Szebenmegyében a Szebeni-hegység egyik nagyobb hegytömege, legnagyobb csúcsa a 2248 m. magas Csindrel (l. o.).
1. György, a német zsoldos gyalogosok (Landsknechte) leghiresebb vezére, szül. Mindelheimben, Svábországban 1473 szept. 24., megh. u. o. 1528 aug. 20-án. Pályáját 1492. kezdé, amidőn a sváb szövetség zászlaja alatt Albrecht bajor herceg ellen harcolt; 1499. pedig részt vett a svájciak ellen indított hadjáratban. Miksa császár kegyeibe fogadta a rettenthetetlen bajnokot és 1504., a csehek fölött Regensburg mellett kivivott győzedelem után lovaggá ütötte. 1509. Veronát védelmezte; 1511-ben elfoglalta a bevehetetlennek tartott peutelsteini hágót, ahol 1800 emberével 9000 velenceit fogott el. 1513. okt. 7. Vicenza mellett aratott fényes győzedelmet a velenceiek hadán (mely alkalommal a közmondásossá vált szavakat mondá: «Viel Feind, viel Ehr'») és dicsőségesen védelmezte meg Veronát a franciák ellen. 1517. Németországba tért vissza, mire 1519. a sváb szövetség gyalogosaival a békebontó württembergi Ulrikot üzte el országából, mely most a császár kezébe került. 1521. Pikárdiában harcolt, ahol ugyan nem aratott sikert, de Valenciennes-nél oly mesterileg vonult vissza, hogy a franciák nem birták elfogni. 1522. pedig kivivta a bicoccai győzedelmet, mellyel Milanot és Genovát szerzé a császárnak. 1525. részt vett a Pavia mellett vivott véres csatában, mely I. Ferenc királynak elfogatásával végződött. Azután Németországba sietett, ahol a századokon keresztül sanyargatott pórok fegyvert fogtak uraik ellen. Vérontás nélkül csöndesítette le a sváb földön a mozgalmat s egyezséget hozott létre a salzburgi érsek és lázongó jobbágyai között. 1526. a saját költségén toborzott 12 ezer lándsás vitézzel Tirolon keresztül Itáliába indult, hol 1527 febr. havában a Pó völgyében egyesült a hazaáruló Bourbon Károllyal, akivel azután Róma felé vette utját. Utközben azonban, Bolognában, a franciák által föllázított landsknechtek márc. 16., ki nem fizetett zsoldjuk miatt oly zendülést támasztottak, hogy még bálványuk, F. ellen is felemelték lándsáikat. Ezt az esetet F. annyira szivére vette, hogy szélhüdés érte. A vezérség erre Boyneburg Konrádra szállott, F. pedig előbb Ferrarába, 1528 máj. havában Milanoba vitette magát, ahonnan fia, Gáspár, szülővárosába kisérte. Nyolc napra rá kiadta hős lelkét. F. volt az, aki a wormsi birodalmi gyülésen megveregette Luther vállát és mondá: «Mönchlein, Mönchlein, du gehst jetzt einen Gang, dergleichen ich und mancher Obrister auch in d. allerernstlichsten Schlachtordnung nicht gethan haben. Bist du aber auf rechter Meinung und deiner Sache gewiss, so hafre in Gottes Namen fort und sei getrost; Gott wird dich nicht verlassen!» - 2. F. Gáspár, az előbbinek fia, szül. 1500., megh. 1536. Mint a landsknechtek vezére hasonlóan dicsőséget szerzett az akkori olasz és török hadjáratokban. - 3. F. György, az előbbinek fia, kitüntetéssel harcolt a Németalföldön. Vele kihalt 1586. a F. család. Reiszner Ádám neki ajánlotta Historia Herrn Georgs und Herrn Kaspars von F. cimü művét (lat. Frankfurt 1568, németül 1572). V. ö. Barthold, Georg von F. (Hamb. 1833); Heilmann, G. von F., megjelent a Kriegsgeschichten von Bayern, Franken, Pfalz und Schwaben c. műben (München 1868); Aretin-Fatton, Histor. Essays (Bécs 1893).
a déli magyar szigethegységek egyike, Horvát-Szlavonországban, Szerém vármegyében, a Duna jobb partján terül el. A hegység Sarengrad és Sid közt emelkedik s a Duna jobb partján, Ny-ról K-felé huzódik, egyenes, megszakíttatlan gerincben; a főgerinchez, melynek legmagasabb csúcsa a Cserveni Csot (539 m.) két oldalt rövid, tulnyomóan egymással párhuzamos mellékágak csatlakoznak; ezek közül az északiak, melyek közt egyenesen a Dunára nyiló mély völgyek vágódtak be, rövidebbek, mig a déliek hosszabbak s a bennök csergedező patakok a Száva lapályára lépvén, nagyobb hosszkifejlődésre juthatnak; ilyen a Cikas, Jarc ina stb. A F. magvát régi agyagpala és kristályos kőzetek alkotják, ezekhez járulnak grauwacke-palák, különböző homokkövek, konglomerátok és fiatalabb rétegek, itt-ott szerpentin és trachit. Az É-i oldalon jelentékeny a márga fellépése, melyből a hires beocsini (l. o.) cementet állítják elő. A F.-t lombos erdők borítják, melyek a hegység oldalain is lenyulnak; tövében gyümölcsösök és szőllők terülnek el, melyek kitünő bort szolgáltatnak (Kamenica, Karlovic, Cserevic stb.). Az itteni cseresznye, barack és mandola nagy kereskedelmi cikket képez ugy Magyarország mint Szerbia felé. A F. völgyeiben számos község terül el, tövét pedig a népes községek egész sora (Sarengrad, Ilok, Banostor, Cserevic, Beocsin, Kamenic, Pétervárad, Karlovic a Duna partján; India, Ruma, Vrdnik, Ireg, Erdevik, Sid a déli oldalon) lepi el; a hegység belsejében 13 régi görög kolostor s régi várromok találhatók. Keleti részét Vrdniki hegységnek is nevezik. Természeti szépségeinél fogva annál inkább keresik fel, mivel ugy É-felől (a Duna felől), mint D-felől (az Indiavinkovcei vasuti vonal Ruma-vrdniki szárnyvonalával, mely közvetlenül a hegység tövébe vezet) igen könnyen hozzáférhető.
Csernovics Arzén ipeki patriarka, midőn nejével együtt Magyarországba költözött, elhozta a régi szerb levéltárat is. Ebből azonban már csak kevés van meg Karlócán, a legrégibb oklevél 1302-ből való. Épp oly keveset tartalmaznak a magyar területen levő szerb klastromok. Ugy látszik, a levéltár java része a konstantinápolyi patriarka kezébe jutott. V. ö. Szentkláray, Századok 1889: 144. és 369. l.
(lat.) a. m. hiába.
az ugyanily nevü járás székhelye Bern svájci kantonban, 15 km.-nyire Thuntól, az Engstligen-patak balpartján, 828 m. magasban, (1888) 4021 lak., gyufagyártással, csipkekészítéssel és alpi gazdálkodással; palabányákkal és élénk idegenforgalommal.
(olasz) a. m. gyümölcs. - Frutti di mare, Olaszország partjain kihalászott tengeri csigák, kagylók, férgek, melyeket a szegényebb sorsu nép nyersen vagy leves alakjában élvez. - Tutti frutti, l. Tutti.
v. Eufrozina, I. Matiszló kievi nagyfejedelem leánya volt. Belus nádor, hogy az orosz anyától származó s orosz neveltetésü Boris magyar trónkövetelőnek oroszországi összeköttetéseit gyengítse, a még csak 16 éves II. Géza magyar király számára ezt az orosz hercegnőt kérette meg, s a házasság 1146 végén meg is történt. A szép és okos nő kedvéért II. Géza több izben beavatkozott rokonai, különösen sógora, Izjaszló érdekében. Nyolc gyermekök volt, kik közül kettő (III. István és III. Béla) trónra is jutott, II. Gézának 1161. máj. 31. történt halála után F. mint III. István gyámja vette át a kormányt; mikor azonban Mánuel görög császár támogatásával már másfél hónap mulva II. László ült a trónra, Pozsonyba vonult a kis királlyal együtt. Fia egy év mulva ismét visszaszerezte koronáját s nagy viharok közt is megtartotta azt haláláig (1173). Az anyakirályné ezalatt csendesen és köztiszteletben élt az udvarban. Mikor azonban Görögországban növekedett s igy szivétől idegenebb fia, III. Béla, a törvényes király ellenében kedveltebb ifjabb fiát, Géza hget akarta trónra juttatni, a király 1176. kénytelen volt elfogatni őt, majd Görögországba számüzni, hova legkisebb leánya, Margit (utóbb András somogyi főispán felesége) is követte. Ott (némelyek szerint Jeruzsálemben) halt meg 1193. után. Holttestét utóbb hazahozták s az általa alapított templomban, Székesfejérvárott temették el.
(ejtsd: fráj), 1. Erzsébet, angol filantróp, szül. Carlham-Hallban 1780 máj. 21., megh. 1845 okt. 12. 18 éves korában iskolát alapított 80 szegény gyermek részére atyja házában. Husz éves korában ment férjhez Fry Józsefhez. 1815. a newgatei börtönben iskolát alapított; munkát szerzett a női foglyoknak, s egy női társaságot létesített azoknak keresztényi szellemben tanítására, gondozására. 1818. a transzportációra itélt női foglyok ügyét vette szivére; több utazást tett az európai szárazföld börtöneiben levő nök helyzetének javítása érdekében. Érdeklődött a rabszolgaság eltörlése, a nevelésügy emelése, a biblia és vallásos iratok terjesztése iránt. A britt tengerészet alkalmazottjai részére parti otthonokat teremtett, melyeket a kormány támogatásával vallásos és oktató irányu művekből álló könyvtárakkal szerelt föl. Saját felekezetében mint hitszónok nagy tiszteletben állott s annak érdekében több missziói utat tett. Halála után csakhamar nyilvános gyülést tartottak Londonban a lord mayor elnöklete alatt s megalapították a «F. menhely»-et (The Elizabeth Fry Refuge), melyben a fővárosi börtönökből kibocsátott s elhagyatott állapotban levő nők találnak ideiglenes otthont. Életrajzát két nagy kötetben megirták leányai Memoirs of the Life of Elizabeth Fry (London 1847). V. ö. Pitmann, E. F. (London 1884).
2. F. Jakab B., északamerikai tábornok, szül. az illionosi Carrollton-ban 1827 febr. 22. A westpointi tisztképző akadémia elvégzése után (1847) a hadseregbe lépett és résztvett a mexikói hadjáratban; azután tanár lett a westpointi tisztképző akadémián, 1861-1863. a konfederált déli államok ellen harcolt és 1863. a hadsereg rendőri főnökének (Provost-Marshal-General) nevezték ki azzal a rendelettel, hogy az önkéntesek toborzása helyébe a besorozást elrendelő törvényt hajtsa végre. 3 év alatt egy milliónál több ujoncot küldött a hadsereghez és 76,562 szökevényt indított ismét a csapathoz. Mint katonai iró is működött, kiadván saját működéséről szóló végjelentését (Final report of the operations of the Provost-Marshal-General of the United States 1863-1866) és Historical and legal effects of brevets in the armise of Great Britain and the United States (1877).
András, svéd történetiró, szül. Hesselskogban (Dalsland) 1795 febr. 7., megh. Stockholmban, 1881 márc. 21. Papnak készült és e mellett Upsalában történetet hallgatott. Azután Sunnában lelkészkedett, egyideig mint tanár és rektor működött Stockholmban és 1836. Handlingar rörande Sveriges historia c. művének I. kötetével lepte meg tudós honfitársait; e munkáért a svéd akadémia tagjává választotta, a kormány pedig külföldre küldötte, hogy műve érdekében levéltári kutatásokat tehessen. Visszatérése után 1843-ig három kötettel toldotta meg munkáját. Követte ezt főmunkája, a Berättelser ur svendska historien (Elbeszélések a svéd történetből), melyből 1832-1880-ig 46 kötet jelent meg (Stockholmban). Hagyatékából 1894-ig még 3 rész jelent meg. A svéd nyelvujítás terén is szerzett F. érdemeket, amennyiben Svensk sprĺklära c. nyelvtanában és másutt a svéd nyelvbe betolakodott idegen szavakat kiküszöbölte és amennyiben azt sürgette, hogy a svéd nyelvet már a legalsó iskolákban is rendszeresen tanítsák. Utolsó műve a Bidrag till Sveriges literatur-historica volt (1860-62-ig 9 köt.).