(franc., ejtsd: fromázs) a. m. sajt.
(Selwood F.), város Somerset angol grófságban, 18 km.-nyire Bathtól, a F. partján, a Selwood v. Woodlands nevü erdőség és vasut mellett, (1891) 9613 lak., jelentékeny sörgyártással, selyemszövéssel és fémiparral.
(ejtsd: fromante) Jenő, francia festő és iró, szül. La Rochelleben 1820 okt. 24., megh. St. Mauriceban La Rochelle mellett 1876 aug. 27. Eleinte jogi tanulmányokkal foglalkozott, de Cabat tájképfestő hatása alatt csakhamar a tájképfestésre adta magát. Irányára döntő befolyással volt 1845. Algériába tett első utazása: kizárólag az észak-afrikai természetet ábrázolta festményeiben. 1848. másodszor, 1852. harmadszor járt Algériában, folyton uj benyomásokat hozva magával, melyeket mesterileg megirt könyveiben is kifejezett. Legkitünőbb festményei: Mór temetés (1853), Gazellavadászat, Kihallgatás a kalifánál, Büvészek a nomádoknál, A Bab el Gharbi ul El Aghuâtban (1859), Arab futárok, Arab tábor, Vadászat sólymokkal Algirban (1863, a Luxembourg muzeumban), Harcoló arabok stb. 1869. Egyiptomban tett utazásának gyümölcse a Felláh nők a Nilus partján c. gyönyörü képe. Levelek alakjában irta meg két könyvét: Un été dans le Sahara (8. kiad. 1884) és Une année dans le Sahel (5. kiad. 1884). 1870. Les maîtres d'autrefois (Páris 1876), 1863. egy Dominique c. regényt is adott ki. V. ö. Gonse, E. F., peintre et écrivain (Páris 1881).
Artur, számtanácsos, szül. Bálán (Szepes vm.) 1841 ápr. 17. Mint másodéves jogász Garibaldinak Marsalánál való partraszállása után Olaszországba ment, hol mint a magyar legió harcosa szolgált. 1863. visszatért hazájába: s mert résztvet az Almássy- és Crouy-féle összeesküvésekben, Debrecenben máj. 15. elfogták s 1866-ig Josephstadtban, a porosz háboru kitörése után az aradi várban volt elzárva. 1867. kegyelmet nyert; 1880 óta számtanácsos a kereskedelmi muzeumban. Több nemzetgazdasági, pénzügyi cikke jelent meg külömböző vidéki és fővárosi lapokban.
György Károly, német nyelvbuvár. Szül. Koburgban 1814 dec. 31., megh. Nürnbergben 1887 jan. 6. Nagy érdemeket szerzett német tájszólások buvárlataival és ismertetésével, valamint Luther bibliafordításának ismertetése által.
1. Emil, német teologus és népies iró, szül. Karlsruhéban 1828 jan. 5. Az 1870-71-iki hadjáratban mint tábori lelkész vett részt. Számos hitszónoklaton kivül egész sor népies művet adott ki, amelyeket nemes egyszerüség és hitbuzgóság jellemez, de nem nélkülözik a jóleső humort sem. Művei összegyüjtve: Erzählungen für das Volk (Berlin 1873-83) és Allerlei Sang u. Klang (Berlin 1883) cimek alatt jelentek meg. Nagyon el van terjedve In drei Stufen (Iserlohn 1880) c. antologiája.
2. F. Károly Lajos, német festő és rézmetsző, szül. Birkenfeldben 1789 ápr. 29., megh. Ispringenben 1863 febr. 6. Karlsuhéban Haldenwang udvari rézmetsző tanítványa, utóbb Párisban és Olaszországban tartózkodott, 1817. Karlsuhéban a festészet és rézmetszés tanára lett és baden-nagyhercegségi művészeti és iparegyletet megalapította, 1829. képtárigazgatóvá nevezték ki. Angolországban megismerkedvén az acélmetszéssel, Karlsruhéban acélmetszési műtermet nyitott, mely nemsokára nagy kedveltségre vergődött. Tájképei, kizárólag olasz motivumok, finom, talán tulságos finom kivitelüek (Karlsruhe).
Károly, orvosdoktor, szül. 1811., megh. Budapesten 1876 jun. 9. A Ferenc József-rend lovagja és több külföldi tudományos társulat tagja s 1848-49. honvédtörzsorvos volt. Számos orvosi cikket irt különböző szaklapokba magyar és német nyelven. Önálló munkái közül megemlítjük: Törvényszéki orvostan alapvonalai (Pest 1843); A villamégetés (u. o. 1843); A féloldali ideges főfájás (u. o. 1868). Ezeken kivül néhány latin és német nyelven irott műve is van. V. ö. Szinnyei, Magyar Irók.
(franc., ejtsd: frod). E nevet viseli a főuri nemes és főpapi körökből 1642 után alakult francia ellenzék, melynek tagjai 1648-53-ig háborut indítottak a kormány ellen. Midőn a mindenható Richelieu bibornok-miniszter és nyomban reá XIII. Lajos király is sirba szállott (1642), az özvegy királyné, Anna, a hatalmat a kormánytanács mellőzésével Mazarin bibornokra bizta. Ezzel azonban csak bajba keveredett. A nép zugolódni kezdett, a párisi parlament a becikkelyezési jogot követelte, a Richelieu által földig lealázott főnemesség és főpapság pedig felegyenesedett szolgalelküségéből és rész kért a kormányból. A nemesi ellenzék élére Gondi Pál, retzi bibornok állott, ki maga szerette volna Mazarin helyét elfoglalni. Számos herceg, gróf, sőt főuri hölgy is belépett az ellenzék soraiba. Mazarin eleinte csak nevette az ellenzéket, melyet gunyosan Frondeurs-nek (l. o.) nevezett el. De nemsokára alkalma nyilt ezt megbánni, mert a párisiak torlaszokat emeltek és őt meg a királyi családot megszalasztották. S ezzel kezdetét vette a Fronde-mozgalom, mely 1648-53-ig tartott. A Fronde élén a «nagy» Condé herceg harcolt, mig a királyi csapatokat Turenne vezérelte. A polgárháboru sokáig eldöntetlenül folyt, mignem végre Turenne Condét Párisnak Szt. Antal nevü külvárosában legyőzte, mire Condé a spanyol Flandriába menekült, a F.-zavargásoknak vége szakadt és Mazarin állását ismét elfoglalta. Condé később (1659) visszakapta elkobzott javait és méltóságait. V. ö. Chéruel, Bazin és Gaillardin műveit XIV. Lajosról és Mazarinről. Chantelauze, La card. de Retz (1878). Saint Aulaire, Hist. de la Fronde (1827, 3 köt.). Michelet XIII., Martin XII-XIII. köt. Ranke, Französ. Gesch. III. köt. Chantelauze, Portraits historiques (1886). Aumale, Hist. des princes de Condé. 4. és 5. köt.
(franc., ejtsd: frondőr), a Fronde-párt hive. Magyarul a. m. parittyázó gyerekek. E névvel illette Mazarin francia miniszter kicsinylőleg és gunyosan a maga ellenfeleit (l. Fronde). A közönséges életben F. a. m. ellenzéki viszketegben szenvedő, nyughatatlan, örökké elégületlen ember.
(lat.) a. m. lombos.