németalföldi államférfi, l. Putte.
Cav. (növ.), l. Ambrosiaceae.
(ejtsd: franszkijon), Belgiumban azokat hivják igy, akik a francia nyelv használatát elébe teszik a flamandnak; Elzászban pedig F. a franciabarátok neve.
v. franszyz, törökül a. m. francia, franciaországi. Franciaországot a törökök Fransza- v. Franszenak nevezik.
Konstantin, politikus és iró, szül. Halberstadt közelében 1817 szept. 12., megh. Blasewitz-bn (Drezda mellett) 1891 máj. 2. Miután több rendbeli bölcsészeti és fizikai munkával némi hirt szerzett, 1852. a berlini külügyi miniszteriumban kapott állást, végül pedig magántanár lett. 1873. visszavonult a magánéletbe és azóta kizárólag a politikai és államtudományi irodalomnak élt. Munkáiban 1866-ig a föderalizmus mellett kardoskodott, Ausztriának a Bundból való kiszoríttatását mindvégig ellenezte, az uj német császárságnak pedig csupán átmeneti fontosságot tulajdonított. Szerinte Közép-Európában a Schelde-től a Duna torkolatáig és a Genfi-tótól Rigáig majd föderalisztikus alapra fektetett népszövetség fog alakulni a közel jövőben. Munkái közül megnevezendők: Vorschule zur Physiologie der Staaten; Untersuchungen über d. europ. Gleichgewicht; 33 Sätze vom Deutschen Bund; Kritik aller Parteien; Die Wiederherstellung Deutschlands; Die Naturlehre des Staates; Das neue Deutschland; Die Religion des Nationalliberalismus; Der Ursprung der alten Parteien u. die Parteien Zukunft; Der Föderalismus; Schellings positive Philosophie (3 köt.); Die sociale Steuerreform; Die Weltpolitik (3 köt.).
Sándor, német utazó, szül. Danzigban 1821 jun. 10., meghalt Br. Freiburgban 1877 jul. 18. Mint orvos Costaricaban telepedett le és az ottani tüzhányóhegyeket, meg a San Juan folyó jobboldalán levő kevéssé ismert vidéket kutatta át. Dolgozatai a Petermann-féle Mitteilungen-ban (1861 óta) és a Zeitschrift für allg. Erdkunde-ban jelentek meg.
Janka, német szinésznő és szinműiró, szül. Koblenzben 1773., megh. Bécsben 1845 máj. 17. 1789. a bécsi burgszinház tagja lett, 1791. férjhez ment Weissenthurm bécsi tisztviselőhöz. Kitünő volt tragikai szerepekben. Sok vigjátékot és szomorujátékot irt, melyek bejárták a német szinpadokat, de egyik sem maradandó becsü.
Czuczor szerint (Uj Magy. Muz. I. 363.) a dunántuli szólásban az ördög, a régi Tájszótárban a gonosz szinonimája. Fő- és melléknévi jelentésével a legközelebbről rokon az általánosabb elterjedésü fene (l. o.). Alighanem egy eredetü a franc szóval, s igy alapjában szintén csak a szifiliszt s a vele rokon tünetü u. n. «rossz» sebeket jelentené. Erre enged következtetni a «morbus gallicus» v. «francensis» délszláv Frenják neve, valamint az is, hogy a Franciscus (Ferenc) keresztnév szlávos alakja szintén Franjo, tehát majdnem egyező a mi F. szavunkkal.
l. Aracs (2).
1. Adolf, német ultramontán politikus, szül. Langenbielauban 1842 dec. 21. Boroszlóban és Münsterben teologiát tanult, 1867. áldozópap, 1869. sprottaui káplán, majd a boroszlói püspöki konviktusban docens lett. Miután egy ideig az ultramontán Schlesische Volkszeitungot s a Schlesische Kirchenblatt-ot szerkesztette, 1878-1887. Berlinben élt mint a Germania főszerkesztője. Azután kanonokká nevezték ki Boroszlóban, hol az uj püspökre, Herzogra, akkora befolyást tudott gyakorolni, hogy őt teljesen az ultramontanizmus felé hajlította. Kopp püspök ellenben távol tudta magát tartani befolyásától. Művei: M. Aurelius Cassiodorus senator (Berlin 1872), Johannes Babtista Baltzer (u. o. 1873), Die gemischten Ehen in Schlesien (u. o. 1878) stb. Átdolgozta továbbá Rohrbacher Kirchengeschichte c. művének XV. kötetét.
2. F. Ágnes, német irónő, szül. Militsben (Szilézia) 1794 március 8., megh. Boroszló 1843 máj. 13. Később Schweidnitzben telepedett le anyjával. Egy baleset következtében gyönge testszervezete volt és egyedüli vigasza a költészet volt. Művei közül említésre érdemesek: Gedichte (Hirschb. 1826 és Essen 1837); Parabeln (Wesel 1829); Volkssagen (Lipcse 1830). Irt regényeket és elbeszéléseket gyermekek számára.
3. F. Gyula, német szobrász, született Berlinben 1824., megh. u. o. 1887 dec. 16. Wichmann, Fischer, Wredow és Rauch tanítványa, 1858. Berlinben aranyérmet nyert, azután Olaszországba ment. Hazatérése után főleg nagy dekorativ munkákat készített; ilyenek: allegoriai szoborművei a potsdami királyi kastélyokban, Anglia és Amerika nagy homokkőcsoportozatai a berlini tőzsdeépületen. Sok mellszobrot, siremléket és iparművészeti mintát készített; a kutya és a királytigris anatómiáját föltüntető tanulmányai nagyon el vannak terjedve.
4. F. János, német hellenista, szül. Nürnbergben 1804 jul. 3., megh. Bad-Langewieseben 1851 dec. 1. 1846. Berlinben a Böckh által szerkesztett Corpus inscriprionum Graecorum-ot továbbszerkesztette és az egyetemen a görög irod. rendes tanára lett. Művei: Praktische Anweisung zur Erlernung des Neugriechischen (München 1832); Deutsch-griechisches Wörterbuch (Lipcse 1838); De muticis Graecis (Berlin 1840).
5. F. Róbert, német zeneköltő, szül. a Saale folyó melletti Halleban 1815 jun. 28., megh. u. o. 1892 okt. 24. A legnagyobb dalszerzők egyike, noha csak 14 éves korában jutott eszébe zenét tanulni s ezt szülői telhetőleg gátolták. Egyik tanára nyujtott neki alkalmat, hogy zongorán, orgonán játszék; végre 1835. szülői beleegyeztével Dessauba ment Schneider Frigyestől tanulni zeneelméletet. Teljesen kiművelve tért vissza 1837., de csak 1843. megjelent első dalainak eseményt képező sikere után birt álláshoz jutni: templomi orgonás lett s az énekakadémia karnagya, utóbb az egyetem zeneigazgatója. Bach és Händel nagy énekműveinek bámulatos átdolgozásáért egyeteme tiszteletbeli tudorrá avatta 1861., de már 1841 óta növekvő fül- és idegbaja annyira fokozódott 1868-ig, hogy kénytelen volt minden tisztéről lemondani. A nyomortól az mentette meg, hogy egy volt tanítványa (pilsachi Senfft) kezdeményezésére Joachim, Liszt és Magnus Heléna hangversenyeket adtak javára s igy közel 40000 tallért szereztek számára. 250 dalnál többet komponált F., többnyire a zongora-részt látván el bájos dallammal és dus összhangokkal; csupa lélek és költészet, gyöngédség és mélység. Néhány irata is jelent meg: Nyilt levél Hanslickhoz, ó művek megmunkálása felől (1871), Közlések Bach Magnificatja felől (1863). Külön munkákat irtak F.-ról Ambros, Hütter, Liszt, Saran A., Schäffer Gyula (Boroszló).