an der Oder, Ober-Barnim járás székhelye Potsdam porosz kerületben, 45 km.-nyire Berlintől, a hajózható Landgraben-csatorna és vasut mellett, (1890) 7259 lakossal, barnaszénbányával és téglaégetőkkel; a nagy választófejedelem korából való királyi kastéllyal. Weise Károly népköltő emlékére emelt obeliszkkel. D-re tőle erdőkkel takart magaslatok közt, egy kies völgyben van az ugynevezett Gesundbrunnen, több gyenge vastartalmu ásványvizforrás, fürdőintézettel. A berliniek mint nyaralóhelyet is sürüen keresik föl.
fürdőhely Offenburg badeni kerületben, 7 km.-nyire Oppenautól, 384 m. magasban, 7 vas-, kén- és lithiontartalmu ásványvizforrással, amelyeknek vizét (évenként 5-800000 palackot) áruba is bocsátják.
János Károly, német geologus és mineralogus, szül. Freibergben 1774 junius 14., megh. Niederauerbachban (Vogtland) 1846 márc. 20. Freibergben bányászatot, Lipcsében jogot tanult és innen leginkább Humboldt A. és Bach L. társaságában több geognosztikai utazást tett Csehországban, Szászországban, Thüringiában, a Harz- és Alpes-hegységekben. 1842. mint a szász bányászati és kohászatügy főbányakapitánya nyugalomba vonult. Művei: Bergmännisch-mineralogische Beschreibung des Harzes (Lipcse 1795, 2 kötet); Beiträge zur Kenntniss des Kupferschiefergebirges (Freiberg 1807-15, 4 kötet); Geognostische Arbeiten (u. o. 1807-16, 6 kötet); Beiträge zur mineralogischen Kenntniss von Sachsen (u. o. 1817); Magazin für die Oryktographie von Sachsen (u. o. 1828-48, 19 füz.).
(ásv.), kákásüvegérc, egyhajlásu rendszerbeli kristályokban jeged; vegyi összetétele ólomezüstszulfostibit. 5 (Pb.Ag2) S. 2 Sb2S3. Pb 3,01, Ag 22,1, Sb 27,7, S 18,7, Fe 0,1, Cu 1,1. Ezüstbányákban találtatik. Nálunk Kapnik- és Felsőbányán. Szászországban Freiberg, Spanyolország. Ritka ásvány.
(ném.). E cimmel illették a XIV. sz. vége óta az olyan nemeseket, kik nem voltak más magasabb állásuakkal szemben szolgálatra kötelezve. Jelenleg a báró cimmel egyenlő cim. A F. neje Freifrau, leánya Freiin cimet visel. A koronája hétágu, ép ugy mint a bárói korona. L. még Dinasztia.
Ferdinánd, német költő, szül. Detmoldban 1810 jan. 17., megh. Kannstadtban, Stuttgart mellett, 1876 márc. 18. Eleintén a kereskedelmi pályán volt és Barmenben talált alkalmazást egy váltóüzletben. Az alatt kiadta a Gedichte cimü kötetét, amely általános elismerést vivott ki számára az irodalomban, minek folytán abbahagyta pályáját és Svájcban mint magánzó élt. 1851. a forradalomban részt vett s oda kelle hagynia Németországot; 1867-ig Londonban egy banktársulat igazgatója volt, majd ennek bukása után Kannstadtban telepedett meg. F. különös költői egyénisége már csak azért is kedvelt volt Németországban, mert egészen eredeti és uj volt az irány, amelyet követett. A leirásban szines és eleven volt; minden tárgyat költői érzéssel és erős realitással fogott fel, a mellett ugyszólván tündöklő formába öntötte. A tenger és a sivatag képeit, a küzdelem és borzadály világát nagy virtuozitással festette. Jelentékenyebb művei: Gedichte, amely 1838-tól 1876-ig 34 kiadást ért; Glaubensbekenntniss (Mainz 1846); Rolandus Album (Köln 1840) stb. Számos műfordítást adott ki azonkivül Hugo Viktortól, Longfellowtól.
l. Rückert.
v. Freibauern (ném.). Igy nevezték az erdélyi szászoknál a faluk lakosait, ellentétben a városi polgárokkal. Jogi jelentősége ennek nem volt s nincs. Mert a szász nemzetnek privilégiumainál fogva a szász földön sem nemességnek, sem jobbágyságnak helye nincs, a városi s a falusi szászok egyaránt ugyanazzal a köz- és magánjogi állással és jogosítványokkal birnak. Mindnyájan egyaránt teljes jogu polgárok «Vollbürger».
az ugyanily nevü járás székhelye a bajorországi felső-bajor kerületben, az Isar balpartján, vasut mellett, (1890) 9486 lak., üvegfestéssel, gazdasági gépgyártással, malom- és söripari fölszerelések készítésével és sörgyártással; kat. teologiai liceummal, nagyszerü árvaházzal, különböző közép- és népiskolákkal. Legjelentékenyebb épülete a román izlésü főtemploma (1160-1205), igen érdekes kriptával. Előtte, a Domhofon áll a hires F.- Otto püspöknek szobra. A város közelében egy hegyen van a VIII. században alapított, egykori bencés apátság Weihenstephan, amelyből most mezőgazdasági iskolát csináltak. F. a középkorban a salzburgi érsekséghez tartozó püspökség és független fejedelemség volt. 724. alapították; első püspöke volt szt. Corbinianus, a leghiresebb pedig F.-i Ottó, IV. Henrik császár unokája és III. Konrád mostoha testvére. A várost 955. a magyarok dulták fel; ezután megerősítették; 976. II. Ottó, 1082. Velf bajor herceg, 1806. a szászok foglalták el. 1802. szekularizálták és a 825 km2 területü püspökság birtokának egy részét Bajorország, másik részét Ausztria kapta meg. V. ö. Meichelbeck, Gecshichte der Stadt F. (1855).
Ottó, l. Ottó.