Henrik Jakab, német festő, szül. Queichheimban Bajorországban 1802., megh. Münchenben 1870., eleinte az augsburgi akadémián tanult, azuitán Münchenben Cornelius és Langer tanítványa volt, Olaszországban is járt. Többnyire romantikus tárgyu festményei közül nevezetesebbek: Margit a rokka mellett, Toggenburg lovag, A megsebesült lovag és apródja, A kék barlang Capri szigetén (a müncheni uj képtárban), Hohenschwangau, Trifels stb.
1, az ugyanily nevü járás székhelye a bajorországi felső-bajor kerületben, 59 km.-nyire Münchentől, az Ach és vasut mellett, (1890) 2679 lak., komlótermeléssel és sörgyártással; régiséggyüjteménnyel. Közelében a «Mi Urunk nyugodalma» nevet viselő bucsujáró-templom van, pompás főoltárral, szép üvegfestményekkel. 1796 aug. 24. itt győzte le Moreau az osztrákokat. - 2. F. in der Wetterau, az ugyanily nevü járás székhelye, Felső-Hesszen hesszeni tartományban, 28 km.-nyire Giessentől, az Usa és vasut mellett, (1890) 3316 lak., sör-, bőr-, cipő- és keztyügyártással. Az eredetileg római telepet 1211. II. Frigyes császár birodalmi várossá tette. 1802. került Hesszenhez. 1796 jul. 10. a Jourdán vezérelte franciák itt győzték le Wartensleben osztrák csapatait.
1. Emil Albert, német egyházjogiró, szül. Konitzban (Nyugat-Poroszországban) 1837 dec. 22. Berlinben és Heidelbergában tanult, 1869 óta a lipcsei egyetem rendes tanára, 1881. titkos udvari tanácsossá nevezték ki. Mint előharcosa annak a tannak, amely az egyházat alája rendeli az államnak és e tendenciának műveiben is kifejezést ad, kiváló része volt az 1872-iki porosz egyháztörvények létrejövésében. Művei: Ehe und Eheschliessung in seiner geschichtlichen Entwickelung (Lipcse 1865); Die evangelische und katolische Kirche der neu einverleibten Länder und ihre Beziehungen zur preuss. Landeskirche und zum Staate (Halle 1867); Aus deutschen Bussbüchern (u. o. 1863); Das Veto der Regierungen bei Bischofswahlen (u. o. 1869); Agende, wie es in des Kurfürsten zu Sachsen-Landen in den Kirchen gehalten wird (u. o. 1869); Geschichte der Zivilehe (Berlin 1871); Det Staat und die kathol. Kirche in Baden (Lipcse 1871, 2. kiadás 1874); Sammlung der Aktenstücke zum ersten vatikan. Konzil (u. o. 1871); Die Grenzen zwischen Staat u. Kirche (3 k., Tübinga 1872); Die preuss. Gesetzentwürfe über die Stellung der Kirche zum Staat (Lipcse 1873); Johann Bapt. Baltzer (u. o. 1873); Der Staat und die Bischofswahlen in Deutschland (u. o. 1874); Lehrbuch des kathol. und evang. Kirchenrechts (u. o. 1879, 3. kiad. 1889); Das Collegium Juridicium (u. o. 1882); Die geltenden Verfassungsgesetze der ev. deutschen Landeskirche (Br. Freiburg 1885). 1864 óta Doveval együtt a Zeitschrift für Kirchenrecht-et szerkeszti és uj kritikai kiadást adott a Corpus juris canonici (u. o. 1879-81, 2 köt.) és a Quinque compilationes antiquae (u. o. 1882) c. munkákból.
2. F. Henrik, porosz államférfiu és jogtudós, szül. Friedlandban 1813 jan. 13. Berlinben végezte jogi tanulmányait és 1843. a belügyi, majd az igazságügyi miniszteriumban dolgozott. 1873. helyettes államtitkár lett, és az urak házába hivták. 1876. pedig kinevezték német birodalmi igazságügyi államtitkárrá, mely állásban élénk részt vett a birodalmi törvényhozásban. 1879. Leonhard helyére került mint porosz igazságügyminiszter. III. Frigyes császár, kivel régóta bizalmas lábon állott, trónralépése után a fekete sasrenddel kitüntette és nemesi rangra emelte. 1889 jan. saját kivánatára elbocsáttatott, de miniszteri cimét és rangját megtartotta. Hir szerint nem helyeselte a Geffcken ellen (l. o.) indított pört, és ezért iparkodott Bismarck tőle szabadulni. Schelling lett utóda. Lemondása után megint az irodalomra adta magát és többi között megirta a II. Rákóczi Ferenc volt követe, Klement Mihály ellen indított felségsértési per történetét, a Berlinben őrzött pöriratok nyomán. (Der Kriminalprozess wider d. Ungarn M. Klement. Sybel. Histor. Zeitschrift. 62. köt. 385-465 l.) További ujabb tanulmányai: Der Konflikt zwischen Friedr. Wilh. I. u. Karl VI. über die Allodification der Lehne in d. Marken (Histor. Zeitschr. 64. köt.)
3. F. Róbert, német nemzetgazdász és politikus, szül. Berlinben 1851 jun. 28. Elvégezvén jogi és államtudományi tanulmányait 1877-ben a lipcsei egyetemen habilitáltatta magát; 1855. az államtudományok rendkivüli tanárává nevezték ki Halleba. 1886 óta a porosz képviselőház tagja. Művei: Die Börsensteuer (Berlin 1875); Die Besteurung der Gemeinden (ugyanott 1877); Vorschläge zur technischen Durchführung einer prozentualen Börsensteuer (Jena 1882). Ezenkivül több kisebb értekezést irt, főkép a Hildebrand: Jahrbücher für Nationalökonomie und Statistik-jébe.
(F. in der Neumark), az ugyanily nevü járás székhelye Frankfurt porosz kerületben, 66 km.-nyire Odera-Frakfurttól, vasut mellett, (1890) 6431 lak., bőrgyártással; gabona- és vágómarhakereskedéssel.
önálló törvényhatósági joggal biró város Osztrák-Sziléziában, az Oder mellékvize, az Ostravitza és vasut mellett, Mistek morva várossal szemben, (1890) 7374 nagyobbára cseh lak., a sziléziai pamutipar középpontja, Albrecht főherceg kastélyával; közelében Baschka és Karlshütte főhercegi nagy vasművekkel.
Berlin Ny-i külvárosa Potsdam kerületben, a berlini város és a körvasut mellett, (1892) 6951 lak., több mekánikai műhellyel.
Walter, német történetiró, szül. Hamburgban 1855 márc. 3. Berlinben végezte tanulmányait, aztán rendkivüli tanár lett a hallei egyetemen s jelenleg Rómában él mint a porosz kir. történeti intézet titkára. Több fontos munkát irt: Ludwig v. Baier u. Friedr. d. Schöne (1877); Zur. Vorgesch. des Gotha-Torgauer Bündnisses (1884); Der Reichtstag von Speier 1526. Jelenleg pedig nagy oklevélgyüjtemény kiadásával bajlódik: Nuntiaturberichte aus Deutschland I. 1533-36. Nuntiatur des Vergerio és II. Nuntiatur des Morone 1536-38. (1892). Mind a két kötet hazánkra vonatkozólag is fontos. V. ö. Századok. 1892., 411 lap. Legujabb műve: Die Legation Aleanders 1538-39. (Gotha, 2 köt. 1894).
Károly Rudolf, porosz államférfi, szül. Boroszlóban 1827 szept. 15., megh. Giesmansdorfban (Neisse mellett) 1890 márc. 6. Jogi tanulmányait Berlinben végezte, hol 1849. doktori oklevelet nyert. Előbb a törvénykezési pályára készült, később, átvevén birtokait, kilépett az igazságügyi szolgálatból. 1854. képviselő, 1857. a grottkaui kerület előljárója lett. Atyja halála után (1864) végkép otthagyta az államszolgálatot s terjedelmes jószágain gazdálkodott, mely téren kiváló érdemeket szerzett. 1867-ben tagja lett az északi-német szövetségnek és a német országgyülésnek, melyen előbb az ó-liberálisokhoz csatlakozott, később megalapítója és vezére lett a szabad-konzervativ, vagy német birodalmi pártnak. Az északi-német szövetség részéről foganatba vett reformokat Reichstag und Zollparlament, gesetzgeberische Resultate der Sessionen von 1867 und 1868 c. munkájában fejtette ki. 1870 novemberében Blankenburggal és Benningsennel együtt, mint bizalmi férfiu Versaillesbe hivatott, s részt vett a német alkotmány tervezett előmunkálataiban. 1870-ben tagja volt a porosz képviselőháznak is, melynek 1873. alelnökévé választották meg. A legtöbb kérdésben közvetítő befolyást gyakorolt s kiváló érdemeket szerzett a közigazgatás ujjászervezése körül. 1874. Königsmark gróf visszalépése után a földművelési miniszterium élére lépett, mely állásában az összes pártok elismerését és háláját vivta ki. 1879 jul. 14. megvált állásától, mivel Bismarck védvámpolitikáját nem helyeselte. Még ugyanezen év folyamán Sziléziában egy nagy hercegi uradalmat vásárolván, az urak házának tagjává nevezték ki.
Károly, német régiségtudós, szül. Delmenhorstban 1831 ápr. 7., megh. Berlinben 1871 okt. 18. Filologiát és archeologiát tanult, majd a berlini muzeum első őre, rendkivüli egyetemi tanár és 1868. a muzeumi régiségtár igazgatója lett. Főbb művei: Praxiteles und die Niobegruppe (Lipcse 1855); Berlins antike Bildwerke (Düsseldorf 1868-72, 2 köt., az első kötet Bausteine zur Geschichte der griech. Plastik c. a. is megjelent, 2 kiadás Woltertől, Berlin 1885). Görögországi, keleti és itáliai utleirásait Kunst und Leben (Düsseldorf 1872) cimmel adta ki.
Lajos, német kartografus, szül. Rendsburgban 1841 jan. 5. Gothában Sydow és Petermann alatt képezte magát, majd Kielben és Berlinben folytatta tanulásait; 1868. térképészeti intézetet alapított Hamburgban, majd u. o. földrajzi társaságot, melynek Közleményeit mint első titkár ő szerkeszti. 1873-79. a Journal des Museums Godeffroyt adta ki, majd több térképet Közép- és Ny.-Afrikáról és a Déli-tengerről. Van egy Handbuch der deutschen Seehäfen (1889) cimü könyve is.