, 1616. Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok bánja, mely méltóságról a hatalmas Erdődy család elleségeskedése folytán kénytelen volt 1622. a soproni országgyülésen lemondani. Jelen volt 1626. a gyarmati békekötésen mint II. Ferdinánd követe, kinek kedveltje és a Bethlen Gábor-féle háboruban hive volt, miért is Morvaországban jószággal jutalmaztatott. Megh. Bécsben 1647. és eltemettetett Tersattón ősei mellé. Végrendeletében a zágrábi nemesi konviktusnak és a zágrábi szegényeknek nagyobb összegeket hagyott és igy nemes módon megboszulta magát ellenségein, kik őt kényszerítették hazáján kivül élni. Két neje volt: Grabarjai Beriszlavics Bora és Erdődy Mária Anna, de gyermekei nem maradtak. Jószágait testvére, Farkas örökölte.
(ejtsd: fransipani), római család, mely eredetét a római császárok korában virágzott Aniciusok családjára vezette fel; oklevelekben azonban csak 1014. fordul elő F. Leo személyében, mely idő óta Olaszország, de különösen Róma város történetében elsőrangu szerept játszott, még pedig többnyire a ghibellinpárti nemesi családok sorában. Az olasz F. főbb tagjai: F. Cenci, ki a ghibellin-párt közreműködése nélkül trónra jutott II. Gelasius pápát fogságra vetette, később pedig V. Henrik császárral kezet fogva, VIII. Gergely ellenpápának utját egyengette. A Henrik távozása után Rómába visszatérő Gelasiust pedig másodizben is kiüzte a városból. - II. Honorius pápát ellenben éppen a F. család segítette a trónra. A II. Ince és II. Anaklet pápa között kitört viszályban a császárpárti Incét támogatták. Midőn Rőtszakállu Frigyes császár 1167. erőszakkal nyomult be az örök városba, a F. család szakított multjával és III. Sándor pápa táborába szegődött. A II. Frigyes és a pápák között kitört élet-halálharcban azonban megint a császári zászlót lobogtatták. Frigyes halála után (1250) a pápák Tarentet ruházták a családra és Sicilián is igértek nekik birtokokat. Ezzel a maguk részére nyerték, nevezetesen F. Jánost, ki a tagliacozzoi csatatérről Asturia tengerparti kastélyba menekült Konradino-t, a Hohenstaufok utolsó sarját, Anjou Károly fenyegetéseire hallgatván, neki kiszolgáltatta (1268), ki azután Konradinot Nápoly piacán lefejeztette. E szolgálata fejében Károly Jánosnak Nápoly vidékén nagy birtokokat adományozott, mire ez Rómából véglegesen Nápolyba költözött, hol külön ágat alapított.
Adans (növ.), l. Kutyafa, Franguinae, l. Kutyafaképüek.
(Rhamnoxantin) C21H20O10. A Rhamnus frangula s R. purschiana (Cascara-Sagrada) kérgében előforduló glikozida. Citromsárga kristályos tömeg, mely 227°-on olvad; a sósavval való forraláskor széthasad, szőllőcukor és frangulinsav keletkezik.
francia pénzegység, l. Franc.
1. Antal, bankigazgató, szül. Pesten 1832 jul. 7., megh. u. o. 1894 máj. A kereskedelmi pályára lépett, külföldön is járt, és végre 1863. a magy. földhitelintézethez jutott mint főkönyvvivő. Ez állásban közéletünk nevezetes férfiaival ismerkedett meg, és ezek ajánlatára lett 1867. a hitelbank első és több évig egyedüli igazgatója. Hazánknak ezen legfontosabb bankintézete az ő vezetése alatt élénk fejlődésnek indult és F. kezdeményezésére létesültek annak különböző ipari és gazdasági vállalatai is Fiuméban, Szegeden és Brassóban. (V. ö. Vasár. Ujság 1894.).
2. F. Bálint, szász gróf (1643-97). Nagyszebenben és az altdorfi egyetemen tanult, 1667. visszatérve hazájába több hivatalt viselt, 1686 óta haláláig a szászok grófja volt, emellett titkos tanácsos és királybiró. A nagyszebeni plébániatemplomban temették el. Irodalommal sokat foglalkozott, legjelentékenyebb műve Breviculus originum nationum et praecipue Saxonicae in Transilvania, mely Nagyszebenben 1696. s azután még több izben megjelent.
3. F. György, győri püspök, helynök, szül. Nagy-Váradon 1742., megh. Győrött 1822 nov. 30. Mint Esztergom főegyházmegyei növendékpap, a teologiát Bécsben hallgatta. Pappá szenteltetett 1769. Tanár volt Nagy-Szombatban, Budán, Pozsonyban, később a pozsonyi papnöveldének igazgatója. 1790. győri kanonok, később főesperes s püspöki helynök lett. Több latin munkát irt. Legnevezetesebb: Humfredi Ditton veritas religionis christianae ex resurrectione Jesu Christi demonstrativa methodo comprobata stb. (németből). V. ö. Zelliger Alajos, Egyh. irók csarnoka.
4. F. Ignác, jogtudományi iró és tanár, szül. Nagy-Károlyban 1788 március 24., szegény sorsu polgári szülőktől, megh. Pesten 1850 márc. 4. 1803. a piaristák szerzetesrendjébe lépett s Privigyén szerezte meg klasszikai műveltsége alapjait, utóbb (1806-08) a selmecbányai alsóbb latin iskolákban oktatott, a bölcseleti tudományokat (1809-10) Vácon hallgatta s 1810. a m. kir. pesti egyetemen a bölcselet és szépművészetek tudorává avattatott. Még 1811. a pesti nemzeti iskolákban tanított, mint piarista, de ugyanez évben kilépett a szerzetesrendből s az egyetemen a jogtudományok tanulmányozására tért át, melyekben később oly nagy hirre és tekintélyre emelkedett. 1815. jogtudor lett s ügyvédi oklevelet nyert, azután a kassai kir. akadémiában a magyar magán- és fenyítőjog rendes tanárává neveztetett s innét Kelemen Imre 1817. történt nyugdijaztatása után a pesti egyetem magánjogi tanszékére tétetett át. 1832. az egyetem rektorává is választatott s e téren szerzett kitünő érdemei jutalmául 1846. kir. tanácsossá nevezték ki. Az 1848-49-iki válságos időkben, melyek sulya az egyetemre is nehezedett, a többször távollevő rektor helyét pótolta s 1849 jun. Horváth Mihály püspök, akkor közoktatási miniszter, az egyetem végrendezéseig ennek igazgatóságával bizta meg; de már julius végén a császári hadseregek bevonulása után Bécsbe hivatott, hogy a magyarországi jogügyek rendezésével foglalkozó bizottmány tanácskozásaiban részt vegyen. Rideg s magános élete már előbb is melankoliába sülyesztette az oly nemes és különben bölcs, mérsékletes, erényes tudóst; most ehhez járulván a kényszerhelyzet, melybe sodortatott, a meggyőződései s az akkori irányzatok és áramlatok közt felmerült ellentét folytán megzavarodott, s miután egy értekezletben, a m. jog s ősiség történeti fejlődését s az arra vonatkozó törvényhozási teendők felett, véleményét bőven s erélyesen kifejtette, felháborodott lelki állapotának beteg izgalmai közt összeroskadva, öngyilkos lett. Az akadémiában, mely 1847. választotta tagjává, Pauler Tivadar hálás tanítványa tartott felette emlékbeszédet 1850 nov. 25. Nőtelen s gyermektelen lévén, tizennégy ezer kötetből álló, nagybecsü s tetemes pénzáldozatokkal szerzett, különösen a jogi irodalomban gazdag könyvtárát Pest fővárosnak hagyományozta használatra, mely annak őrizetét az egyetemre bizta, 1875. pedig a könyvtár tulajdonát is annak adta át, mely nagyszerü ajándék emlékét az egyetemi könyvtár nagytermében aranybetüs feliratu márványtábla hirdeti.
Frank munkái latin nyelven: Specimen institutionum juris civilis hungarici (1820. s 1823. Kassa); Principia juris civilis hungarici (Pest 1828-29. hét kötet). Ezt követte 1837.: Novum supplementum principiorum juris civilis hungarici, az 1830-36-iki törvényeknek is befoglalásával. Miután pedig a tudományok magyar nyelven tanítása törvénnyé lett, 1845-47. Budán kiadta: A közigazgatás törvénye Magyarhonban. Magyar stilusát nem lehet helyeselni, mig mély és alapos jogtudományát minden magyar jogász tisztelve elismeri, mert a nyelv tekintetében saját bogarai voltak, melyekhez makacsul ragaszkodott; az akadémia által elfogadott nyelvszabályoktól eltérve, Verseghy hibás rendszerét követte s az irodalom s törvénykezési gyakorlat által elfogadott műszavak helyébe saját, sokszor helytelen és izetlen kifejezéseit használta, miáltal a magyar nyelvü, egyébiránt becses munkája használatát tanítványaira nézve megnehezítette.
5. F. Ignác (Szabadi), zenész, szül. Pápán 1825. iskolába is az ottani ref. kollégiumba járt, de csak ugy szórványosan, mert nagyon változó kedély és nyugtalan természettel birt, mely alaptipusát azután egész életében meg is tartotta. Bécsben ifju korában a politechnikumba és a zenekonzervatoriumba is ellátogatott, de innen is tovább üzte nyugtalan véralkata. Azután nekiment az egész világnak s bejárta majd egész Európát s hozzá még Algériát, Tunist s Marokkot is. Hosszu vándorlás után visszatérvén hazájába, épp az 1848-49-es időszakban, a honvédségbe lépett, végigharcolta az egész szabadságharcot s mint komáromi kapituláns tért vissza főhadnagyi ranggal Pápára, hol atyjának vendégfogadói üzletét vette át, melyet tiz éven át vezetett és minden szabad idejét a zenére: a hegedüjáték, cimbalom s a magyar zeneszerzésre fordítván. 1860 óta egyedül a zenének élt, később Pesten telepedett le, hol borkereskedést nyitott. Később bérlője volt a 60-as években oly hiressé vált Komlókertnek. Utóbb visszavonult a világtól s a besnyői kolostorban keresett nyugodalmat. Mint magyar nép- és tánczeneszerző egyike volt a legtermékenyebb s mondhatni a legszerencsésebb iróknak is. Már az 50-es években feltünt több eredeti vonásokkal megnyerő dallamosság és pikáns ritmusokkal telt csárdásaival, melyek rohamosan szétterjedtek s nevét népszerüvé, műveit pedig keresetté tették. Több csárdásdallama népdallá változtatva s szövegesítve került a nép ajkára s még manapság is ismert és kedvelt népdalok, mint p.: Jaj de fáj, Befordultam a konyhára; Lujza-, Kemenesi-, Laura-, Ilka s más csárdásai még ma sem mentek ki a divatból. Számos indulót, verbunkost s hallgató nótát is irt, melyek közül legnépszerübb lett a Plevna-induló a 70-es évek törökbarátságának korszakából, mely a hirneves operairó Massenet--nek (l. o.) annyira megtetszett, hogy hangszerezte s világpolgárjoggal ruházta fel.
6. F. Ödön, orvosdoktor, szül. Nádudvaron 1859. Orvosi tanulmányait a budapesti egyetemen végezte, hol 1881. állami ösztöndijban részesült; 1882. A gáznemü anyagok desinficiáló képességéről c. munkájával (Doleschott Sándorral együtt tett kisérletek alapján) egyetemi pályadijat nyert. 1882 óta az egyetemi közegészségtani intézetben Fodor tanár oldalán működött mint asszisztens, 1888. a m. kir. honvédség orvosi karába lépett. Irodalmilag önálló egészségtani vizsgálatokkal és statisztikai tanulmányokkal foglalkozott; számos dolgoztata közt felemlítjük: Magyarország népesedési mozgalma 1880-82; A Breyer-féle vizsszürő (1886); A kolera Budapesten (1886); Hazai ásványvizek bakteriologiai vizsgálata (1887) stb.