Károly Emil, francia püspök és egyházi történetiró, szül. Oberehnheimban (Alsó-Elszasz) 1827 jun. 1., megh. Párisban 1891 dec. 22. Volt hittanár több intézetben, azután angersi püspök s mint ilyen a vatikáni konciliumban egyik legerélyesebb előharcosa volt a csalhatatlansági tannak. 1880. a francia kamarába választatván, Dupanloups utódja lett a klerikálisok vezérségében. Egyike volt a legképzettebb főpapoknak és elsőrangu szónok. Többnyire irányzatos egyházi munkáiból felemlítendők: Les Peres apostoliques et leur époque (Páris 1859); Examen critique de la vie de Jésus-Christ par M. Renan (u. o. 1864). Magyarul: Krit. birálata a Renan Ernő által irt Jézus életének. Ford. Gyarmathy János (Pest 1864); Examen critique des Apôtres de M. Renan (1866); Les devoirs du chrétien dans la vie civile (u. o. 1876); Ouvres pastorales et oratoires (u. o. 1869-88); Ouvres polémiques (u. o. 1874-88); Ouvres (10 köt. u. o. 1880-88). Halála után jelentek meg: Commodien, Arnobe, Lactauce et autres fragments inédits (Páris 1893) és Bousset et l'eloquence sacrée au XVII. siecle (1893).
(lat.) a. m. gyakori, megszokott; frequentál, valamely helyet gyakran látogat; frequentia, gyakori jelenlét. Frequentativ ige, l. Gyakorító ige.
(ejtsd: -ken), a francia Nyugat-Indiában hüvelyes veteményeknél használt ürmérték, 1/4 baril, azaz: Martinique szigeten = 25,611 liter, Guadeloup szigeten pedig = 24,214 liter.
(ejtsd: frir) Henrik Bartle Eduard sir (közönségesen Bartle Frere), angol diplomata, szül. 1815 márc. 29., megh. Wimbledon-ban (Londonnál) 1884 máj. 29. Tanult Haileyburyban és 1833. Bengáliában brit állami szolgálatba lépett. Kiválóbb szereplése 1856. kezdődik, midőn a brit-indiai kormányhoz került és az ezen időbeli fölkelések elnyomása körül nevezetes érdemeket szerzett, miért 1859. lovassági parancsnokká nevezték ki. 1862. bombay-i kormányzó lett, mely állását 1867. elhagyva, Európába jött vissza. 1872. a kormány Zanzibárba küldte, hogy Szeyid szultántől a rabszolgakereskedés megszüntetését kieszközölje, ami neki, miután az angol hajóhad a szultánra ráijesztett, sikerült is. F. küldetéséről könyvet is irt: Correspondence respecting Sir Bartle Frere's mission to the East-coast of Africa, 1872-73 (London 1873). Egyéb iratai: Eastern Africa a field for missionary Labour (uj kiad. 1874); On the impending Bengal famine (1874); Pandurang Hari, memoir of a Hindoo (uj kiad. 1873). 1875. elkisérte a walesi herceget Indiába, 1976. baronet lett, 1877. pedig a foktartomány helytartója. Hódítási vágyból kezdte meg a zuluk ellen való háborut (1879), mely sokáig változó szerencsével folyt, de elvégül mégis az angolok diadalával és Kecsvajo király elfogatásával ért véget. Gladstone 1880. visszahivta állásáról és erre a maga igazolására a: Correspondence relating in the recall of Sir Bartle F. cimü művét (1880) adta ki. Ezt követte: Afganisthan and South Africa, a letter to Mr. Gladstone (1881). Egy ideig elnöke volt az angol földrajzi és az ázsiai tudom. társulatnak.
(ejtsd: frer) Tódor, francia festő, szül. Párisban 1815 jun. 24., megh. u. o. 1888 márc. 25, Cogniet és Roquephan tanítványa, 1836. Algériába utazott, jelen volt Constantine bevételénél, bejárta a sivatagot, Görögországot, Konstantinápolyt, Kis-Ázsiát, Sziriát és Egyiptomot. Miután 1869. Eugénia császárné kiséretében utazást tett a Niluson, Kairóban telepedett le. Jelesebb képei: Képek Constantine-ből (1840-48); Arabok pihenője (1850); Beiruti mecset bejárata; Damaszkusi bazár; Tantahi udvar, Egyiptomban; Hárem Kairóban; Ünnepély egy konstantinápolyi ulemánál; Karnak romjai; Galatai kávéház; Számum; Arab lakodalom; Est Felső-Egyiptomban; Philae szigete; A kalifasirok Kairóban; Mekkai karaván; A Nehemy kut. - Öccse F. Ede, szintén festő, szül. Párisban 1819 jan. 10., meghalt Anvers sur Oiseban 1886. Különösen sikerültek a gyermekvilág apró eseményeit ábrázoló képei. Ilyenek: A kis torkos, A kis kiváncsi (1843); A kis ezermester (1844); Az aranyat tojó tyuk (1846); A kis szállítónő (1855); A nyugalom; Kimenet a fürdőből, Vasárnapi öltözködés (1856-57); Az ima, A kis szakácsnő (1858); Az asztali ima; Az első lépés; A könyvtár (1867); A csuszka; Előadás; Ecoueni intérieur; Iskolába menet stb.
tulajdonképeni neve Baseilhac János, francia sebész, szül. Pouyastrucban, Tarbes mellett 1703., megh. 1781. Atyja és nagyatyja is hires sebészek voltak. Párisban nyerte kiképeztetését. Hiressé vált hugykő mütétei által; a lithotome caché fölfedezője; több mint 1000 hugykőmetszést végzett; a magas hugykő metszések terén is szerzett érdemeket, amennyiben kimutatta, hogy a hólyag az általa konstruált nyilszonda segítségével előzetes telítés nélkül is előre hozható a hasfalakhoz és igy könnyen megnyitható. Több mint 20 orvosi eszközt konstruált. Nagybecsü Nouvelle méthode d'extraire la pierre de la vessie urinaire par-dessus le pubis, qu'on nomme vulgairement le haut appareil... sans le secours d'aucun fluide retenu ni forcé dans la vessie etc. (Páris 1779) c. dolgozata, melyben a magas hugykőmetszésről értekezik.
(ejtsd: frer-orban) Hubert József Walter, belga államférfiu, szül. Lüttichben 1812 ápril. 24. Miután Párisban jogi tanulmányait befejezte, ügyvédi irodát nyitott szülővárosában és nőül vett egy Orban nevü gazdag kisasszonyt, melynek nevével a magáét megtoldotta. Mint politikus 1842 óta mostanig küzd a belga mérsékelt szabadelvü párt soraiban, a klerikális pártnak elszánt ellenfele. Részt vett Belgiumnak utolsó félszázados törvényhozásában és több izben intézte az állam ügyeit. Első izben 1847. lett miniszter, amidőn a közmunkák miniszteriumát vette át a Rogier-kabinetben. 1848 jul. 18-tól kezdve 1852 juniusáig mint pénzügyminiszter működött és ebben az állásában tagadhatatlan ügyességgel mentette meg az országot az 1848. válság következményeitől. Egyuttal a belga nemzeti banknak is megvetette alapját. 1852-57-ig az ellenzék soraiban küzdött és ekkor készült arra a nagy támadásra, a főpapság kezében levő állami jószágok kérdésében, melyet azután La mainmorte et la charité c. művével (Brüsszel 1854-1857, 2 köt.) a holt kéz ellen intézett. Ugyane kérdés okozta a klerikális Dedecker miniszteriumnak bukását (1857), amire I. Lipót király F.-t ujra pénzügyminiszterré tette, mely tárcát csekély megszakítással 1870-ig megtartotta. Midőn pedig Rogier miniszterelnök 1868. visszavonult, F. lett utóda. 13 évi minisztersége folyamában fényes sikerrel intézte Belgium pénzügyét, megváltotta a Schelde-vámot, könnyített a községi adókon, számos középületet emelt és az állam egyre növekvő kiadásait zavartalanul fedezte. Mindazonáltal a kabinet az 1870-iki választáskor megbukott és igy F. is megint az ellenzéki padokra szorult a képviselőházban, ahonnan nyolc évig kiméletlen támadásokat intézett a klerikális Malou miniszterium ellen, mely az iskolát teljesen kiszolgáltatta a papságnak. Midőn a szabadelvüek végre 1878. többségre emelkedtek, II. Lipót Malout elbocsátotta és F.-t tette meg az uj liberális kabinet fejévé (jun. 21.). F.-nek első dolga volt, hogy az iskolát a papság kezéből kivegye, mely célt azonban csak roppant nehézségek leküzdése árán érte el (l. Belgium, Pallas N. Lexikona, III. 37.). 1881 májusban Lipót királyt és az udvart Bécsbe kisérte Stefánia hercegnőnek Rudolf trónörökössel való egybekelésére. Ekkor a Szent István-rend nagykeresztjét kapta. 1884. jun. választásokban kisebbségben maradt. Helyét a Malou-Woeste-Bernaert kabinet foglalta el, mely a felekezet nélküli iskoláknak hadat üzent és kaput tárt a klerikálizmusnak. F. jelenleg is tagja a képviselőháznak, hol azonban merev doktrinair álláspontja következtében, melyet különösen a munkáskérdéssel szemben tanusít, meglehetős elszigetelt állást foglal el. Onnan van az is, hogy a radikális és szociálista képviselők majdnem még nagyobb ellenszenvvel viseltetnek iránta, mint az ultramontán kormánypárt.
Frigyes Tivadar, német orvos, szül. Aurichban 1819 márc. 24., megh. Berlinben 1885 márc. 14. Tanulmányait Göttinga-, Berlin-, Prága-, és Bécs egyetemein végezte. Asszisztense volt Wagner R.-nak az élettani tanszéknél, majd 1850. átvette a kieli poliklinika vezetését. 1859. különös meghivásra Berlinbe ment, hol mint a belgyógyászati klinika igazgatótanára működött; ugyanitt a legnagyobb kitüntetésekben részesült. Különösen nagy érdemeket szerzett a gyógyszerek szigoruan természettudományi kezelésével. Főmunkája: Klinik der Leberkrankheiten (Braunschw. 1859-62. I. és II. köt. atlasszal); számos kisebb-nagyobb munkái közül felemlítjük: Die Bright'sche Nierenkrankheit und deren Behandlung (Braunschweig 1851); Über den Diabetes (Berlin 1884) stb.; Leydennel együtt kiadta a Zeitschrift für klinische Medicin-t.
1. Illés Katalin, francia kritikus, szül. Quimperben 1718., megh. 1776 márc. 10. Egy ideig tanár volt a College Louis le Grandban, azután összeköttetésbe lépett Desfontaines abbéval s 1746. a Lettres de la comtesse de*** lapot alapította, melyet 1749. beszüntetvén, előbb a Lettres sur quelques écrits du temps, majd az Année littéraire-rel helyettesített. A trón és az oltár védője volt, különösen Voltaire ellen intézve támadásait (Le pauvre diable), mig Voltaire őt Le café ou l'Écossaise c. darabjában tette nevetségessé. V. ö. Barthélemy, Les confessions de F., sa vie etc. (Páris 1876).
2. F. Lajos Szaniszló, francia politikus, az előbbinek fia, szül. Párisban 1765., megh. Santo-Domingoban 1802. Apja halála után Rayon, Geoffroy és mások segítségével folytatta az Année litteraire kiadását egész 1790-ig (292 köt.). Lelkesedéssel vetette magát a forradalom karjaiba s kiadta az Orateur du peuple-t. Mint Páris képviselője Robespierrehez csatlakozott s 1793. Baras-sal együtt végrehajtotta Toulonban és Marseilleben a rémuralom véres határozatait, de aztán Robespierre előtt gyanuba keveredett s erre ezt támadta meg lapjában, azután mint a konvent-kormány hive, kiméletlenül üldözte a terroristákat. Bonaparte pártfogása folytán Santo-Domingoban alprefektusi állást kapott, de ott mihamar utolérte őt a halál. 1793. megirta eljárásának védelmét: Mémoire historique sur la réaction royale et sur les malheurs du Midi (Páris 1796).
v. fresco (olasz), zeneelőadási kifejezés a. m. élénken.