(Francolinus vulgaris St. pt., állat), a fajdfélék (l. o.) családjába tartozó, a közönséges fogolynál valamivel nagyobb, igen izletes husu madár, mely Ny.-Ázsiában és Ciprus szigetén honos; régebben Olasz- és Spanyolországban is élt, de a vadászok lassanként kipusztították.
l. Apatit.
a francia szellemért való rajongás.
Gergely, orvos, régi szlavóniai család sarjadéka, élt a XVI. században, de életrajza ismeretlen. Orvosi botanikájának cime: Hasznos és fölötte szikseges könyv az Isten fiainak es vtet felő hiveknek lelki vigastalasokra es testi epőletökre stb. (Monyorókerék 1588). Egyetlen egy példánya maradt fel s a M. T. Akadémia könyvtárának tulajdona. Sadler József F.-ot érthetetlen okból sarlatánnak nevezi (de F. saját szavai szerint «zent iras ertő doctor isten altal es termezet tudo orvos», mert valóban orvos nem volt) s ezt a vádat Sadler után mások is ismétlik. Azonban Sadler is elismeri, hogy F. sok növény magyar elnevezését megőrizte számunkra, olyékat is, melyeket régibb magyar botanikus nem említ. F.-nak Nicolaus Praepositus szolgált mintául, mely Plateariusnak Circa instans és Glossae super Antidotarium Nicolai c. műveivel együtt a salernói iskola leghiresebb terméke.
1. város, Mistek morva kerületi kapitányságban a Beszkidek egyik csinos völgyében, vasut mellett, (1890) 5767 cseh lak., vászon- és pamutszövéssel. - 2. F. város, Schönberg morva kerületi kapitányságban, 6 kilom.-nyire Schönbergtől, a Morva egyik kis mellékvizénél, vasut mellett, (1890) 2238 lak., vászonszövéssel.
(Nagy-, Nagy-Frankova), kisközség Szepes vmegye magurai j.-ban, (1891) 585 tót lak., kik halinakészítéssel foglalkoznak. Van vizi fürészműve.
(ejtsd: franklen) János Ágost, francia festő, szül. Párisban 1798 szept. 1., megh. u. o. 1839 jan. 4. Regnault tanítványa volt s vallásos és genreképeket festett. Művei: Krisztus a templomból jövet (a roueni székesegyházban), Krisztus keresztelése (a párisi St.-Philippe de Roule templomban), Római nő a Madonna oltalmába ajánlja gyermekét (königsbergi muzeum), Anya a beteg gyermek bölcsőjénél (hamburgi műcsarnok), Bragella, a tengerész felesége (Byron költeménye után), Olasz nő, beteg gyermekével egy Mária-kép előtt imádkozva (lipcsei muzeum).
Péter, francia szobrász, l. Francheville.
(ejtsd: -sini) István, svájci statisztikus és nemzetgazda, szül. Bodioban (Testin kanton), megh. Bernben 1857 jul. 19. Tagja volt az államtanácsnak. Ő volt a svájci statisztikának voltaképeni megteremtője. Munkái: Statistica della Svizzera (Lugano 1828; Supplemento 1851); Statistica della Svizzera italiana (Lugano 1837-39); Übersichten der Bevölkerung der Schweiz (Bern 1851).
(ejtsd: franszki) Eduard Frigyes (eredetileg Franscky), porosz tábornok, szül. Gedernben (Hessen) 1807 nov. 16., megh. Wiesbadenban 1890 május 22. Összesen 57 évet töltött a porosz hadsereg soraiban, mely idő alatt több izben katonai iskolákban tanároskodott. Résztvett az 1848. slezvigi háboruban mint Wrangel segéde. 1855 óta a nagy törzskarban szolgált és a Militärwochenblatt-nak volt szerkesztője; 1858. ezredes lett; 1860-1864-ig az oldenburgi hadosztály ujjászervezését eszközölte; 1864-ben vissza lépett a porosz szolgálatba. Az 1866. háboruban mint dandárnok vett részt s Münchengrätznél és Königgrätznél harcolt. Hadosztálya ez utóbbi csatában a benateki erdő szélén sokat szenvedett, de mégis mindaddig kitartott, mig a koronaörökös parancsa alatt álló hadtest megérkezett. Hazánk földjén is vezénylett: F. támadta meg jul. 22. Lamácsnál (Pozsonymegye) az osztrákokat, kiket már-már bekerített, midőn a nikolsburgi fegyverszünet hire véget vetett a háborunak. (V. ö. Pallas N. Lexikon III. kötet 551. old. a Bose cikket). 1867-69-ig a szász kir. sereg ujjászervezésében volt része és 1870 julius 29. gyalogsági tábornok lett. Az 1870-81. francia háboru folyamában kitünt Gravelottenál és Metz meg Páris ostromában is résztvett. Azután Manteufiel-lel karöltve Bourbaki felmentő hadát a svájci határig szorította vissza. A béke megkötése után a 15. hadtest tábornoka lett (Strassburgban) és 150000 tallért kapott a birodalmi gyülés által megszavazott dotációból. 1879. I. Vilmos Berlin kormányzójává nevezte ki, 1882. pedig nyugalomba vonult. A Strassburgot védelmező fortok egyike az ő nevét viseli.