(lat., többesszámban Fratres) a. m. testvér, rendtárs; szerzetes, aki még nincs felszentelve (pater); a. is m. valamely lovagrend tagja. - F. consanguineus, atyai ágról való testvér, F. uterinus, anyai ágról való testvér. - F. venerabilis vagy fraternitas tua, igy szokta a pápa a püspököket megszólítani.
György, családi nevén Utiesenovic, anyja családi nevéről Martinuzzi, államférfi, bibornok-érsek, szül. 1482. a horvátországi Kamicicban, megh. székalvinci kastélyában 1551 dec. 17. Atyja, Gergely, horvát köznemes volt, anyja a velencei eredetü Martinuzzi patricius család ivadéka. Az ifju György már 8 éves korában Korvin János herceg tótországi udvarába került, akinek hadában atyja is szolgált. Korvin János herceg halála után (1504) 20 éves korában Szapolyai István, a Mátyáskorabeli hatalmas nádor özvegyének nemes apródjai közé vétetett fel s mint ilyen a nádorné (tescheni hercegnő) termeiben benső szolgálatra alkalmaztatott, mint ócsárlói mondogatták: kályhafütője volt. Innen a Szapolyai János erdélyi vajda dandárjába került, hat lóval szolgálván ott, de mivrel a hadi pályára kedvet nem érzett, 26-28 éves korában a pálos-rendbe lépett a Buda melletti Szt.-Lőrincen. A tudományok elemeivel csak itt ismerkedett meg. Nemsokára a lengyel csensztochói zárda főnöke, majd sajó-ládi perjel lett. Itt kezdődik történeti szereplése. Midőn Szapolyai János király 1528. szerencsésebb vetélytársa Ferdinánd király hadai elől Lengyelországba menekül, szolgálatába vonja Fráter Györgyöt s őt küldözgette be visszatérő utja egyengetésére Magyarországba. A barát sikerrel járt. János király a török segítséggel ismét magyar király lett, s 1529. Budavárába beiktattatott. Ettől fogva az éleseszü F. volt egyik legfőbb tanácsosa s kincstartója. Czibak Imrének, a váradi püspökség helytartójának 1534. történt megöletése után, János király F.-t tette váradi püspökké. Az erdélyi zavargások miatt maga Szapolyai is Váradra tette át lakását. Itt folytatják a béketárgyalásokat Ferdinánd ellenkirály és bátyja a császár követei és Szapolyai megbizottai főkép F.-gyel, melyek az u. n. váradi béke megkötésével értek véget 1538 febr. 24. A békekötés miatt boszus szultán haragját, F. tanácsára, gazdag ajándékokkal és hitegetéssel kivánják kiengesztelni. 1540 tavaszán F.-t küldik Konstantinápolyba követségbe a közhir szerint 200000 arany frt értékü kinccsel. De az erdélyi vajdák (Majláth István és Balassa Imre) lázadása miatt követsége halasztást szenvedett, majd János király 1540 jul. 22. Szászsebesen történt halála miatt végkép elmaradt. Szapolyai végrendeletében F.-t nevezte ki özvegye és csecsemő fia János Zsigmond gyámjává (a rokon Petrovics Péterrel együtt), aki ettől fogva teljhatalmu kormányzója volt Erdélynek és Magyarország azon részének, amely a Szapolyaiak uralma alatt állott. F. ura holttestét Budára vitette, a csecsemő János Zsigmondot a Rákosmezején tartott országgyülésen királlyá választatta s az országot az özvegy királyné és fia nevében Budáról kormányozta. Az ő erélye mentette meg Budavárát Ferdinánd német hadainak ostroma és az Izabellával való békealkudozások ellen. Izabella királyné hajlandó lett volna Ferdinánddal Buda átengedése révén is kibékülni, F. ezt nem engedte (1540). A «barát» szivén viselte a Szapolyai-ház érdekeit, de gyámi tisztét szigoruan gyakorolta az özvegy királynéval szemben, ugy hogy ez szigorusága miatt meggyülölte. Izabella titokban alkudozott Ferdinánddal, de F. mindig meghiusította. Midőn pedig 1541. a Budát vivó német vezérrel, Ruggendorffal fondorkodott Izabella, a vár védelmét intéző barát a királynét őrizet alá vetette. A török segély mentette fel az ostromlott várat. F. 1541 aug. 28. tisztelgett a szultánnál ó-budai táborában. Másnap a kis királlyal együtt ment a szultán hivására a táborába. Azalatt a janicsárok csellel megszállották Budavárát. Izabella Lippára tette át az udvarát. A török álnoksága miatt most már F. is óhajtotta a Ferdinánddal kiegyezést s 1541 dec. 29. Gyalun megkötötték a szerződést, mely szerint Magyarország a váradi béke feltételei alatt Ferdinándra lészen átszállandó. F. magának az erdélyi vajdaságot kötötte ki.
A német birodalom nagy hadi vállalata azonban 1542. (amely Buda és Pest visszafoglalását tüzte ki célul) csufos kudarccal végződvén, a szerződés végre nem hajtatott, sőt F. (1542) megalkotta a külön erdélyi fejedelemséget, Izabella és János Zsigmond lakását Erdélybe, Gyulafehérvárra tevén át, Erdélyhez kapcsolván Magyarország részeiből a Tiszántult és a Tiszáninnen egy részét egészen Kassáig. Innen kezdődik F. ama ravasz, kétszinü, tekervényes politikája, mely szerint Ferdinándddal is lehetőleg jó viszonyban maradni s a török kegyét és pártfogását is biztosítani igyekezett a maga s kormánya alatt levő országrész számára. Ezzel ő vetette meg alapját s mutatta ki irányát az erdélyi fejedelemség politikájának,. mellyel az a török és német két versengő nagyhatalmasság között magát másfélszáz évig fentartotta. Nehéz feladat volt, éveken át sikerült, de végre is életébe került. 1543. Ferdinánd is megerősíti őt kincstartói tisztében s a kormánya alatti részekre kir. helytartóvá is kinevezte. A török rohamos hódítása 1543. (Esztergom, Fehérvár elfoglalása), a császár segélyébe vetett remények meghiusulása, népszerütlenné tették Ferdinándot az országban, akit a magyar királyságra épen a külföldi segélynyerése reményében választottak. Az elégületlenséget F. arra akarta (1545) felhasználni, hogy Magyarország részeit a saját kormánya és János Zsigmond «választott magyar király» uralma alatt egyesítse. F. ezen igyekezetét Ferdinándnak a törökkel kötött békéje (1547) meghiusította. F. állampolitikájának a látszólagos ingadozás mellett is megvolt az az állandó irányeszméje, hogy a szétszakadozott Magyarországnak a török hódoltságon kivüli részét egy államfő alatt egyesítse. Jobban szerette volna ezt a «nemzeti királyság» fentartásával elérni; de midőn ezt kivihetetlennek tapasztalta, az ország érdekében állónak tekintette a Ferdinánd alatt való egyesítést is. 1548-tól haláláig erre törekedett s ezt végre is hajtotta. Izabella és fia kárpótoltatásának föltétele mellett megkezdette az alkudozást Erdély és a Tisza-vidék átengedésére. 1549 aug. elején tárgyalást folytat e felett Ferdinánd biztosával, Salm Miklóssal Nyirbátorban. A váradi békében kikötött Szapolyai ősi javak, a «szepesi hercegség» uradalmai idegen kézben lévén, az oppelni és ratibori (sziléziai) hercegségek átengedése szolgált az alkudozás alapjául; F.-nek az Erdély kormányozásának megtartása melett, Várday Pál halála után, az esztergomi érsekséget és a bibornoki méltóságot igérték. A királynénak 100000 aranyat kivánt jegyajándéka fejében s fiának a Ferdinánd lányai egyikét hitvesül. Gyámtársa Petrovics és Izabella királyné ellenállása hiusította meg egyelőre a csereszerződés létrejöttét. A szultánnál is bevádolták, aki rendeletet küldött Erdélybe (1550), «hogy az áruló barátnak ezentul senki se engedelmeskedjék, hanem őt láncra verve, vagy ha élve elfogni nem lehet, fejét küldjék a portára». Izabella és Petrovics végre akarták hajtani a szultán parancsát, de F. Váradról hadsereggel ment Erdélybe s a székelyeket is táborába gyüjté Ekemezőn, a Küküllő mellett. Petrovics és Izabella Gy.-Fehérvárba zárkózott, a budai pasa és a két oláh vajda küldetett segélyökre. F. erélye ekkor tündöklött legfényesebben. Gy.-Fehérvárt ostrom alá fogván, a királynéval kiegyezett, Erdély hadait (50000 embert) táborába gyüjti, a két oláh vajdát megveri és kiüzi Erdélyből, a budai pasát Déva alól visszatérésre kényszeríti. A szultán haragját ajándékokkal és hitegetéssel megengeszteli s időt nyervén, sietteti a szerződés végrehajtását. Izabella királyné kényszerüségből beleegyezik. A szerződést megkötik, mely szerint a két sziléziai hercegség évi jövedelmét János Zsigmond számára Ferdinánd 25000 frtra kiegészíti, leányát férjhez adja hozzá s Izabellának 100000 arany kárpótlást fizet, Petrovics Temesvár, Lippa, Becse és Becskerek váraiért a munkácsi uradalmat kapja. A kolozsvári országgyülésen 1551 aug. elején végrehajtották a szerződést. A király legifjabb leánya a kolozsmonostori templomban eljegyeztetett a királyfival, a szent koronát Izabella átadta Ferdinánd biztosának Castaldonak. F. Zilahig kisérte a Kassára utazó királynét és királyfit; ő maga a biztosok unszolására kedve ellenére megmaradt Erdély kormánya élén, 15000 frt évi dij mellett, melyből Dévát és Görgényt őrséggel ő látta el. Két hónap mulva megkapta az esztergomi érsekségre kineveztetését és a bibornoki kalapot. Magyarország egyesítése tehát megtörtént. Csak az volt a baj, hogy Ferdinánd nem lépett fel kellő haderővel s Erdélyt s a hozzátartozó magyarországi részeket a töröktől megvédeni képtelennek bizonyult. A török hadjáratra készült. És e miatt F., hogy Erdély felől a vészt elhárítsa, jónak látta a törökkel szemben hitegető, kétszinü politikáját folytatni s az adót még 1551 aug.-ban a maga és János Zsigmond nevében beküldeni Konstantinápolyba. E tette gyanussá tette Ferdinánd és kapitányai előtt: azt hitték, hogy Erdélyt a töröktől magának akarja megszerezni. Pedig a török sem bizott többé benne, az adó beküldése s hüségnyilatkozatai a porta támadását nem hárították el. A török hadak a temesi kerületbe ütöttek s Becsét, Becskereket, Csanádot és Lippát elfoglalták. Castaldo és Pallavicini indultak kir. hadakkal Lippa visszafoglalására s F. is kilépett tartózkodó állásából s az erdélyi hadak élén szintén csatlakozott. De a gyanut nem oszlathatta el ezzel sem s még inkább növelte, midőn a Lippát önként feladó Ulama török basa iránt kiméletes bánást ajánlott, vele állítólag titokban találkozott, hogy Becse és Becskerek visszaadására s a békekötésre közbenjáróul nyerje meg. Castaldo Ferdinándhoz irott jelentéseiben a barátot hütelennek és árulónak mondja, aki vesztökre tör és fondorkodik s engedélyt kér, hogy szükség esetén ők ölessék meg őt. A gyanut növelte és elhatározásukat megérlelte az, midőn F. ellenezte a német hadaknak az erdélyi városokban való téli szállását; Castaldo az orgyilkosság végrehajtására a bibornok titkárát Ferrarai Márk Aurélt bérelte föl. Alvinci kastélyában hajtották végre a véres tettet, ahol Castalso s Pallavicini 150 spanyol látogatása ürügye alatt felkereste. A titkár levelet vitt be hozzá aláirás végett s amig olvasta, tőrrel rohant rá s kétszer nyakonszurta. A 67 éves öreg bibornok erélyesen védte magát, de a dulakodás zajára Pallavicini az előszobában elrejtett cinkosai élén a szobába rontott s a bibornokot összevagdalták. A «Jézus Mária!» kiáltással összeroskadó főpap hulláját megcsonkították, fülét, melyről azt tartották, hogy születésétől fogva szőrös volt, levágták, hogy a királyhoz küldjék. Aztán ott hagyták vérében fagyva a szoba padlóján, ahol 2 hónapnál tovább feküdt, mignem 1552 febr. 25. a fehérvári káptalan eltemetteté.
Castaldo jelentést tett Ferdinándnak, aki a felelősséget magára vállalta s 87 pontból álló vádirattal követet küldött a pápához, magát és kapitányait kimentendő s F. árulását bizonyítgatandó. A pápa tanuvallatásokat eszközöltetett, összesen 116 tanut hallgatott ki s bár a vádak pusztán gyanujeleknek bizonyultak, III. Julius pápa mégis a császár sürgetésére, bár hosszu vonakodás után 1555 febr. 14-én felmentő itéletet hozott, azon hozzáadással, hogy a gyilkosság «Krisztusban legkedvesebb fiunknak, Ferdinánd római királynak parancsából» követtetett el. A Gondviselés másként itélt, az orgyilkosok mind gonoszul vesztek el s Erdély négy év mulva ujra elszakadt Ferdinándtól, visszaültetvén Izabellát és János Zsigmondot. Az erdélyi fejedelmek pedig politikai mesterüknek tekintették F.-t, a török és német között ők is csak diplomáciai fogásokkal és ügyességgel tudták fentartani Erdélyt másfélszázadon át.
(lat.) a. m. testvériség; a francia forradalom egyik jelszava. - Fraternizál, testvéries bizalmaskodást mutat, tulságosan bizalmaskodik valakivel.
vagy fraternitas (lat.), ott, ahol az örökjog az elsőszülöttség elvére van fektetve, az utóbb született fivéreket illető örökrész.
(gör. phatriai), a régi görög államokban a törzseknek (phylé) ágai származás szerint. Athénben a négy törzs mindegyike három F.-ra oszlott, és mindegyik F. 30 nemzetségre (genos). Kleisztenesz alkotmányujításától fogva jelentőségök csupán a közös istenek tiszteletére s a törvényes származás nyilvántartására szorítkozott; számuk a törzsek szaporítása után is csak a régi (12) maradt. Egy-egy F. közös szentélye a fratrion, tagjai a fratérek, feje a fratriarchosz, főünnepe az Apaturia, amelyen az elmult évben szül. törvényes gyermekeket és a házasságkötéseket ünnepélyes gyülésben bejegyezték s e jegyzék volt alapja a polgárjogok gyakorlásának.
a Ferencrendiek kebelében, a középkorban támadt viszály tulzói; máskép bighinok vagy bizochusok. Igy hivták még a rend kisebb fokozatu tagjait is, vagy gunynévül adták az olyanoknak, akik életmódjukban, ruházatukban a szerzeteseket utánozták.
(lat.) a. m. testvérgyilkosság.
(ejtsd: - madsore), város Nápoly olasz tartományban, 7 km.-nyire Casiorától, vasut mellett, (1891) 10848 lak., nagy kötélgyártással, selyemhernyótenyésztéssel és a gazdag nápolyiakszámos nyaralójával.
város és járási székhely Bern svájci kantonban, 17 km.-nyire Berntől az Urtenen mellett, (1888) 472 lak. Nevét egy régi cisztercita apácaklastromról kapta. 1375. a berniek itt megverték Coucy-i Inzelram kalandor hadait, 1798. pedig a franciáktól vereséget szenvedtek.
(lat.) a. m. csalás. - Fraudator, csaló.