1. Ernő, német festő, szül. Heidelbergában 1801 jan. 22., meghalt Karlsruhéban 1833 okt. 11., az idősb Rottmann és Kuntz tanítványa, utóbb a müncheni akadémiát látogatta és Olaszországban is járt. 1831 óta udvari festő volt Karlsruhéban. Többnyire olaszországi tájképei formai szempontból jók, de gyenge szinezésüek. - Öccse 2. F. Bernát, szül. Heidelbergában 1820 máj. 16., megh. Münchenben 1879 máj. 21. Koopmann tanítványa, utóbb a müncheni akadémiát látogatta és sokáig tartózkodott Olaszországban. 40 darabból álló olasz tájképsorozatával Rottmann legjelesebb követőjének mutatkozik.
3. F. Illés Magnus, svéd botanikus, sz. Femsjöben (Smaland) 1794 aug. 15., megh. Upsalában 1878 febr. 8. Lundban a természettudományokra adta magát, itt a botanika magántanára, 1824. professzor, 1828. e tudomány demonstratora, 1834. Upsalában a praktikus ökonomia tanára lett, 1851. a botanika tanárságát is ezzel a disciplinával egyesítették. 1844-45, 1847-48. az országgyüléseken az upsalai egyetem képviselője is volt, 1851. a botanikus kert és muzeum igazgatója lett. 1859. kiérdemesült. Systema mycolodium-ja (Greifsw. 1820-32, 3 köt.), melyet az Elenchus fungorum (u. o. 1828, 2 köt.) s a Novae symbolae mycologicae (Upsala 1851) munkáival bővített, sokáig a gombák szisztematikájának forrása volt. A Summa vegetabilium Scandinaviae (Stockholm 1846-49. 2 köt.) c. munkája Skandinávia növényeit összehasonlítóan állítja egybe, több fajt szisztematikailag megvilágosít, a II. része pedig egyetlen relativ tökéletes összeállítása a gombáknak. Más nevezetesebb mikologiai munkái: a Monographia hymenomycetum Sueciae (Upsala 1857-63, 2 köt.), mellyel az Epicrisis systematis mycologici seu synopsis hymnomycetum (u. o. 1836-38) régibb munkáját bővítette és tökéletesbítette; Sveriges ätliga och giftiga svampar, fungi esculenti et venetani Scandinaviae (Stockh. 1862-69, 93 szines táblával), Icones selestae hymenomycetum nondum delineatorum (u. o. 1867-75, szines táblákkal); Lichenographia europaea reformata (Lund és Greifsw. 1831); Enumeratio lichenum et byssaceorum Scandinaviae hucusque cognitorum (Upsala 1843); Schedulae criticae de lichenibus exsiccatis Scandinaviae (Lund 1824-33, 14 köt.); Novitiae florae Suecicae (u. o. 1814-1823); Editio altera auctior et in formam commentarii in Wahlenbergii floram Suecicam reducta (u. o. 1828, folytatása u. o. 1832-42); Flora Hallandica (u. o. 1817-18); Flora Scanica (Upsala 1835); Symbolae ad historiam Hieraciorum (u. o. 1847-48); Epicrisis generis Hieraciorum (u. o. 1866). Sok apró munkáját együtt közölte a Botaniska utflygter (Upsala 1843-64, 3 köt.). Äro naturveternskaperna nagot bildningsmedel? cimű munkája: Sind die Naturwissenschaften ein Bildungsmittel? (Lipcse 1844) cimen németül is megjelent.
4. F. Jakab Frigyes, német filozofus, szül. Barbyban (Poroszországban) 1773 aug. 23., megh. Jenában 1843 aug. 10. 1795. a lipcsei egyetemre ment filozofiára, innen Jenába, ahol 1801. magántanár lett. 1803. és 1804. beutazta a Svájcot, Francia- és Olaszországot. 1805 óta a filozofia és mennyiségtan tanára a heidelbergi egyetemen, honnan 1816. filozofiai tanárul Jenába hivatott meg. A wartburgi ünnepélynél való részvéte 1817. demagogiai izgatásra magyaráztatván, 2 évvel később fefüggesztetett állásától; 1824. aztán ujra a fizika és mathemat. tanára lett, filozofiát ellenben csak a következő évtől fogva volt ismét szabad előadnia. F. rendszere Jacobi hitfilozofiáját Kant kritikai nézeteivel igyekszik egybekapcsolni. Induló pontja az, hogy csak a posteriori, belső tapasztalat utján tudhatjuk meg, hogy a priori ismereteink vannak. A belső tapasztalatokban nyugvó lélektan lehet tehát egyedül a bölcselkedés alapja. Rendszerének főtételei ezek: az érzéki világ, mely mindenestül a természet törvényeinek van alávetve, csupán csak jelenség, ez az ismeret elve; e jelenség azonban másrészt nem puszta látszat, hanem magánvalókon alapul; tudásunk tökéletlensége a tökéletesnek eszméihez vezet el bennünket, ez a hitnek elve; végül az érzéki világ a magán valóknak jelensége, megjelenése, ez a sejtés elve. Szemlélet és értelmi fogalmak utján ismerjük a dolgok létét a jelenségben; észbeli fogalmak szerint hiszünk a dolgok örökkévaló lényegében s ami még ezen is felül emelkedik, a legmagasztosabbat érzelmeinkben sejtjük a szemlélet és határozott fogalmak nélkül. Számos munkát irt, melyek összegyüjtve még nem jelentek meg. Filozofiai művei: Reinhold, Fichte u. Schelling (Lipcse 1803); Philos. Rechtslehre u. Kritik aller pos. Gesetzgebung (Jena 1804); System d. Philos. (Lipcse 1804); Wissen, Glaube u. Ahnung (Jena 1805). Főműve: Neue oder anthropologische Kritik d. Vernunft (3 k. Heidelb. 1807, 2. kiad. 1828-1831). Továbbá: System d. Logik (u. o. 1811, 3. kiad. 1837); Von deutscher Phil. Art u. Kunst, ein Votum für Jacobi gegen Schelling (Heidelb. 1812); Handbuch d. praktischen Philos. (1. k. 1818, 2. k. 1832); Handbuch d. psych. Anthropologie (2 k. Jena 1820 és 1821, 2. kiad. 1837-39); Mathem. Natur-Philos. (Heidelb. 1822); System d. Metaphys. (1824); Gesch. d. Philos. dargestellt nach d. Fortschriften ihrer wissensch. Entwickelung (2 k., Halle 1 k. 1837, 2. k. 1840). Irt egy filoz. regényt is, melyben különösen a hitről és a vallásról való fogalmait fejtegeti: Julius u. Evagoras od. d. Schönheit d. Seele (2 k. Heidelberg 1822). Veje, E. L. Th. Henke megirta életrajzát: J. Fr. F. Aus seinem handschriftlichen Nachlass dargestellt (Lipcse 1867). A róla való irodalom elég számos; legnevezetesebb: Kuno Fischer, Die beiden Kantischen Schulen in Jena (Stuttg. 1862). F. iskolájához tartoznak: Apelt E. F. (1812-59, l. o.); Mirbt E. S. (1799-1847); F. van Calker (1790-1870); Schmid J. H. Th., megh. 1836; továbbá a matematikus Schlömilch, a botanikus Schleiden, a teologus de Wette stb. 1847-49. jelent is meg 2 füzet ily c. alatt: Abhandlung d. Fr. Schule, melyekben hivei fejtegették tanait. 1873. Jenában mellszobrot állítottak emlékének.
régi falakkal és árkokkal körül fogott város St. Veit karinthiai kerületi kapitányságban a Metnitz s Olsa összefolyása közelében, vasut mellett, (1890) 2591 lak., XV. sz.-beli gót plébánia templommal és a piacon 1563. fölállított nyolcsögü szökőkuttal. A Geiersburg, Lavant, Petersberg, Rothenthurm egykori erősségek és Virgilienberg egykori prépostság romjaitól körülfogott F. egykoron fontos erősség és bányahely volt; a friesachi denárok hazánkban is forgalomban voltak; virágzását a keresztes háboruk idejében élte; jelenleg élénk idegenforgalmából és fürdőjéből huz nagy hasznot. Peez, F. Hauser, Führer durch F.
város Potsdam porosz kerületben, 23 km.-nyire Rathenowtól, vasut mellett, (1890) 3377 lak., gőztéglagyárral és sörfőzővel.
Rikárd, német állatfestő, szül. Gumbinnenben 1854 dec. 15. A berlini akadémián képezte magát. Képei közül felemlítendők: Oroszlánpár, amint egy karaván tanyáját meglepi (1884; a drezdai képtárban); Bölények harca a téli őserdőben; Egy jávorszarvas vége (1886); Hajnal lagunából nézve; Sziklán leselkedő oroszlán (1888); A csatamezőn (1890; a berlini nemzeti képtárban); Tigris leselkedőben (1891) stb.
1. Henrik, br., német politikus, Fr. Hermannak a Shakespeare kutatónak fia, szül. Drezdában 1831 május 23. Eleinte a szász hadseregben katonáskodott, hanem az 1870-71. hadjárat után őrnagyi ranggal lépett ki. Tagja a szász törvényhozásnak, a lutheránus szinodusnak és a szász konzervativ országos egyletnek. A német birodalmi gyülésben a konzervativ párthoz tartozik. Irodalmi munkái: Betrachtungen über die Ausbildung und Taktik der Reiterei (Grossenhain 1860); Die Anpflanzungen vom Bäumen an den öffentlichen Wegen (u. o. 1877); Die volkswirtschaftliche Bedeutung des Baumschnittes (Drezda 1888).
2. F. Herman, báró, német Shakespeare-buvár, szül. 1802 febr. 27., megh. Drezdában 1882 jun. 23. Miután a szász udvarnál különböző hivatalt viselt, 1843. Berggiesshübelbe vonult vissza, ahol tanulmányainak élt. Azután 1873-ig ismét udvari marsall volt. Művei: Briefe über Shakespeares Hamlet (Lipcse 1864) és Shakespeare-Studien (Bécs 1874-75).
3. Károly Frigyes, német szabadsághős és a tornászat egyik megalapítója, szül. Magdeburgban 1785 szept. 27., elesett La Lobbe mellett 1814 márc. 16-án. Képzettségét Berlinben szerezte, hol több tudós férfiuval ismerkedett meg. Humboldt Mexikó térképének rajzolásával bizta meg. Fichte «Szózata» által felbuzdíttatva 1810. egy nevelőintézetet állított fel Jahnnal karöltve, kinek a német tornászat megteremtésében ugyszólván jobb keze volt. 1813. részt vett Lützowval a hires szabadcsapat szervezésében, melynek egyik vezére s egyuttal Lützow hadsegéde lett. Midőn 1814. Napoleon a szövetségesek északi hadoszlopait az Ardennek közé szorította, F. La Lobbe faluban a seregtől elmaradt s az odavaló parasztok által agyonlövetett. Tetemeit 1843. a berlini invalidus-templom sirboltjában helyezték el. F.-t utóbb költők dicsőítették (Arndt, Schenkendorf, Immermann), barátja Jahn művében örök emléket emelt neki. Életét Schiele és Euler irták meg.
4. F. Rikárd, báró, szász államminiszter, szül. Thürmsdorfban (Szászország) 1808 aug. 9., megh. Drezdában 1884 febr. 25. 1841. mint referens a belügyminiszteriumba került, hol főleg a kereskedelmi ügyekkel foglalkozott. Az 1849-iki drezdai forradalom napjaiban mint belügyminiszter elvállalta az ideiglenes kormány vezetését s e válságos időben erélyével, s körültekintő eljárásával hasznos szolgálatokat tett az államnak. Később ellentétbe jött Beust báró államminiszterrel, ki a poroszok iránt való ellenszenvből inkább Ausztriával óhajtott vámszövetséget megkötni, minek folytán F. 1852. októberében állásáról lemondott. 1853. kerületi főnökké nevezték ki, mely állásában 1858 végéig maradt. Ekkor azonban mint pénzügyminiszter ismét a kormány tagja lett. Az 1866-iki háboru folyama alatt F. is egyik tagja volt amaz országos bizottságnak, mely, a király távolléte alatt, a kormányzást vitte s még ugyanazon évben, mint másod-biztos, a béketárgyalások céljából Berlinbe küldetett. A béke megkötése után a király a külügyek vezetését is ő reá bizta. 1867. részt vett az északnémet-szövetség megalapításában s miután Szászország részéről teljhatalmu biztossá lett, befolyt a birodalmi gyülés tanácskozásaiba. 1870. közreműködött Versaillesben az északi és déli német államok egyesülésére, hol nevezetesen Württemberg, Baden és Hesszen államokkal szerződést kötött. 1869-ben a szász királyi tudományos és művészeti gyüjteményeknek igazgatója lett. 1880. kiadott emlékiratai (Erinnerungen aus meinem Leben, Drezda, 2 kötet), amelyekben főrangu személyek ellen támadást intézett, Németországban kinos feltünést keltettek. Beust gróf felelt is e támadásra (Erinnerungen zu Erinnerungen 1881) és Flathe szász történetiró Beustnek kelt védelmére (Sybels Histor. Zeitschrift 1881).
D. C. (növ.), l. Aristotelia.
az ugyanily nevü járás székhelye Oldenburg nagyhercegségben, 27 km.-nyire Oldenburgtól, a Soeste mellett, mocsáros vidéken, (1890) 1466 lak., sertés- és juhtenyésztéssel és tőzeg bányászattal.
a skandináv mitologia nőalakja, mint ősgermán istenségnek Frija lehetett neve (ném. Frîa, azaz szerető, feleség, szanszkr. prija feleség). Férje Odin (l. o.) vele együtt jól ismeri az emberek sorsát. A házasság istennője, a családi boldogság oltalmazója. Sokban hasonlít Freyja (l. o.) alakjához; talán a Tacitus említette Nerthus istennővel is azonos.
(gör. Phrygia), a frigek országa az ókorban, mintegy 40000 km2 területtel. Kisázsia nyugati belső fensikján, ahol a Fekete-tengerbe ömlő Szangariusz (most Szakarja), a Márvány-tengerből szakadó Rindakusz (m. Adranosz) és az Égéi tengerbe folyó Meander (m. Menderez) forrásai fakadnak. Egyes elszigetelt emelkedései közt legmagasabb a Dindimusz hegység (m. Muráddág, 2500 m.). A hagyomány a frigeket a legrégibb népnek tartotta Kisázsia nyugati felében. A régiek hite szerint Traciából, rokonságuk szerint azonban valószinüleg kelet felől Örményországból vándoroltak be a róluk elnevezett földre. Tráciát csak később foglalták el, de ismét nemsokára visszaszorultak a trákok és a kimmeritek támadása következtében (VIII. század Kr. e.). Tráciával egyidejüleg szerezték meg és vesztették el Kis-F.-t a Márvány-tenger (Propontis) déli partvidékén, mellyel szemben aztán a tulajdonképeni frig földet a görögök Nagy-F.-nek neveztek el. Kis-F. a trákok hatalmába került, egy századdal utóbb pedig görög gyarmatosok, különösen miletoszi iónok, kezdtek letelepedni a partokon (a VII. sz. Kr. e.), kiknek legjelentékenyebb városa Kizikosz volt. Nagy-F. nevezetesebb városai hires királyoknak, Midas- és Gordiusnak emlékét őrizték (Midaeion, Gordieion); más városai, mint a kereskedelmi és katonai utak gócpontjai jutottak jelentőségre (Pessinus, Dorylaeum, Kelaenae, Apameia, Laodikaeia stb.). Piros erezetü fehér márványáról hiresedett el Synnaada. A frigek főfoglalkozása volt a földművelés és juhtenyésztés. Gyapjutermelése mindenkor nevezetes. A szövést, kocsigyártást, a föld-, szőllő- és bányaművelés szerszámait frig találmányoknak tartották. Ősrégi műveltségökből óriási városromok, számtalan föliratos és faragásokkal diszes sziklasirok tanuskodnak. Főleg Kybele és Attis voltak a kicsapongó istentisztelet tárgyai és hitregéjök a görögöknél is hódított (Rhea, Agdistis). Első királya F.-nak Midas volt, aki a kimmerlek betörésekor (A VIII. században Kr. e.) esett el. A VII. sz.-ban (620 kör. Kr. e.) F.-t a lidek hódították meg, 546. a persák (Kyros), 333. pedig Nagy Sándor vette birtokába; 275. északkeleti részét a galaták foglalták el, 189. egész F. Pergamum királyainak hódolt, végre 130. mint Ázsia provinciának része a római uralom alá jutott.
l. Építészet.